Csili, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

OLDOG ÚJÉVET! — Ezek­ben a napokban ez a kö­szöntés hangzik el legtöbb­ször. Barátok, ismerősök, munkatársak, idegenek üd­­vözlik így egymást, jókedvvel, vidá­mban. Valóban vidáman, mert sze­rencsére az ember természete alap­vetően optimista. Akinek nem vál­totta be reményeit az elmúlt esz­tendő, akit balsikerek értek, az is bi­zakodással néz az eljövendő hóna­pok elé. A hétköznapok tele vannak gonddal, apró-cseprő bajokkal, de az élet nehezebb pillanatai csak akkor nem hagynak mélyebb nyomot ben­nünk, ha hiszünk, bízunk és aka­runk. MINDEN ÉVTŐL várunk valamit, s minden év hoz is új dolgokat. Aki nem fél a munkától és kisebb-na­­gyobb megpróbáltatásoktól, az — és egyedül csak az — megtalálja az élet örömeit is. Mert a hétköznapok egyszersmind tele vannak örömök­kel is. Jó érzés a sikeresen végzett munka tudata, a családi élet nyugal­ma, a szórakozás, a művelődés, a ba­ráti társaság, a bensőséges beszélge­tések, séták, jó könyvek és ezer más dolog. SOKAT HALLJUK manapság, hogy a tanulás, a kulturális élveze­tek boldoggá és teljessé teszik az ember életét. Az elmúlt év őszén hányan és hányan határozták el, hogy deresedő fejjel, már jócskán „benne a korban”, iskolapadba ül­nek, tanulnak. Ezek az emberek hisznek, bíznak a jövőben. Érdemes elbeszélgetni a Művelődési Ház láto­gatóival, akik szabad óráikban tan­folyamokra, előadásokra járnak, ér­dem­es velük beszélgetni, szinte mindnyájan azt mondják, hogy ami­óta rendszeresen törődnek a világról szerzett ismereteik gyarapításával, mindent másképpen Шпак, mindent másképpen fognak fel. Minden esztendő hoz valami újat, nemegyszer rendkívülit, olyan ese­ményt, amely a világ minden népét, az emberiség sorsát érinti. A techni­ka és a tudomány olyan korszaká­ban élünk, amely váratlan, nagy meglepetésekkel szolgálhat. Talán az 1961-es, talán az utána következő esztendő valóra váltja a legnagyobb álmot: az ember eljut a csillagokra. Persze, sokan azt mondják, először itt a Földön intézzük el dolgainkat, itt legyen minden rendben, s majd ha nem lesz tülekedés a villamoso­kon, ha a lakást kérvényező fiatal házaspár nem sorszámot, hanem la­kást kap, akkor vágyakozzunk majd csak más égitestek meghódítására. — Hát nemi így van,­ észre kell ven­nünk, hogy az élet napról napra szebb, könnyebb, s magunk munkáján is múlik, hogy a bajok, akadályok mikor tűnnek el utunkból. A MUNKÁHOZ, a fejlődéshez, az alkotáshoz béke kell. S elsősorban ez kell. Ebben az esztendőben is az kell legyen legfőbb törekvésünk, hogy a magunk erejével hozzájárul­junk ahhoz a harchoz, amely az em­beriség jövőjéért folyik szerte a vi­lágon. Atomhalál helyett békés vi­rágzó élet. Fegyverek helyett az em­ber érdekében igábafogott atom! Ezekkel a gondolatokkal kezdjük el az új évet és erre koccintunk a tele töltött poharakkal.

Next