Csiki Lapok, 1925 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1925-02-22 / 8. szám

XXXVII. évf. Mercurea-Ciuc—Csíkszereda, 1925 február 22. tési dijak előre küldendők^ 'IlTyiU *0“—*“ “ 2- POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. “>*“a °­8. szám. május 5-én, 79 éves korában halt meg Jókai Mór, akinek élete munkálkodása annyi dicső­séget szerzett a magyar névnek. Jókai Mór. Február 18 án száz esztendeje múlt, hogy Jókai Mór a magyar fajnak, a magyar irodalom­nak büszkesége megszületett Komáromban. Száz esztendeje annak, hogy a világirodalom nagy mesemondója, a csodálatos magyar géniusz Sajó (Jókai álneve) a duna melletti városká­ban napvilágot látott. Ma a százéves évforduló alkalmából a vi­lág minden sarkában felgyulnak a kegyeletes emlékezés tüzei, az iránt, aki hatalmas életét az emberiség közkincsének termelte ki. A kulturvilág hálával rójja le kötelességét a hal­hatatlan regényíró iránt, akinek csodálatos kép­zelete, lelkének szárnyaló ereje befonta az egész mindenséget, akinek lángképzelete meghódította az egész emberiséget. A nagy szellemeket hála és ünneplés illeti meg mindenki részéről, mert ők az emberiség közös kultúrkincsének gyarapítói. Az a faj tar­tozik azonban elsősorban a legmelegebben ünnepelni, amelynek kebeléből az illető kiemel­kedett s amely fajnak munkálkodásával örök dicsőséget szerzett. Jókait, centennariuma alkalmából minden nép és nemzet egyforma lelkesedéssel és csodá­lattal ünnepelheti, mert az ő jóságos szive mindenkinek juttatott a nagy szeretetéből. Leg­­bensőségesebbnek, legmagasztosabbnak kell le­gyen ez az ünnep itt Erdély földjén, mert Jókai volt, aki a magyar közönségnek és a külföld­nek figyelmét ezen föld fönséges szépségeire és lakóira irányította. Emlékezzünk kegyeletes szivvel nagyjainkra Akik becsületet, dicsőséget hoztak a magyar névre, azoknak emlékét féltő szeretettel őriz­zük meg minden időkre! Jókai halhatatlan­ örök szelleme, amely ma közöttünk lebeg, erősítse töltse el lelkünket mérhetetlen életkedvvel. Az a nép, amely egy egy Jókait egy Petőfit ad a világnak számot­tevő tényezője a kultúrának. Jókai Mór, a magyar nemzetnek körül­rajongott mesemondója 1825. február hó 18 án született Komáromban. A tizenkilencedik század magyarságának, a szabadelvű eszméknek egyik vezérlő alakja. Jókai élete, egész életfolyása szorosan összefügg a magyarság életével. Mint kis diák együtt járt iskolába Petőfi Sándorral. A mindvégig kitünően tanul<­ Jókai jogi tanul­mányait 1844-ben végezte és ügyvédi gyakor­latra lépett, letette az ügyvédi vizsgát. Ezt a pályát csakhamar odahagyta és életét teljesen az irodalomnak szentelte. Az 1848-as esemé­nyekben már tevékeny részt vett. A magyar forradalom híres tizenkét pontját ő olvasta fel március 15-én a Pilvax kávéházban. Erre az időre esik házassága Laborfalvi Rózával, a magyar színjátszás legkiválóbb hősnőjével. A szabadságharc leverése után a bükkhegységben bujdosott 1849. karácsonyáig, majd menedék­­levelet kapva ismét visszatért Pestre s meg­indítja a Vasárnapi újságot, a Bach korszak­nak ezt a csöndes krónikáját. Ettől a perctől Jókai a dicsőség útjára lép s egymásután irja meg halhatatlan­ örökbecsű regényeit. A kiegye­zés után képviselő lett a már ünnepelt író s annak maradt egész élete végéig. 