Csili, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
A kulturált, egyre inkább tudatosságra törekvő élet nélkülözhetetlen eszközéről — a könyvről, általában — nehéz lenne teljesen újat mondani. A közlés fontossága bizonyosfajta könyvkultuszt alakított ki világszerte. A könyvtörténettel külön adományág foglalkozik. A „szép könyv” illetőleg az ,,érdekes könyv” fogalmazással a gyakorlatban, hétköznapi életünk legkülönfélébb mozzanataiban találkozhatunk. A saját élmény hatóereje pedig elvitathatatlan, lelkileg, szellemileg egyaránt gyarapító tényező. A görög bölcselő, aki kaján arckifejezéssel és hetyke nagyotmondással kijelentette: „a könyv az elme salakja” — maga sem gondolta komolyan amit mondott. S bár mindenkinek jogában áll úgy vélekedni a tudományok, élmények és érzések hordozójáról — a könyvről —, ahogy jónak látja, mégis az a felfogás a logikus, amely összekapcsolja a civilizációt az írott kultúrákkal. *Az emberek összenőttek a könyvvel — és ez az együttélés magában hordja azokat a szép lehetőségeket, amelyek egyént és társadalmat egyaránt előrevisznek. Hazánkban hagyománya van a könyv ünnepének. Minden évben megrendezésre kerül a könyvhét társadalmunk úgyszólván valamennyi kulturális tényezőjének közreműködésével, együttes munkájával. A könyvünnep elsődleges célja, hogy fenntartsa és terjessze a könyvek, az írott műveltség szeretetét. Emellett önpropagandát végez, a kevésbé ismert alkotások népszerűsítésével, a nagy klasszikusok új kiadásaival. Az ez évi könyvhét kiemelkedő eseménye például Benjamin László Válogatott versek c. gyűjteménye, Garai Gábor: Kis csodák c. kötete, Weöres Sándor: Merülő Szaturnuszok és Móricz Virág: Gúnyos mosoly c. könyve. A könyvhét megnyitója május 25-én volt, a szokásokhoz híven Ady Endre Liszt Ferenc téri szobránál. Ugyanekkor nyílt Könyvklubban a múlt évi „szép könyv” verseny díjazott munkáit és a könyvhét érdekességeit bemutató kiállítás. Új, értékes vonása a könyvhétnek az újvidéki Fórum és a pozsonyi Tátrán kiadók részvétele. A könyvhét idején országszerte író-olvasó találkozókat, irodalmi ismeretterjesztő előadásokat, könyvkiállításokat és könyvvásárokat rendeznek. Az olvasók olcsóbb kiadásokhoz is hozzájuthatnak: Gyurkó László nagysikerű Lenin — Október c. könyvéhez, és több művet — kizárólag a könyvhét idején — 50 %-os árengedménnyel szerezhetnek be az érdeklődők Ezek: Alpesi ballada — mai szovjet írók kisregényei; Körkép 1968. — elbeszélések hazai irodalmunkból; — Szép versek 1967 — mai magyar költők műveiből öszszeállítás. Igy néz ki az 1968-as könyvhét röviden, s ehhez még annyit érdemes hozzátenni, hogy egy ilyen országos megmozdulás kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a könyv megbecsülése és szeretete méltóképpen jellemzi kulturális színvonalunk helyzetét és méginkább tendenciáját. Szabó Irén: KÖNYVHÉT - 1968 A posta történetéből Az első nagyszabású európai postaszervezet létrehozása az akkor virágkorát élő Habsburg uralkodóház megbízásából a Thurh—Taxis család hozta létre. Egy ilyen szervezet nélkül az Ausztriát, Flandriát, Németalföldet, Észak-Itáliát és Spanyolországot átfogó birodalmat kormányozni nem volt lehetséges. A posta — akár a római birodalomban — a hadigazdálkodás része volt, de a kifejlődő tőkés gazdálkodás is mindinkább szükségessé tette egy megbízható hírszolgálati rendszer kiépítését. A Thurh— Taxis féle szervezet vállalta ezt a feladatot is: már 1519-től vállalta a magánfelek küldeményeinek továbbítását. A szervezet a császár címerét viselte. A posta működésére néhány jellemző adat: a postalegények napi 6—7 mérföldet (45—50 km) tettek meg lóháton, s a küldemény különleges jelzése esetén többet is. A posta hetenként egyszer, a fontosabb útvonalakon kétszer indult, meghatározott menetrend szerint. A leveleket nem hordták ki, hanem a postahivatalok ablakában kifüggesztették. A küldeményeknek nem volt megszabott viteldíjuk, egyezkedéssel állapították meg. A német kereskedővárosok — amelyek ugyan a Német-Római birodalom részeként ekkor még a Habsburg-ház hűbéresei voltak — szabadulni szerettek volna a Thurh—Taxis féle postaszervek állami ellenőrzésétől és sorra hozták létre magánpostáikat. Ezek a törekvések tették szükségessé, hogy III. Ferdinánd 1637. évi ún. posta-pátensben minden magán-küldönc szolgálat fenntartását megtiltsa. Ennek ellenére jónéhány német tartomány és város (Szászország, Braunschweig, Lüneburg, Brandenburg, Poroszország stb.) önálló postát tartott fenn. A Thurh—Taxis posta az utasoknak eleinte csak hátaslovat, majd kocsikhoz előfogatot, később saját kocsijait és gyorskocsijait bocsájtotta rendelkezésre — ugyancsak menetrend szerint. Sajátos „postarendszerét alakítottak ki a mészárosok, akik marháikat nagy távolságra mindig ugyanazon az útvonalon hajtották, s elvállalták a lakosság küldeményeinek továbbítását. A délnémet városokban e feladat ellátására ké-Befizetési határidők: Macska-sor: 14.— Ft június 20. (Fenyvesvölgyi András) Kandó-bélyeg: 2,— Ft június 20. (Fenyvesvölgyi András) Kodály-bélyeg: 5,— Ft július 20. (Vidákovics Tibor) Marx-bélyeg: 2,— Ft július 20. (Vidákovics Tibor) Kecskemét-bélyeg: 2,— Ft július 20. (Vázsonyi István) Madársor: 9,50 Ft július 20. (Szélesi Tibor)lőbb kötelezték is őket, sőt tarifát szabtak részükre. (Folytatjuk) A Bélyeggyűjtő kör vezetősége sajnálattal jelenti, hogy Kaszás János, a kör alapító és éveken át vezetőségi tagja hosszú betegség után meghalt. Emlékét szeretettel megőrizzük! Kodály emlékbélyeg