Családi Kör, 2019. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)

2019-02-07 / 6. szám

VENDÉGSÉGBEN Doroszlón mindig is hagyománya volt a tekézésnek. Valamikor több tekepálya is létezett a faluban, mostanában azonban a doroszlói tekebarátok az apatini Banja Jana­­kovic gyógyfürdő részeként működő teke­pályára járnak edzeni és játszani. Diósi Já­nosnak, aki az egyik fő mozgatója a tekézés újjáéledésének a faluban, nem volt nehéz dolga embereket toborozni, hiszen sokan szerették és szeretik ezt a sportot, így jött létre a doroszlói Alvég Tekeklub. A sport­egyesület az idén is megtartotta hagyo­mányos téli tekekupadöntőjét, immáron tizedik alkalommal. Újfent hatfős csapatok versenyeztek egymással, továbbá a férfiak mellett egy női csapat is összeállt. A kupa vándorserlegét az idén a Petőfi Sándor utca csapata nyerte. A doroszlóiak téli kupadön­tőjét a Kuckó Gyermeksarok civil szervezet támogatta. WILHELM József DOROSZLÓ Téli tekekupadöntő A Vajdasági Kézimun­ka-kedvelők Szövetsége a hétvégén a rossz időjárás elle­nére Tiszakálmánfalván meg­tartotta közgyűlését, amelyen beszámoltak a XX. Nemzet­közi Kiállítás értékeléséről, a 2018-as év anyagairól, a 2019- es évi program elfogadásáról és a XXI. Nemzetközi Kiállítás helyszínéről. A tiszakálmán­­falviak szorgalmasan készül­nek e rendezvény sikeres lebonyolítására. A RÉSZTVEVŐK EGY CSOPORTJA Az árkodi suba A Torontálvásárhelyen (Debeljaca) megrendezett őszi vásáron al­kalmunk volt találkozni egy árkádi (jarkovaci) személlyel, a környék egyetlen szűcsmesterével, aki feldolgozza a juh, a szarvasmarha és más állatok bőrét, s abból subát, mellényt is készít. Milan Bader a helybeli Milan Stajic szűcsmesternél tanulta ki tizenöt évesen a ma már kihalóban levő szakmát.„Akkoriban még itt, a beláthatatlan ró­­naságban, a Temes folyó völgyében ezrével nevelték a juhokat. Ma­napság már csak az unalmam elűzése miatt készítek különböző öl­tözékkiegészítőket, télire subát, szőrsapkát"- mondja Milan Bader, és hozzáteszi, bundát is készít, de azok ma már nemigen találnak gazdára, mivel inkább a régi bundákat hozzák az emberek javításra. „Néha-néha felkerekedek, s elmegyek a torontálvásárhelyihez hason­ló vagy picivel nagyobb vásárba, de inkább szemlélőként vagyok jelen, mintsem eladóként. Nézegetem a sok-sok felkínált modern árucikket, köztük az öltönyöket is. Az én portékám már nemigen talál új gazdára" - meséli, s közben csendben azt is elmondja, hogy nem az ő szakmája halt ki, hanem inkább az állattenyésztés, hiszen üresek a legelők, nincsenek juhnyájak, a faluban nincsen fiatal, aki ezzel foglalkozna. PRÉCZ István MILAN BADER ÉS A TERMÉKEI, AMELYEK IRÁNT MA MÁR NEM MUTATKOZIK KERESLET 2019. február 7. 03 ° fe 25

Next