Csiki Lapok, 1923 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-07 / 1. szám

a. oldal. INNEN —ONNAN. Román belpolitika. A belpolitikai válság az ellenzék egyre fokozódó szívós támadásai­ban sem juthatott még döntő tényekhez. Ava­rescu és Maniu audenciái a „királynál legsö­tétebb színekben mutattak be Őfelségének azon állapotokat, melybe a liberális kormány sodorta az országot. Az uralkodó sok mindenben osz­tozott a két ellenzéki vezér kifakadásaival, de ugyanakkor azt is hangoztatta, hogy az ellen­zéknek még nincs kidolgozott, megállapodott programmja egy olyan kabinet változásra, melyet az ország érdekei megkívánnak. Leg­utóbbi hírek szerint egy esetleges kormány­változás esetén Jorga személye lépne előtérbe. Erre nézve is különfélék a nézetek. Egyik verzió szerint a következő kormány egy Jorga- Avarescu kabinet volna, vagy egy koalíciós kormány ugyancsak Jorga miniszterelnöksége alatt és pedig Constantinescu, Vaitoianu, vala­mint Mamu és Vajda közreműködésével. A párisi konferencia. Az uj esztendő, a világpolitikában konferenciával kezdődött. Azzal a konferenciával, mely Parisban ü­l össze azzal a céllal, hogy a vén Europa nyomorusagának továbbt erjedését meggátolja, a német jóvátétel immár halasztást nem szenvedhető rendezésé­ben. A konferencia január 2 án nyilt meg s ott látjuk a győztes államok képviseleteit, mint irgalmat nem ismerő, fölényesen ítélkező bí­rákat s Németországot, mint a tárgyalások menetéből kizárt kényszer­adóst, még mindig a legyőzött, megalázott köntösében. Így fest az uj év kezdeten, a világ békés szándékú javulása, igy indul az az esztendő, melytől az em­beriség hatalmas ellentéteinek békés, meg­­bo­­sató elsimulását, kiegyenlitését olyan erős me­ggyőződéssel reméltük, Németországot a pansi konferencia ismételten megalázhatja a fizetésképtelen nemzetet tovább fojtogathatja; legszigorubb megszállási terveit végrehajthatja; de ilyen értelmű bosszútól vezérelve, az em­beriség nem juthat soha révbe, a világ kon­­szolidaciójából soha nem lesz semmi; a gyű­lölet egymás irant lappangva csak a lelkek mélyen, hogy alkalomadcán fev., a a nyu­galom, a béke bo­dogságát. :­Uj háború veszedelme keleten. A lau­­sannei konferencia mindegyre válságossá mér­gesedő menete nagy hangulatváltozást ered­ményezett Görögországban. A görögök ismét hadműveletekre készülnek, melyet a konferencia megbomlása esetén azonnal megkezdenek a t­raciai fronton. A görög gyalogság állítólag ismét összeszedte magát, tüzérsége még nem heverte ki a veszteségeket. A törökök minden eshetőségre készen állva várják­­ a lausannei fejleményeket, melynek esetleges csődje ismét borzalmas háborúba kergeti Európát. Török­országban a sorozás nagy mértékben folyik, ami azon feltevést erősíti meg, hogy a törö­köknek semmi reményük nincs a konferencia sikeréhez. soltam­i, a hang még fiatal, de annál ambiciózusabb tulajdonosának. Az estély megnyitó száma egy, egyfelvonásos színdarab volt. Hajbukát Vira, Al­bert István, Takács Lajos és Czáka Juci kreá­ciójával. Műkedvelő gárdánk e négy ritkán látott tagja, kik a választott darabot legbensőségesebb meg­értésre juttatták — s erre felhívjuk a rendezők figyel­­mét — megérdemlik, hogy minél gyakrabban méltó szereposztásban részesüljenek. Lőrincz Gizike és 8á­­rosi Ödön brassói vendégünknek ének és tánc duettje kedves meglepetésként van