Csiki Lapok, 1928 (40. évfolyam, 1-53. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Mk oiéua. CS­I­KI LAPOK____________________________1 __*• Karácsonyi „Czell-s5rk­ mindenütt kapható. Mit várunk az Újévtől ? Minden év kapunyitásánál felmerül lelkünkben ez a kínos gondolat: mit várhatunk az újévtől. Sok színes kép rajzolódik meg előttünk, sok terv fogamzik meg agyunkban, szinte úgy vélekedünk: jó lenne, ha meglehetne, de nem hiszem. Ne táplá­lunk vérmes reményeket magunkban, fokozzuk le igényeinket, sok­kal jobb kevésre számítanunk, mert nyerhetünk töb­bet is, mint viszont. Aki sokat markol, keveset fog. Inkább legyünk reálisabbak, mert jobban járunk, na­gyobb szerencsére lelünk. Mit várjunk tehát 1928-tól? Legalább azt, hogy zavartalanul gyakorolhassuk vallási kötelmeinket. Hogy szerethessük Istent, mikor kívüle nincs senkink, sze­gény embereknek. Ne kelljen rettegnünk, mikor tilta­nak el a templombajárástól. Hagyják meg a nyomo­rultaknak az egyetlen segítőt, önzetlen pártfogót: az Istent. Reméljük — ugy­e ez nem vétség, meg van ez engedve? — hogy nem fogják az Úr házait betörni, benne összezúzni a legszentebb tárgyakat. Mert Isten féltékeny az ő templomaira, nem engedi meg, hogy azokat bűntelenül megfertőzzék. Nyugodtan várhatjuk-e, hogy 1928-ban ilyesmi nem fog előfordulni, nem ismét­lődik meg? Mert különben merő ellenmondás orszá­gunk szálló­igéje, varázsszava: Nihil siae Deo. Sem­mit Isten nélkül. Humbug az egész, ha mégis Istent megfosszuk templomaitól, vagy ezeket az Istentől. Vigyázzunk hazánk prestizséra, mert a külföld ki fog figurázni s a fenti jelszavunkat imigy modulálja: Nihil sine lea. Istenem, ne engedd, hogy 1928 ban ezt megérjük, mert nem tudnék hova lenni a nagy szégyentől. Mit várjunk még 1928-tól ? Legalább azt, hogy tengethessük tovább koldus életünket, ne nehezítsék meg az amúgy is súlyos keresztünket. Az adót nem bírjuk, a sok templomra való gyűjtési szelvények fize­tését nem győzzük. Hogy emeljünk a regátiaknak Istenházat, mikor a miénket lerombolják ? Gondolják csak meg Uraim, hát ez józan dolog ? Ne szedjenek annyi taxát minden után. A vasúti tarifát enyhítsék, higyjék el a magasságbeliek, ezért van akkora drá­gaság, szidják, átkozzák a kormányt, elégületlenek az emberek, dúl a szegénység. 1928 ban ragadjanak al­kalmat, hogy az adófizető polgárok megkedveljék az adószedőket. Amúgy sem voltak a perceptorok nagyon grata personák, legalább tűrjék m­eg. Olyan egy-kettőre ne húzzák ki a beteg feje alól a párnát, ne ebrudal­­ják ki a szegényt a házból, ne tegyék ki az útra, ha nem tud fizetni, ne foglalják le a legszükségesebb munkaeszközeit. Mondják Uraim, az égre kérem, hon­nan legyen pénzünk, mikor éhbér a fizetésünk, abból betegsegélyzőnek is lefoglalnak, nyugdíjat hol kapunk, hol nem, a gyárak megbuknak, az állami üzemek is leépítenek? A tehenet próbálják folyton fejni s ne adjanak neki élelmet, beszünteti a tejelést — szépen megdöglik. Ilyen dögrováson vagyunk mindnyájan. Rendezzék a nyugdíj s megélhetési viszonyokat s gyö­nyörű hazánk felvirul. Mit várunk még 1928 tól? Ne engedjenek elbu­­tulni, nyissák meg iskoláinkat, tegyék szabaddá a tudo­mányok s művészetek tűzhelyeit. Ne féljenek, nem lesz irredenta, aki magyarul tanul s magyar felekezeti könyveket olvas-lapozgat. Ott taníthassuk gyermekein­ket, ahol mi akarjuk s biztosítva látjuk az eredményt. Mert a műveltséghez mindenkinek joga van. Vagy Kolonics osztrák politikáját fogadjuk el: először el­veszem földjeit a népnek — szegénnyé teszem; má­sodszor elveszem iskoláit — németté teszem. Az