Családi Kör, 2011. október-december (22. évfolyam, 40-52. szám)

2011-11-03 / 44. szám

Deák Ferenc„háttérmunkája" 1849 után a reformkor magyar politikusa­inak nagy nemzedékéből jószerével egyedül Deák Ferenc maradt Magyarországon, aki az abszolutizmus rendszere miatt szűkebb pátri­ájába, a Zala megyei Kehidára vonult vissza. Az 1850-es évek végére politikai és személyes te­kintélye folyamatosan növekedett, aminek kü­lönösen akkor nőtt meg a jelentősége, amikor 1859 nyarán a Habsburg-seregek az itáliai Sol­­ferinónál vereséget szenvedtek az olasz egy­ségre törő Szárd-Piemonti Királyság csapata­itól. Ennek nyomán súlyos belpolitikai válság ütötte fel a fejét a birodalomban, a felvert hul­lámok elsodorták Alexander von Bach bel­ügyminisztert is, az 1849 utáni merev rend­szer „névadóját", akinek feltett szándéka volt, hogy Magyarországot teljesen beolvassza a birodalomba. 1860 októberében Ferenc József új birodal­mi alkotmányt tett közzé, az úgynevezett Ok­tóberi Diplomát, amely azonban széles körű el­utasításba ütközött, ezért 1861-ben sor került az ún. Februári Pátenst kibocsátására is. Mind­két lépésből kiviláglik a bécsi hatalmi klikk ki­egyezés irányába mutató hajlandósága, ám Magyarországon erre akkor még nem nyilvá­nult meg politikai hajlandóság, sőt minden korábbinál erőteljesebben jelentkezett a köz­­gondolkodásban 1848/49 szellemisége, ami számos dologban (ünnepélyes rendezvények sokasága, a magyar nemzeti viselet demonst­ratív jellegű hordása, Kossuth-szakáll növesz­tése, a németek kiközösítése stb.) mutatkozott meg. Deák Ferenc a Bach-korszakban a passzív el­lenállás, a közügyektől való elzárkózás vezér­alakja volt, aki minden alkalmat megpróbált felhasználni a nemzet erkölcsi erejének és re­ményének táplálására. Többek között ő szer­kesztette az Akadémia igazgatótanácsának fo­lyamodását az uralkodóhoz, melyben a magyar nyelv és tudományosság e szentélyének fenn­maradását próbálta megvédeni a kormány beavatkozásától. Az 1865. április 16-án a Pesti Naplóban meg­jelent híres húsvéti cikkével a kiegyezéshez ve­zető út irányt adott a birodalmi politikának. Az újságcikkben azt fejtegette, hogy a koráb­bi évszázadokban, amikor a császár tanácso­sai elnyomni igyekeztek Magyarországot, min­dig maga az uralkodó állította ismét helyre az egyensúlyt. A nemzetben tehát annyi megpró­báltatás dacára sem szűnt meg a bizalom a Fel­ség igazságossága iránt - üzent a sorok közül a hatalomnak, aki ezt meg is hallotta. Ferenc József válaszul elbocsátotta a ma­gyarok által folyamatosan kritizált, az időleges katonai kormányzásra voksoló és az ál-alkot­­mányosság kulisszái mögött működő Schmer­­ling-kormányt, felfüggesztette a magyar ren­dek által kifogásolt addigi alkotmányt, és 1865 decemberében összehívta a magyar koronázó országgyűlést, melyet magyarul elmondott be­széddel nyitott meg. Ezek után az uralkodó ko­moly, alkotmányos szándékában már nem le­hetett kételkedni, így hát Deák megkezdte az alkut, mielőtt még a magyar alkotmány telje­sen el volt ismerve és helyreállítva. A katasztrofális königgrätzi csatavesztést (az osztrákok 43 000 embert vesztettek, míg a poroszok csak 9000-et), illetve Ausztria meg­gyengülését a magyar oldalon sokan nagyobb engedmények kicsikarására kívánták volna fel­használni, de Deák most is hű maradt magához és a törvényesség