Csíki Hírlap, 2009. október (4. évfolyam, 191-212. szám)
2009-10-12 / 198. szám
Háromszáztizennégy személyt deportáltak Csíkból 1944 májusában a hatóságok. Elsősorban rájuk emlékeznek minden esztendőben a romániai holokauszt napján a csíkszeredai zsidó temetőben. Daczó Katalin Romániában 2004-ben nyilvánították a holokauszt napjává október 9-ét, de a Csíkszeredai önkormányzat már jóval korábban, 1999-ben is illendőnek tartotta az egykor elhurcolt és odaveszett városlakókról megemlékezni. S bár fogynak a kortársak, az emlékszők mégis egyre többen vanak. Ezúttal például a Joannes Kájoni Közgazdasági Iskolaközpont diákjai készültek rövid ünnepi műsorral az eseményre, a túlélők emlékezéseinek, egy levélrészletnek, valamint egy Radnóti Miklós-versnek az elolvasásával. Épp a fiatalok jelenlétét emelte ki megemlékező beszédében Antal Attila alpolgármester is. A tudatlanság a legnagyobb veszély, amely a deportálások, pogromok, kivégzések megismétlődéséhez vezethet hangsúlyozva a tudatos emlékezést, a történelmi tények ismeretének fontosságát, hiszen a tudatlanság a legnagyobb veszély, amely a deportálások, pogromok, kivégzések megismétlődéséhez vezethet. Andrei Jean-Adrian alprefektus a haláltáborokban történt rémtettekre emlékeztetett, Sófalvi László megyei tanácsi alelnök döbbenetes auschwitzi látogatásának élményeit elevenítette fel. Pénzes József címzetes esperes arról beszélt, ami szerinte minden esztendőben hiányzik ezen a napon: a példaadó megnyilvánulások emlegetéséről, a kortársak együttérzéséről, a szeretet apró jeleiről, és nem utolsósorban Márton Áron püspök zsidó-kérdésben tanúsított példás magatartásáról. „Jézus országában nincs más szabály, mint a személyi szeretet belépődeportáltak jegye" - hangCsíkból súlyozta az esperes. A megemlékezés közös imával és koszorúzással zárult. ....... ih’t Hétfő Csíki Tornatermet avattak Csíkcsicsóban Ez már iskola - talán Máthé Dénes, a Kájoni János Általános Iskola igazgatójának a vasárnapi tornaterem-avató ünepségen elhangzott ezen szavai tükrözik legjobban, mennyire fontos pillanat volt ez a helybéliek számára. Noha a csicsóiaknak a kormányprogramban szereplő legkisebb méretű sporttermet építették, ami néhányukban elégedetlenséget is szült, az iskolások bizonyosan örömmel veszik birtokba a létesítményt. A röviden felszólaló hivatalosságok, politikusok és a testvértelepülési küldöttségek egyaránt a község életének fontos eseményeként értékelték a tegnapi avatót. Máthé Dénes iskolaigazgató az általa vezetett tanintézmény elmúlt éveit ecsetelte, a fejlődést egy autós hasonlattal illusztrálta: elmondása szerint hivatalba lépésekor egy Trabantba ült, mára azonban már egy Volkswagent vezet. „Ez már iskola, így, hogy tornaterem is van" - jegyezte meg az intézményvezető. Ez alkalomból ajándékokat is kapott az iskola, a testvértelepülések különböző sportszerekkel lepték meg a házigazdákat. Balló József polgármestertől megtudtuk, a sporttermek építésére vonatkozó kormányprogram révén épült a 600 négyzetméteres épület, a standard méretek közül ez a legkisebb. „A megyeszékhely közelsége miatt alakult ez így, nagyobb méretű sportcsarnokot nem lett volna esélyünk építeni ezen program keretében" - hangsúlyozta érdeklődésünkre a községvezető. Mint elmondta, a beruházás értéke megközelíti az egymillió lejt, ebből 900 ezret az állam finanszírozott, 100 ezer lej volt a község önrésze, amit a szükséges infrastrukturális munkálatok elvégzésére fordítottak. Rédai Botond Bővítenék az iskolát Nagyméretű pályázat révén bővítenék a csicsói Kájoni János iskola 5-8. osztályának otthont adó épületet. Balló József polgármester szerint legkevesebb 1,6 millió lejes beruházásról lenne szó, melynek célja, hogy a tanintézmény összes osztálya egy