Családi Lapok, 1857. július-december (6. évfolyam, 2-27. szám)

1857-07-09 / 2. szám

kényelemmel ellátva, melly­ekhez a meleg és hideg víz nagy csövekben és gépek által távol hegyekből vezettetett. Folytassuk kutatásainkat. Mátyás épít­ményein túl keletre, s evvel párvonalban áll a hires könyvtár hosszú, de sokkal ala­csonyabb épület, úgy, hogy a palota felső ablakaiból a kilátást épen nem akadályozd. Két oldalszárny az épületet a palotával ösz­­szeköti, s egy udvart képez, mellyet Bon­­fin az ő leírásában „retractior aulá­nak nevez. Itt áll a gyönyörűen fölszerelt vártemplom. VI. Valóban ez menti meg az egész bámulatos szépségű és kiszámíthatlan becsű várpalotának becsületét előttünk. Sokat szó­­lottunk már eddig a királyok budai palo­tájáról, hallottuk az istenek és istennők ne­veit, láttunk római történeti s mythologiai emlékeket, találtunk tudományos dolgokat, megadtuk a tiszteletet a művészet minden­­nemű remekeinek, csodáltuk a fényűzés és kéjre számított, reményünk és képzeletün­ket meghaladó nagyszerűséget , de sehol sem akadtunk annak nyomába, hogy ke­resztény fejedelem udvarában vagyunk. Tá­vol attól, hogy Mátyást vagy műveit ócsá­rolni akarnék, sőt inkább lélekfenségét, mellyel olly nagy dolgokat teremtett, cso­dáljuk , és érdemeinek, nemcsak korunkig, de késő századokig fönmaradó emlékét szi­vünk mélyéből tiszteljük , a mythologiának sem vagyunk ellenei, és szükségét a görög és római classicusok megértésére, hatását a művészet, különösen festészet és szobrászat emelésére, hasznát a képzelő tehetség mű­velésére (más részben káros voltát sem ta­gadva), valamint sokféle kellemét elismer­jük , de a kereszténységet előre háttérbe szoríttatni épen nem engedhetjük, ezt csak paganismus tehetné. És azért, hogy a tem­plom a retractior aulába delegáltatott, mig Hercules, Minerva stb. a legszembetűnőbb helyeket foglalják el; hogy mig a nagy termekben romai quadrigák pompáznak, fe­szület vagy egyéb vallásos jelvényről leg­­kisebb említés sincs: ez valóban olly dolog, mellyet Mátyásban helyeselni és olly ke­véssé tudunk, mint hirtelen haragját, rend­kívüli fényűzését és dicső jellemének egyéb árnyoldalait. Talán azért tűnt le a magasz­tos palotának olly hamar szerencsecsillaga, azért tartott olly rövid ideig dicsősége, mi­vel benne az Úr Istennek csak illy mellék­szerep jutott! Nem vádoljuk azonban Má­tyást legdicsőbb királyaink egyikét vallás­­talanságról; nem is volt a XV. század olly kor, melly gondolt volna Isten és vallás nélkül ellehetni. Az embernek egyes tetté­ből nem lehet mindenkor egész jellemére következtetni. A mit Castelli leveléből, a mit a vártemplomnál, és sz. György teré­ről említeni fogunk , eléggé bizonyítják, hogy Mátyás szivében vallásos érzület ho­nolt. A templom e hátulsó udvarban állván és szentélye a könyvtárral érintkezvén, ez udvart két részre osztá, — mindegyik rész közepében állott egy kút, egyik pári már­ványból, másik ezüstből készítve; úgy szinte mindkét udvarrészben ajtó szolgál a könyv­tári épületbe. A templom szentélyének felső emeleti jobb és baloldalán imaszobák valá­­nak, egyik a király, másik a királyné szá­mára. Ezekhez az út a könyvtár termein vezetett át *), mellyek oldalszárnyak által mindkét fél lakrészeivel érintkezésben vol­tak. Ez imaszobában végezvén áj­tatosságát II. Ulászló 1514-ben, meggyilkoltatástól menekült, mellyet egy gonosztevő azalatt lakásában rajta elkövetni szándékozott. A templom pazar fényűzéssel vala fölszerelve, valamint hogy az isteni szolgálat is példás áj­tatosság és épületességgel ment mindenkor .) Ezt bizonyítja Oláh Miklós, ki II. Lajos és I. Fer­dinand udvarában élt, ,,Hungária“ munkájában , melly „Attila“ munkájával egyesítve kiadatott Bécsben 1763.

Next