Csiki Lapok, 1930 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-05 / 1. szám

>.& 01**1, CcIRÓ­L. A P­O­K._____________________________1 »»”• 4. A közbirtokosságok elnökségein, igazgatósá­gain és ellenőrző bizottságain kívül felkéri a gyűlés a főtisztelendő papságot és mindazokat, akikhez a központi intéző bizottság ezen ügyben fordulni fog, hogy a földhitelintézet szükségességének gondolatát propagálni, népszerűsíteni, a közbirtokosságok hozzá­járuló határozatait kieszközölni, részvényjegyzéseket gyűjteni s ez eszmét a lehető legrövidebb idő alatt megtestesíteni segítsenek. így áll jelenleg a csiki földhitelintézet ügye s mi a legnagyobb meglepődéssel olvastuk a­­ Gyergyjói Újság“ 1929 évi december 15-iki 50. számának „a csíki altru­ista bank ügye“ című cikkét, mely a kongresszu­sal kapcsolatban beszél a közbirtokosságok szindikátusáról, altruista bankról, a közbirtokosságoknak a hitelszövet­kezetek keretébe való bevonulásáról, erdélyi földhitel­­intézetről, csak éppen a kongresszus határozatáról s az annak alapján megalakítandó csiki földhitelintézetről nem szól egy szót sem. Azt kell higyjük, hogy a cikk írója tévesen iefor­m­álódott s éppen azért csak annyit jegyzünk meg, hogy a földhitelintézet a szövetkezeti eszmének nemcsak nem ellensége, hanem támogatója akar lenni. Az az elgondolás, hogy a szövetkezetek központjával egyetér­tésben, a szövetkezeti hálózatot a vármegye egész terü­letén kiépíti s a szövetkezeteket, melyeknek nagyobb összegeket a központ eddig sem tudott , ezután sem tud rendelkezésre bocsájtani, olcsó kölcsönnel ellátja. Az erők összpontosítására és divergálására vonatkozó­lag hivatkozunk a Bartalis Ágost indítványának indo­kolására, melyben ő kézzel foghatóan bebizonyítja, hogy a csiki, hitelre utalt gazdaközönség a Kolozsvár szék­hellyel megalakuló erdélyi földhitelintézetnek semmi hasznát nem látja, mert nem láthatja. Éppen ezért az erők összefogását illetőleg is a december 21-én tartott gyűlésben hozott s fent lekö­zölt határozatban — és éppen a Gyergyóra vonatkozó részben — foglaltak mellett foglalunk állást s kérjük, hőr követeljük az önálló, csiki székely földhitelintézet fölállítását. Nem akarjuk hinni, hogy ezen követelésünk a pusztában kiáltó szava lossz, de — hiú ábrándokban sem akarjuk magunkat ringatni. Tudjuk, hogy ennek a földhitelintézetnek a meg­teremtése, két hatalmas tényezőtől függ. Az egyik a a csikmegyei Magyar Pártnak a vezetősége, a másik a csiki székely közbirtokosságok összessége. Az elsőtől nem hinnők, sőt sértésnek tartanók annak feltételezését, hogy minden erkölcsi súlyával, befolyásával, szellemi erejével és tekintélyével ne sietne az eszme felkarolására és megtestesítésére. A másodi­kat a közbirtokosságok összességét illetőleg még biz­tosabbaknak kellene lennünk, sajnos azonban még tá­vol állunk. Tudjuk, hogy nincs egyetlen olyan közbirtokosság, amelyik anyagilag képtelen volna arra, hogy mint ala­­pítótag, a törvényben meghatározott 20000000 lej mi­nimális alaptőkéből egy-két milliót jegyezzen. Anyagiakban tehát itt sem volna akadály, de szellemiekben, erkölcsiekben nem egy helyen döbbene­tes akadályokra bukkanhattunk. Ismerjük a helyzeteket. Tudjuk hogy vannak köz­birtokosságok, ahol milliók és milliók állanak rendel­kezésre, amiből bőven jutna a jövő megalapozására, az eljövendő generációk megélhetésének biztosítására. Azt is tudjuk, hogy mindenütt vannak jobb érzésű, előrelátó, a jövőért aggódó lelkű emberek is, akiknek azonban minden jóakarata hajótörést szenved a félre­vezetett tömeg háta mögött ott settenkedik mindenütt titokban, megfoghatatlanul a szennyes önérdek, a „kepe raps“, amely bolsevista eszmékkel átitatott, fölpálin­­kázott nagyszájúak, koncot leső kolomposok