Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
2002-12-05 / 49. szám
A NATO Oroszország határainál Hét új tagot vesz fel az euroatlanti katonai szövetség Az átalakulás csúcsértekezletének keresztelték el a lapok a NATO-nak a napokban Prágában tartott csúcsértekezletét. Ez az értekezlet ugyanis történelmi feladatokra vállalkozott: végleg lezárta a hidegháború korszakát azzal, hogy hét exkommunista országot meghívott a tagfelvételi tárgyalásokra, és egyben elvégezte a szervezet szükséges alkalmazkodását az új helyzethez, napjainknak - elsősorban a terrorizmussal kapcsolatos - új kihívásaihoz. A csúcsértekezletnek hatása van térségünk nemzetközi integrálódására is, de ezzel külön kell foglalkoznunk. A NATO átalakulása A NATO a nyugati országok - Nyugat-Európa, az USA és Kanada - katonai szövetségeként jött létre 1949-ben, elsősorban az akkor nagyon is időszerűnek tartott szovjet veszély elleni védekezésre, de egyben az „elrettentés" feladatával is. Amikor maga maradt a porondon, mert a Szovjetunió és a Varsói Szerződés megszűnt, egy ideig úgy tűnt, hogy csak a katonai logika inerciója tartja fenn. Utána azonban jöttek a jugoszláv polgárháborúk, majd a terrorizmus világméretű veszélye, hogy bebizonyosodjon: a katonai szövetségre nagyon is szükség van. És a történelem fintora, hogy a hidegháború idején alakult katonai szövetség első katonai akcióit a hidegháború után hajtotta végre: a boszniai, majd a jugoszláviai bombázásokkal, és szerződésének a megalakulás lényegét adó 5. szakaszát (amely szerint a támadás egy tagállam ellen támadás az egész szövetség ellen) először a New York és Washington elleni terrortámadás kapcsán alkalmazta. Az új helyzetre való átállása azonban csak most Prágában történt meg. Ahogy a Frankfurter Rundschau német napilap fogalmazott: „Egy eredetileg területi védelemre létrehozott szövetséget most egészen más vágányra állítottak át.’’ Az átállás lényege két változással érzékeltethető. Egyrészt a szervezet addigi szűk, csak a tagállamok területére korlátozódó tevékenységi körét az egész világra kibővítették. Másrészt a védekezés helyett a terrorizmus elleni aktív harcra, sőt a „preventív háborúra” is kiterjesztették. Ezzel összhangban elhatározták egy 21 ezer fős, a világ bármelyik pontján azonnal bevethető gyorshadtest felállítását és a szervezet parancsnoklási rendszerének ezzel összhangban történő teljes átalakítását. Ezzel az új szereppel áll kapcsolatban az is, hogy Prágában olyan sokat tárgyaltak az Irak elleni katonai előkészületekről. Sőt az amerikai lapok ezt tartották az értekezlet lényegének: Bush sürgeti a NATO kiállását Irak ellen - az értekezletről ezzel a címmel tudósított a Washington Post c. amerikai napilap, és Bush sürgette a szövetségesek Irak elleni felsorakozását - ezzel az USA Today. Hét új tag Térségünk szempontjából azonban lényegesebb az új tagok felvétele. A NATO ugyan már 1999-ben átlépte a hidegháborúval megvont határt, amikor felvette Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot. De most hajtotta végre eddig legtömegesebb bővítését: annyi tagot vett fel, mint 1949. évi megalakulásától napjainkig összesen. És most tüntette el teljesen a hidegháborús határt azzal, hogy most csupa exkommunista országot vett fel, köztük az Oroszországgal közvetlenül határos balti államokat. Igaz, hogy ezeknek az országoknak a zöme kezdetben az „orosz veszély” ellen akart volna elsősorban tag lenni, most viszont Oroszország már ott várja őket abban az eddig 20 tagú testületben, amelyet a NATO-tagok és Oroszország egyenrangú tanácskozására hoztak létre, de ez semmit nem von le a lapok által „történelmi big bang”-nek elkeresztelt esemény jelentőségéből. Szóljunk legalább egy mondat erejéig az új tagokról is. Bulgária: 7,9 milliós ország, amelynek katonái már ott vannak az SFOR kötelékében Boszniában és a KFOR kötelékében Kosovóban; nemzeti jövedelmének 2,8 százalékát fordítja katonai kiadásokra; a haderő reformja keretében hadseregét 90 ezerről 45 ezer főre kívánja csökkenteni. Észtország: