Családi Kör, 2013. július-szeptember (24. évfolyam, 27-39. szám)
2013-09-12 / 37. szám
A csonka autonómia és annak hozadéka Juhász Magda Nyárutó Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál, mikor utolsót csillan még a fény, mikor a falevelek az ágról utolsó mosolyt küldenek felénk, s az őszi lombhullásban még egyszer, kezünk vágyódva összeér. Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál, nincs igazabb ragyogás, mint mikor már minden menni készül, s amikor nem vársz semmi jóra már, hirtelen áttör a fény az őszi fákon, s hull szívedre, nyári napsugár. A debreceni Forrás július-augusztusi számában Vári Attila novellájában (Szomorú hold) van egy látszólag mellékes passzus. A novella szereplője egy erdélyi székely faluba utazik és az egyik pillanatban megállapítja: „Kiválasztottál egy isten háta mögötti székely falut abban a reményben, hogy ott visszaköszönhet rád az erdélyi múlt. A lexikon szerint lakosságának 96 százaléka magyar. Szinte hinni sem akartál a fülednek, hogy a felszálló utasok, rögtön ahogy elhagyták a magyar határt, már nem tudtak egyetlen szót sem magyarul." Ezek a mondatok járnak az eszemben a legutóbbi népesség-összeírás után, amely kiderítette, hogy a vajdasági magyarok száma a többi népcsoporthoz viszonyítva aránytalanul nagyobb mértékben fogyatkozik. Amilyen fájdalmas kérdés, olyan összetett. Az okát nem lehet egy tényezőre lebontani. Szerepet játszik benne a bizonytalan jövőkép, de nemcsak az. Vannak kisebbségek, amelyek nagyobb bizonytalanságban sem fogyatkoztak ilyen gyorsan. Kétségtelen, hogy a szociális helyezet is szerepet játszik, de nem mindig. Van rá eset, hogy nem csökkent a nagyobb szegénységben élő kisebbségi közösségek szaporulata. Ezért egyoldalú a Magyar Nemzeti Tanács retorikája, amely arra hívja fel a magyar nők figyelmét, hogy szüljenek, a sajtómunkásokat pedig arra inti, hogy népszerűsítsék ezt. Tervek persze vannak, lesznek, és legyenek is, de a felelősség kérdésének feszegetése se maradjon el. Nagy hiba lenne a felelősséget csupán a Magyar Nemzeti Tanácsra hárítani, hiszen annak nincs hatása sok, a körülményeket befolyásoló tényezőre. Ez a „csonka autonómia" hozadéka. Persze az sem lenne ennyire csonka, ha mi nem csonkítanánk, és nem fogadnánk el azt a tézist, hogy nem tartozik az identitás védelmének körébe az, hogy arányos-e a magyar közösség részvétele a munka világában. Természetesen az sem mellékes, hogy milyen jövőképet sugall a magyar politikai elit. A kisebbségi emberek sokszor könnyebben elviselik az állam kemény csapásait, ha a kisebbségen belül jó, demokratikus közérzet uralkodik. A közérzethez pedig az is szükséges, hogy az egyénnek beleszólása legyen sorsának alakításába. Nemcsak négyévenként, a választásokon, hanem a mindennapokban. Visszatérünk tehát az ősrégi kérdéshez: a kisebbségi szolidaritáshoz, a kisebbségi demokráciához, a kisebbségi közösségen belüli bizalomhoz. A történet tehát nemcsak a szülésről szól, hanem egy nagyon összetett ok-okozati rendszerről. Ehhez sokkal komolyabban kéne hozzáállni, mert különben az új, fiatal nemzedékek írója ugyanazt tapasztalja, mint Vári Attila az említett novellában. VÉGEL László 2013. szeptember 12. C3 ° B 3