Családi Kör, 2019. április-június (30. évfolyam, 14-26. szám)
2019-05-16 / 20. szám
Óbecse Táncház napja és jubileumi műsor A Kiscimbora és a Csiperke táncegyüttesek évfordulóját ünnepelték a Petőfi kultúrkörben Május 11-én a táncház napját ünnepeljük. Ha néptáncról van szó, akkor az óbecsei Petőfi kultúrkört nem lehet megkerülni, hiszen az elmúlt két évtizedben, de főként az utóbbi néhány évben Óbecsén működik az egyik legeredményesebb néptáncműhely Vajdaságban. Szombaton az egyesületben jubileumi műsort tartottak a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma Csoóri Sándor programjának jóvoltából és az óbecsei önkormányzat támogatásával. A fennállásának 15. évét ünneplő Kiscimbora, valamint a tízéves Csiperke táncegyüttes közös produkcióját tekinthette meg a telt házas közönség. A táncosokat a Fokos zenekar kísérte. A jelenlévőket és a táncosokat Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntötte, kiemelve a néptánc megtartó erejét, illetve szólt a Petőfi kultúrkör eredményes munkájáról, valamint a csoportvezetők, Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó kiemelkedő szakmai munkájáról is. A több mint másfél órás műsort követően szűnni nem akaró vastaps kíséretében minden táncos oklevelet vehetett át az egyesület vezetőitől. RICZ Róbert A CSIPERKE ÉS KISCIMBORA TAGJAI KÖZÖS MŰSORSZÁMOKAT IS KÉSZÍTETTEK Szabadka Évadnyitó kiállítás a Török ALKOTÓHÁZBAn Évadnyitó tárlat nyílt Szabadkán a Török Alkotóházban a Török István által vezetett ABC&T képzőművészeti szakkör tagjainak alkotásaiból. A kiállítást lapunk munkatársa, Tóth Imre nyitotta meg, aki beszédében felidézte az idén húszéves jubileumát ünneplő szakkör történetének fontosabb pillanatait, és méltatta a csoport vezetőjének önzetlen munkáját. A megnyitót Horvát Lehel kobozjátéka tette még ünnepélyesebbé. Török István elmondta, hogy a huszadik évforduló alkalmából húsz nagy méretű alkotás készül, melyeket őszre állítanak ki a Széchenyi István Általános Iskolában. (Zsidora T.) TÓTH IMRE, HORVÁT LEHEL ÉS TÖRÖK ISTVÁN AZ ABC&T SZAKKÖR ÉVADNYITÓ TÁRLATÁNAK MEGNYITÓJÁN VENDÉGSÉGBEN TISZAKÁLMÁNFALVA Sikeres anyák napi teadélután Május első hétvégéjén a tiszakálmánfalvi (budiszavai) Petőfi Sándor Művelődési Egyesület keretében működő Árvácska kézimunkacsoport hagyományos anyák napi teadélutánt tartott. Szenttamásról a Kézimunka-kedvelők Egyesülete, a Citadella és a Hagyományőrző Klub,Temerinből a Boldog Gizella szakkör és az I. helyi közösség szakcsoportja, Pirosról a Margaréta, Topolyáról az Orchidea, Újvidékről a Mimóza, Verbászról az Aranykalász, Torontálvásárhelyről a Pipacs kézimunkacsoport, Szabadkáról Tokodi Orsolya érkezett az eseményre. Ezúttal Svájcból is jöttek vendégek - Verebes Csaba, Michael Bakos, Sztruhar Szilvija, ők könyv- és íjászbemutatóval kedveskedtek. MÁTYÁS Ágnes A VENDÉGEK EGY CSOPORTJA Herceg Jánosra emlékeztek Zomborban „Azt mondom, otthonról eltűnt. Igen, ő maga, személy szerint és a művei. De nem tűnt el a hang, amely régen csak az övé volt, s amelyet aztán otthoni pályafutása végén kezdtek önkéntelenül és tudatosan utánozni." Ezeket a sorokat írta egykor Herceg János Márai Sándorról A mester és tanítványai című esszéjében. A fenti gondolatok viszont nagyon illőek magára az íróra, Herceg Jánosra is, aki 110 évvel ezelőtt született Zomborban, és akire ez alkalomból emlékeztek meg a sírjánál. Halálával eltűnt közülünk, de nem tűnt el a hang, amellyel megragadta és szavakba öntötte a délvidéki magyarság küzdelmeit. A zombori Dunatáj Egyesülés 2019. május 11 -én, délután 17 órától az író, publicista, műfordító születésének 110 éves évfordulójára emlékezett a Szent Rókus temetőben, ahol életrajzának mozzanatai, szavalatok, novellarészletek hangzottak el, és ahol az egybegyűltek a megemlékezés virágait helyezték el az író sírhelyére. Nincs közöttünk az, aki az egykori vármegyehangulat áporodott levegőjét sugallta írásaiban, és egy olyan régi rend látszólagos idilljét varázsolta elénk, amellyel figyelmeztetett is bennünket, hogy ne essünk elődeink túlkapásainak gőgtől telt világába. Herceg János volt az, aki a bácskai tájból elvágyódva pesti író akart lenni, de aztán rájött, hogy a nagyvilág benne, bennünk van, ha teret adunk neki. Még időben ráeszmélt arra, hogy a borgőzös, hasára adó, duhaj Délvidéknek, valamint az itt élő embereknek, alkotóknak az ábrázolása, olykor nyers, de jóindulatú serkentése a feladata. Ez tette naggyá! Ettől hiteles napjainkban is. Ha élne, 110 éves lenne. Vajon mit szólna e tömeges elvándorlás, a tétlenségünk, a beletörődésünk láttán? De a jelen már nem az ő, hanem a mi gondunk! Visszatérve a már idézett esszére, tisztelegjünk inkább Nyugat-Bácska híres szülötte, Herceg János író előtt a saját soraival. „...a hatása nem múlott el. Hangjával, stílusával és világával még ma is lépten-nyomon találkozunk más írók műveiben. És ez természetes. Néha egy jelzője bukkan fel, néha körmondatainak egész parádéja bontakozik ki, máskor fanyar cinizmusa, orrfelhúzó kényessége érezteti, hogy nem írt hiába." WILHELM József yA? 2019. május 16. 03 ° ß 25