az 1,4 millió lakosú ország nemzeti jövedelmének 1,7 százalékát fordítja a hadseregre és 5500 katonája van. Lettország: 2,4 millió lakosának 66 százaléka támogatta a belépést a NATO-ba; nemzeti jövedelmének 1,2 százalékát fordítja a hadseregre és 5500 katonája van. Litvánia: 3,7 millió lakosának 65 százaléka támogatja a csatlakozást; nemzeti jövedelmének 2 százalékát fordítja katonai kiadásokra, és 13 500 fős hadseregéből 800 teljesít szolgálatot a NATO békefenntartó akcióiban. Románia 22,5 millió lakosának 80 százaléka támogatja a csatlakozást; 100 ezer fős hadseregét 2010-ig 80 ezerre csökkenti, de közben a nemzeti jövedelem 2,11 százalékáról 2,44- re növeli a hadseregre fordított összeget. Szlovákia: 5,4 millió lakosa, 26 ezer katonája van, és nemzeti jövedelmének 2 százalékát költi a hadseregre. Szlovénia: 2 millió lakosa és 9000 katonája van, de 2004-ben eltörli a katonai szolgálatot, hogy hivatásos hadsereget építsen ki, miközben katonai kiadásait a nemzeti jövedelem mostani 1,5 százalékáról 2008-ig 2 százalékra növeli. Magyarország meakulpázott A Le Monde c. francia napilap egyik prágai tudósításától kölcsönvett fenti címünk arra utal, hogy a NATO mostani csúcsértekezletével kapcsolatban Magyarország egy elég kellemetlen vita témája lett. Arról van ugyanis szó, hogy rendkívül nagy az aránytalanság az USA és a világ többi része között. Nemcsak abban, hogy az USA többet költ hadseregre, mint a világ többi része együttvéve (évi 354 milliárd dollárt, míg a világ 5 katonai nagyhatalma - Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország - együtt ennek felét sem, 162 milliárdot fordít erre, a korszerű fegyverek, a katonák bevetésének képessége stb. terén is. Ez a helyzet - ahogy az Új Szó c. pozsonyi napilap fogalmaz - „azzal fenyeget, hogy az amerikai és az európai erők a jövőben képtelenek lesznek együttműködni". Ezért lett a haderő fejlesztése és korszerűsítése a NATO egyik alapvető feladata, ami az új tagok felvételével csak nehezebbé vált. Az ezzel kapcsolatos vitákban hangzottak el azok a vélemények, amelyek Magyarországot választották példának annak illusztrálására, hogy az új tagok mennyire nincsenek felkészülve, sőt még ígéreteiket is megszegik. Az már régebben ismert volt, hogy Bush nyíltan és határozottan az Orbán-kormány ellen volt: a diplomácia szabályát - hogy a diplomata, aki nemet mond, már nem diplomata - megszegve, még kifogást sem keresve durván nemet mondott, amikor Orbán bostoni útját egy fehér házi látogatással szerette volna összekötni. Medgyessyt viszont meghívták Washingtonba, még mielőtt posztját elfoglalta volna, és utána - tüntetően - úgy fogadták, mint magyar miniszterelnököt még soha. Most a NATO-csúcsértekezletet megelőző ÜLÉSEZIK A NATO CSÚCSÉRTEKEZLETE elemzések-vizsgálódások között aztán részben magyarázatot kaptunk erre a jelenségre. Az amerikai kormányhoz közel álló Washington Post azt írta, hogy Magyarország „roskadozó katonai struktúrájával több szempontból is gyenge láncszem a NATO szövetségében". A legtekintélyesebb amerikai külpolitikai folyóirat, a Foreign Affairs novemberi-decemberi száma az amerikai külpolitika egyik formálójának, Brzezinskinek a tollából közölt vezércikkében már közvetlenül az Orbán-kormányt támadta „antiszemitizmusa, a szomszédok iránti viszonya és a balkáni stabilitás megteremtésében játszható szerepének elszalasztása” miatt. A prágai csúcs napjaiban pedig a bécsi Der Standard az „európai széljobb oszlopai" közé sorolta - Haider és Le Pen mellett - Orbán Viktort. Ezekkel az előzményekkel magyarázható a Le Monde említett cikke. Megírta, hogy külföldön a NATO „legkiábrándítóbb tagjának" minősítették Magyarországot, megemlítve a „katonai felelősök” véleményét, hogy „az Orbán-kormány hozzá nem értést jelentett”. Majd ismertette, hogy Medgyessy Prágában most megígérte nemcsak a mulasztások pótlását, hanem egy 3000 fős gyorsreagálású egység felállítását is. És Bushsal közölte: „az új kormány be is tartja ígéretét”. BÁLINT István 2002. december 5. 19