Családi Lapok, 1856. július-december (5. évfolyam, 17-42. szám)
1856-08-07 / 22. szám
épp 702 Sept. 2-án a janicsárok szándékoztak a várat megrohanni, de tervüket megváltoztatván, éjjel a közel hegy alá kezdettek ásni. Három éj és napon át ástak szakadatlanul, s már olly üreget vájtak, hogy embernyi magasságban szabadon járni a mieinkhez, onnan a várat a legbiztosabban lövetni, sőt egész a belkeritvényig lehetett jutni; e helyet aztán lőpor s mindennemű gyúlékony anyaggal megtöltötték , várván ama kedvező perczet, mellyben az összes várbelieket légbe röpítsék. Meg is tették, a mire törekedtek, de ezért nem értek. Lássuk az eredményt. Sept. 5-én ezt meggyujtották, s a tűz a nagy szél által is mindinkább ápoltatván, az égés egész a várig terjedett; erre az erődítés és javításra gyűjtött vári készletet is megragadván, az istállót s a belvár egyéb épületeit is fölemésztette. A vár ágyúi még az égés alkalmával is olly biztos helyzetben valának, hogy az ostromlókra folyvást döröghettek ; de a janicsárok sem pihentek, hanem a várnak minden oldalát golyózáporral sanyargatták, sőt egy kaput teljesen összerongálván, azt ezrenként támadák meg olly kemény rohamokkal, hogy magába a várba is berontottak; de ott állott a dönthetlen hős Zrínyi, s olly legyőzhetlen erővel csatázott, hogy a túlnyomó rohamot visszatartotta nem csak, de az ellent legyőzte, s a várból is kiszorította; ez ütközetben esett el Novakovics János. Látván azonban Zrínyi, hogy a tűz mindegyre terjed, sőt már a nagy tömegben összehalmozott lőporraktárhoz is közelit; s az igy egyre elharapódzó, sőt mindinkább dühöngő lángok miatt, s a minden oldalon föltolakodó török csapatok nagy száma ellen már magát a nagyobbik várban sem védelmezhető, életben maradt társaival együtt a belvár szakkörébe zárkózik; mig ez benn történik, addig künn több nemeslelkü vitéz, nő és gyermek lemészároltatott, vagy foglyul a török táborba hurczoltatott. — Zrínyi a főbb tiszteket maga mellé hivatván, mindenkinek űrállomását elrendelé. Ugyanis a belvár bástyái a külső által fedetének, s e kettő közt a közlekedés olly könnyű vala, hogy minden akadály nélkül be lehete jutni; a belvár csak egy zugában volt a külvárnak , s ez által védeték; benne Zrínyi lakát s egy pár házat kivéve, ágyú, golyó s lőporon kívül, mi sem vala. Az éléskamrák mind a külvárban valának, s mi az ételt és italt illeti, azok nagy mennyiséggel valának ellátva; ezek mind elestek, miként a külvárat védő ágyuk is, mellyeket az ellenség, már helyzetüknél fogva is a leggonoszabbul használhata föl a mieink ellen. A belvárban nem maradt egy eb, mint két nagy, két mozsárágyú, és