Családi Kör, 2022. július-szeptember (33. évfolyam, 27-39. szám)

2022-07-28 / 30. szám

ASZTALIZENE A­z emlékművek kőből, márvány­ból vagy bronzból készülnek, mégis érzékenyek. Az emlékmű­vek a kollektív emlékezet csomó­pontjait fogalmazzák meg, a megrendelő általában az állam, és a szándék nem ritkán az emlékezetkultúra manipulálása. A kollek­tív emlékezetnek van szóbeli formája is, ami az emberek elbeszéléseiből, emlékezései­ből formálódik, de az nincs kőbe vésve, és folyton alakul. Az írásos kollektív emlékezet is lezárhatatlan - ezt történészek, újságírók, politikusok, írók, költők, filmesek, művé­szek alakítják újra meg újra. A mindenkori kormányzat ebbe a kettőbe kíván beleszól­ni, jobbik esetben kikristályosítja azt, ami a népi emlékezetben forrong, rosszabbik esetben meghamisítja a történelmet. A vajdaságiak kollektív emlékezetében, ami a huszadik század első felét illeti, két traumatikus csomópont van: az egyik a „hi­deg napok", az 1942 telén bekövetkezett mészárlás, melynek során a magyar csend­őrök és katonák zsidókat, szerbeket és ro­mákat gyilkoltak le Újvidéken. A magyar bevonulás szinte mindenhol gyilkolással járt, az újvidéki ún. razzia emlékezete ennek sűrítménye. Az újvidéki tömeggyilkosság négy főbűnösét a háború után elítélték és kivégez­ték. A Duna-parton a Család nevű bronz emlékmű, Jovan Soldatovic alkotása, amelyet 1971-ben emeltek, az áldo­zatok neveit 66 bronztáblán sorolja fel. Amikor a partizánok győzelmet arattak, és Vaj­daság területén is katonai közigazgatás lépett hatály­ba, 1944/45-ben megtorlás következett. Erről sokáig nem lehetett, nem volt sza­bad beszélni, csak suttogás formájában élt az esemény a kollektív népi emlékezet­ben. A partizánok bírósági eljárás nélkül számolatlanul kínozták és gyilkolták le a magyarokat, né­meteket, horvátokat, akiket a néphatalom ellenségének nyilvánítottak, és azt állították róluk, hogy a háború alatt együttműködtek a német és a magyar megszállókkal. Hiva­tásos és amatőr történészek, újságírók, írók szívós munkájának köszönhetően derült fény ezekre az elhallgatott tömeggyilkos­­ságokra, mígnem a 90-es évektől emléktáb­lák, emlékhelyek kerültek a vajdasági teme­tőkbe. Szabadkán a Vergődő madár nevű bronz emlékmű, Kalmár Ferenc 1994-re datálható alkotása 1125 orvul meggyilkolt Érzékeny emlékművek szabadkai civil személynek állít emléket. Azonban mindmáig olyan szerb hangokat hallani, hogy a feltüntettek áldozatok kö­zött háborús bűnösök - vagyis nyilasok - nevei is szerepelnek, sőt egyesek szerint a névsor„hemzseg"a háborús bűnösök neve­itől, és erre bizonyítékok is vannak. És most egy újabb emlékmű terve és előmunkálatai verik fel a port. Hosszadal­mas huzavona után megszületett a hatá­rozat, hogy Újvidéken, nem temetőben, hanem köztéren, a Limanon felemelhető az újvidéki partizán megtorlás (elsősorban magyar, de nem csak magyar) áldozatai­nak emlékműve, ami szintén egy madár, egy fehér turul lesz, Szilágyi László már­ványszobra, és az lesz ráírva magyar, szerb és német nyelven, hogy „Minden ártatlan áldozat emlékére 1944-45". Ezen az em­lékművön végül is nem szerepelnek majd nevek, azonban