Családi Kör, 2005. július-szeptember (16. évfolyam, 27-39. szám)
2005-09-22 / 38. szám
Jövőkép náddal Jól menő, 15 éve tartó családi vállalkozás Erzsébetlakon Ma az embert egy meghatározott helyi MH -hez köti a sorsa, akkor feltehetőlen igyekszik a környezetében fellelp fűrhető értékeket minél jobban kihasználni, hasznosítani, a saját javára fordítani. Erzsébetlakon szinte minden ház udvarában találunk legalább egy tetőt vagy egyebet, ami nádból készült. Nem csoda, hiszen a Császár-tó partján lévő település évtizedek óta ismert a nádfeldolgozásról, következésképpen a kunyhók, istállók nádfedelűek, legújabban pedig a lugasokat, napernyőket is ezzel vonják be. A Goda család harmadik nemzedékének nyújt megélhetést a nád, jelenleg heten élnek ebből a munkából. A nagyapa nyomdokaiban A néhai Goda Ádám a helyi Jedinstvo, akkor még állami nádgyár igazgatója volt. Az üzemet a hetvenes évek elején létesítették, és sok embernek adott állandó munkát, de számos idénymunkás is kereseti lehetőséghez jutott. Mintegy 200 család élt a nádból eredő jövedelemből. Az üzem évente egymillió négyzetméter stukatúrt értékesített a külföldi piacon, legtöbbet Németországba és Svájcba szállított. A feldolgozó a '80-as években élte fénykorát, s a közelmúltban történt magánosítással az új tulajdonos újabb kereseti lehetőséget lát a nádfeldolgozásban. Goda Ádám fia, szintén Ádám, 1990- ben vonult nyugdíjba, menye, Anna pedig munka nélkül maradt, s akkor már sejteni lehetett, hogy az elkövetkező években nem lesz itt fenékig tejfel az élet, jó lesz idejében és hosszú távra gondoskodni a család jövőjéről. Mi sem természetesebb, mint hogy arra a tevékenységre esett a választás, amelyben már jártas, tapasztalt volt a család. Goda nagyapa megragadta a kínálkozó alkalmat, és régi barátjától, a bezdáni Kedves Jánostól nádszövő gépet vásárolt, s ezzel megalapozta családja számára a vállalkozást. Az első idény olyan jól sikerült, hogy a májustól szeptemberig tartó termelésből kifizették a gép árát, mintegy 24 000 márkát, így kezdett az ifjabb Goda Ádám és öccse magánvállalkozásba. Három év múlva szétváltak a fivérek útjai, már ami az üzletelést illeti, és önállósultak. A felszerelést szétosztották, Ádám fiai, Goran és Aleksandar Trska-Prom, öccse pedig Jugotrska néven jegyezte be kisipari műhelyét. Akkor sem voltak és ma sem vetélytársak, jól megférnek egymás mellett, közösen szerzik be a reproanyagot, együttesen bonyolítják le a szállítást, a külföldi értékesítést, hiszen annyi a megrendelésük, hogy alig győzik a munkát. Sajnos Goda nagyapa mindezt már nem érhette meg. Termelés külföldre A problémák akkor kezdődtek, amikor tönkrement a futaki Milan Vidak gyár, és más huzalgyártó után kellett kutatnunk. Szerencsénkre németországi vevőink beleegyeztek, hogy fémhuzal helyett műanyagot használjunk. A spliti Jugoplastikától szereztük be, de az ország szétesése miatt ez az üzleti kapcsolat sem volt hosszú életű. Ismét más megoldást kellett keresnünk, s Magyarország felé vettük az irányt - mondja Goda Ádám. - Évente mintegy 10 000 kéve nádat dolgozunk fel. Az értékesítéssel nincs gondunk. A külföldi piacot valójában még édesapám alapozta meg számunkra, neki köszönhetően termékeink 90 százalékát Németországba és Olaszországba szállítjuk. Idővel bővült ugyan a külföldi vevők köre, vásárlóink zöme azonban még abból az időből származik. A kivitelen nincs sok keresetünk, kisipari műhely lévén a törvényes előírások szerint nincs jogunk kivitellel foglalkozni, ezért az exportot külkereskedelmi vállalatokon keresztül bonyolítjuk le. Tudvalevő, ha valahol közbelépnek a közvetítők, ott már ők diktálják a feltételeket. Másrészt a német vásárlók 30 évvel ezelőtt 1 márkát fizettek a stukatúr négyzetméteréért, és a mai napig sem hajlandók többet adni érte. Sőt, zsarolnak bennünket, azzal érvelnek, hogy Magyarországon olcsóbban jutnak hozzá, ott meg azt mondják, hogy nálunk vehetik meg olcsóbban az árut. Ezért kifizetődőbb itthon értékesíteni termékeinket. A hazai piacon a legnagyobb vásárlóink az épületanyag-lerakatok-teszi hozzá beszélgetőtársunk felesége, Anna. - Szerencse, hogy itt talált bennünket, mert éppen a napokban fejezzük be az idényt. A munkánk valójában két szakaszból áll, az egyik a nyersanyag beszerzése, ez a téli hónapokra esik, s az első fagyokkal kezdődik. Ez a legnezebb munka, mert gyakran mínusz 15- 20 fokos hidegben kell dolgozni. A nád vágásához munkásokat fogadunk, mi pedig ellenőrizzük a növény minőségét. November végétől márciusig tart a nyersanyag beszerzése, miután hazaszállítjuk, raktározzuk, szárítjuk, válogatjuk a nádat. Ezután kezdődik a KÉSZÜL A STUKATÚR, A KÉPEN GABRIELLA, ÁDÁM ÉS PONJICAK ERZSÉBET, AZ EGYIK BEDOLGOZÓ MUNKÁSNŐ ANNA A GÉP MELLETT GODÁÉK UDVARA 14 2005. szeptember 22.