Csehszlovák Jog, 1938 (18. évfolyam, 9-38. szám)

1938-03-03 / 9. szám

J­Košice, 1938 március 3. * U­P 2­9. szám nemZLOVÁK JOG JOGI, ÁLLAMTUDOMÁNYI ÉS PÉNZÜGYI SZAKLAP Előfizetési ára 1 évre 140 Kč, félévre 70 Kč, negyed­évre 35 Kč — Bíráknak, bírósági­ és közigazgatási tsztviselőknek fél áron. — Egyes szám­ára 3 Kč. Szerkeszti Dr. TÄNZER HUGÓ TARTALOM: Fuchs János p. ü. főtanácsos: Illeték közkereseti tár­saságra vonatkozó társasági szerződés után. — Joggyakor­lat: Polgári ügyek. Kereskedelmi jog. Polgári perrendtartás. Végrehajtási elv. Telekkönyvi rendtartás. Perenkívüli eljárás. *272 455 7­8 * Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOŠICE, ŠTÚROVA OKR. 3. Postacsekkszámi : Brno 110 444. Illeték közkereseti társaságra vonatkozó társasági szerződés után írta: Fuchs János, pénzügyi főtanácsos. (Szerző az Administrativný Vestník 1937. évi 10. számában meg­jelent szlovák nyelvű cikkének fordítása nb. beleegyezése folytán.) Közkereseti társaság alakul, ha két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cég alatt folytat és a társak egyi­kének sincs vagyoni betéte korlátozva. Egyetemleges és kor­látlan felelősségről van szó. A társasági tagok egymás közti jogi helyzete a társasági szerződés szerint igazodik, amely tekintettel arra, hogy ál­tala jogok alapíttatnak, a magyar, illetve osztrák illetéki díjszabás 1. §-ának A. pontja alapján a magyar illetéki díj­szabás 77—89. I. B. 2 b (illetve osztrák illetéki díjszabás 91—55. B. 2­ c) tétele szerint meg­állapított illeték alá esik. Ezen rendelkezés szerint társasági szerződések, melyekkel a felek tevékenységüket vagy vagyonukat vagy mindkettőt közös célra egyesítik, a kikötött vagyonbetétek után II. fo­kozat szerinti illeték alá esnek. A társasági szerződés semminemű alapszerűséghez kötve nincs és illetékjogi szempontból a 403—20. sz. kormány­­rendelet 6. § a. betűje, illetve 1920. évi január 7. napján kelt 31. sz. törvény 6. §-a alapján az illetékkötelezettség tekin­tet nélkül okirat létrejöttére áll be. A magyar illetéki díjjegyzék 77—89. tételéhez fűzött 2. jegyzet, illetve az osztrák illetéki díjjegyzék 91—55. tételé­hez fűzött 2. jegyzet szerint, ha valamely kereskedelmi tár­saság iránt írott szerződés nem készült, a bejelentés, mely a társulat alakulásáról a kerületi bíróságnál a kereskedelmi cégjegyzékbe való bejegyzés végett tétetik, a társasági szer­ződésről kelt okiratnak tekintendő. Ez esetben feltételezte­­tik a megállapodás a közkereseti társaság alakulására előírt kellékekről, melyet a társak kifelé a kereskedelmi bíróság­hoz való azon beadással fejeznek ki, hogy a társaság a ke­reskedelmi cégjegyzékbe bevezettessék, amely önálló ille­­tékköteles ügylet az illetéki díjszabás 1. §, A. és a 403—20. kormányrendelet 6. §-ának a) pontja, illetve 31—20. számú törvény 6. §-a alapján, tekintet nélkül az okirati tanúsításra. A törvény itt len­e fejezi társasági szerződés létezését és azon beadványt, amely a közkereseti társaságnak a cégjegyzékbe való bejegyzése iránti kérvényt tartalmazza, a társasági szer­ződésről szóló okirat pótlékának tekinti. De a társasági szerződés létrejöttéhez nem elegendő a személyek puszta megegyezése, hogy vagyonukat vagy mun­kájukat és vagyonukat a közös vállalatnak szentelik a kí­vánt cél elérése végett, hanem azt is ki kell kötni, minő