elvéhez. Pedig a vesztes háború után Bécs számá­ra igencsak felértékelődött Magyarország, a magyarokkal való megegyezés, és a biro­dalom egységének megőrzése hirtelen lét­kérdéssé vált az osztrákok szemében. Az új szemlélet hatására Ferenc József tovább kö­zeledett a magyarokhoz, és 1866. november 19-ére újra összehívta az országgyűlést, ahol egy 15 tagú tárgyalóküldöttséget állítottak fel, amely folyamatos megbeszéléseket foly­tatott a bécsi vezetéssel, melynek hamarosan meg is lett az első kézzelfogható eredménye. 1867. február 17-én az uralkodó gróf András­­sy Gyula személyében kinevezte Magyaror­szág első „királyi" miniszterelnökét. A császár Deákot szerette volna a kormányfői tiszten tudni, de a 64 éves haza bölcse a nála 20 év­vel fiatalabb Andrássyt javasolta erre a magas pozícióra. Vagyis ő, az egyszerű polgár, tisztán jelleme és hazaszeretete által valójában azt a hatalmat gyakorolta, melyet a nádorra ruház­tak régi törvényeink­­ közbenjáró volt király és nemzet közt. Az országgyűlésben erről élénk vita is ke­rekedett, a képviselők zöme azt szerette vol­na, ha Deák - mint a régi nádorok tették - se­gédkezik a kiegyezést szentesítő koronázás ünnepélyes aktusánál, de ő udvariasan ezt az ajánlatot is visszautasította, mint ahogy min­den más jutalmat és kitüntetést is. Neki „egy kézszorításnál többet még királya sem adha­tott"- maradt fenn róla. Jutalmát hazája jö­vőjének és békéjének biztosításában, a király és nemzet közti bizalom helyreállításában ta­lálta meg. (Folytatjuk) Dr.CELLER Tibor DEÁK FERENC, A HAZA BÖLCSE, AKINEK A KIEGYEZÉS MEGALKOTÁSA ÁLLAMFÉRFIÚI PÁLYÁJÁNAK TETŐPONTJA VOLT Kutatások szerint Ki korán kel, ARANYAT LEL A Sleep magazin tanulmányából - mely összesen 1,3 millió ember bevonásá­val készült világszerte - az derült ki, hogy a 25 év körüliekre veszélyt jelent az éve­ken át tartó 6 óránál kevesebb alvás. 12%­­ban növelheti az idő előtti halál kockáza­tát. Ugyanakkor az is igaz, hogy a túl sok, 9 óránál hosszabb alvás gyakori megbe­tegedésekhez vezethet. A kutatásból az is kiderül, hogy a gyengébb nem képviselői sokkal rosszabbul alszanak, mint a férfiak, amiért sok esetben a stressz vagy a hor­monváltozás a vétkes. A BŰVÉSZTRÜKK SEGÍT A bűvészek az agy érzéki csalódásai­ra apellálva kápráztatnak el bennünket a mutatványaikkal - legalábbis ezt állít­ják amerikai kutatók. Szerintük az em­beri agy tökéletesen kidolgozott techni­kákkal átverhető. A művészek humorral, empátiával fogékonnyá teszik a néző­ket, akik minél inkább ellazulnak az elő­adáson, annál kevésbé akarják felfedni a titkokat. Ezt a trükköt a hétköznapi kapcsolat­­teremtésben is kiválóan lehet alkalmaz­ni, hiszen bájjal, kedvességgel mindenki elbűvölhető. Lombikbébi KACAGÁSRA Izraeli kutatók 219 nő részvételével végeztek tanulmányt, melyben kide­rült a lombikbébiprogramban részt vevő nőknél sikeresebb volt a megterméke­­nyülés, ha a beültetést követően bohóc vidította fel őket. A váróban jókedvre derült nők 36 százaléka terhes lett, míg a többieknél, akiket nem vidítottak fel, ez az arány csak 20 százalék volt. Ha a nők életkorát, a terméketlenség típusát és a visszaültetett embriók számát is figye­lembe vették, akkor is az derült ki, hogy a megnevettetett nőknél több mint két­szer nagyobb volt a sikeres terhesség aránya. 2011. november 3. 27

Next