Családi Kör, 2002. október-december (13. évfolyam, 40-52. szám)
2002-10-10 / 41. szám
A „LEVÉLGYŰJTŐK" lett a szülők tanácsának elnöke, Rókus László is. Főleg magánvállatoktól kaptunk trikót, baseballsapkát, tésztát, pizzát, ingyenes mopedvizsgát, uszodalátogatást, péksüteményeket, szörpöket. Az alsósok rendezvényeinek programfelelőse Turzai Valéria tanítónő. Boldog, hogy végre kifejezésre juthatott a kreativitása. - A kolléganőkkel a tanáriban együtt meg szoktunk mindent beszélni - mondja. - Most elmondtam az elképzelésemet, hogy játékos programokkal töltsük ki a hetet. Dusica Dudvarski, Dragica Krstic, Bankó Ibojka, Jelisavka Svonja, Tufegdzic Mónika, Hain Tünde, Berta Anabella, Csernyák Szilvia, Vastag Géber Judit, Molnár Lóti Irén és Máté Ágota tanítónők hozzáadták a saját ötleteiket, és így kerekedett ki a végső program. Az első napon minden tanítónő a saját osztályában egy mesét, szöveget dolgozott fel a Barátkozás az iskolában című témakörből. Azért ezt, hogy a gyerekek ráhangolódjanak arra, milyen nagyon fontos, hogy itt az iskolában is egy nagy családnak a képviselői. Egymást védeni kell, vigyázni kell egymásra. A Gyermekhét lényege, hogy elmélyítsük a gyerekekben ezeket az érzéseket. A beszélgetés után rajzban fejezték ki, hogyan is látják ezt. A rajzokat kiállítottuk az iskola folyosóján, és a legjobbakat díjaztuk. A felsősök az alsósok számára könyveket, játékokat, apró ajándékokat gyűjtöttek az igazgatónő beleegyezésével. A felsősökkel karöltve, egymásra épülnek a dolgok. Kedden énekes-táncos játék volt. Az elképzelésem valóra váltásához egy jó humorérzékű, belevaló, táncos lábú segítőre volt szükségem. Ricz Róbert tánctanár személyében meg is találtam. A gyerekek almás táncot, taspát és tvisztet tanultak. Nagyon jó volt a hangulat, és a tátikás éneket is nagyon élvezték, akárcsak a sóbálványos játékot. A szerdai sportnapon a csapatok 10-10 tagúak, mert egyes osztályokban csak 10 tanuló van. A nagyobb létszámú osztályokból kerültek ki a szurkolók. A feladatok korosztályonként nehezedtek. Az elsősök bokaugrálásban és talicskázásban versenyeztek, a másodikosoknál sánta róka járás, labdaadogatás fej felett, láb között volt „műsoron”, a harmadikosoknak pókjárás, kosárlabda a hason, kockák kerülgetése a célig volt a feladata. A negyedikeseknél alagútutazás volt különböző feladatokkal összekötve. Burgonyaültetés karikákba, jelképesen rongylabdákkal. A versenyen Jáger István tornatanár volt a bíró, és a szervezésben Csábi Krisztina tornatanárnő segített. A játékokat hobbi gyűjteménykiállítás követte. Az alkotás napján minden tagozatnak titokban egy közös dolgot kellett produkálnia. A lényeg, hogy nem papírból, hanem bármilyen anyagból, pl. őszi terményekből egy közös alkotást kellett készíteniük. Szabad a pálya, mindenkinek a kreativitása kifejezésre juthatott. Azután megnéztük egymás alkotását és kiállítást rendeztünk. Pénteken ünnepi műsor lesz a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben. A kis elsősöket beavatjuk a Gyermekszövetség nagy családjába. A gyakorlat szerint az ünnepi műsort a másodikosok készítik. Ezután az iskola udvarában elültetjük a generáció fáit. Minden tagozatnak lesz egy fája, amit a nyolcadik