Csili, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

jutottam el egyik közeli rokonom Üllői úti laká­sára, majd januárban, amikor lehetőség nyílt rá, visszajöttem Pester­zsébetre. Először a Bo­­csák villába mentem, az akkor újból meginduló Szociáldemokrata Párt helyiségébe. Naponta feljártam oda és részt kértem és vállatam az újjáépítés, a demokrati­kus újjászületés munká­jából. Közlekedés, vilá­gítás nem volt, víz sem volt, mert a Gubacsi úti hidat felrobbantották és l a Csepelről jövő víz az eltört csöveken keresztül a Dunába folyt. A lelkes KIMSZ-es fiatalok így pl. Kakukk Józsefné, Hazai Jenő, Galambos József. Hárs bajos voltak az elsők, akik vállalták a híd és a vízvezetékrendszer helyreállítását, és áldo­zatos munkájuk során rövidesen lett váz a vá­rosban. Meg kellett szer­vezni az iskolák, óvo­dák, napközik munkáját is, a város élelmiszerel­látását. Én például teher­autóval Inárcs-Kakucsra jártam és onnan hoztam tüzelőt, élelmet az éhező város lakosságának. Je­lentős munkát vállaltunk azzal is, hogy hozzáfog­tunk a vasúti kocsik ki­javításához, hogy ezzel is segítsük az ország vér­keringésének, a közleke­désnek megindulását. A Vörös Hadsereg további harcait pedig azzal segí­tettük, hogy szovjet kato­nai gépkocsikat, teher­autókat javítottunk szá­mukra. A CSILI 1945. január­jában romokban hevert Mi meszeltük ki, súrol­tuk fel a padlót, így az­tán szerény körülmények között indult meg itt is az élet. A vasas szakszervezeti élet is itt született újjá, szakmaközi bizottságot hoztunk létre és rajta keresztül azon igyekez­tünk, hogy az üzemekben is meginduljon az újjá­építés, az adott lehető­ségek között megkezdőd­jék a termelőmunka. Bátran és őszintén mondhatom, hogy azok­ban a napokban, hóna­pokban pártállásra való tekintet nélkül. Pester­zsébet minden rétege — az a sok-sok névtelen és máig ismeretlen ember — nagy lelkese­déssel és aktivitással lá­tott hozzá az újjáépí­téshez. VADÁSZ KÁROLY elvtárs, a Szakmaközi Bizottság elnöke így me­séli el az akkori napok történetét.­­ 1944 novemberében a szovjet csapatok már Pesterzsébet alsó hatá­ráig eljutottak, és ezzel a hadművelettel megkez­dődött Pest körülzárása. A németek január 9-re virradó éjjel felrobban­tották a Posta épületét és a Gubacsi hidat is. Ez­zel megszűnt a város víz­ellátása Amikor a szov­jet csapatok január 9-én felszabadították Pester­zsébetet, Láng István, Krasznik Dezső, Kutrucz Ferenc, Drahos Lajos, Veres József (napjaink munkaügyi minsztere. — A szerk.) Futaki Bernát elvtársak társaságában felkerestük a szovjet parancsnokságot Mivel évekig a Szovjetunióban éltem, én töltöttem be a tolmács szerepét ezen a jelentős megbeszélésen A szovjet elvtársak azt tanácsolták, hogy a kez­dődő élet első demokra­tikus lépéseként hívjuk össze a politikai pártokat és alakítsuk meg a Nem­zeti Bizottságot. Másnap megbeszélést tartottunk a Csiliben és ezen a megbeszélésen részt vet­tek az összes politikai pártok képviselői. Érde­kességként kell megem­líteni, hogy a Csili épség­ben maradt helyiségei akkor le voltak pecsétel­ve és mi ny­itottuk fel a pecsétet A politikai pártok megbeszélésen a szovjet hadsereg is képviseltette magát A Magyar Kom­munista Párt részéről Drahos Lajos elvtárs, a Szociáldemokrata Pár részéről Glázer József, a Kisgazdapárt részéről pe­dig Tessik Pál köszöntöt­te a felszabadító hadsereg küldötteit. A megbeszé­lésen fontos határozat született, egy rendfenn­tartó alakulat megszer­vezéséről Az alakulat parancsnokai Gémesi Fe­renc, Nolipa P. István és Ágoston Sándor elvtár­sak lettek A rendfenntartó alaku­lat, a demokratikus rendőrség ősei elfog­lalta a mostani rendőr­ség épületét és onnan irányították a fosztoga­tók megfékezésére és a közrend helyreállítására irányuló tevékenységü­ket­ ­/

Next