Családi Lapok, 1857. július-december (6. évfolyam, 2-27. szám)
1857-12-03 / 23. szám
m tudjuk, mi jótékony a tüdőre. A kérődző álatok úgy mint különösen házi marháink ,h igen szeretik a konyhasót, s gazdáink szivesen fűszerezik vele tápsokat, mert a tapasztalás tanítja, hogy e mellett egészségesebbek és kövérebbek , sőt a juh gyapja is sokkal puhább s finomabb. Ezenkívül hányféle hasznot hajt nemcsak a halak beecztetésében (marinben), hanem és főleg vegytani alkatrészeinél fogva a sok új vegyület elkészítésénél? — Tudva van, mikép sok nép majdnem egyedül halászatból él, vagy legalább is főkereskedelmi czikkeik a halászatból erednek, a halászaton alapszanak, s igy ettől, egyedül ettől függ egyéb szükségeik fedezése; — már pedig ha konyhasó nincs, emez egyetlen áruczikkök is igen sovány és csekély értékű lenne, minthogy a legszűkebb körre szorittatnék. Például hozom föl az előttünk annyira ismeretes úgynevezett sóshalat (hering). A halak e nevezetes faja messze tőlünk leginkább az úgynevezett keleti tengerben élődik. Tartózkodási helye úgy látszik a tenger mélye, honnan csak néha és ekkor is váratlanul jő a víz felső rétegeibe; de ha jő, egyszerre olly iszonyú nagy számmal jő föl, hogy az igy fölmerülő tömeg hossztérfogata mintegy 5 — 6, szélessége pedig 3—4 mérföldnyi, s olly sűrü, hogy a heringek egymássali súrlódásuk által legszebb anyagyöngyszinü pikkelyeiket dörzsölik le, mellyek aztán a viz felületén úszkálván, rendesen jelenlétöket elárulják. Ekkor a hollandiak, norvégiak és angolok prédájuk után látnak, és haladéktalan megvetik e hírneves halakra hálójukat, mire többnyire bámulandó menynyiséget fogdosnak össze, hiszen az évenkint elfogyni szokott sóshalak száma közel 1000 millióra rúg; számuk azonban daczára e nagy időszaki pusztításoknak még sem látszik fogyni, minek fő oka valószínűleg a hal szaporaságában rejlik,minthogy egy közép nagyságú halban is 68,600 ikra találtatik. A halászat főhelye Hollandia részéről, kik e tekintetben, minthogy az úgynevezett besózást— Einböckeln— legjobban értik, még mindig kitűnők és kiválnak a többi halásztársak közül, nem messze Rotterdamtól esik, Viaardingen helységnél, hol hajdanra, mielőtt t. i. más nemzetbeliek is halászatra adták volna magukat, például 1609-ben 3000 hajó működött a halfogásban; míg most, mióta t. i. Hollandia más szomszéd nemzetekkel osztozik e kereskedésben, már 120 hajóval is beérik az itteni halászok. Maga a hal vizen kívül rövid idő alatt kimúlik elannyira, hogy élő heringet csakis maguk a hering-halászok láthatnak, miokért a szerencsés fogás után azonnal vagy a szárítás, vagy pedig a besózáshoz látnak; ez utóbbi megtakarítási mód szokásosabb a végből, hogy nagyobb távolságban is lehessen vele kereskedni. A besózás tehát, és ennek eszköze, a só, az említett nemzetek előtt igen fontos lehet, minthogy tőle függ áruczikkek egész értéke. Ami a besózást illeti, nem egyenlőn értik ezt a mondott halász nemzetek; elsők a hollandiak, kik e különös sózásmódot valami Beukels nevű földijüktől tanulták a XIV. század másik felében. Ettől vette úgy látszik a műtét „einböckeln“ nevét is. A hollandiaiaknál e férfi sokáig igen kedves emlékben maradt, és maga V. Károly császár is 150 évvel halála után azzal tanúsította elismerését találmánya iránt, hogy sírja fölött költött el egy ízben hering-lakomát. A mondottakból úgy hiszem elegendőkép kiviláglik, mennyire szükséges a konyhasó, ez oldalról tekintve, de roppant nagy hasznot hajt az e mellett vegytani alkalmazhatóságánál fogva is. Alkatrészei: halvány (chlorum)és szikony (natrium); az első bőrszínű szesz (gáz) és a lélekzés ellene; mert rögtön,amint beszívja valaki, azonnal száraz