Csíki Hírlap, 2008. május (3. évfolyam, 84-104. szám)

2008-05-01 / 84. szám

—«13 jlH­­n ........................... RÖVIDEN : Euro Dollár Valutaváltó 100 forint 3,6759 2,3635 1,4501 2008. május 1. Árfolyam 1 egységre, lejben Fogorvosi ügyelet Dr. Jozefi Magdolna tart fogorvosi ügyeletet Csíkszeredában, május 1- 4., 8-13 óra között a Temesvári sugárút 4. szám alatt. Következő lapszámunk május 5-én, hétfőn jelenik meg. Csíki Hírlap A Csíki-medence napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: UH Kiadó Kft. SZERKESZTŐSÉG Felelős szerkesztő: Kovács Attila Ügyvezető: Székely Róbert Vezető szerkesztő: Rédai Attila Szerkesztőség lapk: D. Balázs Ildikó (Aktuális, Hölgysarok), Daczó Dénes (Aktuális, Faluszerte, Zöld sziget), Dobos László (Sport, Szi­eszta), Kiss Edit (Aktuális, Egészsé­günkre), Kovács Attila (Aktuális, Ezüst évek), Rédai Attila (Aktuális, Gazda­ság), Rédai Botond (Aktuális, Ökumé­­nia, Csíki ifjak), Székely Judith (Maga­zin), Szőcs Lóránt (Művelődés). Munkatársak: Daczó Katalin (Vissza­játszás, Visszajátszás magazin, A mi házunk), Elekes András (Pénteki gon­dolatok), Biró Sándor (Sakklépés­ben), Oláh-Gál Elvira (Interjú) Olvasószerkesztő: Antal Orsolya Korrektúra: Gál Malvina, Kristó Boróka Fotó: Kristó Róbert Törtetők: Baricz Enikő, Elekes Zsolt Apróhirdetés:­ Kovács Mária Reklám: Benő Rita Rekomszerk­esztés: Bota Szilamér FONTOS! ! Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények.­­ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ! Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle­­ írások közléséről döntsön. Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Csíki Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztő­ség telefonszámát, a 372370-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Ont otthonában, náluk megren­delheti lapunkat. A SZERKESZTŐSÉG CÍME: 530210­­ Csíkszereda, Petőfi utca 38. szám. Telefon: 0266-372370 E-mail: csikihirlap@csikihirlap.ro marketing@csikihirlap.ro hirdetes@csikihirlap.ro Fax:0266-372­360 Honlap: www.csikihirlap.ro Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti elmen hétköznap 8-16 óra között. Telefonszolgálat: 372 370 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-21 óra között! tejjjljr • liffi»% kimftittliMlötiissag? Úgy látszik, nem volt hiábavaló az a tavaly lezajlott projekt, amelynek során a Csíkszeredai tömbháznegyedek szeméttárolói körül alakítottak ki zöldöve­zeteket. A gyűjtőpontoknál iskolások által kiültetett tuják és dísznövények nagy része átvészelte a telet, mi több, a nemrég beköszöntött tavasz rendezett ágyásokat talált ezek környékén. Természetesen olyan szemétgyűjtő is akad, ahol nyoma sincs a tavaly végzett munkának. Annyi már biztos, a projekt hamarosan folytatódik. Harminchat hulladéktároló körül alakítottak ki tavaly zöld­övezetet a megyeszékhelyen. A József Attila Általános Iskola ál­tal kezdeményezett, és a Mól Románia, illetve a Polgár-Társ Alapítvány támogatásával, va­lamint a Huron Kft. és a pol­gármesteri hivatal társfinanszí­rozásával, több iskola tanulói­nak részvételével elvégzett ak­ció célja az volt, hogy életet és színt varázsoljanak a sze­métgyűjtő pontok környékére. Ugyanakkor a környezettuda­tos magatartás formálása is szándéka volt a kezdemé­nyezőknek mind a gyerekek, mind pedig a lakók körében. És valóban, voltak és vannak olyan negyedek, ahol a tömb­­házlakók magukénak érzik a kialakított zöldfelületeket, rendszeresen gondozzák azo­kat. A pozitív hozzáállás egyik példája a Piac utca. „Körülbelül egy hónapja valaki megpróbál­ta ellopni a kiültetett növénye­ket, az ottlakók azonban kihív­ták a rendőrséget” - említette lapunknak Ferencz S. Alpár is­kolaigazgató, a tavalyi projekt koordinátora. Elmondása sze­rint a kialakított ágyások mint­egy hetven százalékánál jó ál­lapotban vannak a dísznövé­nyek. Van, ahol megdézsmál­ták ezeket a kis kerteket, ilyen például a Lendület sétányon található szeméttároló, ahol egyetlen dísznövény sem ma­radt épen. „A környezettuda­tosság kialakítása egy hos­­­szabb folyamat, amely, remé­lem szép lassan belefonódik a közösségekbe” - vélte Ferencz L. Alpár. Kihangsúlyozta, az ed­dig tapasztaltak szerint kisebb létszámú lakóközösségek fogé­konyabbak az ilyen jellegű kez­deményezésekre, a nagyobb negyedek esetében úgy néz ki, ez több időt vesz igénybe. „Mindenképpen pozitív vissza­jelzésként értékelem, hogy idén folytatódik a munka” - fo­galmazott az iskolaigazgató. Folytatják a tavalyi munkát A zöldövezetesítést ezúttal a Polgár-Társ Alapítvány és a Mól Románia által