Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-23 / 43. szám
1011 1012 De — vetik tán ellen — mi lesz a házirendből, ha a nő kenyérkereseti munkával foglalkozik? Ki ügyel a tisztaságra, csinra, kényelemre ? És ami még ennél is fontosabb : ki viseli gondját a gyermekeknek? Ezeknek árán nem volna-e a női munkásság nagyon is drágán megfizetve ? Úgy van, és ha a társadalomnak akár az egyiket, akár a másikat nélkülözni kellene, igen szomorú volna ugyan a nőkre nézve, de azért mégis jobb volna, tovább is úgy maradniok, amint eddig voltak. De hála az isteni gondviselésnek, ez nincsen úgy; sem a házi rend, sem a gyermekek nem veszítenek, sőt inkább nyernének általa. Mielőtt azonban annak bebizonyításába ereszkednénk, engedjenek ismét az életre vetnünk egy tekintetet. Van a hazában egy pálya, melyen a nők csaknem anynyira el vannak foglalva, mint a férfiak, és mondhatni, és olyan sikeresen is töltik be helyüket. A gazdasági pálya ez. Aki némileg be van avatva e hasznos iparág minéműségébe, az tudja, mennyi mindenféle dolga van itt a háziasszonynak, nem a tulajdonképi háztartással, hanem az úgynevezett belső gazdasággal. Ő főzet a cselédeknek, ő ügyel az éléskamrára , a padlásra, a pinczére; ő neveli az aprómarhát; az ő felügyelete alatt állnak a sertések, a tehenek, malaczaikkal és hornyaikkal; továbbá a zöldséges bert, a gyümölcsös, a káposztás-, dinnye-, kender- vagy lenföld mind az ő kormánya alá tartoznak; és ő mindenre időt talál, sőt ráadásul még egy kis virágoskert is diszlik háza előtt, az apró marha mellett egy pár galamb, egy-két páva vagy gyöngytyúk nevelésére, a lábas jószág között pedig egynéhány különös szépségű bárány szelidítésére is jut idő; szóval, ha tíz keze és száz szeme volna, mindnek jutna dolga, és ő ezt mind a legsikeresebben végzi, elannyira, hogy e téren a jólétnek nem megvetendő tényezője, és azért el van-e hanyagolva háza ? nem vetekedik-e a mi vidéki birtokosaink hajléka rend, tisztaság és kényelemre a főváros bármely úrhölgyével, akinek pedig egyéb dolga nincs, mint az, hogy erre ügyeljen ?És gyermekeik? váljon roszabbul vannak-e nevelve a nagyvárosiakénál ? Nem tünnek-e ki mindazon testi és lelki jelességekben, melyek csupán csak gondos anyai nevelés eredményei: virító egészségben, derült elmében, jóra fogékony szívben, kegyelet és engedelmességben ? Avagy melyik osztály nevelte a hazának a legtöbb jeleseket ? nagy költőinket? önfeláldozó hőseinket? nagyhírű tudósainkat és tündöklő erényü honleányainkat ? Nem-e a gazdasági, azaz azon anyák, kiknek a szoros értelemben vett háztartáson kívül még külön foglalkozási körük van, mégpedig olyan, amelynél elfoglalóbb tán egy sincs a polgári életben? Nos tehát hol veszik ez anyák az időt, eleget tehetni ilyen hármas kötelességnek? Hol? úgy, hogy először be tudják osztani az időt és a munkát; másodszor, hogy amit örömmel teszünk, az — hogy a jó gazdasszonyok műnyelvén szóljunk — magától megy, és harmadszor végre, mert mind a háztartást, mind a belső gazdaságot alaposan értik. A tudomány, az alapos ismeret, az a süker záloga. Ez tanítja, hogy kell „keveset markolva is sokat lendíteni,“ szóval, hogy kell valamely pályán foganatosan működni. Egy szakmáját alaposan értő elme tíz, száz alárendelt embert el tud foglalni, azért mégis ő végzi, az ő lelke kormányoz és őrködik a siker fölött, és ez a legfőbb. Avagy a férfiak, hát ezek mindent maguk végeznek ? Korántsem! Sokszor hetekig vannak távol gyakorlati munkásságuk helyéről, vagy feküsznek betegen, anélkül, hogy az általuk vezetett vállalatok fenakadnának, mert jóeleve úgy intézkednek, hogy távollétük alatt, is minden az ő szellemükben folyjon, és mindig találkozik egy-egy alárendelt egyéniség, aki őket egy időre helyettesítheti. A fő: az értelem, az irányadás. Hasonképen tesznek tehát a nők is a gondjaikra bízott gazdasági ügyekben és a háztartásban. Az idő drága, azért a kevésbbé fontos dolgot alárendelt egyéniségek, cselédek, napszámosok által végeztetik, az ő útmutatásuk szerint és ellenőrködésük mellett; Így telik mindenre idő, gyarapodik a jólét és azért házuk is a rend, tisztaság és kényelem tükre. És a városokban is találunk ilyen női példányokat, akik a nap legnagyobb részét boltban vagy műteremben töltik és házukban azért mégis rend és tisztaság uralkodik. A tisztaság-szerető nőnek egy körültekintés alatt egy porszem sem kerüli ki figyelmét, a jó gazdasszony meg jól utána tud számolni a szakácsnénak, és ez a fő, mert amely cseléd ezt tudja, az nem is hagy egy porszemet sem a bútoron és az utósó fél negyedig be tud számolni úrnőjének. De a szegény ember, akinek nincsen módjában, cselédeket tartani, mi lesz ennek a házából, gyermekeiből, ha a nő a kereseti pályán el van foglalva ? Helyes kérdés, de melyre a felelet is igen egyszerű. Mert fordítsuk meg a kérdést. Segítve van-e a szegény emberen az által, hogy neje nem tud egyebet, csak tisztán tartani a házat? Tud-e ilyen ember nőt, házat és családot eltartani ? Ha nem tud, nem jobb-e reá nézve, meg sem házasodnia, semmint még egy nőt is, egy egész családot a nagy nyomornak kitenni ? És nem-e jobb az ilyen nőre nézve, soha sem menni férjhez, semmint örökös teher, örökös özölénk lennie egy szegény ember nyakán ? És nem vergődhetnek-e ki könnyebben a szegénységből, ha mind a ketten keresetképesek? Aztán a gyermeknevelés! Képes-e ilyen szegény ember gondoskodni gyermekei neveléséről, aki élelmükről sem gondoskodhatik? És nem részesülhetnek-e inkább czélszerű nevelésben, ha az anya is keres a házhoz ? Mind olyan kérdések, melyekre a mindennapi élet felel, ha elég emberszeretetünk van, a szegénység hajlékait fölkeresni. Minél kevesebb munkaképessége van ott az anyának, annál kevésbbé nevelheti gyermekeit, és annál ke-