akkor is erőszakosság volt, mondjuk megjárta, de most ? a modern 20. században nevetséges. Anyanyelvet kiirtani nem lehet. A műveltség, a tudomány összehozza az embereket, a nemzetiségi korlátokat ledönti. Aki enél­­kül akar boldogulni, célt érni — vegye el az anyától a gyermekeket — ami lehetetlen. Ezeket várjuk az Újévtől. Ugy­e nem sokat ké­rünk? Hallgasd meg kérésünk örökkévalóság Istene ! — A belpolitikai front küzdelme egyre heve­sebb méreteket ölt. Az a heves, elszánt harc, amelyet a Nemzeti­ parasztpárt indított a liberális kormány ellen, úgy látszik a karácsonyi ünnepek után teljes elszántságában bontakozik ki arra a végső összecsa­pásra, amelyből egyiknek a politikai élet küzdő porond­ján kell maradjon, hogy elkövetkezhessen ennek az országnak tisztultabb, becsületesebb életlehetősége. A pártok nagy küzdelmeit mi kisebbségek mint csendes szemlélők nézhetjük csupán, abba bele nem avatkoz­hatunk. Azonban az a nyílt, férfias, gerinces és meg­alkuvást nem ismerő magatartás, amelyet ebben a küz­delemben Maniu képvisel a Nemzeti­ parasztpárt élén, valahogy azt hozza, hogy az egész mérkőzésben a Nemzeti—parasztpárt akarásait és sorsát kísérjük na­gyobb rokonszenvvel. A harc tehát fellángolt a két párt között és a Nemzeti—parasztpárt végső fegyver­hez nyúlt a liberális kormánnyal szemben. Ezt a már régebben beígért harcot a nemzeti ellenállás megszer­vezésével akarja a parasztpárt diadalra juttatni. Ennek az ellenállásnak első felvonásaként a párt már elkül­­dötte Popovici Mihailt, hogy külföldön megakadályozza Romániának a liberális kormány útján adandó kölcsö­nöket. Második fázis a gyulafehérvári gyűlés engedély nélküli összebvása lesz január folyamán, mely 2000 tagú küldöttséggel követeli a kormány eltávolítását. A „Csiki Lapok“ mai számával a 40-ik eszten­dőbe lép. Hatalmas idő ez, különösen egy újság éle­tében. Fontos mozzanat ez a több évtizedes becsületes munkásság jubiláns rögzítése és kihangsúlyozása épen a nyomtatott betűvel való kufárkodás és lapalapítások kísérletező napjaiban, amikor irányt, fajunk fennma­radásáért való kötelességt­udást, öntudatos harci kész­séget, nyelvünkhöz, hitünkhöz és kultúránkhoz való ragaszkodást a múltunk becsületes alapjaiból kell merítsünk. A „Csiki Lapok“-at 40 esztendővel ezelőtt egy pár ember kultúrlelkesedése indította annak a nagy útnak, amelyen az újságbetű óriási hatalma kell elvé­gezze a maga hézagpótló nevelő munkáját. A mai újságok tekintélyes része pedig ezzel ellentétben máról holnapra azon célból tudmatik, hogy a betű erejével pusztítson, gyűlöletet szítson, uszítson, a lelkeket mé­­telyezze, hogy a fajhoz való ragaszkodás minden nép­nél megbecsülendő ősi ösztönét, speciális kultúrákat kitermelő erejét lerombolja és tűzzel-vassal kiirtsa a telkekből. A történelmi viharok, amelyek elvonultak a világ felett, eltolták az országhatárokat, megingatták az erkölcsi alapokat, amelyek a gyűlölet ördögét rásza­badították a vérző emberiségre, nagy kötelességek elé állítják az újságírói munkát. Különösen pedig azon nép számára, amely kisebbségi sorba jutva, leginkább rá van szorulva a betű melegének türelmességet, kibé­külést, szeretetet, megértést, méltányosságot hirdető melegére. A kisebbségi sorba jutott magyar újságírás a kezdet kezdetétől megértette az idők szavát. Minden rendelkezésére álló eszközzel ennek a megnagyobbo­dott országnak konszolidációs törekvéseit szolgálta, mint amelyhez köttetett az itt élő magyarság jövendő sorsa is. Hasábjain mindenkor az ideszakadt magyar nép évezredes király­ tiszteletének őszinteségével