emlékünkben. A városunk közönségének ezúttal bemutatkozó Lőrincz Giziké s a színpadon otthonos könnyedség­gel mozgó, bohémlelkű vendég, harmonikus együttesse zajos tapsviharban kiváló módon érvényesült. Veress Bella pillangó tánca megint csak magasan kiemel­kedik a műkedvelők átlagos sorából. Alakja, a komoly táncra predesztinált egész lénye, mindenképen biztos helyet jelöl meg a tánc birodalmában. Nagy Boris­­kának énekes, táncos jelenete a rokokkó korának eltalált tükörképei voltak. Zachari Frida és Spuller Ernő bukaresti vendégszereplő apacs tánca, szinte akrobata ügyességben párosult táncra termettséggel, az estély egyik legtetszetősebb pontját töltötte be.­­ A közönség frenetikus tetszésnyilvánítására kénytelenek voltak, a különben fárasztó, pro­dukció számba menő táncukat megismételni. Végül a mindvégig legnagyobb megelégedettség, kiérdemelt figyelmesség között, gördülékeny műsort Sárosi E. saját töltésű, zenésített alkalmi dalai zárták. Az es­télyt Nagy György VIII. oszt. gimnazista konferálta, ügyes, változatos, leleményességgel. Műsor után az Oltáregyesület saját büféjével szórakoztatta, — el kell ismerni a zsebeket valóban kímélő, szolid árak mellett — a jelenvoltakat. A szép­nem legilusztrisabb reprezentásai, fáradságot nem ismerve a Tőlük megszokott előzékenységgel, biztos igyekezettel egyengették a gyomrokon keresztül, azt a legcélravezetőbb útirányt, melyen át leghangula­tosabb emberek megelégedett környezetére hozza meg a villanyoltás az uj esztendő, ki tudja mit hozó pillanatát. Az éjfél megható perceiben Petőfi halhatatlan szellemének, hódolt minden dobbanó szív. Rövid ideig tartó ünnepélyes csendben, felállással róva le tiszteletét nagy költője iránt azon percekben, melyben az isteni gondviselés épen száz évvel ezelőtt, a ma­gyar faj büszkeségére, a szabadság örök nevű dalosát nekünk elküldötte. Péter Zsuzsika bevezető, kedves mondókája után az éjféli élőkép tüneményes erővel ható, szimbolikus személyesítői — Vogel Alária (uj esztendő), Bartusz Lili (szerencse patkó), Rafael Hermin (lóhere), Szen­tes Lenke (ördög kisasszony), Vinkler Tóni (pénzes­zsák) köszöntötték az 1923-as esztendőt ránk. El­mondhatjuk az estély rendezésén annyi körültekin­téssel- rá­" sor­­król ősz­­ítén, hogy munkájuk meg­becsült, értékes, hogy ez a munka magasztos és föl­emelő", mert az úrnak szolgálatában áll. Ez estély sikere eklatáns példa, hogy az ő nevével szentelt utakra, bőségesen hull az Isten áldás. Az Oltárepesilet Szilveszter esteije. Az Oltáregyesületnek , a jótékonyság oltárán fá­radságot nem ismerő kitartással, áldozó nemeslelkü irányítóinak — kik a társadalom filantropikus törekvé­seinek önzetlen szolgálatában, a legszebb, legmagasz­­tosabb emberi célok felé törő, nehéz, küzdelmes és bizony sokszor háladatlanul tövises útjain, nyugalmuk legteljesebb értelmű feláldozásával szolgáltattak im­már több ízben tanúbizonyságot arra, hogy e munka a közte valóban kiváló értékeket képvisel . Szilveszter estélyét, a Vigadó zsúfolásig meg­töltött közönsége, legteljesebb rokonszenvvel üdvö­zölte. A társadalom minden rétegének impozáns kép­viselete, mintegy demonstratív megnyilatkozás volt amellett, hogy munkabírásuk lankadatlan erejével harcoló úrhölgyeink céljuk elérésében mn­dannyiunk osztatlan támogatására számíthatnak. Amikor ezt az örvendetes körülményt a rendezők fáradságának