Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-09-11 / 37. szám
filifiZ›‘t ̋.Hilij (illetményekkel): Hetilap a művelt magyar hölgyek számára. egész A nőről. K in i 1 i á ( ó 1. (Folytatás.) Máshol kell tehát e veszélyes betegség okát keresni, és meg is találjuk és ki is gyógyíthatjuk az emberiséget belőle — és sok egyéb ártalmas kinövésből, — ha komolyan akarjuk. Mielőtt azonban tovább mennénk ezek nyomozásában, még egy-két téves nézetet kell helyreigazítanunk. Vannak, akik a föntebb elősorolt aggasztó jelenségekért egyenesen a műveltséget teszik felelőssé. Ez rontja meg a nőt, mert kiragadja az őt megillető nézletkörből, elkapattá, felfuvalkodottá, hiúvá, fényűzővé teszi; ez oka a házasságok csekély számának és gyakori boldogtalanságuknak, az özvegyek szánandó sorsának s a többi; szóval, minden bajnak a „könyvek“ az oka. Sőt a történelemre hivatkoznak ebeli állításuk igazolására. — Olvassuk csak krónikásainkat, vagy kérdezzük nagyanyáinkat, milyen boldogok voltak akkor a nők! Nem volt leány, aki férjhez ne ment volna, erővel vitték, aki a maga jószántából nem akart menni, annyira kapós volt, és miért? azért, mert a feje nem volt még „megzavarva“ nagyvilági hivalkodástól, sem pedig szive eszményképi haszontalanságoktól. Férjhez ment és boldog volt. Akárhányszor történt, hogy a menyegző napjáig jóformán nem is ismerte „jövendőbeli“-jét,és ha látta is egyszer-kétszer, szó sem volt még akkor a „lelkek rokonságáról,“ a „szívek öszhangzásáról“ és egyéb ilyen újabbkori regényességről, és azért mégis boldog volt, azaz hogy épen azért boldog volt; miért? azért, mert az akkori nők nem voltak még művelve, hanem egyszerűek voltak és igénytelenek. Szerették férjöket alázatossággal és tisztelték őt félelemmel — hogy az írás szavaival éljünk. — Bezzeg nem kellett akkor „journál“ és a szabó szintén nem volt még rémalakja férjek és leány ősapáknak ! Hétköznapra egy cziczruha elég volt egy évre, ünnepre meg a sávolyos brokát viganó és az aranyos mente unokáról-unokára szállt! Egyébre nem volt szükség, könnyű akkor kevéssel beérni, boldogul megélni! És amilyen volt az öltöny, olyan volt a mulatság! Színház, koncert, soirée és a többi újmódi mulatság mind csakis a tömérdek ruha fitogtatásáért kapott fel; a régi világban arra idő sem volt jóformán ; a házi nőnek a konyha volt a mulatóterme; sütött, főzött, vagy szőtte a maga nyűtte, maga fonta szálakat, és ha épenséggel semmi dolga nem volt, hát tollat fosztott hosszú téli estéken, ez is többet ért a mostani „művelt“ nők időtöltésénél. Ugyancsak „művelt“ időtöltés! Összeülnek megszólni a világot, vagy hazug könyvekből túlkapott érzéseket tanulnak. Minden héten bál, színház, ezer meg ezer kiadás, hogyan legyen akkor a férfinak kedve megházasodni? és hogyan maradhatna az özvegynek adósságnál egyéb férje halálakor ? Íme az ok, melyből szerintük a jelenkor sok szerencsét- 73