Csongrádmegyei Hirlap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-03 / 1. szám

Új munkaügyi rendeletek A forradalmi munkás-pa­raszt kormány december 28-a­i ülést tartott, amelyen számos rendeletet hozott a népgazdaság átszervezésével kapcsolatos munkaügyi kér­désekről. E rendel­et­ek közül­­közlünk röviden néhányat. Felmondási járandóság Azoknak a dolgozóknak, akiknek határozatlan időre szóló munkaviszonyát 1956. október 23. és 1957. március 31. között felmondással meg­szüntették vagy megszünte­tik, a tizenöt napi felmon­dás,­ illetményen felül egy havi átlagár ereset­üknek meg­felelő összeget kell kifizetni. Ezenfelül minden dolgozó­nak, aki legalább öt évig munkaviszonyban állott, min­den munka­viszonyban töltött év után — az első öt szolga­lati évet is beszámítva — havi átlagkeresetének öt szá­zalékát kell rendkívüli fel­­mondás­i járandóságként ki­fizetni. A felmondási járan­dóság együttes összege nem­ haladhatja meg a háromhavi átlagkereset összegét.­­ A munkaviszony kérdése " Az elbocsátásra kerülő dolgozók munkaviszonya fo­lyamatos marad, ha egy éven belül újab­b munkaviszonyba lép —, ez akkor sem szűnik meg, ha az új munkaviszony ez eredeti felmondási időtől számított egy év letelte előtt megszűnik. Az elbocsátott dolgozóikat, illetőleg igényjo­gosult családtagjaikat a csa-­­ládi pótlék és a társadalom­­biztosítási szolgáltatások — a táppénz kivételével — egy évig megilletik. Azoknak a nyugdíjjogosult dolgoz­óknak, akiknek mun­kaviszonyát 1957. január 1. és 1957. március 31. napja kö­zött szüntetik meg és nyug­díjuk a havi 500 forintot nem éri el, kérelmükre nyugdíju­kat 500 forintra kell fel­emelni.­ ­ Rendkívüli szabadságolás Egyes vállalatok a törzsál­lomány dolgozóit az illetékes miniszter által meghatározott létszámkeretben rendkívüli ■ 1 szabadságra lehet küldeni. Ez i j legfeljebb három hónapig i­s tarthat és a dolgozó havi át- I I tagkeresetének 50 százaléka i j fizethető ki. Ebben az eset-­j j­ben a munkaviszony nem i j szűnik meg, a felmondási il-­­­letmény ki nem fizethető. A I munkaviszony felmondható,­­ ha a dolgozó a rendkívüli sza­­­­badságo­lást nem fogadja el.­­ A rendkívüli szabadság alatt ■ ideiglenesen lehet munkát vállalni, de akkor csak az új I munkahelyen esedékes bér.,! ! illeti meg. Alacsonyabb munka­körbe helyezés Akit alacsonyabb munka­bérrel járó munkakörbe he­­l­­yeztek, azoknál egyszeri munkabérkiegészítést kell fo­lyósítani. Ez a régi és az új­­ átlagkereset közötti külön­böz­­­zet. Munkanélküli segély Akinek munkaviszonya­­ 1956. október 23-a után fel-­­­mondással megszűnt, vagy­­ megszűnik (ha öt éven belül 1 3 évet munkaviszonyban töl­­­­tött, és az utóbbi évet mun- I­kaviszonyban töltötte) mun- I­kanélküli segélyben részesül.­­ A munkanélküli segély ösz­­szege az elbocsátott dolgozó­nak 1956 októberét megelőző egyhavi — családi pótlék­­ nélküli — átlagkeresetének­­ 30 százaléka, amely összeg­­ azonban havi 300 forintnál­­ kevesebb és 600 forintnál­­ több nem lehet. A munkanél­­­­küli segélyben részesülők­­ számára a segélyen felül , minden eltartott családtag után 40 forintot kell folyósít t tani. A munkanélküli segélyt a­­ rendelet szerint legfeljebb 25­­ hétig lehet fizetni. Nyugdíjas, vagy nyugdíjra igényjogosult , munkanélküli segélyt nem­­ kaphat. Az öregségi nyugdíjhatár­­ csökkentése 1957. január 1. és 1957. már­cius 31. közt öregségi nyug­díj állapítható meg annak a férfinek, aki 58. életévét,­­il­letőleg annak a nőnek, aki 53. életévét már betöltötte,­­ vagy ez év folyamán betölti. i Kilenc vásárhelyi­­sz-ben elkészült a zárszámadás­ ­ A napokban kilenc vásárhelyi termelőszövetkezet, — az Alkot­­m­ány, az Előre, a Haladás, a Le­nin, a Sail.