Családi Kör, 2019. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)

2019-01-31 / 5. szám

SPORT Másfél év edzés után országos tekebajnok . * A doroszlói Hegybeli Noémi a közelmúltban tekézésben, a serdülők korosztályában szerbiai országos bajnok lett. Ez egy igencsak figyelemre méltó eredmény, ha azt is tudjuk, hogy Noémi csupán másfél éve foglalkozik versenyszerűen tekézéssel. A szerbiai országos egyéni teljesít­mény mögött azonban kemény munka és korábbi jelentős sikerek állnak. Erről, az eddigi rövid, de sikeres sportmúltról és a jövendőbeli ter­vekről faggattam a doroszlói Petőfi Sándor Általános Iskola nyolcadikos tanulóját ottho­nában, az édesanyja, Kamilla és az édesapja, József társaságában. Hogyan kerültél kapcsolatba a teké­zéssel, és mikor jöttél rá, hogy tehetséges vagy ebben a sportban? - Édesapám a doroszlói tekeklub berke­iben szokott hobbi szinten játszani. Kisko­romban többször is elkísértem, így ismertem meg ezt a sportot. Próbálkoztam párszor játszani, és jól is éreztem magam. Az igazi nagy változás akkor következett be, amikor az apatini tekeklub 2015-ben tekesulit szer­vezett diákok részére. Ekkor figyelt fel rám Dorcje Jovic edző. A tekeiskola hamarosan, különböző nehézségek miatt, megszűnt, így megint csak alkalomszerűen játszottam. Miként folytatódott ezután a barátko­­zásod a tekézéssel, mikor vált komollyá ez a dolog? - Tavalyelőtt szeptemberben, vagyis a hetedik osztály elején az apatini Női Te­keklub hivatalosan is bejegyzett játékosa lettem. Ettől kezdődően kezdtem el ver­senyszerűen edzeni, majd játszani is a sa­ját korosztályomban. A múlt nyáron pedig Verbászon egy egyhetes tekeedzőtáborban vettem részt. Mielőtt az eredményeidre térnénk, me­sélj arról, mennyit és hogyan edzel. - Hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön járok Apatinba edzeni. Ez egy negyedórás erőnléti edzésből áll, ezt köve­tően 15 bemelegítő dobás következik, majd az igazi edzés, amely 120 dobásból áll. Ezen­kívül még itthon is edzek, vagyis futok. (Itt kapcsolódik be az édesapa, József is a be­szélgetésbe, aki elárulja, hogy mielőtt meg­érkeztem volna, épp három kilométernyi távot futottak le közösen.) A másfél évnyi versenyszerű sportolás mögött már igen jelentős eredmények állnak. Felsorolnád, milyen sikereket tud­hatsz magad mögött? - Mi, fiatalok még nem játszunk az orszá­gos ligában. Számunkra városi kupameccse­ket szerveznek, ezenkívül van vajdasági szin­tű megmérettetés, és a legjobb eredménye­ket, pontszámokat elérők meghívást kapnak az országos egyéni bajnokságra. A kupaver­senyeken voltam már harmadik, második és többször is első helyezett. A közelmúltban pedig egyéni versenyben szerbiai országos első lettem 523 döntött fával. Ez egyben az eddigi legjobb eredményem. A nyolcadik osztály befejezésével egy sorsdöntő fordulat előtt állsz. Hová, mi­lyen szakra gondoltál iratkozni, és szeret­néd-e folytatni a tekézést is? - A tekézést semmiképp sem szeretném abbahagyni. Az apatini klubban tervezek maradni, ez viszont nehézségekbe ütközhet, mert a szabadkai gimnáziumba gondoltam iratkozni. Ott azonban nem tudok edzeni.­­Itt az édesanya, Kamilla kapcsolódik be a beszélgetésbe, aki ebbéli aggodalmait közli, de reméli, hogy sikerül megszervezni ősztől a hétvégi, apatini edzéseket az eddigi keddi és csütörtöki napok helyett.) Színkitűnő tanuló vagy. A helyi iskolá­ban is jeleskedsz különböző tantárgyak­ból. Hogyan sikerül megszervezned a mindennapokat, hogy a sportban és az iskolában is helytállj? - Elsősorban a szüleim, a családom támo­gatásának köszönhetően tudom megvalósí­tani mindazt, amit szeretnék, ők azok, akik edzésekre, versenyekre visznek és kísérnek. A családom minden tagja bátorít. Az edzőm mellett apám az, aki a versenyeken és az edzéseken felhívja a figyelmemet a hibá­imra. Az iskolában pedig az igazgatónő és a tanárok is megértik, hogy edzésekre, ver­senyekre járok. Mivel örömmel tölt el a te­kézés, és az iskolába is szívesen járok, ezért le tudom győzni a kihívásokat, főleg szorga­lommal, kemény munkával és sok tanulással. De arra is jut időm, hogy az itthoni munkába is besegítsek. Mennyire követed a tekézést? Van-e példaképed?­­ Főleg a felnőtt korosztály játékát, ki­emelkedő játékosait követem. A tekézésben minden játékosnak megvan a saját techniká­ja, így ilyesmit ellesni nem igazán lehet. Pél­daképem is van, méghozzá Zavarka Vilmos. Nemrégiben teljesült is egy vágyam. Vélet­lenül személyesen is találkoztam vele egy tekézés alkalmával. Mi vár rád a közeljövőben, és mik a táv­lati terveid? - Egyelőre folytatódnak a városi ku­pameccsek és a vajdasági szintű megmé­rettetés második fordulója. Az eddigi jó eredményeim alapján nagy a valószínűsé­ge annak, hogy kijuthatok májusban egy Csehországban szervezett nemzetközi vi­lágkupaversenyre. Ehhez a továbbiakban is jó formában kell maradnom, és az egyhetes felkészítőtáborban is jó eredményeket kell felmutatnom. Jó volna még a koncentrá­ciómon javítanom, bár a versenyeken egyre jobban sikerül összpontosítanom. (Itt ismét bekapcsolódnak a szülők is, kiemelik, hogy Noémi folyamatosan igyekszik túlszárnyalni az eddigi eredményeit, még akkor is, ha első helyezett egy adott versenyen.) A távoli jö­vőben pedig - a gimnázium befejezésével - mezőgazdasági egyetemre, agrármérnöki szakra szeretnék iratkozni. A távlati terveim közt is szerepel a tekézés, mert nagyon sze­retem, és ha ilyen eredményekkel folytatom, akkor talán profiként is megállnám a helyem. WILHELM József HEGYBELI NOÉMI AZ EDDIGI ÉRMEINEK ÉS SERLEGEINEK A TÁRSASÁGÁBAN , AZ ORSZÁGOS BAJNOKI MECCSEN ELÉRT 523 DÖNTÖTT FA AZ EREDMÉNYTÁBLÁN 28 .§§3 2019. január 31.

Next