Csili, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Sz­ívekr­ cinemeleMl A FÉLÉVI BIZONYÍTVÁNY­ ­­I D­ecember 22-én lezártuk a félévi osztályzatokat. Januárban, az első tanítási napon gyermekeink kézbe kapják a félévi értesítőjüket. Sok családban nagy lesz az öröm. A rendszeres munka jutalma m a jó bizonyítvány. Ám lesz olyan otthon is, ahol szo­morú a család. Vegyes érzelmekkel fogadják a szülőik gyermekük ér­demjegyeit ... Lehetne bűnbakot is keresni, hiszen ez kényelmes megol­dás, mert felmenti a szülőt, sőt bi­zonyos fokig gyermekét is a felelős­ség alól. De vajon van ennek értelme? Bizony, nincs­­ kedves szülők ... ! v­­alahol hiba történt a ne­velésben. Ezt kell megbeszélnünk az osztályfőnökkel, hogy kikérjük taná­csát a következő félévre. A téli szünet után gyermekeink kipihenve, friss erővel kezdhetnek hozzá a második félévhez. Ám ez nem eleg a jó bizonyítványhoz! Nem elég folyvást hangsúlyozni: csak a rendszeres tanulás hozza meg a kí­vánt eredményt! Csak azok a ta­nulók tudnak megbirkózni majd az év vége előtti ismétlésekkel, akik azt — amikor új anyag volt — ala­posan meg is tanulták. Azok a fiatalok, akik elmulasztják a napi lecke megtanulását, ismétlés­kor — amidőn több anyagból álló összefoglalóból kell felelniük, — nem fogják megtanulni és megérteni sem az ismétlési leckéket, sem azok ösz­­szefüggését. Hadd hívjuk fel még egy fontos dologra a szülők figyelmét: amikor megköveteljük a rendszeres napi ta­nulást, ez nemcsak az összefoglaló, s nemcsak a jó bizonyítvány miatt van. A legfőbb ok: csak rendszeres napi tanulás, rendszeresen elvégzett napi munka segítségével alakul ki a fiatalokban a kötelességteljesítés tu­data. Csak így válik szokásukká, vé­rükké a rendszeres munka. Mert nincs szomorúbb annál, ami­kor valaki felnőtt korában is úgy jár munkahelyére, hogy nyűgnek érzi napi feladatai elvégzését. Az ilyen ember —, aki nem szokta meg a rendszeres szellemi, illetve fizikai tevékenységet — nem ismeri a jól végzett munka örömét. Az ilyen em­bernél könnyen visszapergethetik a szálakat az ifjúkorba, amikor — gyermekként — nem tanulták meg a tervszerű és tudatos munkát, s nem vált vérükké — a kötelességteljesí­tés. Ezért neveljük gyermekeinket munkaszerető, kötelességteljesítő emberré. Ám ezt csak tudatosan, tervszerűen lehet. Hislem könnyű ez, kedves szülők, nem „kampányfeladat”, nem lehet egy nap sem „lazítani". De vál­lalni kell, mert érdemes vállalni: gyermekeink nevelése, munkára, ta­nulásra szoktatása előbb-utóbb meg­hozza gyümölcsét. Ez a legtöbb, s legfontosabb, amivel gyermekeinket útnak indíthatjuk majd az életbe. Simonkovics Sándorné tanár A téli szünetben is látogassá­tok a Csilit! Január 5-én szer­dán d. e. 10 órai kezdettel: A BÖRZSÖNYTŐL A ZEMPLÉNI-HEGYSÉGIG — Előadás. — Kisérő műsor. ..Barangolás a Kék úton” és ,,Eger”. Január 6-án csütörtök de. 10 órai kezdettel: filmvetítés: FIÚK ! LÁNYOK ! A LUSTA MEDVEBOCS A belépés díjtalan! 5

Next