Csili, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
OLDOG ÚJÉVET! — Ezekben a napokban ez a köszöntés hangzik el legtöbbször. Barátok, ismerősök, munkatársak, idegenek üdvözlik így egymást, jókedvvel, vidámban. Valóban vidáman, mert szerencsére az ember természete alapvetően optimista. Akinek nem váltotta be reményeit az elmúlt esztendő, akit balsikerek értek, az is bizakodással néz az eljövendő hónapok elé. A hétköznapok tele vannak gonddal, apró-cseprő bajokkal, de az élet nehezebb pillanatai csak akkor nem hagynak mélyebb nyomot bennünk, ha hiszünk, bízunk és akarunk. MINDEN ÉVTŐL várunk valamit, s minden év hoz is új dolgokat. Aki nem fél a munkától és kisebb-nagyobb megpróbáltatásoktól, az — és egyedül csak az — megtalálja az élet örömeit is. Mert a hétköznapok egyszersmind tele vannak örömökkel is. Jó érzés a sikeresen végzett munka tudata, a családi élet nyugalma, a szórakozás, a művelődés, a baráti társaság, a bensőséges beszélgetések, séták, jó könyvek és ezer más dolog. SOKAT HALLJUK manapság, hogy a tanulás, a kulturális élvezetek boldoggá és teljessé teszik az ember életét. Az elmúlt év őszén hányan és hányan határozták el, hogy deresedő fejjel, már jócskán „benne a korban”, iskolapadba ülnek, tanulnak. Ezek az emberek hisznek, bíznak a jövőben. Érdemes elbeszélgetni a Művelődési Ház látogatóival, akik szabad óráikban tanfolyamokra, előadásokra járnak, érdemes velük beszélgetni, szinte mindnyájan azt mondják, hogy amióta rendszeresen törődnek a világról szerzett ismereteik gyarapításával, mindent másképpen Шпак, mindent másképpen fognak fel. Minden esztendő hoz valami újat, nemegyszer rendkívülit, olyan eseményt, amely a világ minden népét, az emberiség sorsát érinti. A technika és a tudomány olyan korszakában élünk, amely váratlan, nagy meglepetésekkel szolgálhat. Talán az 1961-es, talán az utána következő esztendő valóra váltja a legnagyobb álmot: az ember eljut a csillagokra. Persze, sokan azt mondják, először itt a Földön intézzük el dolgainkat, itt legyen minden rendben, s majd ha nem lesz tülekedés a villamosokon, ha a lakást kérvényező fiatal házaspár nem sorszámot, hanem lakást kap, akkor vágyakozzunk majd csak más égitestek meghódítására. — Hát nemi így van, észre kell vennünk, hogy az élet napról napra szebb, könnyebb, s magunk munkáján is múlik, hogy a bajok, akadályok mikor tűnnek el utunkból. A MUNKÁHOZ, a fejlődéshez, az alkotáshoz béke kell. S elsősorban ez kell. Ebben az esztendőben is az kell legyen legfőbb törekvésünk, hogy a magunk erejével hozzájáruljunk ahhoz a harchoz, amely az emberiség jövőjéért folyik szerte a világon. Atomhalál helyett békés virágzó élet. Fegyverek helyett az ember érdekében igábafogott atom! Ezekkel a gondolatokkal kezdjük el az új évet és erre koccintunk a tele töltött poharakkal.