Csehszlovák Jog, 1929 (9. évfolyam, 1-51. szám)
1929-06-06 / 23. szám
168 CSE- M SZLOVÁK JO U ügybeosztások megszüntetése iránt intézkedjék és hogy a folyamatban lévő ilyen természetű ügyek és perek a fennt idézett rendelet értelmében érdemleges elintézés céljából a városi, illetve a községi lakásbizottsághoz hivatalból áttétessenek. (Folytatása következik.) Végzés vagy ítélet? Az adós a fizetési meghagyás ellen kellő időben ellentmondással élt. A kitűzött tárgyaláson adós meg nem jelenik. Kérdés, végzést, vagy ítéletet hoz a járásbíró ? Kevés kérdés létezik az összes jog terén, melyre oly apodiktikus válasz adhat. Kerüljük meg a kérdést. Szemléljük más oldalról. A bíróság a perben mulasztási ítéletet hoz. Alperes, ki a tárgyaláson meg nem jelent ellentmondással él. A kitűzött új tárgyaláson alperes újra meg nem jelenik. Itt vitán kívül áll a Pp. 464. § 2. bekezdése értelmében, hogy felperes kérelmére az ellentmondást végzéssel vissza kell utasítani és a korábbi ítéletet fenn kell tartani. Most vizsgáljuk meg, hogy áll a dolog fizetésimeghagyás esetén? A Pp. 603. §-a szerint, ha a fizetési meghagyás kellő időben ellentmondással meg lett támadva, az ellentmondás folytán megindult perben a járásbírósági eljárás szabályai nyernek alkalmazást. Vagyis itt is az ellentmondást végzéssel kell visszautasítani és a fizetési meghagyást (miután ítélet itt nincs) fenn kell tartani. Mennyi bélyeg jön e végzésre? Persze 1 fillér sem! Hát hinc illae lacrimae, „das ist des Pudels-Kern“. De a bíróságnak talán csak nem hivatása, hogy a fináncnak suspekt poroszló szolgálatokat teljesítsen. Jogállamban a törvény legszigorúbb alkalmazásához kell ragaszkodni. Ez tabu ! Ehhez nyúlni nem szabad ! Ezen alapszik az igazságszolgáltatás szeplőtelensége. De furcsa mellékkövetkezménye lenne annak, ha a bíróság végzés helyett ítélettel utasítaná el az ellentmondást. Pedig ez sajnos constans újabb gyakorlat. Akkor 100 koronát meghaladó perekben az ablakon betódulna a felebbezés, melyet pedig a törvény kétségtelenül kirekeszteni akart. Miután a Pp. 460. § 2. bek. értelmében nincs helye az ellentmondásnak, alperes a Pp. 477. § 2. bek. szerint felebbezéssel élhetne. Amit tehát az állam megnyerne a réven, százszorosán elvesztené a vámon ! Mekkora energia-pocsékolás ! Dr. Klein Ede, (Szepsi.) A nyitrai ügyvédszövetségi osztály életéből. A szlovenszkói ügyvédszövetség nyitrai osztálya május 18-án MEREY LAJOS elnöklete alatt tartotta meg rendes ülését. A beható tanácskozásokban szakszerű felszólalásaikkal élénk részt vettek az elnökön kívül, valamint Dr. Neumann Lajos és Dr. Gyürky Ákos titkárokon kivül, Dr. Baranyay Vince, Dr. Halasi Lipót, Dr. Havas Ármin, Dr. Jelinek Miksa, Dr Linkenberg Rezső, Dr. Rácz István és Dr. Sztranszky Izidor választmányi tagok. A tanácskozások folyamán hozott határozatok közül a következőket emeljük ki: 1) A bírói fizetések emelése érdekében indítandó mozgalom kérdésében kimondotta az ülés, hogy az időközben tárgytalanná vált. A szenátus nyolcas bizottsága ugyanis oly kitartóan és erélyesen ragaszkodott a bírák fizetésének felemeléséhez, hogy a pénzügyminiszer és az egész kormány, a szenátus nyolczas bizottsága által kifejtett erély következtében, a kérdésnek már a legközelebbi időben, külön rendelet útján rendezését ígérte meg. A választmányi tagok egyike felszólalásában megdöbbentőnek minősítette a pénzügyminiszter azon kijelentéséi, mely szerint a bírák fizetésének emeléséhez szükségelt (20 millió kor.) összegre az állami költségvetésben nem talál fedezetet. Ebben a kijelentésben a bírói karnak lekicsinylése foglaltatik, mert a szükségelt 20 millió korona a több milliárdra emelkedett állami költségvetésben alig ‘/a o/’-nyi arányt tesz ki, tehát az állam intelektueli munkásainak legelső fontosságú rétegét, ily csekély összegért méltánytalan nélkülözésekben hagyni nem mutat kellő államférfiui felfogásra. Hányszor történt meg, hogy az állam életében sokkal kisebb szerepet játszó munkás rétegek, különféle állami alkalmazottak, fizetés fölemelést követeltek, minthogy azonban azok sokkal nagyobb lármával, sőt sztrájk fenyegetődzéssel tették, a pénzügyminiszter urak csakhamar kényszerültek megtalálni a fedezetet! 2) A nyitrai járásbíróság végrehajtási osztályának előbbi vezetője, néhány héttel ezelőtt, egy körlevélben a végirtási kérvények egészen új alakiságait állapította meg és felhívta az ügyvédeket, hogy beadványaikat ezen új szabályoknak megfelelően készítsék el és nyújtsák be, mert ő ellenkező esetben azokat vissza fogja utasítani! A választmány ezen körlevélre megtette és benyújtotta észrevételeit, kiemelve azon tényt, mely szerint sem az egyes bírónak, sem a bíróságnak nincsen jogában új alaki törvényeket, vagy ügyviteli szabályokat hozni. A végrehajtási ügyekben egyedül maga a végrehajtási törvény lehet irányadó, és így a végrehajtási osztály vezetőjének sem szabad a törvényen túlterjeszkedni és túlhelyezkedni. A választmánynak előterjesztésére az illető járásbíró úr, — akit időközben a járásbíróság más osztályába helyeztek át, — hosszabb fejtegetésekkel válaszolt és válaszát a vezető járásbiró néhány csipkedés látszatu hozzáadással küldötte át a választmánynak. A választmány elhatározta, hogy viszont észrevételeit ujabbi beadványban fogja megtenni. 3) Egy adott eset alkalmából a választmány a megfelelő adatokkal támogatott beadványt, mely egy ügyvédjelöltnek zugiráskodását véli megállapíthatónak, — illetékes eljárás végett úgy az államügyészséghez mint az ügyvédi kamarához tette át. Az eset figyelmet érdemel azért mert az adatokkal támogatott beadványban arról van szó, hogy egy ügyvédjelölt, aki Nyitra városától két óra járásnyira fekvő községben a saját házában lakik, egy nyitrai ügyvéd jelöltjeként van az ügyvédi kamaránál bejegyezve, holott soha Nyitán nem tartózkodik, az illető ügyvédnek irodájában semmiféle munkát nem végez, — hanem" otthonában foglalkozik szerződéseknek, és különféle más beadványoknak elkészítésével, — jó pénzért. A választmány tagjai kivált azért ütköztek meg