Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-17 / 3. szám

63 64 Egy hét története. Január 13-án. Itt van ő! ■— Egy kedves világ fölforgató. — Elmék, műhelyek és tárczák megtámadtatása. — Mellékes dolgok. — Az explosió, Simonyi műterme, Schleswig-Holstein, Napoleon élete elleni merénylet. — A nőegylet álczás tánczvigalma. —• A nőegylet nemes czélja. — Érdem a pártolásra. — A közönség. — Saját szakácsnőm. — Pele-méle. — Egy szép vers — alkalomra. — Mi az oka? — A jogászok bálja. — Ne bántsd a másét. — Egy kedves tudósító. —■ Gr. Széchenyi Ödön nászünnepe. — Egy előfizetési tv ajánlása. Itt van ő, a nagy búfelejtő, a nagy ezermester, a nagy házasságkötő, a semmiféle finánczzavarokkal nem törődő, a fejeket a lábakba varázsoló, a szíveket koták szerint hangoló nagy világ-fölforgató, itt a farsang! Ez az egy szó foglalja most magában a világtörténetet, ez az egy tudat foglal most el minden elmét, minden műhelyt és minden tárczát. Hiába kísértenek Párisban merényletet Napóleon élete ellen, egy pár héttel, előbb vagy később a börzék bizonyosan sorvasztó lázba estek volna tőle, de most is sokkal fontosabb kérdés az: milyen öltönyben jelenik meg Eugenia császárné az első udvari bálban. Ez tartja jelenleg lázas izgatottságban a világot. És Schleswig-Holstein is okosabban tette volna, ha jobban válogatja meg idejét, nem most, mikor az efféle dolgokat rendesen jégre viszik. És azonképen az a szerencsétlen explosio a múlt héten, a szegény bádogmester Habern és inasa és az a két szép hajadon, akik e borzasztó esemény által életüket veszték, és jeles fényképészünk, Simonyi műteremének hamuvá tétele, és a szerencsétlen könyvvivő, aki a múlt héten szerelmi búbánatával együtt önönmagát is felakasztotta, és „A jó madár“ czímű pályavígjáték, mely múlt hétfőn este megkezdte és egyúttal be is végezte földi pályafutását, mind-mind sokkal okosabban teszik vala, ha most nem alkalmatlankodnak vala, hanem hagyják mentire a világ folyását, úgy sincs most számukra fogékony kebel, eltemetik a halottakat, elkergetik a koldusokat, senki sem gondol arra, hogy hideg, rettenetes tél van; eloltják Simonyi műtermét, azaz hogy ezt bizony csak akkor kezdték oltogatni, mikor már alig volt mit; de ennek is bizonyára csak a farsang az oka, alkalmasint bálban voltak a fecskendők; emlékszem is reá, mintha olyanforma teremtést láttam volna vasárnap este a nőegyleti álczás vigalomban, a nemzeti színházban ; természetesen álarczban volt, és „társalgása“ és karjai elárulták, hogy a tűz körül vagyon neki rendeltetése, és azt hittem, bizonyára vagy szakácsnő, vagy pedig becsületes kovácslegény, most azonban positíve tudom, hogy maga volt a fecskendő, a nagy vizipuska. Egész éjjel közreműködött a bálban, „mulattatva mulatott,“másnap aztán és harmadnap is úgy aludt, hogy csak akkor jelent meg a vész helyén, mikor Simonyi úr műtereme hamuvá lön vala. Már csak a közbátorság tekintetéből is óhajtandó volna tehát, ha a nőegylet álczás vigalmait uj szellem „lengené át.“ De mit mondok: uj szellem? Mintha most épen valamilyen szellem volna ott felfedezhető! Azt tartom, maga Cagliostro, Nostradamus, sőt maga a párisi titkos kabinet főnöke, — kinek pedig csak jó orra van az effélékre — sem tudná ott leghalványabb árnyékát sem felkutatni annak, ami csak legtávolabb rokonságban avagy összefüggésben áll azon speciessel, amit közönséges nyelven szellemnek szokás nevezni. (Igaz, hogy e vigalmak a legnemesebb czélból vannak rendezve, a jövedelem a pesti nőegyesületé, amely minden krajczárt egy-egy áldással és hálakönynyel vált föl, csak a múlt karácson alkalmával is annyi jót tett szegény gyermekekkel, betegekkel és éhezőkkel, hogy ez egy este is méltóvá teszi ez egylet minden tagját külön-külön a legmélyebb tisztelet és legmelegebb pártolásra. Ámde épen azért kellene ez álcrás vigalmakat oda emelni, hogy azokban a főváros műveltebb osztályai is élvezetet találjanak. Miért legyenek ezek épen név nélküli, vagy meg nem nevezhető egyéniségek találkozási alkalmai? és miért legyen az ember kitéve azon több mint valószínűségnek, hogy az a „kecses hölgy,“ aki itt nagy feszszel a fején és semmi feszszel a viseletében karonfogva körülsétáltat — saját szakácsnője. Ám a jótékony czél tekintetéből ezt is csak elviseli az ember, annyi azonban áll elvitázhatlanul, hogy a jótékonyság ilyetén adóját nem örömest róvja le a finomabb conversatióhoz szokott fül. Én Istenem! végig tekintve a páholybeli közönségen, ■ úgy szerettem volna álcrát kötni és elszavalni a nagy költő eme szavait: „Komm’ herab du Schöne, Holde, und verlass’ dein stolzes Schloss; Blumen, die der Lenz geboren, streu’ ich ’ dir in deinen Schos.“ Ha e bűbájos hölgyek nem csak azért vennének részt e vigalmakban, hogy lássanak és láttassanak, mi egészen másokká lennének e vigalmak! Fényesek volnának nem csak a külső és a szellem, de a jövedelemre nézve is. Annak a „péle-méle“-nek pedig egyszerre vége lenne; úgy eltűnnék a selejt, mint az éjjeli párázat nap keltén. Igen ám, nap keltén, mert hogy ez így legyen, előbb más napnak kell virradni az emberek szivében. Mi — azaz, hogy ki melyikünk—szereti utánozni a francziát, a szajnaparti nyelven szóljuk meg a világot és az ottani divat miatt hanyagoljuk el nemzeti viseletünket; hanem hogy legalább az ottani jó tulajdonokat is becsempésznek e divattal, arra még nagyon — fiatalok vagyunk. Minálunk még mindig „peleméle“ az, akinek saját hintája, vagy sok adóssága nincsen. De el ez álcra nélküli gondolatokkal! Hiszen farsang van! Múlt hétfőn volt a jogászok bálja, leírjam? minek az! E két szóban: „jogászok bálja,“ mindenben van, amit a fiatal farsangi képzelet szépet és kedveset teremteni képes, sőt még ennél is több, mert ez mind nem képzelet, hanem szemet, szívet, lábat elragadó bűbájos valóság volt. Ami pedig a gyönyörű öltözékek leírását illeti, ezt a dicsőséget megirigyelte tőlem a kaján sors, a „Divattudósitás“ írója fenyegetőleg emelé reám rózsás ujjait, mondván: „Ne bántsd a másét!“ Én úgy vagyok gr. Széchenyi Ödön menyegzőjének leírásával. Erre meg egyik kedves esztergomi hölgy tette szép kezét. Szóljon tehát ez helyettem. Esztergom, jan. 12-én. 1864. Tisztelt nagyság! Székére becsült lapjának számos olvasónőjét bizonyára érdekelni fogja jelenleg egy tv-