Családi Lapok, 1855. július-december (4. évfolyam, 1-12. szám)

1855-07-15 / 1. szám

A vértanuk kiontott véréből, mint termékeny magból, kelt ki a keresz­ténység. Az ifjúság életerejében díszlő kereszténység emelkedő napja előtt, mind­inkább homályba borult a sokistenlés. A pogány vallás korhadt, roskadozott, s csak is a hatalom által fölartott épülete düledezni kezdett. A vallási vigasztalásokban árva kebel önkénytelenül megnyílt azon egély tanainak befogadására, melly képes vala a sivár kedélybe a mennyei vi­gasztalások kedves virágait ültetni. A pogány philosophok közöl mindegyik saját észlelésében kérese lelke nyugalmát; mit Hesiod meséi nyújtani képesek nem valának; és noha elméleti rendszereikben messze eltávoztak egymástól, a lenézett és üresnek talált nép­vallás megvetésében kezet fogtak, mellynek legfölebb színét s kalhéját tárták meg a közrend tekintetéből. A nép látván tudósai közönyét a státusvallás irányában, sőt maga is csa­lódván olly sokszor isteneiben, bizalmatlanul fordult el az oltároktól. A sibyl­­lák és jósdák bűvkörö­s tekintélye elenyészett. Gyöngiték a nép hitét önnön szomorú tapasztalati is a vakszerencse uralmáról. Látván naponkint a néptö­meg a bűn diadalát, az elnyomott ártatlanság nem érdemlett szenvedéseit, saj­nosan érezvén, miként enyészik el apránkint annyi nemes vér árán szerzett nemzeti szabadság, népjog, polgári erény a zsarnok-hatalom vaspálczája alatt; a népek minden osztályain keresztül elterjedt az istenek tehetetlensége­ és aléltságáróli titkos vélemény. Azonban az ember kebele akként van alkotva, hogy az nem lehet el­egély nélkül. Egy belső ösztön, egy titkos sugallat az ember szellemét ellen­­állhatlanul az ég felé hajtja. Róma istenei nem lévén többé képesek a hányatott lelkeket megnyug­tatni, a bölcsészek egy része Stoa tanait fogadá el, más része pedig Epikur elveit követé. De ez egyik sem elégité ki a fürkésző szellemet. A néptömeg, melly a hitlenség örvénye szélén tántorgott, idegen hatal­­m­as­ istenek után sóvárgott, s ezek hatalmától remélte a keblében támadt űrt betöltendőnek. Egy része a néptömegnek mindig több és több tért engedett az eleinte megvetett egyiptomi Serapis titkos tiszteletének , mi a népet a legok­talanabb babonák karjai közé veté. Ámde e sötét babonaság silány vigaszta­lást nyújthatott a hu­sovár emberiség számára. Más része azonban meghódolt a Jézus által hirdetett, s tanítványi által égő buzgalommal terjesztett hitigaz­ságoknak, s törvényül fogadá a szeretet egyszerű, boldogító örök parancsát, és a kinyilatkoztatott egélynek zászlói alá állott.

Next