Csillagászati Évkönyv 1961 (Budapest, 1960)
Cikkek - Nagy István György: A csillagászat újabb gyakorlati alkalmazása
távcsövek itt a rendszer számára egy térben gyakorlatilag változatlan vonatkozási irányt adnak meg. Egyébként a távcsöveket az előbb ismertetett módon önműködő szervoberendezés tartja az irányzásul szolgáló csillagokon. Az eddigiekben olyan navigációs eszközökkel foglalkoztunk, melyek — bár felhasználásuk teljesen újszerű — végeredményben a csillagászat klasszikus módszerével, optikai megfigyeléssel működnek. A csillagok optikai megfigyelése, hacsak nem nagy magasságban szálló rakétákról vagy repülőgépekről van szó, navigációs célokra csupán jó látási viszonyok között használható. Ez a fogyatékossága a tengeri hajózásban helymeghatározásra használt egyébként igen nagy pontosságú szextánsoknak is. A rádiócsillagászat eredményei lehetővé tették egy új navigációs eszköz , a rádiószextáns kialakítását. Mint tudjuk, az égitestek rádiófrekvenciás sugárzásokat is kibocsátanak; a rádiócsillagászat tárgyköre éppen ezeknek a sugárzásoknak a vizsgálata. A rádiófrekvenciás sugárforrásokat négy csoportba oszthatjuk ; vannak olyan sugárzások, melyek eredete a Tejútrendszeren belül van, a sugárzások másik csoportja az extragalaxisokból származik, egy harmadik csoportot jelent a Nap rádiófrekvencia-sugárzása, végül ilyen sugárforrások közé tartoznak a Hold és a bolygók is. Az első két csoportba tartozó sugárforrásokat rádiócsillagoknak is nevezik, bár itt nem egyes csillagokról van szó; az ilyen kozmikus sugárforrások átmérője több tucatnyi parsec is lehet. Van több olyan galaktikus és extragalaktikus sugárforrás, amelyhez képest a Nap, úgyszintén a Naprendszer égitestei gyengén sugároznak. Ha a Földön mért kozmikus rádiósugárzás egységéül 10~22 W/m2 Hz_1-t veszünk, akkor a Nap stacionárius rádiósugárzása 3 m-es hullámhosszon 1,9 egység. A Cassiopeia csillagképben levő rádiósugárforrás intenzitása ugyanezen a hullámhosszon 1,7 egység, jóllehet a Földtől kereken 6 • 108 csillagászati egységnyi távolságban van. Meg kell említenünk, hogy a Naprendszeren belül is előfordulnak nagyobb intenzitású rádiósugárzások. A Jupiter időnként 5 egységnyi intenzitású sugárzásokat bocsát ki. A rádiószextáns használata szempontjából a Földhöz való viszonylagos közelségük folytán elsősorban a Nap és a Hold rádiósugárzása jön tekintetbe. A Nap rádiósugárzásának több összetevője van : van egy stacionárius alapsugárzás, s ezenkívül fellépnek különböző zajviharok és eruptív sugárzások. Utóbbiak az erősebb naptevékenységgel kapcsolatosak. A Nap stacionárius rádiósugárzását tulajdonképpen a látható fénynek a hosszabb rádióhullámú tartomány felé való folytatásának tekinthetjük. A Hold állandóan kibocsát gyenge rádiósugárzást, melynek két összetevője van. Az egyik a Nap rádiósugárzásának a 164