kiírt pályázat egyik nyerteseként a Zöld Szé­­kely Föld Egyesület koordinálja. Csonta László, az egyesület ve­zetője kifejtette, folytatni sze­retnék a József Attila Általános Iskola által tavaly elindító programot. Továbbá az egyesü­let most új partnerként szeret­né, ha harminchat tavaly felújí­tott, de azóta esetleg megron­gált zöldövezetet felújítanák, illetve további tizennégy új zöldfelületet alakítanának ki. Megtudtuk, a Polgár-Társ Ala­pítvány által biztosított 7500 lejes támogatás mellett a kez­deményezést 4000 lejjel a Hu­ron Kft. is támogatja. Bálint Emese programkoordinátor la­punknak elmondta, a tervek szerint két hét múlva elkezde­nék az akciót, amelybe az álta­lános iskolák és középiskolák diákjait, valamint egyetemistá­kat is bevonnának. Addig is azoknál a tározóknál, ahol csak betonfelület van, a polgármes­teri hivatal illetve a Huron K segítségével jövő héten kisebb ágyásokat alakítanak ki. Rédai Botond Van, ahol megmaradt. Megy a munka... H­ogy mennyire és hogyan megy, azt megmutat­ja, milyen szívvel térünk vissza munkahelyünk­re a szabadnap(ok) vagy a szabadság után. Vagy egyáltalán hányszor van olyan érzésünk, mint­ha mi is egy bizonyos vicc főszereplői lennénk, akik a „hely szellemének" megfelelően egyik felől felrakják a kocsira a fát, a másik oldalon meg le, ahol a vezető­ségnek is csak egy a fontos: mindegy, csak a munka menjen! Olykor „..az ember kora reggel belefullad ön­magába s este összetört oszlopok alá fekszik mint az árnyék...” (Kassák) tompultságával, máskor pedig az idézett vicc nevetségességével megy a munka, a mi munkánk. Nem csak most van ez így. Már azóta ar­cunk verejtékébe kerül a munkánk, mióta úgy akar­tunk urak lenni, hogy szolgálatunk nélkül minden és mindenki nekünk szolgáljon, és azóta nemcsak izzad­juk munkánkat, de lelkünk is egyre üresebb lesz. Ezt az ürességet kell olyan dolgokkal pótolnunk, amit előszeretettel nevezünk ugyan fejlődésnek, vívmány­nak, de soha nem tudják azt nyújtani a léleknek, amit az értelmes „teremtő” munka: a gondviselés, a sze­rető gondozás. A lelki üresség pedig nagy zsarnok. De, hogy még véletlenül se lehessen tisztán felismer­ni, az általa keltett égető fájást, különös gonddal ki­választott és titokzatosan be(ki)avatott (Czakó G.) „apjaival” keresztelteti tudásszomjnak, nyitottság­nak, boldogulásnak, korszellemmel haladásnak. Ezek a szolgái - természetesen nem érdek nélkül - aztán csak ontják a terveket, projekteket, innovációs szer­vezeteket, rendszereket, hivatalokat. (Sajnos ezek a szolgák sem veszik észre, hogy nekik is csak annyi csurran-cseppen, hogy ne hagyják abba. Nyugodtsá­guk ezért nekik sincs.) Ezek aztán szervezik, megha­tározzák a munkát, a mi munkánkat is. Szervezik, kü­lönben nem roppannánk bele, és nem lennénk már mi magunk is, mint a viccbeli figurák. Ez a szervezés szüli a piacot, irányítja a gazdaságot, és tartja kezé­ben a közéletet, így alakul ki egyre erőteljesebben a munka és szórakozás, azaz a kedvenc időtöltés (hob­bi) szétválása. A munka már valójában nem a gon­doskodó szolgálatot jelenti, hanem a pénzszerzés, keresés, megszolgálás, nyerés lehetőségét, amiből - az ehhez a rendszerhez való elkötelezettség függvé­nyében - több-kevesebb jut a kikapcsolódásra is. A munka soha nem lett volna szórakozás, úgy, aho­gyan manapság a szórakozást értjük: gondmentes (sokszor gondatlan) időtöltés. A munka mindig vala­mi nagyon fontosat kér: önmagunkat, az embert. És mert mindenikünk külön megismételhetetlen egyéni­ség, ezért mindenikünk munkája elengedhetetlen, igazi teremtői munka lenne. Ezt csak szeretettel le­het végezni, így, bár mi végezzük a munkát, vagyis mi adunk, lelkünk mégsem marad üres. Nem a pilla­ natnyi fizetség nagyon is múlandó (szaporán fogyó) kéje tölti ki, hanem a teremtő munka öröme, ember­ségünk megélése. Ez sokszor nem illik bele a hivata­losak által emlegetett „hasznos munka" piac-gazda­­ság-közélet sémájába, ezt a munkát nem is fizetik. Amolyan haszontalannak tartják, természetesen nem nyilvánosan. Pedig csak ez épít otthont, templomot, lelket, égi és földi világot. Ezt az állapotot visszasírni nem lehet, csak dolgozni érte. Az értelmetlennek mondott gólyapár (csak) ter­mészetes ösztönére hallgatva esőben, napsütésben szorgalmasan hordta az ágakat. Fészket raktak (bankhitel nélkül). Aztán utódokat nevelnek (politikai támogatás nélkül). Majd vállalják a hosszú utakat (utazási irodák haszonlesése nélkül). Elpusztulásuk­kor nincs költekezés, költséges szertartás. Mégis, vagy éppen ezért teljes az életük. Elekes András

Next