Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-21 / 8. szám
L Vasárnap,február 21-én. 8. SZílis. Ötödik évi folyam. Hetilap a művelt magyar hölgyek számára. Előfizetési dij (illetményekkel): Évnegyedre 3 ft., félévre 6 ft. egész évre 12 ft. A műlap becsomagolási dija 30 kr. Hirdetések dija: Egy háromszor hasábozott sorért 6 kr. A gyermekek szobája, Steinacker Gusztávtól. (Folytatás.) A velem jött hölgyek rögtön felugráltak a gyermek nyugtalankodásának hallatára, s azt hiszem, ki akarták emelni a kicsinyt a kosárból s vele ugrálva és dalolva a szobában dajkálózni. Az anya azonban mosolyogva kérte őket, hogy csak hagyják a gyermeket szépen fekve, a kosárhoz lépett, egy pillantásra észrevette a nyugtalanság okát, egyet igazított a párnákon, egy párszor előre-hátra húzta a kocsit, valami egyszerű, szövött játékszert adott a gyermek kezeibe, mosolygott reá , és rögtön szent volt a békesség. A fiatal anya visszatérhetett a társasághoz, anélkül, hogy a gyermek csak egy mukkanással is sírt volna utána. A jelenvolt hölgyek arczain átalános csudálkozás volt olvasható. Hát még midőn a gyermek, valami komolyabb kedvetlenségtől ösztönöztetve, csak az anyai fülnek megkülönböztethető változtatással kezdett nyöszörögni, s az anya, kiemelve őt fekhelyéből, az asztalhoz hozta s a labdát ide-oda guritva az asztalon, a gyermeket a legkisebb fáradsággal lecsendesité, hogy annak síráshoz készülő arczoskája ismét kiderült: ekkor csudálkoztak csak igazán hölgyeink! Egy öregebb delnő elég őszinte volt, csudálkozását ki is nyilvánítani. — Mint csillapítja le ily könnyedén gyermekét, kedves barátnőm?! De hisz,az én Károlykám ilyen idős korában nem olyan könnyen adta m meg magát. Mondhatom, hogy szörnyű sok kinunk volt vele. A férjem, én, meg a szolgáló sokszor fél éjszakákon keresztül talpon voltunk, ha a kis kajdács szeszélyeskedett. Ringatni, hajigálni, emelgetni és hurczolni kellett a semmirekellőt, és énekelni, lármázni, csattogni és dobolni a fülébe. Sokszor mind nem használt semmit. Úgy bizony! — Talán beteg volt a gyermek? — Nem volt annak semmi baja, csak hogy önfejű volt. („És elkapatott.“ — ezt én gondoltam, de természetes, hogy nem mondtam ki!) — S nem félt kegyed, hogy ha szeszélyesnek enged, még roszabbá teszi ? — szóltam végre a beszédbe, hogy én is mondjak valamit. A kegyes asszonyság olyan tekintetet vetett rám, melyből láthattam, hogy vajmi járatlannak tart az ilyen dologban. — Istenem, hát mit tegyen az ember! Csak nem nézheti el, hogy a tüdejét kikiabálja szegény. Hiszen volna csak kegyednek hat gyermeke, (ezt már a fiatal házi nőnek mondta!), hogy ne jutna annyi idő egyre, majd kegyed is úgy cselekednék. 15 Szerkesztői s kiadói iroda: kalap-utcza 17. sz. 12. emelet. Előfizetések elfogadtatnak még Kertész József könyvnyomdájában , feldmasor 13. sz.