alakjában nyújtja előre mindent benyelő csánkjait s a közbirto­kosság összességének jövő boldogulását célzó törekvé­sek ezen csánkok pálinkagőzös orditozásain buknak el. Hála Istennek, ezek még csak szórványos jelen­ségek, de ha szórványosan is, — megvannak. Le kell győzni őket! A Bartalis Ágost javaslatának indokolása meg­győzhet mind­en igaz, székely érzésű embert, hogy az egyedüli ments­vár, a csiki, önnálló, székely földhitel­intézet. Gondolják meg a közbirtokosságok és gondolják meg azoknak a tagjai, hogy ennek a földi hit­­lintézet­nek az életrehívása elsősorban az ők megmentésük, sz ők jövő megélhetésének biztosítása érdekében történik. Hisz szédületesek azok az összegek, amik, mint 20—25 °/*-kos bankkölcsönök a vármegye székely va­gyonkákat a végrehajtó dobpergőtésétól, a tulajdono­sokat a vándorbottól, a koldus tarisovától csak egy na­gyon olcsó kamatlábbal, 10—20—30 éves lejárattal dolgozó alturista csiki földhitelintézet mentheti meg, aminek megteremtése elsősorban a közbirtokosságok­nak lelkiismeretbeli, önmagukkal, jövőjükkel, fajukkal, fiaikkal és unokáikkal szemben fennálló, elengedhetet­len szent kötelessége. Még tehetnek. Még nem késő. Siessenek, nehogy késő legyen! Balogh István, Marton Ferenc és Siklódy Lőrinc nyer­ték meg a Katona József-síremlék huszonötezer pengős pályadíját. Magyarországon a csiki székely művészek ism­ét igen szép és értékes sikert arattak. Kecskemét városa Katona Józsefnek síremlék emelését határozta el. A nagy magyar annak idején Kecskemét város tiszti főügyésze volt. A kihirdetett pályázatnak rendkívül szigorú és nehezen teljesíthető feltételei voltak. Ennek ellenére általános feltűnést keltett, hogy a pályázatra az igen nagy kockázat­ elle­­­nére harmincöt pályamunka érkezett be. A pályázók a legjobb nevű művésze­k közül kerültek ki. Köztük volt Horvay János, Beck Fülöp, Felsőőri Fülöp Elemér, Csorba Géza, Halmágyi István, Margó Ede, Markup Béla stb. Horvay két pályaművel is részt­­vett. Közös művel szerepelt Ditrói Siklódy Lőrinc szobrász- és Márton Ferenc festőművész. A zsűrinek tagjai nem kisebb tekintélyek, mint Zala György és Kisfaludy-Stróbl Zsigmond, a leg­kiválóbb magyar szobrászművészek voltak. A nyolc tagú zsűri elnöke Fáy István kecskeméti főispán volt. A zsűri beható tanácskozás után a Márton Ferenc és a Siklódy Lőrinc közös pályatervét fogadta el kivi­telre, csupán kisebb változtatásokat ajánlottak, ame­lyeket a művészek már végre is hajtottak. E kíván­sághoz képest a művészek Petur bán alakját is fel­vették a szoborműbe. A pályázat eredménye minden­esetre újabb ékes bizonyítéka a székely tehetségnek és kiváló alkotóerőnek, amely a legerősebb verseny­ben is nemcsak kiállja a tűzpróbát, de érdemes a leg­első díjra is. Ez a pályamű a Katona József-emlékműpályázat leghatalmasabb modellje. A pályázó művészek lépcső­zetesen alkotott tervre helyezték az emlékművet. Épí­tészeti talapzatra helyezett magasan nyugvó sári olak alatt Tiborc­sok festői meglátással felvázolt alakja ül a háromfokos lépcsőzet legfelső fokán. Jobb térdére támasztott könyökkel, fejét tenyerébe hajtva ül a talap­­zat jobb sarkában s mély gondokba merülve néz maga elé. Méretekben is legnagyobb Márton Ferenc és Siklódy Lőrinc közös pályaterve. A festő Márton Ferenc monumentalitása és roppant ereje találkozik e munkában Siklódy Lőrinc tiszta, életteljes plasztikai megérzéseivel. Nyugodt, fenséges hatású sarkofág alatt jobbra ül Tiborc kétségbeesetten töprengő alakja. A sarkofág nagy, sima síkjait csak itt ott metszi át egy- egy festői hatású tagozás. Tiborc rongyos, elkesere­dett, tragikus magyar figurája egy egész nemzet sor­sáról és fájdalmáról beszél. Kifeszített lábszárával, izmos könyökével, bozontosan lecsüngő