Családi Kör, 2016. április-június (27. évfolyam, 14-26. szám)
2016-06-30 / 26. szám
Elismerésben részesült a szórvány Magyar Arany Érdemkereszt állami kitüntetéssel jutalmazták meg június 22-én a belgrádi Magyar Nagykövetségen Rancz Károlyt, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetőjét Beszélgetésünkre két nappal az érdemkereszt átadása után került sor, de az örökké jó kedélyű Károly hangján még mindig érződik a megilletődöttség, amikor arról faggatom, milyen érzéssel tölti el ez a magas rangú kitüntetés. Bevallja, nemcsak maga az elismerés hatotta meg, hanem a fogadás, amelyet tiszteletére rendeztek június 22-én a belgrádi Magyar Nagykövetségen, amelyen a nagykövetség minden egyes munkatársa részt vett, még a portás is. Az állami kitüntetés indoklását Áder János, Magyarország köztársasági elnöke látta el kézjegyével, amelyben az áll, hogy Rancz Károly évtizedes munkájával jelentősen hozzájárult a dél-bánáti magyar szórvány közművelődéséhez, kulturális életének fejlesztéséhez, valamint a székely hagyományok ápolásához. Károly már hatvan éve tagja az idén hetvenéves pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek. Édesapja zenész és karmester volt, aktív tagja a kultúregyesületnek. Károly maga sem tudja pontosan megmondani, hány éve is vezeti a művelődési egyesület munkáját, talán tíz-tizenöt éve. Aktívan részt vesz a kórus munkájában, a színjátszók tevékenységeiben és vezeti a tánccsoportot. A kitüntetés átadásakor szerényen úgy fogalmazott, nemcsak őt és munkáját jutalmazták, hanem a Dél-Bánátban élő szórványmagyarság egésze kapott elismerést. - Nagyon büszke vagyok. Ritka az az alkalom, hogy közülünk valaki kitüntetésben részesüljön, hiszen kevesen vagyunk és nem is vagyunk szem előtt. Nincs sem Szabadkán, sem Újvidéken, aki közülünk valakit javasolna az ilyen kitüntetésekre, mert mi a szórvány szórványa vagyunk. Mi kevesen vagyunk, áldott kevesen. Az egyesületünknek 20-30 aktív tagja van, maximum 50. Mivel ilyen kicsi a létszám, valamennyien énekelünk, de hímezünk is, részt veszünk a színjátszó csoport munkájában, kártyázunk, főzünk. Ez a maroknyi ember próbálja fenntartani a hagyományt itt a szórványban. Ezért őszintén meglepődtem, amikor megérkezett a levél, amelyben értesítettek a kitüntetésről. Egy nagyon szép díszestet rendeztek a részemre. A Magyar Nagykövetség összes munkatársa részt vett az esten, ami számomra nagyon megható volt. - A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 3400 magyar él a községben. Mintegy 1700 Pancsován, 1000 Hertelendyfalván és 700 Sándoregyházán. 1945 után még néhány évig volt magyar tagozat az egyik pancsovai általános iskolában, de az 50-es években az is megszűnt. A Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjének eredményeként a pancsovai gimnáziumban 1972-től 1988- ig újra volt magyar tannyelvű oktatás. Az oktatásügy átszervezését követően, amikor a 9.-10. osztály után visszaállították a gimnáziumi osztályokat, nem indítottak magyar osztályt azzal a magyarázattal, hogy az ottani magyarság nem kérte. Ma sincs intézményesített magyar oktatás Pancsován. Nehéz így megmaradni magyarnak? - Nagyon nehéz. Óriási az asszimiláció. Mivel Pancsován nincs magyar nyelvű oktatás, ezért nagyon nehéz ellenállni az asszimilációnak. Most is azért küzdünk, hogy Hertelendyfalván megtartsuk az ötödik osztályt. Három kisdiák szülei kezdeményezték, hogy induljon őszre osztály. Ez nagyon körülményes. Mi mindent megértünk, csak azt nem, hogy miért nem mutatnak példát és nyitják meg az osztályt akár három tanulóval is. Azon is