va­­gyonbetéteket fognak ezen célnak szentelni. Nem szüksé­ges azonban, hogy az összes társasági tagok betétet hozza­nak magukkal a társaságba, azért illeték alá esik azon szer­ződés is, amely szerint a tagok valamelyike a társaságba csak munkáját hozza. Az illeték kiszabásának alapját a kikötött betétek képe­zik, azért nem határoz, váljon a betét volt-e és minő ös­­­szegben befizetve. Azon körülmény, hogy a társak a kikö­tött betéteket nem fizették meg, az illetékkötelezettség szem­pontjából jelentőség nélküli. Betét alatt az általános fogalmak szerint nemcsak pénz­beli, vagy tőkebeli, hanem minden egyéb betétet is értünk, amely oly tárgyakból áll, melyeknek valamelyes értékük van. Betét azért olyan tárgy is, melyet az egyik társasági tag a közös vállalkozásba adott, még ha fenn is tartotta tulaj­donjogát, betét­jog is, például használati jog és ingatlan is lehet betét. Ezen ingatlanról az 1918. évi XI. tc. 65. §-ának szabálya, illetve az osztrák illetéki díjjegyzék 91—55. számú tételéhez írt 4. számú jegyzet speciális szabálya rendelke­zik, amely azt mondja, hogy a társasági betét értékétől, ha ingatlanokból áll, nem iratik elő fokozatos illeték, hanem százalékos ingatlanátírási illeték. Ha a társaság alakításá­nál vagy új társtag belépésénél mint társasági betét ingat­lan hozatik be, értéke után ingatlanátírási illetéket kell meg­fizetni. Ezen rendelkezés feltételezi társaság alakítását tár­sasági szerződés által, vagy ezen szerződés megváltoztatá­sát újabb társasági tagok belépése által úgy, hogy az ingat­lannak, amely ily módon a társaságra átruháztatik, társa­sági betét jellege van. Vagyis a társasági szerződés utáni illeték, még ha ingat­lan is vizetik be, nem vagyonátruházási illeték, hanem tár­sasági betét utáni illeték, vagyis vagyonadó. A társasági szerződés utáni illeték a betétekben megtestesült gazdasági erőt veszi illeték alá és így azon hasznot éri el, amely a betéteknél keletkezik. Az illeték kiszabásának alapját illetőleg különbség van ingó és ingatlanbetét között. A társaság alakulásánál ingó betéteknél az illeték kiszabásának alapját a kikötött vagyon­­kerétek nettó összege teszi, vagyis a behozott ingótárgyak értéke a rajtuk tapadó terhek levonása után. Ingatlanok be­­hozatalánál a társaság tulajdonába az ingatlanilletéket, te­kintet nélkül a terhekre kell kiszabni, vagyis az ingatlanok nyers értéke után. Például a társaságba behoznak egy vál­lalatot, melynek vagyona 200.000 Kč, tartozása 100.000 Kč, aktivialdója tehát 1ú0.OOO Kč és 200.000 Kč készpénzbetétet, a 11. fokozat alapján 300.000 Kč érték után 3000 Kč illeték iratik elő, vagyis az összérték után és nem külön mind­egyik rész után. Ha ezenfelül 300.000 Kč értékű ingatlanok vizetnek be, melyeket kizárólag 100.000 Kč tartozás terhel, a tartozások nem jönnek számításba és kirovatik 300.000 Kč összeg után vagyonátruházási illeték a 403—20. sz. tör­vény 2. § b) betűje alapján, még ha rokonok közti átruhá­zásról is van szó, 7%, vagyis 21.000 Kč összeg erejéig, együtt­véve tehát Kč 24.000. Nem szükséges, hogy a megállapodás napján a tartozások likvidek legyenek, a tartozás fennál­lása és leszámíthatósága az illetékszak szempontjából is az általános jogszabályok értelmében döntendő el, melyek sze­rint a kötelezettség mint tartozás jellege szempontjából

Next