szemöldökeivel markáns hatást gyakorol, anélkül, hogy ebben az alak­ban bármilyen pátosz, daracosság vagy erőszakoltság vont. Mindkét művész a most megnyílt budapesti téli tárlaton is igen nagy sikerrel szerepel. Márton Ferenc egyik képét a Képzőművészeti Társaság 1500 pengőári tagjai között való kisorsolás céljaira megvásárolta, amelyet a szerencsés erdélyi Issekutz Aurél belügyi h. államtitkár nyert meg. Siklódynak a „Roham“ című szoborműve kel­tett nagy feltűnést. Dr. Élthes Gyula. Álltat emléket a filáibábao elesett Csíkszeredai Msüknek A Csíkszeredai hősök emlékművének alapjára a múlt héten adakoztak: a Vákár könyvkereskedés 500 lej, Petres Juci Csíkszereda 200 lej. Lapunk eddigi gyűjtése összesen 2500 lej Apostolescu scibadministrator botrány - krónikája. A gyergyószentmiklósi közönségnek még élénk emlékezetében van a Csíkszeredai subadm­inistrator botrányos és sértő mozi-kontrolja. Karácsony másod­­estéjén ez az úr hasonló botrányt rendezett a Csík­szeredai „Astra”mozgóban is. Az történt ugyanis, hogy nevezett úr negyed­magával későn érkezett a moziba és mert nem­ kapott azonnal és ott 4 potya­helyet, ahol szokta kapni, rettentő haragjában .kontrollt rendezett. Miután az előcsarnokban és pénztárnál kiorditozta magát, rendőri segédlettel felnyom­ult az erkélyre, midőn pedig a rend­őrkomiszár kijelentette, hogy nem hajlandó az előadást zavarni és csak a szünetben fog tovább segéd­kezni, a sub ur egyedül folytatta az adópolgárok számba­vételét a földszinten. Tíz vagy tizenötször robogott be-ki a terembe dühös léptekben, ajtócsapkodással, a megzavart közön­­sé­g hol ijedten, hol elkeseredve les­te a boss­zútálló adókiskirály dührohsmának fejleményeit. A közönség közül néhányan haragra gerjedve el is hagyták a termet. A mindenható sub ur azután a szünet meghosszab­bítását rendelte el, minek következtében a vonattal elutazók az utolsó felvonást meg sora nézhették. Reméljük, hogy a pénzügyigazgató úr tudomást szerzett a sub ur gyakori túlkapásairól és minthogy az administrator urat törvénytisztelő, tapintatos és úri modorú embernek ismertük meg, hisszük és elvárjuk, hogy a kellő lépéseket meg fogja tenni. Értesülésünk szerint az „Astra” mozgó átalány­adót fizet, a sub ur botrányos ténykedése tehát nem­sik tapintatlan, hanem ol nélküli óa törvénytelen volt. Felhívjuk a pénzügyminiszter úr figyelmét is és kérjük vessen véget a garázdálkodó pasik önérdekű uralmának, kiknek még arra is szo­tyan kedvük, hogy hivatalos hatalmukkal visszaélve, az­ agyongyötört pol­gárok szolid szórakozását pont karácsony napján ok­­nélkül megzavarják. A Magyar Párt szervezkedése a községekben. A régebb megalakult községi tagozatok közül a következő községekből küldötték be a megválasztott tisztikar névsorát, a Magyar Párt központi irodájához: Csikszent­lélek: Elnök Nagy Antal, alelnök Mihály Imre, jegyző Hozó Albert, pénztárnok Ladó B­rtalan, Ellenőrök Hozó Ilyés és Nagy Ignác. I­déző bizottsági tagok: Kőszegi Kálmán, Veress Lajos, id. Mihály Dénes, Gál Dénes, Nagy György. Csoportvezetők: Ferencz Károly, Veress Domokos, Kedves Ferenc, Mihály Domo­kos, Kőszegi Izidor, Nagy Mihály. Megyei közgyűlésre kiküldöttek: Molnár Imre plébános, Kőszegi Domokos, László Sándor. Szeged: E­nök László Lajos, alelnök Román András, jegyző Székedi Ferenc, pénztáros Szabó Király, ellenőr Péter Antal. Intézőbizottsági tagok : Peter Fe­rme, Kóka Imre, Román János, Déczi Domokos, Kuna Dénes, Gál Lukács, Salló Mózes. Megyei közgyűlésre kiküldöttek: Silló Alajos Kóka Gábor, Koncsag Imre, Sülő Imre, Gál József, Albert István. C­soportvezetők: Saló Imre, Konczag Imre, Ruszuly Károly, Kóka G­ábor, Albert István, Koncsag Bálint, Szabó István, Gál Lukács. Gyimesfelsölok: Elnök Antal