gondolkoztunk, hogy a gimnáziumban vagy a mezőgazdasági középiskolában indítani kellene egy magyar tannyelvű osztályt. Itt a környező településeken, Sándoregyházán, Torontálvásárhelyen és Hertelendyfalván vannak magyar gyerekek, akiknek a szülei mezőgazdasággal foglalkoznak. Ők itt is maradnának és művelnék a földjüket. De sajnos ezt sem engedélyezték. Ha ezek az osztályok beindulnának, akkor lenne lehetőség munkaviszony teremtésre is. Sajnos sok magyar nyelvű tanár nincs munkaviszonyban, mert nincs hol dolgoznia. Erről is kellene valakinek gondolkoznia, hogy ezek az áldott fiatalok távozni kényszerülnek azért, mert itthon nem kapnak munkalehetőséget. Az én kisebbik fiam is elment külföldre, mert itthon nem tudott elhelyezkedni. Mivel nincs intézményesített magyar tannyelvű oktatás, a nyelvoktatást az egyesület vállalta magára tanfolyam formájában. Minden évben legalább tíz fiatal tanul magyarul. Nagy felelősséget ró az egyesületre, hogy egyedül ezen az intézményen múlik, hogy meddig hallatszik magyar szó Pancsován? - Az egyesületben ápoljuk a magyar nyelvet és a templomokban. Sajnos a katolikus misét már horvát nyelven tartja a tisztelendő úr, bár tud magyarul is. Csak a nagyobb ünnepeken van két nyelven - horvátul és magyarul - mise. Kevesen vagyunk ugyan, de törekszünk. Megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Szeretnénk, ha az egyesület épületében magyar nyelvű óvodát nyithatnánk 5-6 magyar gyermek számára. Ígéretet kaptunk a Magyar Nemzeti Tanácstól, hogy támogatják a kezdeményezésünket. Meglátjuk, sikerül-e. - Az idén hetvenéves az ön által irányított Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Az egyesületben az elmúlt években több szakcsoport is megszűnt létezni, de ennek ellenére még mindig aktívak. Biztató, hogy nemrég új néptánccsoport indult. Milyen gondokkal kell megküzdeniük nap mint nap az egyesületben? - Az idén ünnepeljük egyesületünk fennállásának hetvenedik évét. Gazdag programmal tesszük emlékezetessé a jubileumot, amelyre október utolsó hétvégéjén kerül sor. Nehéz, mert anyagi gondjaink vannak, kevés támogatásban részesülünk. Máról holnapra élünk a művelődés terén is. Áldott szerencse, hogy van saját épületünk, nem kell bérelni. A rezsit pedig abból tudjuk fedezni, hogy bérbe adjuk a termet. Sajnos a múlt hétfői jégvihar megrongálta a tetőzetet, ezer cserép tört össze. A városnál bejelentettük a kárt, de több mint háromezer károsult tette meg ugyanezt. A városnak viszont nincs pénze erre, valószínűleg a tartományi kasszából kap, amivel hozzájárulhat ahhoz, hogy a polgárok legalább valamelyest fedezzék kiadásaikat. Szörnyű ítéletidő volt, mintha almák estek volna az égből, akkorák voltak a jégdarabok. A művelődési egyesületben lemondtuk a táncestet, mert ki kell cserélni az eltört cserepeket, hiszen újabb esőt jeleznek az időjárás-előrejelzések, nem engedhetjük meg, hogy beázzon az épület. Az idén meszelni akartunk, így az arra összegyűjtött pénzt most a tető javítására fordítjuk. - Ön szerint megmarad a dél-bánáti szórvány? - Törekszünk. Nagyon nagy szerencse, hogy még tartjuk a Dél-bánáti Szemlét, így a dél-bánáti művelődési egyesületek minden évben találkozhatnak, barátkozhatnak. Ennek köszönhetően meglátogatjuk egymást különböző ünnepek alkalmával is. Ha nem lenne a szemle, hiányozna ez az összetartozás, nem lennének a közös ünnepek sem. Ha megnyílnának a magyar nyelvű osztályok, amelyeket kezdeményezünk, és az anyaország továbbra is belesegít, akkor megmaradunk ezen a földön. VÍGI ZSOLDOS Zsaklina (Fotó: Molnár Edvárd) 16 »Ip 2016. június 30.