Csehszlovák Jog, 1929 (9. évfolyam, 1-51. szám)

1929-01-07 / 1. szám

2 C­S­E­H­S­Z­L­O­V­Á­K J­O­G Ezt az ideát egész Szlovenszkó mint szerencsétlen, semmivel meg nem okolt eszmét elveti. Megvalósítása a keletszloven­­szkói igazságszolgáltatás végleges és radikális tönkretételét jelentené. Bármily sötétek is a kilátások a jövőbe, reméljük, hogy a szlovenszkói igazságszolgáltatás fenti hiányai orvosoltatnak s hogy az igazságügyi kormány a jövő évben bölcs megfon­tolással s az érdekelt szlovenszkói jogászkörök meghallgatása s azok véleményének lelkiismeretes mérlegelése után fog el­járni, úgy hogy a panaszok el fognak halgatni és uj intéz­kedései közmegnyugvást kelteni. j f Dr. Aranyossy Andor.­­ A pazar és játékos kedvében is szent Természet ötven esztendővel ezelőtt pajzán tréfát követett el: két példányban érlelt világgá egy­­ szakadt testet-lelket, egyazon embert. Ezt a játszi szeszélyét félszázadon át minden eddigi tapasztalatot meghazudtoló következetességgel folytatta tovább. Hiszen gyakori eset, hogy ikertestvérek gyermekkorukban fel­tűnően hasonlítanak egymáshoz és ez a hasonlatosság többé­­kevésbbé átnyúlik a meglett emberkorba is, de Aranyossy Andor és Arisztid az életük minden fázisában külsőre-belsőre annyira egyek voltak, hogy nem hasonlatosságról beszélhe­tünk, hanem csak arról, hogy a természet ajándékos jóked­véből kettős fizikai alakban keringett köztünk egy mindnyá­junknak kedves embertársunk. Nekik maguknak is tetszett nyilvánvalóan ez a játék s ennek a jegyében folyt le az egész eddigi életük sora. Min­dig teljesen azonos életmódot folytattak, egyforma volt a gon­dolkodásuk és világszemléletük, egyformák a passzióik, ugyan­azok a kultúrélvezetek gyönyörköddtették őket, soha egymás­tól el nem szakadtak — még óraszámra is ritkán — és az utolsó gombig szemernyira egyformán öltözködtek. Most a végzet kifürkészhetetlen és m­egokolhatatlan sze­szélye pontot tett egyszerre a gyönyörű játék után. Pontosan egy félszázad után szomorú akkorddal zárta le a­z eddig oly szép és vidám játszmát. Micsoda feneketlen és megfejthetet­len rejtély is az emberi élet! Azonos életviszonyok, azonos érzelemvilág, egyazon életsors és testi struktúra között termett, fejlődött, megérlelt és élt két szervezet közül az egyik — Istennek hála — zavartalanul él, virul és funkcionál tovább, magában hordva zálogát egy hosszú, még sok sikerrel, mun­kával, erővel és frisességgel ígéretes életnek, — a másik pedig egycsapásra tragikus váratlanul megszűnt működni, ki tudná megmondani miért? — melyik parányi széf lazult meg, me­lyik hajszálnyi rugó feszült túl az emberi organismus finom és komplikált gépezetében? Nem lehet nekrológot írni Aranyossy Andorról. Nem­csak azért nem, mert ez egyben élet- és jellemrajz kellene hogy legyen Aranyossy Aristidról, hanem azért sem, mert — nekem legalább ez a subjektív érzésem — nem is halt meg drága Andor barátom , hiszen a sors jóvoltából itt van ne­künk továbbra is: Aristid. Meg kell békélnünk a Végzet ren­delésével, hogy ezentúl csak feleannyiszor találkozhatunk barát­ságos mosolyával, mindig halk tónusú szenvedélytelen beszé­dével, semmi kérésnek soha ellen