Családi Lapok, 1855. július-december (4. évfolyam, 1-12. szám)
1855-07-15 / 1. szám
A vértanuk kiontott véréből, mint termékeny magból, kelt ki a kereszténység. Az ifjúság életerejében díszlő kereszténység emelkedő napja előtt, mindinkább homályba borult a sokistenlés. A pogány vallás korhadt, roskadozott, s csak is a hatalom által fölartott épülete düledezni kezdett. A vallási vigasztalásokban árva kebel önkénytelenül megnyílt azon egély tanainak befogadására, melly képes vala a sivár kedélybe a mennyei vigasztalások kedves virágait ültetni. A pogány philosophok közöl mindegyik saját észlelésében kérese lelke nyugalmát; mit Hesiod meséi nyújtani képesek nem valának; és noha elméleti rendszereikben messze eltávoztak egymástól, a lenézett és üresnek talált népvallás megvetésében kezet fogtak, mellynek legfölebb színét s kalhéját tárták meg a közrend tekintetéből. A nép látván tudósai közönyét a státusvallás irányában, sőt maga is csalódván olly sokszor isteneiben, bizalmatlanul fordult el az oltároktól. A sibyllák és jósdák bűvkörös tekintélye elenyészett. Gyöngiték a nép hitét önnön szomorú tapasztalati is a vakszerencse uralmáról. Látván naponkint a néptömeg a bűn diadalát, az elnyomott ártatlanság nem érdemlett szenvedéseit, sajnosan érezvén, miként enyészik el apránkint annyi nemes vér árán szerzett nemzeti szabadság, népjog, polgári erény a zsarnok-hatalom vaspálczája alatt; a népek minden osztályain keresztül elterjedt az istenek tehetetlensége és aléltságáróli titkos vélemény. Azonban az ember kebele akként van alkotva, hogy az nem lehet elegély nélkül. Egy belső ösztön, egy titkos sugallat az ember szellemét ellenállhatlanul az ég felé hajtja. Róma istenei nem lévén többé képesek a hányatott lelkeket megnyugtatni, a bölcsészek egy része Stoa tanait fogadá el, más része pedig Epikur elveit követé. De ez egyik sem elégité ki a fürkésző szellemet. A néptömeg, melly a hitlenség örvénye szélén tántorgott, idegen hatalmas istenek után sóvárgott, s ezek hatalmától remélte a keblében támadt űrt betöltendőnek. Egy része a néptömegnek mindig több és több tért engedett az eleinte megvetett egyiptomi Serapis titkos tiszteletének , mi a népet a legoktalanabb babonák karjai közé veté. Ámde e sötét babonaság silány vigasztalást nyújthatott a husovár emberiség számára. Más része azonban meghódolt a Jézus által hirdetett, s tanítványi által égő buzgalommal terjesztett hitigazságoknak, s törvényül fogadá a szeretet egyszerű, boldogító örök parancsát, és a kinyilatkoztatott egélynek zászlói alá állott.