Családi Lapok, 1857. július-december (6. évfolyam, 2-27. szám)
1857-10-22 / 17. szám
214 tájos könyveiben, mellyek a Vatikánban tartatnak, e személyiségek teljes egyházi öltönyben állnak lerajzolva. A német ,Kirchenschmuck- újság dús bányát talál ezekben, és nincs is biztos mód egyházi öltönyeinket a szabók divatositó önkényétől és már-már torzulni kezdő szabálytalan alakjaitól megóvni, mint épen eme miniatűrök , mellyek a szöveget illy szép történetiességgel kiegészítik, mivel a lélek köréből a testi szemek elé helyezik. Milly becsben áll Varró 700 arczképe a pogány korszaki férfiakról, mi által történelmi munkáját annyira jelentékenyité?! Ezt téve a keresztény kor keleten és nyugaton. A monzai antifonás, IX. századbeli mű, sz. Gergely pápát jelképezi, galambbal feje fölött !), mellyben a közvéleménynek e nagy, bölcs és szent pápáról kifejezést kölcsönzött. Művészeti oldalról pedig a VI. század igen jeles példányokat szolgáltatott; a VII. és VIII. század száraz, sokszor aránytalan compositioiban bizonyitó hanyatlását; a IX. század rögtön nagy tökélyre emelkedett; sz. Medárd, sz. Emmeron, sz. Genoveva, sz. Angilbert, Lothár és Coelestin evangeliomosai; Drogon és az autuni misekönyv fényre , szinelevenségre, szabályra, az ecset gyöngédsége s a kéz ügyességére mit sem hagy kívánni valót. A X. század folytatá e tökélyt, Landolf capuai püspök, Ethelworthnak Godeman káplántól írott szent könyve vetélkedik az előbbiekkel. Macedoi Vazul monológja a vatikáni könyvtárban, a tárgyak ezreit egyetemesíteni látszik, kivált a történeti személyiségek, férfiak s nők, császárok, vezérek, püspökök, tudósok és nők teljes öltönyükben lefestvék; minden kép pedig a festész nevét alul hordozza * 2). A XI. század nemcsak a festészetek száma, hanem tökélyében is alábbszállt; Didier cassinói apát s ennek utódja Oderis breviáriuma a Mazarini könyvtárban csak 10 miniaturral van ékesítve. A XIII. század Olaszhon dicsőségének halhatlanítója, mivel művészetében egészen határozott alakot nyert. Giotto a kéziratok miniaturozásában napokat-éveket töltött s az olasz stylt szüleményezte. Említenünk kell a sz.-benedekieket, kik az életnek annyi szakain, úgyszintén a festészetben hősökként küzdve törve, a florenczi festésziskolának Sylvester és Jakab tagjaiban alapját megvetették. A sajátságos ízlésű X. Leo pápa Romába vitett e nemes gyűjteményt, egyet sajnálván csak rajta : hogy a vatikáni székesegyházban nem használható, mivel a sz.-benedekieknél az isteni tiszteletnek rendje elüt a romaitól. Milly becsnek valának ez imakönyvi festészdarabok, egy esetből ítélhetni, melly szerint Ottley lord egyetlen egy darabért 100 font sterlinget adott, hogy megvehesse). Ezek közül vala a genuai Cybo, lerinai bencze (+ 1408.), ki arragoniai Jolántha számára királyi ajándékul szűz Mária Officiumát csuda festvényekkel díszítve készítettek). Ugyanis e században szokásba jött, némelly részt a breviáriumból külön használatul leírni, mellyet a templomban imakönyvül lehetett venni; innen a gradualék, énekeskönyvek stb. Materai Benedek, cassinói szerzetes, Mattei Gábor servitával gyönyörű könyveket készítettek a sienai székesegyház számára, mellyek közül néhányat a kalandos Burgos gróf és bibornok majdnem olly módon Spanyolországba vitetett, mint e század elején I. Napoleon Parisba a vatikáni könyvtár kincseit. Gátta Bertalan, arezzoi apát a luccai templom és IV. Sixtus ’) F r i s i, Memorie di Monza. T. 3. 2) Pantaleon , Simeon , Blachernita , György , Ména, Mikros, Nestor. Monoi. Graee. Basil. Imp. Urbin. 1727. Vol. 3. in föl. ’) I.e. R. P. Cahier. — Gueranger 1. c 387. 1. 2j D i b d i n , Bibliograph. Decamer. T. 1.