egyik fényes sikerű konklúziójaként leszögezhessük, szí­vesen emlékezünk meg műkedvelőink által nyújtott azon nem mindennapi szórakozásról, melynek kere­tében az estély mindenképen az ötöt megillető magas színvonalra emelkedik. Ha egészen tárgyilagosak akarunk maradni, nem hinném hibát követek el, mikor a műsor sorrendjét kissé megbontva Fejér Hóra klasszikus énekszámait jelölöm meg az estély fénypontjaként. A fiatal tehet­séget, a­kit egy idő óta csak mint vendéget üdvö­zölhetünk — Giacomo Puccini Bohém-jének nagy áriájában, fejlődésének még ugyan átmeneti, de ma­gáról meg sokat hallató, feljogosító reménnyel hal­lottuk az igazi tehetségeket nagy karrierekhez segítő deszkán. Az az értékes hanganyag, mely utóbb hallott szereplése óta, legszebb koloratív jelleget öltötte a teljes kiforrottsága előestéjén, szép jövőt enged jó­ CSÍKI LAPOK____________________*■ KÖZGAZDASÁG, Gazdáink figyelmébe! Dr. Páter Béla a kolozsvári gazdasági aka­démiának volt kiváló igazgatója igen figy­elemre méltó cikket közöl az „Erdélyi G­oda“ 1922. 48. számában. Jelzett cikkben az iró foglalko­zik röviden az agrár reform által teremtett uj helyzettel s ebből kifolyólag megállapítja azt, hogy számolva az új reform által előállított helyzettel, gazdáinknak az intenzív gazdálko­dási rendszereket kell megválasztanuk, illetve azokra kell áttérniük, hogy megfelelő eredmén­­­nyel és haszonnal dolgozhassanak. Ezt szakszerű vezetés mellett a „szövetke­zeti t­emmelés“ bevezetése mellett látja elérhe­tőnek. Ezt megvalósítandó, szerény véleményem szerint, az volna a leghelyesebb, ha gazdáink összefognának s megalapítanák minden falu­ban, ahol pedig megvan, éj erősebb életre hív­nák a szunyadé gazdaköröket. S ha ezek meg­volnának gondolkozni kellene azon, hogy mi­kép lehetne a speciális viszonyoknak megfele­lően a „szövetkezeti termelést“ megvalósítani. A Gazdakörök pedig belépnének a Várme­gyei Gazdasági Egyletnek sorába, ahonnan s szükséges útmutatásokat és támogatásokat meg­kaphatnák Eminens érdeke ez a mi, erdélyi gazdáink­nak a jelen nehéz gazdasági viszonyok között, »mikor rájuk minden oldalról, oly súlyos ter­hek nehezednek, mint pl. az aránytalan nagy adók, a rekvirálások, a hatósági munkák stb. stb. Ezek ellen kiabálnak, jajgatnak gazdáink, de — sajnos — csak egyenkint, nem lévén megfelelő erős hangjuk, süket fülekre találnak s igy eredménytelenül elhallgatnak. Ellenben, ha tömörülnek, szövetkeznek s élükre egy megfelelő erélyes, agilis vezetőt tesznek, ak­kor a kormánynál, hatóságoknál stb., erélye­sebben és eredményesebben tudnak tiltakozni az őket ért sérelmek, jogtalanságok ellen. Egy szervezett gazdaközönség sikeresen tudja érvé­nyesíteni jogait és megakadályozhatja a hely­telen intézkedések végrehajtását, melyek külön­ben mind az ő bőrére mennének. Nagy fontosságot tulajdonítok épen a mos­tani viszonyok között a Gazdakörök életrehí­­vásában s ezzel kapcsolatban a gazdák tömö­rülésében az agrártörvény által teremtett hely­zet miatt is. