Csíki Hírlap, 2018. február (13. évfolyam, 21-40. szám)
2018-02-15 / 31. szám
4 , Csíki Hírlap ■ 2018. február 15., csütörtök _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ INTERJÚ Közel tíz évet töltött a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház élén Demeter Ferenc kórházmenedzser Működő intézményt hagy maga mögött Évekkel ezelőtt még a fizetéseket sem mindig tudták időben folyósítani a megyei kórház alkalmazottainak, mára viszont már milliós nagyságrendű beruházásokra is futja. Néhány esztendeje még a kórházmenedzsernek kellett kezdő orvosokra vadásznia, mára viszont megfordult a folyamat. Kétségtelen, hogy egy működő intézményt hagy maga mögött Demeter Ferenc, a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház menedzsere, akinek március 5-én jár le a mandátuma. - Gondolta volna, hogy egy évtizedes megbízatás lesz a vállalásból? - Határozottan nem. A feleségemtől is csak hároméves mandátumra kaptam engedélyt, de majdnem tíz év lett belőle. Engedélyt a feleségemtől azért kellett kérnem, mert ő is, én is háziorvos vagyok, és van egy közös praxisunk, a betegeink pedig számítanak ránk. Azért is döntöttem a távozás mellett, mert nagyon nagy teher egy háziorvosnak két praxist vinni tíz éven keresztül. Tudomásunk szerint ezalatt a közel tíz év alatt ön többször is muszájból vállalta el újra a menedzseri tisztséget. Hogyan emlékszik vissza ezekre a döntésekre? - Nehéz döntéseknek tűntek, nem voltak kellemes időszakok. Amikor az ember minden igyekezete ellenére sem vívja ki a felettesei elismerését, akkor az az érzés támad benne, hogy távoznia kell, mert nem tudta teljesíteni azt, ami miatt alkalmazták. Az akkori döntéseim viszont arról kellett szóljanak, hogy az elkezdett folyamatokat tovább kell vinni, mert a kórháznak szüksége volt egy menedzserre, menedzsmentre, vezetésre. A kórház 2010-ben az egészségügyi minisztérium hatásköréből átkerült Hargita Megye Tanácsának ügykezelésébe. Milyen változásokat hozott ez az intézmény életében illetve az ön munkájában? - Hozott jót is, rosszat is. Kellemetlent azáltal, hogy állandóan kellett jelenteni a megyei önkormányzatnak, de ez végül is normális. Persze, olykor ezt egy kicsit túlzásba vitték, vagy csak mi éreztük úgy, hogy túlzásba viszik, de ez van, ezzel kell tovább élni. Viszont nyilván a pozitív változások voltak túlsúlyban. Először is, a változás következtében könnyebben tudtunk kommunikálni, az igényeinket megfogalmazni, ezek az igények pedig általában meghallgatásra is találtak, és a problémáinknak a megoldása könnyebbé, kézzelfoghatóbbá vált. Itt gondolok a sok stratégiai, funkcionális fejlesztésre, amelyek az utóbbi időben bekövetkeztek, továbbá az intézmény költségeinek finanszírozásában is nagy részt vállaltak. Tulajdonképpen mindenben támogatást kaptunk, ennek is tudható be, hogy a kórház, kiváltképpen az utolsó három-négy évben óriásit fejlődött. Kétségtelen, hogy az elmúlt években óriásit fejlődött az intézmény. Melyik volt az a pont, ahonnan ez a folyamat elindult? - A kórháznak a fejlődése az elmúlt tíz év alatt folyamatosan zajlott. Amikor 2008-ban idekerültem, beütött a gazdasági válság, és azzal vigasztaltak már a menedzsmentkurzus előadói is, hogy ez egy nehéz év lesz, de majd azt követően minden jobb lesz. Inkább mind-mind csak rosszabb lett, nehéz volt úgymond túlélni abban az időszakban. Például spontán sztrájkok alakultak ki azért, mert nem tudtuk az alkalmazottak fizetését száz százalékban kiadni határidőkre. De ez nem a mi hanyagságunk miatt volt, hanem mert a biztosítási pénztár nem tudta a szolgáltatásainkat időben fizetni a válság miatt. Azonkívül nagyon költséges volt az intézmény anyagi fenntartása, mivel olyan struktúrákat kellett fenntartani, amik csak a pénzt vitték el, és hasznot nem teremtettek. Itt nem anyagi haszonra, hanem a betegek hasznára gondolok elsősorban. A kórház balánbányai és a gyimesfelsőloki egységeiről van szó, amelyek fenntartása akkoriban több mint havi ötvenezer lejbe került, viszont az ottani lakosságnak haszna alig volt belőle. Ezeket az egységeket bezártuk, persze a személyzetet átvettük, így nem került senki az utcára. Ezzel a megtakarítással sikerült túlélni a nehéz időszakokat, amikor kevés finanszírozást kaptunk a biztosítási pénztártól, folyamatosan csökkent a beteglétszám. Orvosaink és az egészségügyi személyzetünknek a 98 százaléka a többségi lakosságnak az anyanyelvén tud beszélni nagyon sok osztályon orvoshiány volt. Akkoriban sokszor el kellett küldenünk a pácienseinket más egységekbe kezelni, nem beszélve arról, hogy bizonyos osztályok esetében a betegek nem szívesen fordultak a csíki kórházhoz, inkább más városok kórházaiban kezeltették magukat. Ezek a problémák fokozatosan megoldódtak. Manapság már csak azok az osztályok hagynak kívánnivalót maguk után, amelyek várhatóan el kell költözzenek, itt gondolok például a kórház csíksomlyói egységére, ahol béreljük az épületet, és nem fejleszthetünk. - Tehát fokozatosan történt a fejlődés az elmúlt évtizedben? - így van, a fejlődés fokozatos volt a tíz év alatt, viszont csak az utóbbi esztendőkben ért be a munka gyümölcse. Én már a megbízatásom első évében elmentem Marosvásárhelyre, hogy tárgyaljak végzős orvostanhallgatókkal, hogy elmondjam, mik a kórházunk szükségletei. Persze, visszaemlékezve azokra az évekre, mindenki azt mondja, hogy nem igazán csábítja Csíkszereda, még a csíkiakat sem, mert nem volt valami jó híre a kórházunknak. Aztán idővel, apró lépések következtében, lassan elkezdtek jönni az orvosok a városba, ebben nagy szerepe volt a megyei önkormányzat projektjének, hogy orvosi lakásokat épített számukra. Emellett gazdasági szempontból is nagyot fejlődtünk. Ha az első években éppen csak túléltünk, azaz néhány éve még a csőd szélén álltunk, ezt a trendet sikerült megfordítani. Folytatás az 5. oldalon ) FOTÓ GECSE NOÉMI Demeter Ferenc: „Szeretnék visszatérni a háziorvosi szakmámhoz, mivel szerettem azt, amit csináltam”