Csíki Hírlap, 2010. november (5. évfolyam, 213-234. szám)
2010-11-19 / 227. szám
I11 Csíki Hírlap | Péntek-Vasárnap Még sokáig lesz munkája a megyei bizottságnak Nem kellene most itt ülnünk, és nem kellene most földtémában beszélgetnünk - jegyzem meg Ladányi László Zsolt prefektusnak (fotó)az interjú kezdetén. - Húsz éves ügyekről tárgyalunk, miközben a kollektivizálás dicsőséges befejeződése és a kollektív gazdaságok felbomlása között mindössze huszonhét év telt el - 1991-ben jelent meg az első, a 18-as földtörvény, és azóta rengeteg dolog történt - kezdi válaszát Ladányi László Zsolt prefektus. - Mindannyian tudjuk, hogy egy kommunista rendszerből tértünk át egy másfajta rendszerbe. Azok az emberek, akik ezt a fordulatot végig kellett vigyék, nem éppen a mostani időszakban nevelkedtek, és a 91-92-es hibákat később megpróbálták valamilyen szinten egyensúlyba hozni, vagy helyrehozni a különböző utólagos törvényekkel. Húsz év után igazságot teremteni az 1991-es helyzethez képest nem könnyű. A földtörvények alkalmazásában most már ténylegesen azok az ügyek maradtak, ahol gond van. Több mint ezer perünk van. A Hargita Megyei Földtulajdont Megállapító Bizottság automatikusan, a törvény értelmében kerül be ezekbe a perekbe. A legtöbb per családon belüli, ez az ügyek 75-80%-a. Például, mert valamelyik örökös úgymond „elfelejtette" a többi örököst is bediktálni... és most utólag csak bírósági úton lehet ezt kezelni. A perek másik része a 91-es törvénnyel történt birtokba helyezések miatt van. Sajnos, az az igazság, hogy 94-ben, ahol lehetett, nagyon összekuszálták a dolgokat. Minden oda vezethető vissza. Tudni kell azt, hogy mikor egy terület visszaszolgáltatása megtörtént, kiállítanak egy birtoklevelet, azt telekkönyvileg bejegyzik, és akkor már az a terület eladhatóvá válik, lehet, hogy már a tizedik vevőnél tart, s azok a vásárlók jóindulatúak, jogilag nem lehet már elvenni a földet. Gond az is, hogy a 48-as törvény nem szabályozza, hogy mindenki csak a régi területén kaphatja vissza a tulajdonát. Aki nem kaphatja vissza a régi területén a földjét, az vagy elfogadja, hogy más helyen kimérnek neki egyenértékű birtokot, vagy felkerül a kárpótlási listára. Ha egyiket sem fogadja el, lehet, hogy Strasbourgig jut a perrel. Gond az is, hogy - bár volt ilyen kezdeményezés - nincsenek a föld- és az erdővisszaszolgáltatásokban szakosodott bírók. Hihetetlenül bonyolultak ezek a kérdések. Én is úgy látom, hogy nem kellene itt ülnünk, s szerintem a megyei Földtulajdont Megállapító Bizottság nem is kellene létezzen, de ettől még létezik, s ahogy elnézem az aktacsomókat, még fog is létezni egy darabig. - Hogy áll konkrétan Hargita megye? Hány kiadott birtoklevél van? Ez a földterületek hány százalékát fedi le? - Nekünk havi rendszerességgel küldi a kataszteri hivatal a statisztikát. Eszerint a bizottság október végéig 136 072 kérelmet fogadott el: 32 994-et erdős területre és 403 078-at mezőgazdasági területekre. Ebből ténylegesen ki van adva 125 600 birtoklevél, ami 489 205 hektár területet fed le, s ez a kérelmeknek a 92,29, a földterületeknek a 86,46 százaléka. Négy évvel ezelőtt, 2006. novemberében 113 561 birtoklevél volt kiadva, ami 86,89%-ot jelentett, és a kiadott birtoklevelek 457 187 hektár területre vonatkoztak, ami a földterületek 83,52%-ának felelt meg. Tehát, főként, ami a tulajdonba helyezett földek nagyságát illeti, alig-alig történt előrelépés négy év alatt... Ez azért van, mert főként a problémás ügyek maradtak meg. A megyei földtulajdont visszaállító bizottság egy adminisztratív közigazgatási hatóság, amely hoz egy döntést, aminek nyomán lehet, hogy a felek megelégednek, de egyik fél biztosan elégedetlen lesz abban az esetben, ha pl. örökösök között folyik a vita. Ha az egyik fél bírósághoz fordul, az ügy elhúzódhat évekig. - Ki vizsgálja ki a mulasztásokat? Ki ellenőrzi a földméréseket, a földmérőket? - Az egyik ellenőrző hatóság épp az a prefektusi intézmény lehet, amire azt mondják politikusi körökben, hogy nincs rá szükség, meg kell szüntetni. Mi harmincnyolc emberrel dolgozunk, amiből a földekkel foglalkoznak négyen, plusz azok a jogászok, akik a peres ügyeket