Csíksomlyó Magazin 2. (2006)
2 Csíksomlyó Magazin Székely Szilárd Az Isten szeretet Az Isten szeretet, és mi hittünk a szeretetnek, hadd legyen ez életünk legnagyobb felismerése, az alap, amelyre minden kapcsolatunkat építjük. Törekedjünk a szeretetre! A szeretet ünnepén keltezett enciklika időszerűsége nem vitatható. A világban tapasztalható gonoszság, Isten nevében viselt háborúk késztették XVI. Benedek pápát arra, hogy első enciklikájában felhívja elsősorban az Egyház figyelmét arra, amit Szent János apostol így fejez ki: „Az Isten szeretet - Deus caritas est." A pápa ezt az enciklikát az Egyház tagjainak emezi. Annak az Egyháznak, amelynek az igehirdetés és a szentségi élet mellett a harmadik kötelességéről, a diakóniáról, a szeretetszolgálatról sem szabad megfeledkeznie. Ezt a három feladatot úgy kell teljesítenie, hogy Isten szeretete nyilvánvalóvá váljon az emberek között. „Megvalósítani a szeretetet és ezáltal Isten világosságát a világba hozni - erre szeretnék ezzel az enciklikával meghívni mindenkit." - írja XVI. Benedek pápa első enciklikájának 39. pontjában. Amikor szeretetről beszélünk, valakivel vagy valamivel való kapcsolatunkat fejezzük ki, és ugyanakkor szeretetünk irányultságának is hangot adunk. A pápa, a férfi és a nő kapcsolatából, valamint az ember testi-lelki egységei valójából kiindulva, a szeretet kettős megjelenési formájáról beszél. A szeretet két irányú. Az erosz, a vágyakozó, birtokló szeretetet jelöli, míg az agapé, a lehajló önkiüresítő szeretet. A kettő szembeállítása, egymástól való elszakítása veszélyes - figyelmeztet a pápa. Az igazi szeretetben átjárja egymást az erosz és az agapé. Az erosz agapé nélkül eltorzul, és hamis bálvánnyá válik: az ember lesüllyedésének lesz az eszköze. Viszont csak agapét az ember nem tud gyakorolni az Isten utáni vágyakozás, és a vele való találkozás nélkül. Az erosz indítja el az embert a másik ember felé (különösen a férfi és nő kapcsolatában). A másik felé közeledésben színre lép az agapé is, abban a folyamatban, amelyben az ember önmagát akarja adni a másiknak, és elsősorban a szeretett személy javát akarja. A pápa tehát az erotika kérdésében nagyon fontos dolgokat tisztázott. Az emberi szeretetet Isten szeretete teszi lehetségessé. A mi isten- és emberszeretetünk csupán válasz Isten szeretetére, aki előbb szeretett minket. Isten szeretetének is megvan az erotikus iránya: Isten vágyódik az ember után, egy akar lenni vele. Az eroszt azonban átjárja az agapé: Isten lehajol az emberhez, kiüresíti magát, és lehetővé teszi az ember számára is az agapét. Ez a lehajlás Jézus Krisztusban érte el csúcspontját. A keresztény embert megérinti Isten szeretete. Ennek mintegy következménye a viszontszeretet, és az embertárs szeretete. Az Egyház tagjai egyénileg és közösségileg is a felebarát szeretetén jutnak el a leghamarabb Istenhez. A pusztán vallási gyakorlatok, amelyekhez nem társul a szeretet, nem viszik közel az embert Istenhez. Az irgalmas szamaritánus példabeszéde a keresztény ember programja - hangsúlyozza a pápa. Az Egyháznak ismertető jele volt és kell legyen a caritas, a felebaráti szeretet gyakorlása. Amikor valaki felebarátján segít, tudatában kell lennie annak, hogy nem kegyet gyakorol, hanem feladatot teljesít. Az a tény hogy segíthet, alázattal kell eltöltse őt. Az Isten szeretet az Ő szeretete sürgeti az Egyházat, és minden keresztény embert arra, hogy Isten országát együtt építve szeretetben dolgozzanak, egy szebb és jobb világ megteremtésén.