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azon körülményt, hogy az a na­gyon hangoztatott elv, hogy azé legyen a föld, aki azt megműveli, nem nagyon, vagy legalább­is nem egészen érvényesült. Egyrészt, azért, mivel attól vették épen el a földet, aki azt a legjobban megművelte, a­­ legintenzívebben dol­gozott, másrészt pedig igen sokan olyanok igé­nyelték, illetve kapták az arany­kalászokat termő földeket, akik egyáltalában nem is érte­nek hozzá. Most, ha ez a hozzá nem értés tőkehiánnyal is párosul, kérdem én, mit fog­nak teremni azok, az előbb még aranykalászo­kat ringató táblák?! Semmit. Mert örök igaz­sága marad­ az a mezőgazdaságnak, hogy meg­­munkálatlanul a legjobb fekete föld is csak gazt teremhet. Hogy ez némileg mégis megakadályozható legyen, úgy a, maguk, mint a köznek az érde­kében alakítsák meg a gazdák a Gazdakörö­ket, föltétlenül vonják, némileg kényszerítsék belépni ezekbe az „uj“ gazdákat, lásák el jó és hasznos tanácsokkal, segítsék hozzá valami kicsi tőkéhez, hogy új minőségükben hasznos munkát fejthessenek ki. Mert — sajnos — a mi viszonyaink nem olyanok, mint amilyen a regát­ban van. Ott még kicsi gazdasági tudás­sal, kicsi tőkével és kevés gazdasági tudással eredményesen dolgoznak az emberek, meg­szánják a fö­det, elvetik a gabonát s ezzel már el is végeztek jóformán mindent, a többit az Istenre bízzák. Nálunk a szántásig, az elve­tésig is még sok baj van, de még azután jön a java, a nehezebbje a fejlődés folyamán. Tömörüljenek tehát gazdáink egy táborba, hogy egy erős, szervezett gazdaközönség terem­tődjék, amelyik erkölcsileg és anyagilag meg­erősödve, megállhassa helyét, a mai nehéz gazdasági viszonyok között. Fajunk lelkes férfiai pedig nézzenek be gyakran a falukba, legyenek istápolói, vezetői a népnek ezen a téren is. Segítsek gazdáinkat politikától mentes, erős szervezetbe tömöríteni, hogy ezek jobb viszonyok közé jutva, nagyobb mértékben járulhassanak hozzá kulturális intéz­ményeink fentartásához. Zsögöd, 1923. évi január hó 3-án. Kozán Imre, oki. gazdász. KÜLÖNFÉLÉK. Marosvásárhely vitéz polgármes­tere. Hogy a szenzációkból soha ki ne fogy­hassunk, gondoskodik arról mindennap valami ötletesen nekikeseredet honpolgár. A székely fővárost mai napig is izgalomba tartja, Dachea újonnan kinevezett, fiatal, de kerülékeny újí­tási kedvvel túlfűtött polgármesterének, a beik­tatásán hallatott merész, szinte hajmeresztő programmbeszéde. Hadat üzent mindjárt első találkozásra mindennek ami magyar, kétségbe vonta a város magyar történelmi eredetét s pörölyét jól megforgatva szembe vágta vele, Marosvásárhely színtiszta magyar társadalmát, úgy tudjuk dr. Harsia volt polgármester műkö­dése legharmonikusabb egyetértésben a közön­séggel a városnak és államnak büszkesége gyanánt említhető. Igen, ha azért történnek az immár betegessé váló gyakori elmozdu­ga­­tások, hogy Isten őrizz, be ne következhessen végre az összhangzatos megértésben együtt dolgozó idők korszaka — akkor helyes csak minél több Dandea urat a hivatásukat közmeg­elégedéssel betöltők helyébe. — Megdrágul a vasúti tarifa. Az állam — mint hírlik — ismét beáll maga is az élet megdrágítói közé. A CFR. vezérigazgatósága kidolgozta már a legközelebbi tarifaemelés tervezetét A tervezet sze­rint a CFR. igazgatósága úgy a személyszállítási, mint a teherszállítási tarifát 50 százalékkal emeli. Az uj díjszabás 1923. április 1-én lép életbe. —■ Ingatlant vásárolni — szóbeli szerződéssel nem lehet. Ezt az elvi jelentőségű döntést hozta a kolozsvári törvényszék polgári tanácsa. Hivatkozás történt az 1918-ban kiadott magyar miniszteri rende­letre, melyet a Consiliul Dirigent átvett, úgyszintén a Casație (semrajtószék) hasonló irányú döntésére.

Next