Csili, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
FIATAL SZAKMUNKÁSOK A XX. kerületi Dolgozók Gimnáziumának akciójáról érettségire készülnek A gimnázium tíz, szakmunkásokból álló különbözeti csoportja — öszszesen 200 tanuló — dolgozatot írt ezzel a címmel: Miért tanulok tovább? Valamennyiből idézhetnénk, de megelégszünk hárommal. Sz. S. az A. csoportból: „1006-ban szereltem le. Visszamentem dolgozni volt munkatársaim közé. A legtöbbjük ekkor már iskolába járt. Meglepődve vettem észre, hogy mennyivel többet tudnak, mint én. Már ekkor érlelődött bennem az elhatározás, hogy tanulni fogok. 1968-ban új munkakörbe kerültem, itt végképp rájöttem arra, hogy ha nem tanulok tovább, nem tudom megállni a helyem. Ekkor döntöttem: elvégzem a gimnáziumot és utána szeretnék felsőfokú technikumba iratkozni. Ez az amiért én szeretném elvégezni a gimnáziumot. 1943-ban születtem, géplakatos szakmát tanultam. Egyszer voltam „kiváló ipari tanuló” is. A 25 éves S. V. két gondolatát érdemes kiragadni: „...Évek múlásával mindjobban rádöbbentem, hogy a tanulás elengedhetetlen feltétele életemnek. Amióta ide járok, egyre jobban rádöbbenek, hogy milyen keveset tudok . . ." A dolgozatokat Barta István igazgató mutatta meg s érdeklődésünk alapja, hogy a gimnázium már hosszú évek óta szívesen látott „vendég” a Vasas Művelődési Házban. Az iskola ugyanis itt kezdte meg működését, és a délelőtti órákat zömmel ma is itt tartják. A tanári kar, és a felnőtt diákok is az évek alatt eléggé összenőttek a Csilivel, és jónéhány rendezvény, megmozdulás részesei voltak már. * Mi is történt itt tulajdonképpen? — kérdezzük most már az igazgatót. — Három éve, hogy a művelődési miniszter rendeletet írt alá — világosít fel. Eszerint a szakmunkás oklevéllel rendelkezők a különbözeti vizsga letétele után az ország bármelyik dolgozók gimnáziuma esti vagy levelező tagozata III. osztályába iratkozhatnak. Elrendelte azt is, hogy a különbözeti vizsgák sikere érdekében, az egyes dolgozók gimnáziumaiban szervezzenek önköltséges tanfolyamokat. Még abban az évben a VIII. kerületi Fazekas Mihály Gimnázium kezdeményezett, tanfolyamot szervezett 3—4 csoport részére. Ezt hallva megkíséreltük mi is Erzsébeten. Akkor három csoport alakult és mintegy 60 ó%-a lemorzsolódott a tanfolyamról. 1967-ben már hét csoportot szerveztünk önként jelentkezőkből. Még itt is igen erős volt a lemorzsolódás. Már az sem volt egyszerű feladat, hogy februártól júniusig két osztály anyagát kellett előadni, a tanulóknak pedig feldolgozniuk. De a legnehezebb a szeptemberi I—II. osztályos összevont vizsga volt. Ekkor kértük a Művelődésügyi Minisztériumot: kezdhessük a tanfolyamot októberben, az I. osztályos vizsgát február második felében, a II. osztályét pedig szeptemberben tarthassuk meg. Az engedélyt most megkaptuk. De hogyan lett a 7 csoportból és a mintegy száz diákból 10 osztály és több mint kétszáz növendék? — Szeptember közepétől 4—5 ipari tanuló intézettel kerestük a kapcsolatot. A jó tanulók nevét és címét feljegyeztük, s tájékoztattuk a lehe t