1904. év A nagyböjt a komoly magábaszállás ideje, a husvétra való előké­szület, a Krisztus kínszenvedése felújításának alkal­matos tere, szerája. Derű után ború következik, ma kipp, holnap kopp A farsangolást okvetlenül kell, hogy nagyböjt váltsa fel, mert az erkölcs világban is érvényesül a fizikai axióma: akció reakciót szül. A könnyelmű, léha, felületes gondolkodást a a súlyos, komoly és alapos gondolkodásmód követi. Az emberi lélek a mély eszméket szereti. Ha ördögjáráskor, farsang idején erővel arra késztettük, hogy felszínes dolgokkal is foglalkozzék — ami szel­lemi természetellenesség — úgy most a lélek kétsze­res vággyal sóvárog a felemelő szent és nemes gon­dolatok után. Szükség van emberi életünkben a nagyböjtre. Rászolgáltunk, hogy bűnbánatot tartsunk. Annyi a nem­zeti vétkünk, hogy se szerit se számát nem tudjuk. Ráül a lélekre, innen van az, hogy egymásba nem bízunk, nem hiszünk, oly kevés jó barátunk van s oly hamar gyanúsítunk meg másokat 3 felebarátunkról inkább elfogadjuk a rosszat, mint a jót: magunkból indulunk ki. A rossz lelkiismeret minden emberi gyar­lóság forrása és gyökere. A lelkiismeret kínzó furda­­lása nem engedi, hogy nyíltan nézzünk barátaink sze­mébe, a fájó bűntudat szemünket a földre szegzi. Félünk az embertől. Azért mert előbb féltünk az Istentől így szokott ez lennni: Amikor vétkezünk, nem tartunk az Istentől; miután a bűnt véghez vittük, kezdünk rettegni az Istentől. A bűnös lélek mindenütt rémet, kísérteteket lát. Nem más ez, mint a lelkiismeretfurdalás mozifilméi. A magyarságnak ezer aka soka van, hogy bűn­­bánatot tartson, a nagyböjtben komolyan viselje magát, ne dorbézoljon, ne mulasson. Mert még azt hinné a nagyvilág: nincs helyén az eszünk. Szomorú tünemény az is, hogy nincs helyén a lelkünk. Kezdjük tagadni a nagy Istenség létét . . . Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt. Keresztény megvilágitás szemüvegén keresztül sok kiigazításra szorul e mondat. Hogy lehet a múltat s jövendőt megvezekelni, mikor még a jelenben bünt bűnre halmozunk. Nem vagyunk mi Isten kiválasztott népe, mint a zsidók; nem vagyunk eltaláltak mint g baptisták, a predestinációnak sem lehetünk ép ésszé­ a hivei. Különben Isten is elveszítené erkölcsi fölé­nyét, tekintélyét felettünk szemünkben. A múltért s jelenért van elég ügyünk-bűnünk, hogy vezekeljünk. Hagyjuk a jövőt, nagy nehézség lenne azért is eleget tenni, mikor a többi adósságokat is alig győzzük törleszteni. A nagy­böjt kapuja a hamvazószerda, mintha ezzel az egyház figyelmeztetni akarna, hogy az örök húsvétot a halállal kezdjük élvezni. A földporát hintik a fejünkre, melyből testünk vétetett. A nagyböjt folya­mán Krisztus keresztjét állítják szemeink elé s a kerszt­­utját járja a hivők serege, hogy a kereszt érdemeivel a kereszt türelmes elviselésével bűneinket törlesszük, életünket javítsuk. Ezzel az örök élet, a lélek élete van érintve, mely bűnnel nem kezdődhetik. Tekintse a magyarság a tizenkét év viszontagsá­gaival keresztre feszittetnek magát s igy járja a Krisz­tus útját, mert akkor jól s üdvösen tartja a nagyböjtöt államok fennállásának alapjaként elismert nemzeti szu­­verenitás elvével ellenmondásnak mutatkozó kisebb­ségi problémát egy uj felfogás összhangjába átolvasz­tani nem voltak képesek, — csak nagyon hiányos eredményt produkáltak. De a kisebbségek fogalma ma már öntudatosan felismert adottság. E probléma létezik, s ezzel minden komoly államférfiúnak foglalkoznia, annak megoldá­sára törekednie kell. A kisebbségek asszimilálása ma már meddő törek­vés, az európai ötven milliónyi kisebbséget varázs­ütéssel, erőszakossággal, jogelvonásokkal elhalványí­tani, eltüntetni, vagy erre céltudatosan törekedni az állami konszolidáció állandó veszélyeztetése nélkül nem leh­et. Csak az a kisebbségekkel szaturált állam kon­­szolidálódhatik, amelynek vezetői ezzel a problémával foglalkoznak s annak megoldására törekednek, azt komolyan, őszintén, becsületesen akarják. Ezért jegyzi meg a »Deutsche Tagespost“ — nagyon helyesen — hogy a kisebbségek problémájával és helyzetének jogi rendezésével foglalkozó észtországi törvény a kisebbségi kérdés határköve. Szolgálatot véltünk tenni olvasóinknak, amikor e rendkívül érdekes ismertetéssel lapunk hasábjain fog­lalkozunk s azt röviden leközölni igyekeztünk. 