Csili, 1960 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Budapest XX. kerülete, Pesterzsébet — a múlt század 70-es éveiben alakult — Kossuth falva és Erzsébetfalva telepekből nőtt ki. Az előbbinek magja a jelenlegi Vécsey u. környékén, míg az utóbbinak a Török Flóris — Kossuth Lajos — Dózsa György — Határ u. által körülhatárolt területen volt. Kossuthfalva lakosságának döntő többsége a telepet körülvevő szántóföldek tulajdonosaiból állott. Erzsébetfalva lakossága viszont a Budapesti és a főváros környékén lévő ipari üzemek munkásaiból került ki. A két telep — Soroksárhoz, mint anyaközséghez tartozóan — különkülön növekedett 1780-ig, amikor a két telep összeépült és egyesült. 1898. január 1-én a kb. 15 000 főt számláló telep külön vált Soroksártól és nagyközség lett. 1924. január 1-én, amikor a lakosok száma elérte a 45 000 főt, Rendezett Tanácsú várossá alakult. Budapest, valamint a környező községek és a peremvárosok iparosodásával arányosan növekedett Pesterzsébet lakosainak száma is, mivel a lakosság döntő többségében ezen üzemek dolgozóiból került ki. A kapitalista városgazdálkodás, valamint a nagyarányú lakosságnövekedés mély nyomokat hagyott a XX. kerület kulturális-szociális és műszaki ellátottsága területén. Az állítás bizonyítására elegendő, ha csupán a víz- és csatornahálózattal való ellátottságot vesszük és a korabeli statisztikai adatokat összehasonlítjuk az 1955. évi adatokkal. Pesterzsébet lakosságának .1944- ben kb. 50%-a volt vízvezetékkel ellátva, s a város vízcsőhálózatának hossza 42,0km volt. 1955-ben már a Lakosság 66%-a volt vízvezetékhálózattal ellátva és a kerület vízcsőhálózatának Hossza 91,7 km volt. A Lakosság csatornahálózattal való ellátásánál a növekedés még nagyobb arányú, mivel 1944-ben a lakosságnak csupán 38%-a volt ezzel az alapvető közművel ellátva és a város csatornahálózatának hossza 243 km. 1955-re a kerület csatornahálózatának hossza háromszorosára növekedett, 74,2 km lett és a lakosság 42%-ét látja el. Ha figyelembe vesszük, hogy a kerület lakosainak száma a fenti tíz esztendő alatt közel 29 000 fővel növekedett és az adatokban nem szerepel a kerület két új lakótelepének — Csarnok téri és Gubacsi hídfői — adatai, láthatjuk, hogy a fejlődés óriási mértékű, de korántsem elégíti ki a felmerülő igényeket. A statisztikai adatok összehasonlítása azt is megmutatja, hogy mik azok a teendők, melyeket a legsürgősebben el kell végezni, hogy a kerület lakosainak kulturális és szódáik igényeit a lehető legnagyobb mértékben ki lehessen elégíteni. Lapunk februári számában és a következőkben is foglalkozunk azezen a téren elért eredményekkel.