Csíki Hírlap, 2009. október (4. évfolyam, 191-212. szám)

2009-10-12 / 198. szám

Háromszáztizennégy személyt deportáltak Csíkból 1944 máju­sában a hatóságok. Elsősorban rájuk emlékeznek minden­ esztendőben a romá­niai holokauszt napján a csíkszeredai­ zsidó temetőben. Daczó Katalin R­omániában 2004-ben nyil­vánították a holokauszt napjává október 9-ét, de a Csíkszeredai önkormányzat már jóval korábban, 1999-ben is illendőnek tartotta az egykor elhurcolt és odaveszett város­lakókról megemlékezni. S bár fogynak a kortársak, az emlé­­kszők mégis egyre többen van­­ak. Ezúttal például a Joannes Kájoni Közgazdasági Iskolaköz­pont diákjai készültek rövid ün­nepi műsorral az eseményre, a túlélők emlékezéseinek, egy levélrészletnek, valamint egy Radnóti Miklós-versnek a­z elol­vasásával. Épp a fiatalok jelenlétét emel­te ki megemlékező beszédében Antal Attila alpolgármester is. A tudatlanság a legnagyobb veszély, amely a deportálások, pogromok, kivégzések megis­métlődéséhez vezethet hangsúlyozva a tudatos emlé­kezést, a történelmi tények is­meretének fontosságát, hiszen a tudatlanság a legnagyobb ve­szély, amely a deportálások, pogromok, kivégzések megis­métlődéséhez vezethet. Andrei Jean-Adrian alprefektus a haláltáborokban történt rémtettekre emlékez­tetett, Sófalvi László megyei tanácsi alelnök döbbenetes auschwitzi látogatásának él­ményeit elevenítette fel. Pén­zes József címzetes esperes arról beszélt, ami szerinte minden esztendőben hi­ányzik ezen a na­pon: a példaadó megnyilvánulások emlegetéséről, a kortársak együttérzéséről, a szeretet apró jeleiről, és nem utolsósorban Márton Áron püspök zsidó-kérdésben tanú­sított példás magatartásáról. „Jézus országá­ban nincs­­ más szabály, mint a személyi szeretet belépő­deportáltak jegye" - hang­Csíkból súlyozta az esperes. A meg­emlékezés közös imával és ko­szorúzással zárult. ....... ih’t Hétfő Csíki Tornatermet avattak Csíkcsicsóban Ez már iskola - talán Máthé Dénes, a Kájoni János Álta­lános Iskola igazgatójának a vasárnapi tornaterem-avató ünepségen elhangzott ezen sz­­avai tükrözik legjobban, mennyire fontos pillanat volt ez a helybéliek számára. Noha a csicsóiaknak a kormányprog­­­ramban szereplő legkisebb mé­retű sporttermet építették, ami néhányukban elégedetlenséget is szült, az iskolások bizonyo­san örömmel veszik birtokba a létesítményt. A röviden fel­szólaló hivatalosságok, poli­tikusok és a testvértelepülési küldöttségek egyaránt a község életének fontos eseményeként értékelték a tegnapi avatót. Máthé Dénes iskolaigazgató az általa vezetett tanintézmény elmúlt éveit ecsetelte, a fejlő­dést egy autós hasonlattal il­lusztrálta: elm­ondása szerint hivatalba lépésekor egy Tra­bantba ült, mára azonban már egy Volkswagent vezet. „Ez már iskola, így, hogy torna­terem is van" - jegyezte meg az intézményvezető. Ez alka­lomból ajándékokat is kapott az iskola, a testvértelepülések különböző sportszerekkel lep­ték meg a házigazdákat. Balló József polgármestertől meg­tudtuk, a sporttermek építésé­re vonatkozó kormányprogram révén épült a 600 négyzetméte­res épület, a standard méretek közül ez a legkisebb. „A me­gyeszékhely közelsége miatt alakult ez így, nagyobb méretű sportcsarnokot nem lett volna esélyünk építeni ezen program keretében" - hangsúlyozta ér­deklődésünkre a községveze­tő. Mint elmondta, a beruházás értéke megközelíti az egymillió lejt, ebből 900 ezret az állam fi­nanszírozott, 100 ezer lej volt a község önrésze, amit a szüksé­ges infrastrukturális munkála­tok elvégzésére fordítottak. Rédai Botond Bővítenék az iskolát Nagyméretű pályázat révén bővítenék a csicsói Kájoni János iskola 5-8. osztályá­nak otthont adó épületet. Balló József polgármester szerint legkevesebb 1,6 millió lejes beruházásról lenne szó, melynek célja, hogy a tanin­tézmény összes osztálya