nem szegülő udvarias szolgálatkészségével és mindnyájunknak igaz bel­sőséggel nyújtott baráti jobbjával. A szellemi értékeit, a drága jó szívét, a finom modorát és verőfényes humorát osztatlanul hagyta meg nekünk letéte­ményesként a vele lelkileg-szellemileg összetört ikertestvéré­­nél, akit egyedül tarthatunk igazán vesztesnek a megdöbbentő halálesetben, hiszen ő nem hozzátartozóját, hanem önmását, saját lényének felét vesztette el. Minket vigasztaljon a veszteségünk fölött érzett nagy szomorúságunkban az a tudat, hogy szelleme, szeretete, ba­ráti szive, élete törekvései megmaradtak számunkra s továbbra élnek igazi alteregojában Aranyo­sy Aristidban, — neki pe­dig adjon vigaszt és erőt az az érzés, hogy férfias bizako­dással, töretlen hittel és erővel egyedül tölthesse be további munkájában és a mi szivünkben azt az űrt, amit oly várat­lanul kidőlt mása hátrahagyott. Dr. Ungár Joób. A Szlovenszkói Ügyvédszövetség nyitrai fiókjának közgyűlése. A szlovenszkói ügyvédszövetség nyitrai osztálya 1928 december 29-én délután, Nyitrán, a Nyitrai Népbank tanács­termében Mérey Lajos elnöklete alatt, a tagoknak nagy szám­ban jelenléte mellett tartotta meg rendkívüli tisztújító közgyű­lését. A választásokat egyhangúlag ejtették meg. Megválasz­tattak a következők: Elnökké: (ismét) dr. Mérey Lajos, helyettes elnökké: dr. Sztanszky Izor, titkárrá : dr. Neumann Lajos, pénztár­nokká: dr. Linkenberg Rudolf. A 28 tagú választmányba a nyitraiak közül megválasztottak: dr. Gyürky Ákos, Halassi Lipót dr., Havas Ármin dr., Jelinek Miksa dr., Klucsovszky István dr., Lelley Jenő dr., Massányi Imre dr., Strasszer Mózes dr., Szilágyi Béla dr., Turchányi Ödön. Póttagok let­tek : dr. Herczeg István, dr. Kürth Richárd, dr. Nedőczy László és dr. Vermes József. A választmány vidéki tagjait az illető vidéki csoportok jelöléseinek elfogadásával választották be. Az elnök az alapszabályokban biztosított jogánál fogva helyettes titkárnak dr. Massányi Imre nyitrai ügyvédet ne­vezte ki. A választások befejezése után Mérey Lajos elnök a következő beszédben köszönte meg a bizalmat: Igen tisztelt Kartárs urak ! Fogadják mély köszönetem azon megtisztelő bizalomért, hogy engem a Szlovenszkói Ügyvédszövetség nyitrai osztá­lyának elnökéül immár harmadízben megválasztani kegyes­kedtek. Ígérem, hogy kötelességeimet ezen elnöki minősé­gemben is lelkiismeretesen, szerény tehetségemhez és csekély erőmhez képest tőlem telhetőleg buzgón fogom teljesíteni. Köszönetet mondok egyúttal a többi megválasztottak nevé­ben is. Iparkodni fogunk mindnyájan érdemesekké bizonyulni az irántunk megnyilvánult bizalomra. Az ügyvédi foglalkozás általában a bizalmon alapszik. Egyfelől azon bizalmon, melyet az ügyfelek tanúsítanak irán­tunk, midőn ügyeiket, képviseletüket reánk bízzák, másfelől azon önbizalmon, melyet munkásságunk sikeressége iránt ön­magunk táplálunk. Az ügyvédi pályán lélekemelő tudat, hogy mindig és mindenütt a jognak, az igazságnak és a törvényességnek je­gyében kell küzdenünk és küzdünk olyankor is, amikor a bíró nem őrizte meg semlegességét, hanem érezteti velünk, hogy neki más jogi nézete van, mint aminő a mienk és a

Next