ingatlanban kapjon helyet, az így felszabaduló épületben pedig napközis foglalkoztatást indítanának. Óvodák és tűzoltó-alakulatok kapcsolata Folyamatosan ápolt testvérintézményi kapcsolat létezik a Csíkszeredai Napsugár és a makói Újvárosi Óvoda között. A Csíkszeredai Városháza sajtószolgálatának beszámolója szerint ezen kapcsolat keretében múlt héten Csíkszeredában jártak a makói óvoda pedagógusai, akik az ottani tűzoltó-alakulat képviselőit is elhozták. A tűzoltók az Öltül Sürgősségi Esetek Felügyelőségénél tettek látogatást és indították el az együttműködést. A két óvoda négy évvel ezelőtt kötött együttműködési megállapodást. Arra törekedtek, hogy pedagógusaik legalább évente egyszer találkozzanak és tapasztalatot cseréljenek. Ezúttal az alaptantervről és annak hatékony megvalósíthatóságáról, az interaktív nevelési módszerek használatáról beszélgettek a pedagógusok Csíkszeredában. A két tanintézménynek közös projektje is volt már - a Comenius program keretében 2006-ban Európa Gyermekei címmel nemzetközi rajzkiállítás -, és szeretnének a jövőben újabb közös feladatba belevágni. Figyelem! Pénteken, október 2-án 13.45 óra körül egy Csíkszeredai cég székhelyéről egy ismeretlen férfi ellopott egy laptopot fontos adatokkal.Az elkövető valószínűleg egy piros színű Citroennel távozott. Aki bármilyen használható információval rendelkezik az esetről, kérjük, hívja a 0755-972798-as telefonszámon, jutalomban részesül. Influenzában is jobbak vagyunk Ha az új influenza által érintett országból térünk vissza, és annak tüneteit észleljük magunkon, haladéktalanul forduljunk orvoshoz. Ezt a típusú felhívást mindenki ismeri, tévéből, plakátokról köszön ránk mindegyre, és sokaknak már fel sem tűnik. Pedig felmerülhet ezzel a figyelmeztetéssel kapcsolatban egykét kérdés. Például, hogy milyen országokra gondol a felhívás megfogalmazója? Nyilván, azokra, amelyeket érintett az új influenza. Vagyis.elég sok országra, köztük Romániára is, mert hát itt is vannak fertőzöttek. Itt kezdtem először elgondolkozni azon, hogy most akkor honnan kell hazatérni, és hová? Vagy hol is van a haza? Mit csináljon az, aki influenzától sújtott országból tér haza szintén influenzás országba, vagy mondjuk Kolozsvárról Csíkszeredába? Mert ez utóbbi is megfelel annak a feltételnek, hogy influenza által érintett országból térünk haza. És akkor hol vannak azok az országok, amelyeket nem érintett az influenza? Egyre több és egyre bonyolultabb kérdések pörögnek hirtelen a fejekben, ha valaki részletekbe menően próbálja megérteni ezeket a fontos problémákat. A napokban volt alkalmam egy influenza által sújtott ország fővárosában járni, ahol szinte minden évszakban legalább annyi a turista, mint az ott lakó. Kicsi, de annál zsúfoltabb reptér, naponta ezrek fordulnak meg. Keresem a figyelmeztetést, nincs. Volt alkalmam több napig utazni azon a zsúfolt metrón, ahol tízezrek fordulnak meg naponta, néhányan közülük tüsszentettek is. Elővillan agyamban a figyelmeztetés: kerüljük a zsúfoltságot. Aztán láttam gyógyszertárat, amely reklámozta, már kapható az oltás, érdekes módon, a fehér köpenyes dolgozó kint állt az ajtóban, bent nem volt senki, és már-már felcsillant a szeme, azt hitte, akarunk belőle. És feltűntek az igen bizalmatlan japán turisták is, akik arcukra szorított maszkokkal igyekeztek óvakodni a tömegtől. A hazafelé tartó gépen nyomtatványokat osztogatnak az utasoknak, az egészségügyi minisztérium kéri ezt, jelezni kell, ha influenza tüneteit észleljük. Riogatnak is közben valakik, ha azt írjuk, betegek vagyunk, visznek azonnal a kórházba. Két fehér köpenyes vár a leszállásnál, örömmel veszik át a papírokat, mindenki mosolyog, meg sem nézik, mit ír rajta. Megnyugodtam. Mi influenzában is jobbak vagyunk.