Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)

2002-12-05 / 49. szám

A NATO Oroszország határainál Hét új tagot vesz fel az euroatlanti katonai szövetség Az átalakulás csúcsértekezletének keresztel­ték el a lapok a NATO-nak a napokban Prá­­­gában tartott csúcsértekezletét. Ez az érte­­­kezlet ugyanis történelmi feladatokra vállalkozott: végleg lezárta a hidegháború korszakát azzal, hogy hét exkommunista országot meghívott a tagfelvételi tárgyalásokra, és egyben elvégezte a szervezet szükséges alkalmazkodását az új helyzet­hez, napjainknak - elsősorban a terrorizmussal kapcsolatos - új kihívásaihoz. A csúcsértekezlet­nek hatása van térségünk nemzetközi integrálódá­sára is, de ezzel külön kell foglalkoznunk. A NATO átalakulása A NATO a nyugati országok - Nyugat-Európa, az USA és Kanada - katonai szövetségeként jött létre 1949-ben, elsősorban az akkor nagyon is időszerűnek tartott szovjet veszély elleni védeke­zésre, de egyben az „elrettentés" feladatával is. Amikor maga maradt a porondon, mert a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés megszűnt, egy ideig úgy tűnt, hogy csak a katonai logika inerciója tart­ja fenn. Utána azonban jöttek a jugoszláv polgár­­háborúk, majd a terrorizmus világméretű veszé­lye, hogy bebizonyosodjon: a katonai szövetségre nagyon is szükség van. És a történelem fintora, hogy a hidegháború idején alakult katonai szövet­ség első katonai akcióit a hidegháború után hajtot­ta végre: a boszniai, majd a jugoszláviai bombázá­sokkal, és szerződésének a megalakulás lényegét adó 5. szakaszát (amely szerint a támadás egy tagállam ellen támadás az egész szövetség ellen) először a New York és Washington elleni terrortá­madás kapcsán alkalmazta. Az új helyzetre való át­állása azonban csak most Prágában történt meg. Ahogy a Frankfurter Rundschau német napilap fo­galmazott: „Egy eredetileg területi védelemre lét­rehozott szövetséget most egészen más vágány­ra állítottak át.’’ Az átállás lényege két változással érzékeltethe­tő. Egyrészt a szervezet addigi szűk, csak a tagál­lamok területére korlátozódó tevékenységi körét az egész világra kibővítették. Másrészt a védekezés helyett a terrorizmus elleni aktív harcra, sőt a „pre­ventív háborúra” is kiterjesztették. Ezzel összhang­ban elhatározták egy 21 ezer fős, a világ bármelyik pontján azonnal bevethető gyorshadtest felállítását és a szervezet parancsnoklási rendszerének ezzel összhangban történő teljes átalakítását. Ezzel az új szereppel áll kapcsolatban az is, hogy Prágában olyan sokat tárgyaltak az Irak elleni katonai előké­születekről. Sőt az amerikai lapok ezt tartották az értekezlet lényegének: Bush sürgeti a NATO kiállá­sát Irak ellen - az értekezletről ezzel a címmel tu­dósított a Washington Post c. amerikai napilap, és Bush sürgette a szövetségesek Irak elleni felsora­­kozását - ezzel az USA Today. Hét új tag Térségünk szempontjából azonban lényege­sebb az új tagok felvétele. A NATO ugyan már 1999-ben átlépte a hidegháborúval megvont ha­tárt, amikor felvette Magyarországot, Csehorszá­got és Lengyelországot. De most hajtotta végre eddig legtömegesebb bővítését: annyi tagot vett fel, mint 1949. évi megalakulásától napjainkig összesen. És most tüntette el teljesen a hideghá­borús határt azzal, hogy most csupa exkommu­nista országot vett fel, köztük az Oroszországgal közvetlenül határos balti államokat. Igaz, hogy ezeknek az országoknak a zöme kezdetben az „orosz veszély” ellen akart volna elsősorban tag lenni, most viszont Oroszország már ott várja őket abban az eddig 20 tagú testületben, amelyet a NATO-tagok és Oroszország egyenrangú tanács­kozására hoztak létre, de ez semmit nem von le a lapok által „történelmi big bang”-nek elkeresz­telt esemény jelentőségéből. Szóljunk legalább egy mondat erejéig az új ta­gokról is. Bulgária: 7,9 milliós ország, amelynek katonái már ott vannak az SFOR kötelékében Boszniában és a KFOR kötelékében Kosovóban; nemzeti jövedelmének 2,8 százalékát fordítja ka­tonai kiadásokra; a haderő reformja keretében hadseregét 90 ezerről 45 ezer főre kí­vánja