nyi­latkozott meg a trón, a dinasztia és állam iránti hűség lojális magatartása, s azt a legutóbbi eseményekben a román sajtó is egyértelműen elismerte. A törvényes­ségnek, a törvénytiszteletnek és állampolgársági köte­lességek teljesítésének az a szószólója volt, amely az itt élő magyarság kulturális és gazdasági felkészült­ségét legintenzívebben akarta belekapcsolni az ország építő-te­aintő munkásságába. A „Csiki Lapok“, amelynek 40 esztendős mun­kájából ma egy évtized esik arra az időre, amelyet a csíkmegyei magyarságnak az új állam életébe való belekapcsolása terén kifejtett, elmondhatja, hogy őszinte nyílt becsületességgel igyekezett mindenkor megtenni a maga kötelességét abban a tekintetben, hogy az együttes, megértő munka lehetőségei biztosítva legyenek. Abban az öntudatos elgondolásban, hogy kisebb­ségi magyarságunk ez országnak épen olyan egyenjogú polgárságát képezi, mint az államalkotó többség, hogy kötelességei becsületes teljesítése magában foglalja a jogok egyforma élvezetét, hogy egymás támogató mun­kája közös hazánk boldogságának legközösebb érdeke, lapunk álláspontja és iránya ennek megfelelően inga­dozást nem ismerve csak az lehetett, hogy 40 éves múltjának minden gerincességével azt az ügyet szol­gálja, amely a romániai magyar nemzeti kisebbséget szerződéses jogai iránti küzdelmében támogatja. Lapunk kulturális tevékenysége pedig félrema­­gyarázhatatlanul végezte azt a missziót, amely a test­­vérnépekre egymás művészi értékeinek megismerésén és kölcsönös megbecsülésén keresztül kell a megértő együttműködés hajnalát fakassza. A megértés igaz sze­­retetével állott rendelkezésére lapunk nyilvánossága a román kultúra minden megnyilatkozása számára. Támogattunk és segíteni fogunk a jövőben is minden olyan kezdeményezést, amely beleviszi a szívét és őszinteségét abba az ideális akarásba, mely a kultúra szent szavával igyekszik elcsendesíteni a türelmetlenek szívében az irántunk való gyűlölet viharát, amely igaz értékeink kölcsönös megismertetésében komolyan kíván­ja művelni az egymáshoz való testvéries közeledésnek kiépítését. Ha itt vagy amott nem értettük meg egymást, sohasem múlt rajtunk. A »Csiki Lapok'-at 40 éves múltja nem engedi, hogy politikai kalandokba bocsát­kozzon, hogy a politika nagy arénájában zsonglőr sze­repére vállalkozhasson. Útja és iránya az egyetemes magyar ügynek becsületes szolgálata s ha ez ma az irántunk való bizalmatlanság érthetetlenségében annyi kellemetlenséggel is jár, hisszük, hogy el fog követ­kezni az az idő, amikor felismertetik a romániai ma­gyarság őszinte, az ország javára dolgozni akaró becsü­letes intenciója, el fog jönni az az idő, amikor egy­forma boldogságban, szabadságban és lelki nyugodt­­ságban, testvéries megértéssel fogunk közel közös hazánk kiépítéséhez. El fog jönni az idő talán, amikor lapunk ebben az értelemben testvériesebb, megértőbb, szabadabb jubiláris határoszlophoz érkezik a romániai magyar néppel együtt. Ez pedig el kell érkezzen, úgy kívánja közös hazánk boldogabb jövője. A „Csiki Lapok“ alapításának történetét, a lap alapításának 25 éves évfordulója alkalmával Dr. Élthes Gyula a „Cuki Lapok“-nak hosszú időn keresztül volt kiváló szerkesztője és ma is nagyértékű munkatársa állította össze, alapításától az 1912 ik évig. A „Csiki Lapok“ első példánya 1888. karácsonyán jelent meg. Azelőtt Csikvármegyében semmiféle újság nem lévén, ennek a vármegyének szócsöve 6 éven ke­resztül a Sipsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nem­zet volt. Ebben jelent meg minden közlemény Csikvár­megye közéleti és