Családi Kör, 2019. április-június (30. évfolyam, 14-26. szám)

2019-05-16 / 20. szám

Ó­becse Táncház napja és jubileumi műsor A Kiscimbora és a Csiperke táncegyüttesek évfordulóját ünnepelték a Petőfi kultúrkörben Május 11-én a táncház napját ünnepeljük. Ha néptáncról van szó, akkor az óbecsei Petőfi kultúrkört nem lehet megkerülni, hiszen az el­múlt két évtizedben, de főként az utóbbi né­hány évben Óbecsén működik az egyik leg­eredményesebb néptáncműhely Vajdaság­ban. Szombaton az egyesületben jubileumi műsort tartottak a budapesti Emberi Erőfor­rások Minisztériuma Csoóri Sándor program­jának jóvoltából és az óbecsei önkormányzat támogatásával. A fennállásának 15. évét ün­neplő Kiscimbora, valamint a tízéves Csiperke táncegyüttes közös produkcióját tekinthette meg a telt házas közönség. A táncosokat a Fokos zenekar kísérte. A jelenlévőket és a táncosokat Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntötte, kiemelve a néptánc megtartó erejét, illetve szólt a Petőfi kultúrkör eredményes munkájá­ról, valamint a csoportvezetők, Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó kiemelkedő szakmai munkájáról is. A több mint másfél órás mű­sort követően szűnni nem akaró vastaps kísé­retében minden táncos oklevelet vehetett át az egyesület vezetőitől. RICZ Róbert A CSIPERKE ÉS KISCIMBORA TAGJAI KÖZÖS MŰSORSZÁMOKAT IS KÉSZÍTETTEK Szabadka Évadnyitó kiállítás a Török ALKOTÓHÁZBAn Évadnyitó tárlat nyílt Szabadkán a Török Al­kotóházban a Török István által vezetett ABC&T képzőművészeti szakkör tagjainak alkotásaiból. A kiállítást lapunk munkatársa, Tóth Imre nyitotta meg, aki beszédében felidézte az idén húszéves jubileumát ünneplő szakkör történetének fon­tosabb pillanatait, és méltatta a csoport vezető­jének önzetlen munkáját. A megnyitót Horvát Lehel kobozjátéka tette még ünnepélyesebbé. Török István elmondta, hogy a huszadik évfordu­ló alkalmából húsz nagy méretű alkotás készül, melyeket őszre állítanak ki a Széchenyi István Ál­talános Iskolában. (Zsidora T.) TÓTH IMRE, HORVÁT LEHEL ÉS TÖRÖK ISTVÁN AZ ABC&T SZAKKÖR ÉVADNYITÓ TÁRLATÁNAK MEGNYITÓJÁN VENDÉGSÉGBEN TI­SZAKÁLMÁN­FALVA Sikeres anyák napi teadélután Május első hétvégéjén a tiszakálmánfal­­vi (budiszavai) Petőfi Sándor Művelődési Egyesület keretében működő Árvácska ké­zimunkacsoport hagyományos anyák napi teadélutánt tartott. Szenttamásról a Kézi­munka-kedvelők Egyesülete, a Citadella és a Hagyományőrző Klub,Temerinből a Boldog Gizella szakkör és az I. helyi közösség szak­csoportja, Pirosról a Margaréta, Topolyáról az Orchidea, Újvidékről a Mimóza, Verbász­­ról az Aranykalász, Torontálvásárhelyről a Pipacs kézimunkacsoport, Szabadkáról Tokodi Orsolya érkezett az eseményre. Ez­úttal Svájcból is jöttek vendégek - Verebes Csaba, Michael Bakos, Sztruhar Szilvija, ők könyv- és íjászbemutatóval kedveskedtek. MÁTYÁS Ágnes A VENDÉGEK EGY CSOPORTJA Herceg Jánosra emlékeztek Zomborban „Azt mondom, otthonról eltűnt. Igen, ő maga, személy szerint és a művei. De nem tűnt el a hang, amely régen csak az övé volt, s amelyet aztán otthoni pálya­futása végén kezdtek önkéntelenül és tu­datosan utánozni." Ezeket a sorokat írta egykor Herceg János Márai Sándorról A mester és tanítványai című esszéjében. A fenti gondolatok viszont nagyon illőek magára az íróra, Herceg Jánosra is, aki 110 évvel ezelőtt született Zomborban, és akire ez alkalomból emlékeztek meg a sírjánál. Halálával eltűnt közülünk, de nem tűnt el a hang, amellyel megragad­ta és szavakba öntötte a délvidéki ma­gyarság küzdelmeit. A zombori Dunatáj Egyesülés 2019. május 11 -én, délután 17 órától az író, publicista, műfordító szüle­tésének 110 éves évfordulójára emlé­kezett a Szent Rókus temetőben, ahol életrajzának mozzanatai, szavalatok, novellarészletek hangzottak el, és ahol az egybegyűltek a megemlékezés virá­gait helyezték el az író sírhelyére. Nincs közöttünk az, aki az egykori vármegye­hangulat áporodott levegőjét sugallta írásaiban, és egy olyan régi rend látszó­lagos idilljét varázsolta elénk, amellyel figyelmeztetett is bennünket, hogy ne essünk elődeink túlkapásainak gőgtől telt világába. Herceg János volt az, aki a bácskai tájból elvágyódva pesti író akart lenni, de aztán rájött, hogy a nagyvilág benne, bennünk van, ha teret adunk neki. Még időben ráeszmélt arra, hogy a borgőzös, hasára adó, duhaj Délvidék­nek, valamint az itt élő embereknek, al­kotóknak az ábrázolása, olykor nyers, de jóindulatú serkentése a feladata. Ez tette naggyá! Ettől hiteles napjainkban is. Ha élne, 110 éves lenne. Vajon mit szólna e tömeges elvándorlás, a tétlenségünk, a beletörődésünk láttán? De a jelen már nem az ő, hanem a mi gondunk! Vissza­térve a már idézett esszére, tisztelegjünk inkább Nyugat-Bácska híres szülötte, Herceg János író előtt a saját soraival. „...a hatása nem múlott el. Hangjával, stí­lusával és világával még ma is lépten-nyo­­mon találkozunk­­ más írók műveiben. És ez természetes. Néha egy jelzője bukkan fel, néha körmondatainak egész parádéja bontakozik ki, máskor fanyar cinizmusa, orrfelhúzó kényessége érezteti, hogy nem írt hiába." WILHELM József yA? 2019. május 16. 03 ° ß 25

Next