Csíki Hírlap, 2010. november (5. évfolyam, 213-234. szám)

2010-11-19 / 227. szám

I­­1­1 C­s­í­k­i H­í­r­l­a­p | Péntek-Vasárnap Még sokáig lesz munkája a megyei bizottságnak Nem kellene most itt ülnünk, és nem kelle­ne most földtémában beszélgetnünk - jegy­zem meg Ladányi László Zsolt prefek­tusnak (fotó)az interjú kezdetén. - Húsz éves ügyekről tárgyalunk, miközben a kollektivi­zálás dicsőséges befe­jeződése és a kollektív gazdaságok felbomlá­sa között mindössze huszonhét év telt el - 1991-ben jelent meg az el­ső, a 18-as földtörvény, és azóta rengeteg dolog történt - kezdi válaszát Ladányi László Zsolt prefektus. - Mindannyian tud­juk, hogy egy kommunista rend­szerből tértünk át egy másfajta rendszerbe. Azok az emberek, akik ezt a fordulatot végig kel­lett vigyék, nem éppen a mos­tani időszakban nevelkedtek, és a 91-92-es hibákat később megpróbálták valamilyen szin­ten egyensúlyba hozni, vagy helyrehozni a különböző utóla­gos törvényekkel. Húsz év után igazságot teremteni az 1991-es helyzethez képest nem könnyű. A földtörvények alkalmazásá­ban most már ténylegesen azok az ügyek maradtak, ahol gond van. Több mint ezer perünk van. A Hargita Megyei Földtulajdont Megállapító Bizottság automa­tikusan, a törvény értelmében kerül be ezekbe a perekbe. A leg­több per családon belüli, ez az ügyek 75-80%-a. Például, mert valamelyik örökös úgymond „el­felejtette" a többi örököst is be­diktálni... és most utólag csak bírósági úton lehet ezt kezelni. A perek másik része a 91-es tör­vénnyel történt birtokba helye­zések miatt van. Sajnos, az az igazság, hogy 94-ben, ahol lehe­tett, nagyon összekuszálták a dolgokat. Minden oda vezethető vissza. Tudni kell azt, hogy mi­kor egy terület visszaszolgálta­tása megtörtént, kiállítanak egy birtoklevelet, azt telekkönyvi­­leg bejegyzik, és akkor már az a terület eladhatóvá válik, le­het, hogy már a tizedik vevőnél tart, s azok a vásárlók jóindula­­túak, jogilag nem lehet már el­venni a földet. Gond az is, hogy a 48-as tör­vény nem szabályozza, hogy mindenki csak a régi terüle­tén kaphatja vissza a tulajdo­nát. Aki nem kaphatja vissza a régi területén a földjét, az vagy elfogadja, hogy más helyen ki­mérnek neki egyenértékű bir­tokot, vagy felkerül a kárpótlási listára. Ha egyiket sem fogad­ja el, lehet, hogy Strasbourgig jut a perrel. Gond az is, hogy - bár volt ilyen kezdeményezés - nincsenek a föld-­ és az erdő­­visszaszolgáltatásokban sza­kosodott bírók. Hihetetlenül bonyolultak ezek a kérdések. Én is úgy látom, hogy nem kel­lene itt ülnünk, s szerintem a me­gyei Földtulajdont Megállapító Bizottság nem is kellene létez­zen, de ettől még létezik, s ahogy elnézem az aktacsomókat, még fog is létezni egy darabig. - Hogy áll konkrétan Hargita megye? Hány ki­adott birtoklevél van? Ez a földterületek hány száza­lékát fedi le? - Nekünk havi rendszeres­séggel küldi a kataszteri hivatal a statisztikát. Eszerint a bizott­ság október végéig 136 072 ké­relmet fogadott el: 32 994-et er­dős területre és 403 078-at me­zőgazdasági területekre. Ebből ténylegesen ki van adva 125 600 birtoklevél, ami 489 205 hektár területet fed le, s ez a kérelmek­nek a 92,29, a földterületeknek a 86,46 százaléka.­­ Négy évvel ezelőtt, 2006. novemberében 113 561 bir­toklevél volt kiadva, ami 86,89%-ot jelentett, és a ki­adott birtoklevelek 457 187 hektár területre vonatkoz­tak, ami a földterületek 83,52%-ának felelt meg. Te­hát, főként, ami a tulajdonba helyezett földek nagyságát illeti, alig-alig történt előre­lépés négy év alatt...­­ Ez azért van, mert főként a problémás ügyek maradtak meg. A megyei földtulajdont visszaállító bizottság egy ad­minisztratív közigazgatási ha­tóság, amely hoz egy döntést, aminek nyomán lehet, hogy a felek megelégednek, de egyik fél biztosan elégedetlen lesz abban az esetben, ha pl. örökö­sök között folyik a vita. Ha az egyik fél bírósághoz fordul, az ügy elhúzódhat évekig. - Ki vizsgálja ki a mu­lasztásokat? Ki ellenőr­zi a földméréseket, a föld­mérőket? - Az egyik ellenőrző hatóság épp az a prefektusi intézmény lehet, amire azt mondják poli­tikusi körökben, hogy nincs rá szükség, meg kell szüntetni. Mi harmincnyolc emberrel dol­gozunk, amiből a földekkel fog­lalkoznak négyen, plusz azok a jogászok, akik a peres ügyeket