Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-18 / 38. szám
A nőről. Emíliától. (Folytatás.) — A jelenlegi nőnevelés tehát oka minden bajnak. Mielőtt azonban részletesen kimutatnék e rendszer fonákságait, a múltra is kell egy tekintetet vetnünk. Igazán embersorba csak a keresztyénség emelte a nőt. A történelem ugyan már az azelőtti korszakokból is fentartotta néhány kiváló nő emlékét; így Deborah, Anna, Judit, Sopho, Aspasia, Lucretia, Veturia, stb. nem csekély befolyással voltak korukra; de ezek kivételek és csak azt mutatják, hogy a legnagyobb elnyomatás sem fojthatja el végképen az emberben az isteni szikrát. Átalában azonban a nő az újabb időszámlálás előtt nem igen volt egyéb rabszolgánál. Mindez azonban máskép jön a keresztyénséggel. Ez emelte szentséggé a házasságot, ez tüntette föl Istent emberi alakban, miáltal az érzelmek eszményi tökélye és ennek folytán a tiszta szerelem lélekemelő hatása is világosságan az emberek előtt, mind olyan fogalmak, melyek a nő magasztos rendeltetését feltüntették, és nevezetes befolyással voltak nemes tulajdonainak felismerésére. Hozzá még a nő külső szépsége, e félig Isten, félig ördög adománya! Mert ép úgy lehet ez a jó szülője, mint pusztítója, a szerint, a mint általa a szív az eszményiség sejtelme által tisztul, vagy az érzékiség örvényében hánykódik. A keresztyénség pedig e tekintetben is igen nemesítő befolyással volt. A „szűz anya“ fogalmának a szívekbe ültetése által az eszményi szépség érzése nyert hatalmas támogatást, ennek terjedésével a nő erkölcsnemesítő hatalma is egyre jobban-jobban terjedt, ezzel egyaránt tisztultak a nő felőli fogalmak, és növekedett iránta a tisztelet, annál magasabbra, minél szűkebb volt még akkor a kör, melyben a keresztyénség több volt a régi pogány hitnek külső átváltozásánál. Ezen kevesek előtt a nő, mint a szépség és gyöngeség kiváló példánya, valamivel többnek is látszott közönséges embernél, ésannyira, hogy a középkorban a lovagiasság első kötelességei közé tartozott: a nők iránti tisztelet, mely idővel egész a rajongásig fokozódott. A „cour d’amour “-okban fejedelmek versenyeztek a női bájak dicsőítésében, és a női kezek által osztogatott versenydíjak nagyobb kitüntetések voltak a diadalmas „ dalnok “-ra nézve a mostani világ bármely rendjelénél. Idők folytán pedig egyre terjedt e rajongás; troubadourok és minnesängerek csak külön nevezetek a különböző országokban és különböző korszakokban fenállt lovag-társulatoknak, melyeknek életfeladata volt: minél ékesebb szavakban dicsőíteni a női bűbájt. Azok pedig, akik jobban értettek a kopjahajításhoz, mint a verseléshez, az által tettek vallomást lovagias gondolkodásukról, hogy „hölgyük színeiben“ jelentek meg a tornákon és egyéb lovagjátékokon, és ugyancsak hölgy kezéből vették el a vitézség jutalmát, ezzel kebelekön indultak a szent földre, saraczenusok pusztítására, és Bayard „a félelem és makula 75 3w‡~——...............—..... dl›o 4 .......... lV* 2 . Előfizetési ›Iij (illetményekkel): i OO ' n ! Xc-‚ M-J-... m*é‚•*› Évnegyedre 3 ft., félévre 6 ft„ egéu 7. VaSAHMip, SZtpt lS-áll. OO. SZálll. Ötödik DVI tolyam. évre 12 ft. A műlap csomagolási dija 30 kr. f ’ ^ 0/7 f‘~1' 95^-1' *afi