létezett egy lista 1500 áldozatról (ezt mellékelték a kezdemé­nyezéshez). Többek szerint, akik az emlék­műállítás ellen tiltakozásokat szerveztek és szervezni is fognak - a hangadó az Október 23-a Antifasiszta Front nevű szervezet -, ezen a listán is fellelhetők magyar és nem csak magyar háborús bűnösök (nyilasok, csendőrök) nevei, amelyek közül az emlék­mű ellenzői sokat föl is sorolnak. Egyfajta pártharc alakult ki: a kormányzó pártok - köztük a VMSZ - és híveik az emlékmű mellett foglalnak állást, az ellenzéki pártok - köztük a Szerb Radikális Párt­­ és az újvi­déki civilek sokasága pedig ellene. A tilta­kozásokon újvidéki polgárok, aktivisták és ellenzékiek vesznek részt. A megszállókkal kollaborálók, az usztasák, a magyar hadse­reg tisztjei, a csendőrök nem „ártatlan ál­dozatok" voltak, állítják, pedig az ő nevük is szerepel azon a bizonyos listán. A tiltakozók közül néhányan „politikai ke­reskedelmet" emlegetnek: ha a VMSZ támo­gatta, hogy Szabadka központjában szobor emeltessék I. Petar Karadordevic királynak, akkor ezért most cserébe a magyarok is emelhetnek emlékművet Újvidéken, ámbár korántsem a központban. Milos Beslin törté­nész is „történelmi revizionizmusnak" tartja ezt az emlékműállítást. Szerinte két jobboldali ideológia, illetve Vucic és Orbán szándékai ta­lálkoznak ez ügyben is. Beslin azt állítja, hogy nem lehet egy városban két ellentétes emlék­mű - a Duna-partira és erre a most készülő limánira gondol; véleménye szerint az emlék­mű állítói kihasználják az ártatlan áldozatokat, hogy velük fedezzék a háborús bűnösöket, te­hát összemossák a hóhért meg az áldozatot. Kiss Gyula, az újvidéki VMSZ tisztségvi­selője úgy nyilatkozott, hogy az összes né­zeteltérés egyetlen hiányzó dokumentum miatt, egészen pontosan az ártatlan áldo­zatok nevét tartalmazó lista eltűnése miatt adódott. Hogy ez a bizonyos lista hogy s mind tűnt el, és ki állította össze, arról nin­csenek információk. Egyértelmű, hogy az újabb madaras (turulos?) emlékmű ügye politikailag befo­lyásolt, másrészt azonban az is igaz, hogy a vajdasági magyarok és a svábok rettenetesen meg­szenvedték a 44/45-ös meg­torlást. Szinte mindannyiunk szűkebb-tágabb családjá­ban akad legalább egy kora­beli áldozat. Az is valószínű, hogy voltak a meggyilkoltak között nyilasok vagy nyilas­szimpatizánsok, de voltak köztük teljesen ártatlan em­berek is, mégpedig az utób­biak voltak sokkal, de sokkal többen. A tiszteletre mél­tó antifasiszták és a szerb történészek is hajlamosak megfeledkezni a partizánok rémtetteiről. Érthető, hogy a magyar, német, horvát áldo­zatok utódai sérelmezik az igazságtétel hiányát, de az is érthető, ami­kor a nyilasok és usztasák ártatlanként fel­tüntetett nevei miatt tiltakoznak a szerbek. Kérdés azonban, hogy a politikai érde­kek hálójában vergődő kollektív emlékezet nem betegszik-e meg még jobban, ha „rossz orvosok" kezelik a történelmi traumákat. Az emlékművek érzékenysége arra figyelmez­tet, hogy nacionalista, a nemzeti sérelme­ket feltépő hozzáállással csak elmérgesítjük a sebeket. Ennek a vesztese pedig a több­nemzetiségű Vajdaság. RADICS Viktória 14 2022. július 28.

Next