társadalmi eseményeiről. Ennek a lapnak volt társszerkesztője a kiváló tollú T. Nagy Imre, aki a csiki részek kulturális és gazdasági esemé­nyeit állandóan felszínen tartotta ezen újságban. Egészen bizonyosan nem igen lehet ma megálla­pítani azt, hogy a „Csiki Lapok“ alapításának gondo­lata kiknek a nevéhez fűződik, mivel a lap megindítása utáni évfolyamok nem állanak sehol rendelkezésre. Azokat senki össze nem gyűjtötte, sőt az 1907. évtől kezdve összegyűjtött évfolyamok is a menekülés esz­tendejében megsemmisültek, úgy hogy m­a csupán az 1917. évtől kezdődő évfolyamok vannak birtokunkban. Megközelítőleg a­­ Csiki Lapok“ alapításának esz­méje Imets F. Jákó, dr. Bocskor Béla, Bartha Ignácz lelkes kezdeményezéséhez fűződik, akik 1888. decem­ber 13 án a városháza tanácskozó termében összehívott értekezleten határozták el a­­ Csíki Lapok“ megindítá­sát. Az elhatározást gyors tett követte és 1888. kará­csonyán elindult a ma 40 éves csecsemő, lelkes munka­társak leggondosabb szerkesztésében a kultura szolgá­latára. A lap szerkesztőjéül Dr. Bocskor Béla ügyvéd, főmunkatársakut Vitos Mózes nyug. róm. kath. lelkész és Molnár László ügyvédjelölt választattak meg. A „Csiki Lapok”-at Dr. Bocskor Bála 1897. év január 1-ig szerkesztette, amikor megválasztatván vár­megyei tiszti főügyésznek, sokoldalú elfoglaltsága miatt leköszön a lap felelős szerkesztéséről. A további szer­kesztést Molnár József veszi át, aki beköszöntőjében a lapnak politikai programot is ad. A lap poétikai múltja erre az időre nyúlik vissza.­­ Egy évi munkásság után Molnár József leköszön és a szerkesztést az ekkor már lapkiadóként szerepelő Györgyjakab Márton veszi át, aki­nek neve alatt T. Nagy Imre, a sepsiszentgyörgyi­­ Székely Nemzet­ társszerkesztője látja el a szerkesztés mun­káját. A lap szerkesztését, 1899. évi január hó 1-én Dr. Fejér Antal veszi át. Ő készíti egészen 1904 évig, amikor a lap főszerkesztőjévé lesz, felelős szerkesztő pedig Lakatos Mihály, akinek hosszú munkássága után ismét Dr. Fejér Antal lesz felelős szerk., majd ismét főszerkesztő egészen haláláig. 1899 júliusban meghal Györgyjakab Márton, aki­nek abban az időben került tulajdonába a lap, amikor Bocskor Béla leköszönt a szerkesztésről. Györgyjakab örököseitől Dresznandt Viktor vette át a lapot és nyom­dát. Tőle 1902 ben Szvoboda Testvérek vásárolják meg, majd 1904-ban Szvoboda József egyedül lesz a tulaj­donos, aki 1910-ben minden félreértés elkerülése végett kénytele­n megvásárolni a lap tulajdonjogát is. Szvoboda Józseftől 1911. évben veszi meg a lap tulajdonjogát Vákár Lajos, akinek 1926-ban bekövetkezett hirtelen halála után özv. Vákár Lajosné jelenlegi tulajdonosa maradt. A lap szerkesztését 1906 ban Dr. Imecs János látja el, aki 1907. végén a lap kötelékéből kiváltva átadja helyét Dr. Banke Antalnak. Benke után Dr. Elthes Gyula kerül a lap élére 1908 ban, aki nagy tudá­sával és kitűnő újságírói rutinnal szerkeszti „a „Csiki Lapok”-at egészen 1920. évi repatriálásáig. Ő volt az A 40 éves Csíki Lapok Csíkvármegye közönségéhez. HITELBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SEPSISZENTGYÖRGY FIÓKINTÉZETE CSÍKSZEREDA. A BANCA ROMANEASCA AFFILIATUMA. KÖLCSÖNÖKET FOLYÓSÍT váltókra, bekebelezésre mezőgazdáknak, termelőknek és kereskedők­nek versenyen kívül álló legolcsóbb kamat mellett. TAKARÉKBETÉTEKET könyvecskékre vagy folyószámlán naptól napig minden levonás nélkül a legmagasabb %%-al kamatoztat. Á­TUTALÁSOKAT az ország bármely piacára közvetlenül és önköltségi díjért teljesít. Adósságok konvertálásával nem foglalkozik. 6-52

Next