Csehszlovák Jog, 1929 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1929-06-06 / 23. szám

168 C­S­E- M S­Z­L­O­V­Á­K J­O U ügybeosztások megszüntetése iránt intézkedjék és hogy a fo­lyamatban lévő ilyen természetű ügyek és perek a fennt idé­zett rendelet értelmében érdemleges elintézés céljából a vá­rosi, illetve a községi lakásbizottsághoz hivatalból áttétessenek. (Folytatása következik.) Végzés vagy ítélet? Az adós a fizetési meghagyás ellen kellő idő­ben ellentmondással élt. A kitűzött tárgyaláson adós meg nem jelenik. Kérdés, végzést, vagy ítéletet hoz a járásbíró ? Kevés kérdés létezik az összes jog terén, melyre oly apodiktikus válasz adhat. Kerüljük meg a kérdést. Szemléljük más oldalról. A bíróság a perben mulasztási ítéletet hoz. Alperes, ki a tárgyaláson meg nem jelent el­lentmondással él. A kitűzött új tárgyaláson alperes újra meg nem jelenik. Itt vitán kívül áll a Pp. 464. § 2. bekezdése értelmében, hogy felperes kérelmére az ellentmon­dást végzéssel vissza kell utasítani és a korábbi ítéletet fenn kell tartani. Most vizsgáljuk meg, hogy áll a dolog fizetési­­meghagyás esetén? A Pp. 603. §-a szerint, ha a fizetési megha­gyás kellő időben ellentmondással meg lett támadva, az ellentmondás folytán megindult perben a járás­­bírósági eljárás szabályai nyernek alkalmazást. Vagyis itt is az ellentmondást végzéssel kell visszautasítani és a fizetési meghagyást (miután íté­let itt nincs) fenn kell tartani. Mennyi bélyeg jön e végzésre? Persze 1 fillér sem! Hát hinc illae lacrimae, „das ist des Pudels-Kern“. De a bíróságnak talán csak nem hivatása, hogy a fináncnak suspekt poroszló szolgálatokat teljesítsen. Jogállamban a törvény legszigorúbb alkalmazá­sához kell ragaszkodni. Ez tabu ! Ehhez nyúlni nem szabad ! Ezen alapszik az igazságszolgáltatás szeplőte­­lensége. De furcsa mellékkövetkezménye lenne annak, ha a bíróság végzés helyett ítélettel utasítaná el az ellentmondást. Pedig ez sajnos constans újabb gyakorlat. Akkor 100 koronát meghaladó perekben az ab­lakon betódulna a felebbezés, melyet pedig a tör­vény kétségtelenül kirekeszteni akart. Miután a Pp. 460. § 2. bek. értelmében nincs helye az ellentmondásnak, alperes a Pp. 477. § 2. bek. szerint felebbezéssel élhetne. Amit tehát az állam megnyerne a réven, száz­szorosán elvesztené a vámon ! Mekkora energia-pocsékolás ! Dr. Klein Ede, (Szepsi.) A nyitrai ügyvédszövetségi osztály életéből. A szlovenszkói ügyvédszövetség nyitrai osztálya május 18-án MEREY LAJOS elnöklete alatt tartotta meg rendes ülését. A beható tanácskozásokban szakszerű felszólalásaikkal élénk részt vettek az el­nökön kívül, valamint Dr. Neumann Lajos és Dr. Gyürky Ákos titkáro­kon kivül, Dr. Baranyay Vince, Dr. Halasi Lipót, Dr. Havas Ármin, Dr. Jelinek Miksa, Dr Linkenberg Rezső, Dr. Rácz István és Dr. Sztranszky Izidor választmányi tagok. A tanácskozások folyamán hozott határo­zatok közül a következőket emeljük ki: 1) A bírói fizetések emelése érdekében indítandó mozgalom kér­désében kimondotta az ülés, hogy az időközben tárgytalanná vált. A sze­nátus nyolcas bizottsága ugyanis oly kitartóan és erélyesen ragaszkodott a bírák fizetésének felemeléséhez, hogy a pénzügyminiszer és az egész kormány, a szenátus nyolczas bizottsága által kifejtett erély következ­tében, a kérdésnek már a legközelebbi időben, külön rendelet útján rendezését ígérte meg. A választmányi tagok egyike felszólalásában megdöbbentőnek minősítette a pénzügyminiszter azon kijelentéséi, mely szerint a bírák fizetésének emeléséhez szükségelt (20­ millió kor.) ös­­­szegre az állami költségvetésben nem talál fedezetet. Ebben a kijelen­tésben a bírói karnak lekicsinylése foglaltatik, mert a szükségelt 20­ millió korona a több milliárdra emelkedett állami költségvetésben alig ‘/a o/’-nyi arányt tesz ki, tehát az állam intelektueli munkásainak legelső fontosságú rétegét, ily csekély összegért méltánytalan nélkülözésekben hagyni nem mutat kellő államférfiui felfogásra. Hányszor történt meg, hogy az állam életében sokkal kisebb szerepet játszó munkás rétegek, különféle állami alkalmazottak, fizetés fölemelést követeltek, minthogy azonban azok sokkal nagyobb lármával, sőt sztrájk fenyegetődzéssel tették, a pénzügyminiszter urak csakhamar kényszerültek megtalálni a fedezetet! 2) A nyitrai járásbíróság végreh­ajtási osztályának előbbi veze­tője, néhány héttel ezelőtt, egy körlevélben a végirtási kérvények egé­szen új alakiságait állapította meg és felhívta az ügyvédeket, hogy be­adványaikat ezen új szabályoknak megfelelően készítsék el és nyújtsák be, mert ő ellenkező esetben azokat vissza fogja utasítani! A választ­mány ezen körlevélre megtette és benyújtotta észrevételeit, kiemelve azon tényt, mely szerint sem az egyes bírónak, sem a bíróságnak nin­csen jogában új alaki törvényeket, vagy ügyviteli szabályokat hozni. A végrehajtási ügyekben egyedül maga a végrehajtási törvény lehet irány­adó, és így a végrehajtási osztály vezetőjének sem szabad a törvényen­­ túl­terjeszkedni és túlhelyezkedni. A választmánynak előterjesztésére az illető járásbíró úr, — akit időközben a járásbíróság más osztályába helyeztek át, — hosszabb fejtegetésekkel válaszolt és válaszát a vezető járásbiró néhány csipkedés látszatu hozzáadással küldötte át a választ­mánynak. A választmány elhatározta, hogy viszont észrevételeit ujabbi beadványban fogja megtenni. 3) Egy adott eset alkalmából a választmány a megfelelő adatok­kal támogatott beadványt, mely egy ügyvédjelöltnek zugiráskodását véli megállapíthatónak, — illetékes eljárás végett úgy az államügyészséghez mint az ügyvédi kamarához tette át. Az eset figyelmet érdemel azért mert az adatokkal támogatott beadványban arról van szó, hogy egy ügy­­védjelölt, aki Nyitra városától két óra járásnyira fekvő községben a saját házában lakik, egy nyitrai ügyvéd jelöltjeként van az ügyvédi ka­maránál bejegyezve, holott soha Nyitán nem tartózkodik, az illető ügy­védnek irodájában semmiféle munkát nem végez, — hanem" otthonában foglalkozik szerződéseknek, és különféle más beadványoknak elkészíté­sével, — jó pénzért. A választmány tagjai kivált azért ütköztek meg

Next