csökkenteni. Észtország: az 1,4 millió lakosú ország nemzeti jövedelmé­nek 1,7 százalékát fordítja a hadsereg­re és 5500 katonája van. Lettország: 2,4 millió lakosának 66 százaléka tá­mogatta a belépést a NATO-ba; nemze­ti jövedelmének 1,2 százalékát fordítja a hadseregre és 5500 katonája van. Litvánia: 3,7 millió lakosának 65 szá­zaléka támogatja a csatlakozást; nem­zeti jövedelmének 2 százalékát fordítja katonai kiadásokra, és 13 500 fős had­seregéből 800 teljesít szolgálatot a NA­TO békefenntartó akcióiban. Románia­ 22,5 millió lakosának 80 százaléka tá­mogatja a csatlakozást; 100 ezer fős hadseregét 2010-ig 80 ezerre csökkenti, de köz­ben a nemzeti jövedelem 2,11 százalékáról 2,44- re növeli a hadseregre fordított összeget. Szlová­kia: 5,4 millió lakosa, 26 ezer katonája van, és nemzeti jövedelmének 2 százalékát költi a hadse­regre. Szlovénia: 2 millió lakosa és 9000 katoná­ja van, de 2004-ben eltörli a katonai szolgálatot, hogy hivatásos hadsereget építsen ki, miközben katonai kiadásait a nemzeti jövedelem mostani 1,5 százalékáról 2008-ig 2 százalékra növeli. Magyarország meakulpázott A Le Monde c. francia napilap egyik prágai tu­dósításától kölcsönvett fenti címünk arra utal, hogy a NATO mostani csúcsértekezletével kapcsolat­ban Magyarország egy elég kellemetlen vita témá­ja lett. Arról van ugyanis szó, hogy rendkívül nagy az aránytalanság az USA és a világ többi része kö­zött. Nemcsak abban, hogy az USA többet költ hadseregre, mint a világ többi része együttvéve (évi 354 milliárd dollárt, míg a világ 5 katonai nagy­hatalma - Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország - együtt ennek fe­lét sem, 162 milliárdot fordít erre­, a korszerű fegy­verek, a katonák bevetésének képessége stb. te­rén is. Ez a helyzet - ahogy az Új Szó c. pozsonyi napilap fogalmaz - „azzal fenyeget, hogy az ame­rikai és az európai erők a jövőben képtelenek lesz­nek együttműködni". Ezért lett a haderő fejleszté­se és korszerűsítése a NATO egyik alapvető feladata, ami az új tagok felvételével csak nehezeb­bé vált. Az ezzel kapcsolatos vitákban hangzottak el azok a vélemények, amelyek Magyarországot választották példának annak illusztrálására, hogy az új tagok mennyire nincsenek felkészülve, sőt még ígéreteiket is megszegik. Az már régebben ismert volt, hogy Bush nyíl­tan és határozottan az Orbán-kormány ellen volt: a diplomácia szabályát - hogy a diplomata, aki nemet mond, már nem diplomata - megszegve, még kifogást sem keresve durván nemet mondott, amikor Orbán bostoni útját egy fehér házi látoga­tással szerette volna összekötni. Medgyessyt vi­szont meghívták Washingtonba, még mielőtt posztját elfoglalta volna, és utána - tüntetően - úgy fogadták, mint magyar miniszterelnököt még soha. Most a NATO-csúcsértekezletet megelőző ÜLÉSEZIK A NATO CSÚCSÉRTEKEZLETE elemzések-vizsgálódások között aztán részben magyarázatot kaptunk erre a jelenségre. Az ame­rikai kormányhoz közel álló Washington Post azt ír­ta, hogy Magyarország „roskadozó katonai struk­túrájával több szempontból is gyenge láncszem a NATO szövetségében". A legtekintélyesebb ame­rikai külpolitikai folyóirat, a Foreign Affairs novem­beri-decemberi száma az amerikai külpolitika egyik formálójának, Brzezinskinek a tollából közölt vezércikkében már közvetlenül az Orbán-kor­­mányt támadta „antiszemitizmusa, a szomszédok iránti viszonya és a balkáni stabilitás megteremté­sében játszható szerepének elszalasztása” miatt. A prágai csúcs napjaiban pedig a bécsi Der Stan­dard az „európai széljobb oszlopai" közé sorolta - Haider és Le Pen mellett - Orbán Viktort. Ezekkel az előzményekkel magyarázható a Le Monde említett cikke. Megírta, hogy külföldön a NATO „legkiábrándítóbb tagjának" minősítették Magyarországot, megemlítve a „katonai felelősök” véleményét, hogy „az Orbán-kormány hozzá nem értést jelentett”. Majd ismertette, hogy Medgyessy Prágában most megígérte nemcsak a mulasztá­sok pótlását, hanem egy 3000 fős gyorsreagálá­sú egység felállítását is. És Bushsal közölte: „az új kormány be is tartja ígéretét”. BÁLINT István 2002. december 5. 19

Next