rendezik, még ketten. Ez hat ember. Évente átnézünk 25-30 ezer dokumentumot. Én, mióta prefektus lettem, megváltoztattam a munkamódszert, kéthetente tartjuk a bizottsági üléseket. Addig csak havonta, másfél havonta tartották. A prefektusi hivatalban nem állnak a dossziék. Abban az esetben, ha konkrét jelzést kapunk, akkor kivizsgálást végzünk. Ahol úgy látjuk, hogy sok a probléma, tartunk egy külön alapellenőrzést. Egyébként éves program szerint végezzük a helyi földtulajdont visszaállító bizottságok munkájának ellenőrzését. A helyi bizottságok tagjai ott laknak a településen, ők tudják, hol mi van, hogy melyik dűlőt minek hívják, kinek volt ott területe. Az övék az elsőrangú felelősség. Mi azt ellenőrizzük, hogy technikailag megfelel-e az a dokumentáció. Amíg nincs panasz, mi azzal a predumcióval megyünk előre, hogy rendben vannak a dolgok. Ha a fogadónapjaimon jön be valaki panasszal, utánanézünk. De hangsúlyozom, hogy a helyi önkormányzat nincs alárendelve a prefektusi intézménynek. A helyi önkormányzat végzi a maga dolgát, mi ellenőrizzük a dokumentumaikat, a polgármesteri rendeleteiket, a határozataikat, ezenkívül a föld-visszaszolgáltatásnál a megyei bizottságnak vannak bizonyos hatáskörei. De vannak olyan dolgok, amiket nagyon nehéz kezelni. Nagyon sokan zsebszerződésekkel vásároltak területeket. A földtörvények mind arra vannak, hogy helyrehozzanak egyfajta igazságtalanságot, nem arra, hogy a forradalom utáni dolgokat kezeljék. Vagyis, aki a kilencvenes években vásárolt zsebszerződéssel, az tudta, hogy mit csinál, tudta, hogy valami olyat vett meg, ami még nem volt azé, akitől vette. Innen kezdve azt a zsebszerződést elő-adásvételi szerződésnek el lehet ismerni, de másnak nem. A birtoklevelet az eredeti tulajdonos nevére bocsátják ki, nem a vásárlóéra. A telekkönyvi rendszer előnye a havasalföldi rendszerekkel szemben, hogy ott a tulajdonosokat követték elsősorban, míg itt a területeket és a tulajdonosokat is. Ezért van, hogy a birtoklevél a régi tulajdonosra szól, aztán utána telekkönyvileg lehet rendezni. - Mi az oka annak, hogy ennyire lelassult a földmérés? - Nincsenek szakemberek, és az önkormányzatoknak sincs pénzük arra, hogy cégeket alkalmazzanak. Nagy segítség, amit a megyei tanács az utóbbi időben elindított, hogy mérőműszereket bocsátanak rendelkezésre, és a kataszternek is van hasonló programja. De ez mind nem elég, mert nagyon kevés a szakember. Előfordul olyan eset, hogy a családból az egyik fél topográfus, a másik fél a kataszternél, vagy a telekkönyvnél dolgozik. Az is gyakori, hogy a topográfus egyfelől alkalmazott, másfelől magánvállalkozó, és felvállalja, felajánlja, hogy kiméri a területet, elvégzi a telekkönyveztetést valamennyi földterületért cserébe. Ez számos visszaélésre adhat lehetőséget.. A lehetséges visszaéléseket más intézmények vizsgálják, nem mi. Van egy korrupciós ügyekkel foglalkozó kirendelt személy a belügyminisztérium alárendeltségében, és van az igazságügynél is, de ezekre nincs rálátásunk. De mindegyik ügyet pontszerűen ki lehet vizsgálni, külön meg lehet nézni, hogy fennáll-e az inkompatibilitás. Ahol van, fel kell számolni. Általában nem köztisztviselők a topográfusok, és a törvény megengedi, hogy legyen szakosított cégük. De hogy egyik félnek ő mérjen, és utána ő döntsön a kettő között, nem tartom morálisan sem elfogadhatónak. A birtoklevelek kiadásának helyzete A birtoklevelek kiadásának 2010. október végi helyzetéről egy statisztikát bocsátott a rendelkezésemre Ladányi László Zsolt prefektus. Sajnos, ebben százalékos eredmények nem szerepelnek, így szinte lehetetlen a községek közötti összehasonlítást elvégezni, ugyanis előfordulhat, hogy a nagy számok százalékban kevesebb kérelmet jelentenek, mint a kisebbek. Talán mégis érdemes felsorolni, hogy a dokumentum szerint több mint négyszáz birtoklevél vár megoldásra Gyergyószentmiklóson, Csíkszentgyörgyön, Oroszhegyen, Oklándon, Kászonaltízen és Gyergyóremetén. Ugyanakkor vannak olyan községek is, ahol a statisztika szerint már egyetlen kiadandó birtoklevél sincsen (igaz, ezen településeken többnyire kollektivizálás sem volt): Gyergyóholló, Csíkpálfalva, Siménfalva és Zetelaka.