egy ingatlanban kapjon helyet, az így felszabaduló épületben pedig napközis foglalkozta­tást indítanának. Óvodák és tűzoltó-alakulatok kapcsolata Folyamatosan ápolt testvér­­intézményi kapcsolat létezik a Csíkszeredai Napsugár és a makói Újvárosi Óvoda között. A Csíkszeredai Városháza sajtó­­szolgálatának beszámolója sze­rint ezen kapcsolat keretében m­últ héten Csíkszeredában jár­tak a makói óvoda pedagógusai, akik az ottani tűzoltó-alakulat képviselőit is elhozták. A tűzol­tók az Öltül Sürgősségi Esetek Felügyelőségénél tettek látoga­tást és indították el az együtt­működést. A két óvoda négy évvel ezelőtt kötött együttműködési meg­állapodást. Arra törekedtek, hogy pedagógusaik legalább évente egyszer találkozzanak és tapasztalatot cseréljenek. Ezúttal az alaptantervről és annak hatékony megvalósítha­tóságáról, az interaktív neve­lési módszerek használatáról beszélgettek a pedagógusok Csíkszeredában. A két tanin­tézménynek közös projektje is volt már - a Comenius program keretében 2006-ban Európa Gyermekei címmel nemzetközi rajzkiállítás -, és szeretnének a jövőben újabb közös feladat­ba belevágni. Figyelem! Pénteken, október 2-án 13.45 óra körül egy Csíkszeredai cég szék­helyéről egy ismeretlen férfi ellopott egy laptopot fontos adatok­­kal.Az elkövető valószínűleg egy piros színű Citroennel távozott. Aki bármilyen használható információval rendelkezik az esetről, kérjük, hívja a 0755-972798-as telefonszámon, jutalomban részesül. Influenzában is jobbak vagyunk Ha az új influenza által érintett országból térünk vissza, és an­nak tüneteit észleljük magun­kon, haladéktalanul forduljunk orvoshoz. Ezt a típusú felhívást mindenki ismeri, tévéből, plaká­tokról köszön ránk mindegyre, és sokaknak már fel sem tűnik. Pedig felmerülhet ezzel a figyel­meztetéssel kapcsolatban egy­két kérdés. Például, hogy milyen országokra gondol a felhívás megfogalmazója? Nyilván, azok­ra, amelyeket érintett az új inf­luenza. Vagyis.elég sok ország­ra, köztük Romániára is, mert hát itt is vannak fertőzöttek. Itt kezdtem először elgondolkozni azon, hogy most akkor honnan kell hazatérni, és hová? Vagy hol is van a haza? Mit csináljon az, aki influenzától sújtott ország­ból tér haza szintén influenzás országba, vagy mondjuk Ko­lozsvárról Csíkszeredába? Mert ez utóbbi is megfelel annak a feltételnek, hogy influenza által érintett országból térünk haza. És akkor hol vannak azok az or­szágok, amelyeket nem érintett az influenza? Egyre több és egyre bonyo­lultabb kérdések pörögnek hirtelen a fejekben, ha valaki részletekbe menően próbál­ja megérteni ezeket a fontos problémákat. A napokban volt alkalmam egy influenza által sújtott ország fővárosában jár­ni, ahol szinte minden évszak­ban legalább annyi a turista, mint az ott lakó. Kicsi, de annál zsúfoltabb reptér, naponta ez­rek fordulnak meg. Keresem a figyelmeztetést, nincs. Volt al­kalmam több napig utazni azon a zsúfolt metrón, ahol tízezrek fordulnak meg naponta, néhá­­nyan közülük tüsszentettek is. Elővillan agyamban a figyelmez­tetés: kerüljük a zsúfoltságot. Aztán láttam gyógyszertárat, amely reklámozta, már kapható az oltás, érdekes módon, a fehér köpenyes dolgozó kint állt az ajtóban, bent nem volt senki, és már-már felcsillant a szeme, azt hitte, akarunk belőle. És feltűntek az igen bizalmatlan japán turisták is, akik arcukra szorított maszkokkal igyekeztek óvakodni a tömegtől. A hazafelé tartó gépen nyomtatványokat osztogatnak az utasoknak, az egészségügyi minisztérium kéri ezt, jelezni kell, ha influenza tüneteit észleljük. Riogatnak is közben valakik, ha azt írjuk, be­tegek vagyunk, visznek azonnal a kórházba. Két fehér köpenyes vár a leszállásnál, örömmel veszik át a papírokat, mindenki mosolyog, meg sem nézik, mit ír rajta. Megnyugodtam. Mi influ­enzában is jobbak vagyunk.

Next