Családi Kör, 2017. október-december (28. évfolyam, 40-52. szám)

2017-12-21 / 51. szám

I­gencsak érdekes, szinte napról napra újabbnál újabb kifejezésekkel gazda­godik a magyar nyelv. E folyamatot nem merem legújabb kori nyelvújí­tásnak nevezni, hiszen ezek a szavak szinte kivétel nélkül idegen nyelvekből származ­nak. Inkább arra szeretnék rámutatni, hogy ez a folyamat a legkisebb mértékben sem spontán. Úgy közel fél évvel ezelőtt került be a köztudatunkba az integrátor szó. De nem ám arra az eszközre gondolnak a szó hasz­nálói, amely tömörít (az építészetben), de nem is arra a matematikai alkalmazásra a mechanikában vagy a geometriában, amely differenciálegyenletek megoldási módját jelenti. Én először a Prosperitati (ugye, milyen szépen hangzik, habár még latinul sem sokat jelent, mert ez a kifejezés a prosperitás - érvényesülés szó ragozott alakja) Alapítvány hon­lapján találkoztam vele, ilyen alakban: mézintegrátor. Elkezdtem keresgélni, mert arra gyanakodtam, valamiféle közgazda­sággal kapcsolatos fogalmat szeretné­nek bemutatni (esetleg elrejteni?). Mi­vel arra is merészeltem gondolni, hogy valamilyen törvényben rögzített kate­góriáról lehet szó, a magyarországi, sőt a szerbiai törvényekben is kutakodtam, mégis a Wikipédián leltem rá egy megfogal­mazásba elrejtve: „Integrátori vagy termeltetési szerződés Az integrátori szerződésben egy termelte­tő kötelezettséget vállal arra, hogy a jövőben betakarított termény egy előre meghatáro­zott mennyiségét, előre meghatározott áron és időpontban megveszi a termelőtől. A ter­melő pedig kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződésben meghatározott mennyiséget, a megállapodott minőségben a szerződés egyéb feltételei szerint a termeltető rendel­kezésére bocsátja, és ezért a termelő előleget kap. A konstrukció előnye, hogy a termelő fi­nanszírozási forráshoz és garantált vevőhöz, a termeltető pedig garantált terményhez jut. A termelő hátránya, hogy a szerződésben fixált ár alacsonyabb is lehet, mint az aktuá­lis piaci ár, illetve hogy ha a termelőnek nem sikerül a szerződésben foglalt mennyiséget beszolgáltatnia, akkor kötbér megfizetésére köteles." Ekkor döbbentem rá, hogy itt valójában szó sincs új fogalomról, hiszen a megfogal­mazásban említett termeltetőt nevezték el integrátornak, akit a lehető legegyszerűb­ben nyugodtan nevezhetünk feldolgozó­nak, felvásárlónak, de hétköznapi nyelven akár kupecnak is. Mindennek tudatában a fejlett, nyugati államok mezőgazdaságának szabályozásá­val kapcsolatos ismereteimet is fel kellett elevenítenem, ugyanis arra hivatkoznak a magyarországi források, hogy az ottani, igencsak hasznos gyakorlatot szeretnék át­venni. Csakhogy a nyugat-európai gyakorlat nem szűkíti le a termeltetőket a feldolgozók­ra és felvásárlókra, ugyanis legtöbb helyen a gazdák, a birokosok (mondjuk csak egysze­rűen: a mezőgazdasági termelők) önszerve­ződéssel létrehozták a termelési és értékesí­tési szövetkezeteiket, azaz nem iktattak be a termelési és értékesítési láncba közvetítőket. Nem érdekes? Mindez kísértetiesen hasonlít a valamikori önigazgatási formára, amelyet nálunk kooperációnak neveztek. Már majdnem befejeztem az írást, ami­kor a már emlegetett Prosperitati Alapít­vány honlapján közzétették a következőt: Felhívás - mezőgazdasági