Családi Lapok, 1857. július-december (6. évfolyam, 2-27. szám)
1857-11-26 / 22. szám
286 -»írt- ez tanujele isteni eredetének s a benne működő isteni erőnek. Szétszórta az a pogányság kettős alapját : az ököljogban gyökerező zsarnokságot és a féktelen indulatok folytonos kielégítésével szörnyűyé nőtt érzékiséget, és igy meggyógyitá a halálra sebzett családot. A gazdag romaiak lakói a legnagyobb fényűzésre mutattak, mellyről fogalmunk sem lehetne, ha csak a régi írók azt számunkra le nem írták volna. Hogy a romai háztartás előkelőnek mondathassék, legalább 120 mindennemű szolgával kelle bírnia, s mindig terítve kellett az asztalnak lennie. Hogy milly tobzódással mentek itt a lakomák végbe, könnyen elképzelhetjük, ha a rómaiaknak a legszélső fokra hágott érzékiségére s étvvágyára visszaemlékezünk. A vendégek pályán nyújtóztak az asztal körüli kereveteken, a virágokkal s rózsalevelekkel hintett vánkosokba mélyedve. Az ételeket egy rabszolga tálalta, a másik megizlelte, a többiek pedig aranyos tányérokon körülhordták. Evés közben a pohárnokok jófajú borokkal töltögették a serlegeket, az inasok pedig ezüst kosarakban kenyeret hordtak körül, s a kívánat szerint arany és ezüst kannákban hideg vagy meleg vízzel szolgáltak. Ifjú rabszolgák mirtus ágakkal hajtogatták el a legyeket, így jelent meg és tűnt el tíz-tizenöt étel egymás után beszélgetés és élvezet között. Fáklyák az éjt nappallá varázsolták, a zene megszólalt, ifjú rabszolgák fajtalan tánczokat lejtenek, és hangszereik kíséretében megénekelék jó uraik hírnevét és nemes indulatját. A lakoma nem ritkán orgiákká fajult, vagy vigjátékokkal végződött. A puhaság és fényűzés egyik kedvencz czikke Rómában a nyilvános fürdők nappali vagy éjjeli látogatása volt, mellyek úgy voltak elkészítve, miként csak kivánható egy elfajult nemzedék kényelmes érzékisége. Ha valamelly kitünőbb polgár a fürdőbe lépett, egy rabszolga azonnal leoldá neki öltönyeit és először hideg fürdőbe vezette; innen langyos vízbe sietett, hogy ismét megmelegedjék. Azután gőzfürdőbe lépett , mellyet elhagyván, nyugágyra veté magát, hol fiatal rabszolgáknak testét kellett dörzsölniük és bőrét izzadásba hozniok. Ezután illatos olajjal bekenetett, puha lepedővel megszárittatott és meleg skarlát köpenybe burkoltatott. Végre szolgái zárt gyaloghintóba ültették s haza vitték. Illy életmódhoz megfelelő gazdagság is kivántatott. Ez is megvolt a császárok idejében s pedig olly mértékben, hogy mesének hinné az ember. Minden senatornak 125,000 vsrtnyi évdija volt, minden lovagnak 50,000; s mégis a senatorok szegények voltak némelly római polgárhoz képest, így Domitius polgár 40,000 hold földdel birt. Antonius egész Cephalonia szigetét bírta, hol egy várost építtetett. Róma hat polgárának birtokában volt a római joghatóság alatt álló Afrika nagy része. C. Caecilius Claudius Isidor, a polgári háborúban szenvedett minden vesztesége daczára, végrendeletileg 4116 rabszolgát, 6000 ökröt, 250,000 darab aprómarhát, tömérdek villát, házat és szántóföldet hagyott hátra. Illy gazdagok voltak Roma egyszerű polgárai, s illyenek nem százan, vagy ezren, hanem több ezeren valának. De ha e mesés birtok forrásait vizsgáljuk, bizonyára becsteleneknek, nemteleneknek találjuk azokat. A rómaiak leginkább uzsora és zsarolásokból gazdagodtak meg. 2,3,4 hétre adott kölcsönért 12,48, 60 százlékit is követeltek. Ha az adós nem fizethetett, rabszolgaság jön sorsa. De a római polgárok roppant jövedelmének fő forrása a leigázott tartományok kifosztása volt. Az adó többnyire 5 évre haszonbérbe adagtott s pedig a többet ígérőnek. Azonban csak