1925 év február 5-ike — írja a Deutsche Tages­post — a kisebbségeknek örökre emlékezetes kell legyen. Ezen a napon fogadta el az észtországi ország­gyűlés harmadszori és utolsó olvasásban egyetlen szo­ciáldemokrata szavazat ellenében összes szavazatok­kal a „Népi kisebbségek nemzeti művelődési önkor­mányzatáról" szóló törvényt. A törvény 31 paragrafusból áll. A 2. §-a minden népi kisebbség nyilvános és magán tanintézeteinek szerve­zését, igazgatását és felügyeletét, az illető ki­sebbség egyéb kultur feladatairól való gondoskodást és az e célból létesítendő intézetek és vállalkozások létesítését az illető népi kisebbség kultúr önkormány­zati intézményeinek jogköréhez tartozónak nyilvánítja A 3. §-a szerint a népi művelődési önkormányzat a 2. § ban szabályozott téren tagjait kötelező rendelke­zéseket tehet. A népi önkormányzati intézmények pénzügyi alapjai a 6. §­szerint a nyilvános elemi és középisko­lákkal szemben az állam által törvényileg vállalt költ­ségek és kötelezettségek, a helyi önkormányzatok pénzei és a nyilvános elemi és középiskolák fenntar­tásával járó egyéb kötelezettségei amint az alapsza­bály, vagy a törvény kiszabja; az állam és az önkor­mányzatok kultur célú segélyei; nyilvános­ adók, melye­ket tagjaira az illető kisebbség néptanácsa előirány­zati és a pénzügy és közoktatási miniszterek javasla­tára az állam kormány által jóváhagyott költségvetés­ben megállapított alapon és mélvben kiszab. adomá­nyozások, gyűjtések, alapítványok, örökségek, saját vagyonból és vállalkozásokból származó jövedelmek. A népi önkormányzat szervei az 5. §. szerint az illető kisebbség közművelődési tanácsa és közművelő­dési igazgatósága. Ezek székhelye az ország fővárosa. A vidéki kérdések megoldására és a rendfentartásra a néptanács közművelődési gondnokságokat létesíthet, amelyeknek tevékenységi tere az illető városok körze­tével azonos. Az államkormány jóváhagyásával több körzet részére közös közművelődési gondnokságot állíthat a néptanács. A törvény 8. §. szerint kisebb­ségek a német, svéd, orosz nép valamint azok az Észt­ország területén élő kisebbségek, akiknek létszáma 3000 léleknél nem kisebb. Az illető népi önkormány­zati testületekhez való tartozását a nemzeti kataszter állapítja meg, amelybe magukat a 8. §-ban megneve­zett kisebbségekhez tartozó mindazon észtországi állampolgárok felvehetők, akik legalább 18 évesek. A belajstromozott tagok 18 évesnél kisebb gyermekei kisebbségi tekintetben szüleik után igazodnak. Ha a szülők különböző nemzetiségűek a gyermek nem­zetiségét a szülők közös akarata állapítja meg. Ha ilyen megállapodás nincs a gyermeket apja nemzeti­ségéhez tartozónak tekintik. A törvény 11. §-a értelmében a teljeskörű óé az általános községi választásoknál szavazatra jogosult polgárok egyúttal az illető kisebbségnek is szavazatra­­ jogosult tagjai, amennyiben a nemzeti kataszterben­­ fel vannak véve. Ha a népkisebbség tagjai kénysze- A kisebbségi kérdés határköve. Az észtországi kisebbségek nemzeti autonómiája A nagyszebeni „Deutsche Tagespost“ folyó évi február 18-iki számában érdekes fejtegetés kapcsán ismerteti az észtországi parlament által megszavazott kisebbségi törvényt. A világháborúra következő békeszerződésekben csak halványan előtűnő nemzetközi jogi szabályozás megpróbálkozott az ujjonnan keletkezett államok kia­lakításánál felszínre került problémák legsúlyosabbi­­kának a kisebbségi problémának rendezésével, — de mert a régi politikai iskolában felnőtt diplomaták az Gyulafehérvári Takarékpénztár mint Hitelt nyújt: "Váltóra, Folyószámlára. Elfogad: BETÉTEKET magas kamatozással, LETÉTEKET minimális díjtétellel. Részvénytársaság Csíkszeredai Fiókja Képviseli: A „GAZDÁK" ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOT és felvesz: tűz-, jég-, baleset- és életbiztosításokat legelőnyösebb díjtételek mellett

Next