végéig ápolniuk kell. Azt mondják a kínaiak, ha valami szép történik velünk, ültessünk fát. Szép esemény iskolánk életében, hogy az idén 56 elsős iratkozott hozzánk, 42-en magyar, 14-en szerb tannyelvű tagozatra járnak. A Gyermekhetet nagyon jó dolognak tartom. Alkalom ez arra, hogy a gyerekek megérezzék, milyen fontosak az életünkben. A közös élmények is hiányoznak. Minden osztály bevonul a saját tantermébe és teszi a dolgát, nincs alkalmunk egymással közös élményekben részesülni. Most ennek a lehetőségét látom, és számomra nagyon fontos, hogy a szerb tagozatokkal karöltve dolgozzunk együtt. A gyerekek, de mi is felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak. A tanárok lelkesedése kiárad a gyerekekre is. Ha látják, hogy együtt vidáman jövünk ki a tanáriból, meghallgatjuk egymást, akkor ez a tanterem hangulatára is sugárzik. Most bebizonyosodott, hogy közösen is tudunk szervezni. Máskor is szervezünk ilyen dolgokat. Az összes rendezvényen természetesen nem vehettünk részt, de két napra „beköltöztünk” az iskolába, és rengeteg gyönyörű élménnyel gazdagodtunk. Sportnap a felsősöknek. A tanárok csapata a diákok csapatával mérte össze tudását, ügyességét röplabdában, kosárlabdában és akadályversenyben. Az eredmény ez utóbbinál volt nagyon szoros, végül a tanárok tapasztalata jutott kifejezésre az ügyességi feladatoknál is, ők lettek az abszolút győztesek. De nem is ez volt a lényeg. A sportszerű meccseken diákbírók fújták a sípot, a szurkolók mindkét csapatot buzdították, a tanárnők, tanárok magukat nem kímélve futottak, ugrottak, bukfenceztek, kockából tornyot építettek. A nevetéstől már a könnyeink is hullottak, boldog volt tanár, diák, szurkoló. Az igazgatónő fáradhatatlanul osztotta az apró ajándékokat. A diákok füzetet, a tanárok tésztacsomagot kaptak. A megvendégelés az ebédlőben volt, de a tanároknak csakúgy sorba kellett állniuk, mint a diákoknak. Tették is ezt vidáman, csintalankodva. Egyenrangú volt mindenki. Másnap vendégek érkeztek Ómoravicáról. A Zabhegyező egyesület játékanimátorai vezetésével fergeteges buli kerekedett. A hangulat csak fokozódott, amikor meglepetésként az egyik tanár megérkezett a zenei együttesével. A táncos bulin a tanárok is részt vettek. Az alsósok almás táncán a tanítónők is részt vettek. Nem kímélték a derekukat, kis tanulóikkal páros táncot jártak úgy, hogy a homlokukkal almát tartottak. A hivatalos munkaidő már régen lejárt. De Bénák Erzsébet, Ferenc Edvin, Kákonyi Erika, Csábi Krisztina fáradhatatlanul „gyártották” a csapatversenyes Falujáték feladatait. Sajnos lapzárta miatt ezen már nem lehettünk jelen, de biztos volt móka és nevetés, mert az iskola udvarába be kellett vezetni a legnagyobb pocakú alsóvárosi embert, a legszebb hableányt, aláírást hozni a kovácstól, a Zöldfás utca kínálatából vadgesztenyepürét készíteni, s mint a tanárok elmondták, a gyerekek hihetetlenül találékonyak szoktak lenni, biztos számos remek megoldás születik. Az is bizonyos, hogy lám, vannak még lelkes tanárok, akiknek fontos, hogy a diákok az iskolában jól érezzék magukat, és a kötelező tantárgyakon kívül is foglalkozzanak velük. BERETKA CSÁBI Éva FERÓ FERENC AZ ALMÁS TÁNC A PALACSINTASÜTŐK 2002. október 10 15