Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-11 / 37. szám

filifiZ›‘t ̋.Hi­­lij (illetményekkel): Hetilap a művelt magyar hölgyek számára. egész A nőről. K in i 1 i á ( ó 1. (Folytatás.) Máshol kell tehát e veszélyes betegség okát keresni, és meg is találjuk és ki is gyógyíthatjuk az emberiséget belőle — és sok egyéb ártalmas kinövésből, — ha komolyan akarjuk. Mielőtt azonban tovább mennénk ez­ek nyomozásában, még egy-két téves nézetet kell helyreigazítanunk. Vannak, a­kik a föntebb elősorolt aggasztó jelenségek­ért egyenesen a műveltséget teszik felelőssé. Ez rontja meg a nőt, mert kiragadja az őt megillető nézletkörből, el­­kapattá, felfuvalkodottá, hiúvá, fényűzővé teszi; ez oka a há­zasságok csekély számának és gyakori boldogtalanságuknak, az özvegyek szánandó sorsának s a többi; szóval, minden bajnak a „könyvek“ az oka. Sőt a történelemre hivatkoznak ebeli állításuk iga­zolására. — Olvassuk csak krónikásainkat, vagy kérdezzük nagyanyáinkat, milyen boldogok voltak akkor a nők! Nem volt leány, a­ki férjhez ne ment volna, erővel vitték, a­ki a maga jó­szántából nem akart menni, annyira kapós volt, és miért? azért, mert a feje nem volt még „megzavarva“ nagy­világi hivalkodástól, sem pedig szive eszményképi haszonta­­lanságoktól. Férjhez ment és boldog volt. Akárhányszor tör­tént, hogy a menyegző napjáig jóformán nem is ismerte „jövendőbeli“-jét,és ha látta is egyszer-kétszer, szó sem volt­­ még akkor a „lelkek rokonságáról,“ a „szívek öszhangzásá­­­­ról“ és egyéb ilyen újabbkori regényességről, és azért mégis boldog volt, azaz hogy épen azért boldog volt; miért? azért, mert az akkori nők nem voltak még művelve, ha­nem egyszerűek voltak és igénytelenek. Szerették férjöket alázatossággal és tisztelték őt félelemmel — hogy az írás szavaival éljünk. — Bezzeg nem kellett akkor „journál“ és a szabó szintén nem volt még rémalakja férjek és leány ősapák­nak ! Hétköznapra egy cziczruha elég volt egy évre, ünnepre meg a sávolyos brokát viganó és az aranyos mente unoká­­ról-unokára szállt! Egyébre nem volt szükség, könnyű akkor kevéssel beérni, boldogul megélni! És a­milyen volt az öl­töny, olyan volt a mulatság! Színház, konc­ert, soirée és a többi újmódi mulatság mind csakis a tömérdek ruha fitogta­­tásáért kapott fel; a régi világban arra idő sem volt jófor­mán ; a házi­ nőnek a konyha volt a mulató­terme; sütött, fő­zött, vagy szőtte a maga­ nyűtte, maga­ fonta szálakat, és ha épenséggel semmi dolga nem volt, hát tollat fosztott hosszú téli­ estéken, ez is többet ért a mostani „művelt“ nők időtöl­tésénél. Ugyancsak „művelt“ időtöltés! Összeülnek megszólni a világot, vagy hazug könyvekből túlkapott érzéseket tanul­nak. Minden héten bál, színház, ezer meg ezer kiadás, hogyan legyen akkor a férfinak kedve megházasodni? és hogyan maradhatna az özvegynek adósságnál egyéb férje halá­lakor ? Íme az ok, melyből szerintük a jelenkor sok szerencsét- 73

Next