rendezik, még ketten. Ez hat ember. Évente átnézünk 25-30 ezer dokumentumot. Én, mi­óta prefektus lettem, megvál­toztattam a munkamódszert, kéthetente tartjuk a bizottsá­gi üléseket. Addig csak havon­ta, másfél havonta tartották. A prefektusi hivatalban nem állnak a dossziék. Abban az esetben, ha konkrét jelzést ka­punk, akkor kivizsgálást vég­zünk. Ahol úgy látjuk, hogy sok a probléma, tartunk egy kü­lön alapellenőrzést. Egyébként éves program szerint végezzük a helyi földtulajdont visszaállí­tó bizottságok munkájának el­lenőrzését. A helyi bizottságok tagjai ott laknak a településen, ők tudják, hol mi van, hogy me­lyik dűlőt minek hívják, kinek volt ott területe. Az övék az el­sőrangú felelősség. Mi azt el­lenőrizzük, hogy technikailag megfelel-e az a dokumentáció. Amíg nincs panasz, mi azzal a predumcióval megyünk előre, hogy rendben vannak a dolgok. Ha a fogadónapjaimon jön be valaki panasszal, utánané­zünk. De hangsúlyozom, hogy a helyi önkormányzat nincs alárendelve a prefektusi intéz­ménynek. A helyi önkormány­zat végzi a maga dolgát, mi el­lenőrizzük a dokumentumai­kat, a polgármesteri rendele­­teiket, a határozataikat, ezen­kívül a föld-visszaszolgáltatás­nál a megyei bizottságnak van­nak bizonyos hatáskörei. De vannak olyan dolgok, amiket nagyon nehéz kezelni. Nagyon sokan zsebszerződé­sekkel vásároltak területeket. A földtörvények mind arra van­nak, hogy helyrehozzanak egy­fajta igazságtalanságot, nem arra, hogy a forradalom utá­ni dolgokat kezeljék. Vagyis, aki a kilencvenes években vá­sárolt zsebszerződéssel, az tudta, hogy mit csinál, tud­ta, hogy valami olyat vett meg, ami még nem volt azé, aki­től vette. Innen kezdve azt a zsebszerződést elő-adásvételi szerződésnek el lehet ismerni, de másnak nem. A birtokleve­let az eredeti tulajdonos nevére bocsátják ki, nem a vásárlóéra. A telekkönyvi rendszer előnye a havasalföldi rendszerekkel szemben, hogy ott a tulajdo­nosokat követték elsősorban, míg itt a területeket és a tulaj­donosokat is. Ezért van, hogy a birtoklevél a régi tulajdonosra szól, aztán utána telekkönyvi­­leg lehet rendezni. - Mi az oka annak, hogy ennyire lelassult a föld­mérés? - Nincsenek szakemberek, és az önkormányzatoknak sincs pénzük arra, hogy cége­ket alkalmazzanak. Nagy se­gítség, amit a megyei tanács az utóbbi időben elindított, hogy mérőműszereket bocsátanak rendelkezésre, és a kataszter­nek is van hasonló programja. De ez mind nem elég, mert na­gyon kevés a szakember.­­ Előfordul olyan eset, hogy a családból az egyik fél topográfus, a másik fél a kataszternél, vagy a te­lekkönyvnél dolgozik. Az is gyakori, hogy a topográ­­fus egyfelől alkalmazott, másfelől magánvállalko­zó, és felvállalja, felajánl­ja, hogy kiméri a területet, elvégzi a telekkönyvezte­­tést valamennyi földterü­letért cserébe. Ez számos visszaélésre adhat lehe­tőséget..­­ A lehetséges visszaélése­ket más intézmények vizsgál­ják, nem mi. Van egy korrupci­ós ügyekkel foglalkozó kiren­delt személy a belügyminiszté­rium alárendeltségében, és van az igazságügynél is, de ezek­re nincs rálátásunk. De mind­egyik ügyet pontszerűen ki le­het vizsgálni, külön meg le­het nézni, hogy fennáll-e az in­kompatibilitás. Ahol van, fel kell számolni. Általában nem köztisztviselők a topográfusok, és a törvény megengedi, hogy legyen szakosított cégük. De hogy egyik félnek ő mérjen, és utána ő döntsön a kettő között, nem tartom morálisan sem el­fogadhatónak. A birtoklevelek kiadásának helyzete A birtoklevelek kiadásának 2010. október végi helyzetéről egy statisztikát bocsátott a rendelkezésemre Ladányi László Zsolt prefektus. Sajnos, ebben százalékos eredmények nem szerepel­nek, így szinte lehetetlen a községek közötti összehasonlítást elvégezni, ugyanis előfordulhat, hogy a nagy számok százalékban kevesebb kérelmet jelentenek, mint a kisebbek. Talán mégis érdemes felsorolni, hogy a dokumentum szerint több mint négyszáz birtoklevél vár megoldásra Gyergyószentmiklóson, Csíkszentgyörgyön, Orosz­hegyen, Oklándon, Kászonaltízen és Gyergyóremetén. Ugyanakkor vannak olyan községek is, ahol a statisztika szerint már egyetlen kiadandó birtoklevél sincsen (igaz, ezen településeken többnyire kollektivizálás sem volt): Gyergyóholló, Csíkpálfalva, Siménfalva és Zetelaka.

Next