együttműködő partnerek jelentkezését várja a Prosperitati Alapítvány. Nem tudom, Nyugat-Európá­­ban is így értelmezik a szabad versenyt a mezőgazdaságban? Én valahogy így ér­telmezem az egészet: Mezőgazdasági ter­melők! Ne gondolkozzatok azon, hogy új típusú szövetkezést hozzatok létre, nem kell nektek a szervezett, közvetlen kapcso­lat a feldolgozókkal. Mi már megszerveztük számotokra az integrátorokat (közvetítő­ket, felvásárlókat), a ti feladatok csak az lesz majd, hogy válasszatok közülük egyet, vegyétek fel a termeltetési hitelt (előleget), vállaljátok a termelést, a végén nektek is csurran-csöppen valami! Mi is a magyarság? Letette az állampolgársági esküt a ma­gyar államfő, a miniszterelnök és a házelnök előtt az egymilliomodik kettős állampolgár, mégpedig egy vajdasági, egészen ponto­san egy gunarasi gazdálkodó, Lajkó Miklós a családjával együtt. Elmondhatjuk, sikertörténet a határok feletti nemzetegyesítés, mégis egy kis ke­serű szájíz maradt meg bennem az államfő beszéde miatt. Mit is mondott - többek kö­zött-Áder János? „...Ma egy gunarasi gazdálkodó, Lajkó Miklós és felesége mutatták meg, mi a magyarság. Magyar állampolgárok sze­retnének lenni, mert magyarnak tartják magukat, magyar az anyanyelvük, magyar iskolát végeztek, és mert őseik is magyarok voltak. Nekünk, anyaországiaknak nincs más feladatunk, mint megköszönni ezt nekik, megköszönni, hogy nemzedékről nemzedékre őrzik és továbbadják őseink hitét és hazaszeretetét, hogy magyarul szeretnek, magyarul dolgoznak, magya­rul szólnak a gyermekeikhez és magyarul álmodnak..." Nem szeretnék senkit sem megbán­tani, de én egy személyes példával sze­retném megismertetni Önöket. 2010 őszén testvértelepülésünk, Kisszállás polgármestere, Kispál István felaján­lotta, hogy Oromhegyes lakosainak megszervezik a kettős állampolgárság könnyített megszerzéséhez szükséges dokumentumok beadását településük anyakönyvvezetői hivatalában (akkor még ez a szolgálat volt az illetékes, a dokumentumok beszerzése a kérel­mezők feladata volt, Oromhegyes he­lyi közösség pedig elvégezte számuk­ra az űrlapok kitöltését­. Mindezt folytattuk akkor is, amikor az anyaországban a járási hivatalok vették át az említett feladatot. Ami biztos, a helyi közösségünkben több mint 1700 polgárnak készítettük el a doku­mentációt, közülük csak körülbelül 100-an voltak más településről, így most már kije­lenthetjük, Oromhegyes lakosainak több mint 90%-a ma már nemcsak szerbiai, ha­nem magyar állampolgár is. Amint látható, e polgárainknak nem kellett több mint öt év, hogy rádöbbenjenek, hogy ők bizony magyarok. Azt sem lehet rájuk fogni, hogy azért kérték a magyar állampolgárságot, hogy elhagyják szülőföldjüket, közülük csak valamivel több mint egynegyedük volt kénytelen munkát keresni máshol, mivel a kezdetben 150, majd később 180 eurónyi bérük semmire sem volt elég. De ezek szerint ők nem mutatták meg, mi a magyarság. E pár sort - szokásom szerint - nem azért írtam, hogy bárkit támadjak, megbé­lyegezzek. Szándékomban sem volt, hogy mentegetőzzek, mert nincs miért. Úgy kívánok mindenkinek áldott karácsonyt, hogy reménykedek, az ünnep alatt meg­tapasztalják és megélik a szeretetet teljes valóságában! BALLA Lajos : Érvényesülés vagy jólét? MIT IS MONDOTT ÁDER JANOS? 14 2017. december 21.

Next