József plébános, alelnökök Mahó László és Tankó Péter Istváné, titkár Tankó Géza, jegyző Szőke Sándor, pénztárcák Bak­ó István, ellenőr Bodor Tamás. Intézőbizottsági tagok és egyúttal csoportvezetők is: Ga­nczi András, Garaczi Péter, Gábor Gyurka János, Bodor András Györgyé, Fodor András, Tinkó Mihály (bitang), Tankó Imre (sárig) Balogh Fülöp, Pora István Andrásé, Garaczi Imre (Andri­), Pora Bokor, Tankó István (bitang), Ifj. Tankó János (szücs), Antal Gúla, Bodor András (gyurka), Bodor János (kormán), Kristály György, Tankó Károly (Péter), Antal István Györgyé, Antal János (Janka), Gábor Imre Istváné, Tímár Károly. M­gyei közgyűlésre kiküldöttek: Gdaczi P ter, B­­og Fülöp, Tankó István (bitang), Bodor János (kormán), Timár Károly. Göröcsfalva: E nek Kovács Bálint, alelnök Pál Alajos, jegyző Botár Gyárf­ás, pénztárnok Bálint Dénes, ellenőrök Jakab Imre, Kerekes Ignác. Választmányi tagok: Bartalis András, Miklós József, Jakab József alsó, Kovács Bo­dizsár, Jakab Albert, Mezei József, Kovács András, Mezei György és Bálnt Albert. Megyei közgyűlésre kükl­döttek : Kovács Boldizsár, Pál Alajos, Jakab Imre Ferencé. KÖZGAZDASÁG. A gárdotfalvi és csomörtáni gazdakörök megalakulása. A Gazdasági Egyesület teljes agilitással folytatja a Gazdaköröknek mint a Gazdasági Egyesület Fiók­jainak községerténii beszervezését, úgy hogy már csak alig egy pár község van, ahol a Gazdakör még nincs megalakulva A r­á­t évi december hó 29 én több száz főnyi gazdaközönség részvételével Várdotfalván és Csomor­­tá­ban alakították meg Pálffy András kiküldött elnök és Balogh István egyesületi jegyző a gazdaköröket. Tekintettel a mindkét községben megnyilvánult te­lkes hangulatra, reményünk lehet, hogy nemcsak életerős gazdakörök alakultak, hanem az egyesület úgy ezek, mint a már régebben megalakultak által megerősödve neki­foghat hatalmas programjának meg­valósításához, ami a csiki gazdaközönség anyagi meg­erősítését célozza. Mindnyájunk elengedhetetlen kötelessége, hogy ebben az egyesületnek segítségére siessünk! KÜLÖNFÉLÉK: Gözsy Sándor örökös tőrvívó-bajnok. Budapesten a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club a napokban házibajnoki tőrversenyt rendezett a Lónyay­­ucc­sí­aszentsér féle vívóteremben. A bajnoki verse­nyen a tudományegyetemi vivők legjobbjai indultak, akik közül mostani harmadik egymásutáni győzelmével Gözsy Sándor, városunk szülötte, veretlen eredményé­vel elnyerte a BEAC örökös bajnoki címét. — Gözsy gyönyörűen dolgozott és mindegyik ellenfelét, legyőzte. A bajnoki verseny a következő eredményekkel végző­dött: 1 Gözsy Sándor 8 gy., 2. Horváth József 7 gy., 3. Szathmáry Sándor 5 gy., 4. Bercza István 40 gy. 22 kanott tus. 5 Rmvi Ferenc 4 gy. 25 k. t., 6. Hor­váth­­ Kálmán 3 gy. 23 k. t, 7. Gaál Oszkár 3 gy., 26 k. t, 8 Witter Pál 2 gy., 9. Zöld Ferenc vissza­lépett A zsűriben dr. Erdélyi E., Erdélyi Gy., Dietz és Vujev és Zakar működött. Gizsy Sándor nagyszerű versenyeredményeiről a Csiki Lapok­ban már többször megemlékeztünk. A fiatal többszörös és örökös bajnok eddig hu­zonegy érmet és több értékes tiszteletdíjat nyert. Az idén minden valószínűség szenet megnyeri másodszor a BEAC kardbajnokságát is és ha ez jövő évben harmadszor is sikerülni fog a BEAC-nak nem­csak örökös tőrvívó-, hanem örökös kardvívó bajnoka is lesz, ami páratlan a maga nemében. — Csíkszereda város 1929 évi anyakönyvi adataiból. Csíkszereda város területén az 1929 esz­tendőben születtek 62-en, ebbő 40 fiú, 22 leány. Meg­haltak 83 an, ebből 49 férfi, 34 nő. Házasság kötte­tett 21. Zsögöd község anyakönyvi adatai is a város­nál vannak nyilván­tartva. Zsögödben születtek 22 rn ebből 14 fiú, 8 leány. Meghaltak 18 an, ebből 9 férfi, 9 nő. Házasság köttetett 11.

Next