­,­ a Vörös Partizán, a Rákóczi, az Új Élet és a Szabad­ság — készült el a zárszámadás­­j­­a. Az Előre 'lsz például 13, S (tzrr forintos, aktív mérleggel­­zárt, és egy munkaegység értéke­0 forint 35 fillér lett­ A Sallai tsz-ben az évi nyereség 89 ezer forint, egy munkaegység értéke pedig 37 forint 93 fillér. A Sza­badság Tsz-nél a nyereség 118 ezer forint, egy munkaegység értéke 40 forint 1 22 fillér. Az Új blesc Tsz-ben 34 forint értéke van egy munkaegységnek, vi­ 1­­zon­tc az évi mérlegnél 3­1 ezer f­orint. hiány mntat.ko/nlf. ­ A kommunisták álljanak a nép érdekeiért folyó harc élére! Vita az MSZMP megyei vezetőségi ülésén Az időszerű kérdésekről­­ tárgyalt az MSZMP lagutóbb­­ tíz megyei vezetőségi ülése,­­ amelynek beszámolóját 19bfl. , december harmincadik­ szá­­­­munk­­ban közöltük. Szóba­­j ■került a náuiikáskeresetek­­ emelésének jelenlegi probli-­­ méja, ezzel kapcsolatban az­­ energiaellátás, az adminiszt-­ ráció csökkentése és a nyu­­j­galom végleges megszilárdí-­­ tása, valamint egyéb kérdé-­ sek. Árvai Jenő elvtárs, a Hód-­­ mezővásárhelyi Kötöttáru-1 svár helyzetéről szólott. A­­­ővár munkástanácsa és veze­­­tői az ország különböző ré­­­­szeiből kellő mennyiségű­­ anyagot tudtak beszerezni.­­ Április hónapig napi három t teljes műszakban dolgozhat-­­ na a gyár, kereshetnének az emberek, de az áramhiány ílátolja ezt. A párt segítsége szükséges lenne ahhoz, hogy a DÁV igazságosan, a gyárak­­ létszámát és fontosságát is­­i éiyelem­be véve ossza el az energiát. Fontos a gazdasági élet mielőbbi megszilárdítá­sához a nyugalom, a közbiz­tonság. Rendőrségünk és kar­hatalmi szerveink vegyék szigorúbban a kijárási tilal­mat, és a járművek igazolta­tását, felülvizsgálatát. Török István elvtárs, a vác­­­sárhelyi városi tanács v. b.-i elnöke egyebek között 7. tájé­koztatás megjavításáról be­szélt. Szükséges volna az új­ságok nagyobb példányszá­mú megjelentetése és ki is juttatni azokat a városszéli, meg a falusi lakosság részére. Különösen fontos a párttag­ság tájékoztatása, hogy meg­felelő felvilágosítást adhas­sanak a hozzájuk forduló embereknek. Ah­hoz pedig, hogy az or­szág mielőbb jobb helyzetbe kerüljön gazdaságilag, a leg­gyorsabban meg kell kezdeni a tanácsi, vállalati és más ügyvitel egyszerűsítését, a felduzzadt apparátus csök­kentését, de úgy, hogy a sok pénzbe kerülő hivatali appa­rátus ne is duzzadhasson fel. Ez a dolgozók véleménye és a Párt álljon a jogos köve­telések élére. Az egyszerűsí­tés azóta megkezdődött. Szükséges lenne, hogy a tanácsok mezőgazdasági szer­vei­­ tsz-ek gazdálkodásához gyors, hathatós segítséget, megfelelő tájékoztatást nyújt­­sanak. Ki kell menni a falu­si dolgozók, a tsz-tagok és az egyéniek közé, mert ta­nácstalanok, sok a megoldás­­ra­ váró probléma. Kuruca Márton elvtárs (szentesi já­rási tanács) hasonló értelem­ben nyilatkozott. A kormány­nak határozott álláspontot­­ kell foglalni a tsz-gazdálko- s dást és különösen a földügye-­­ ket illetően, mert e téren­­ nagy a bizonytalanság min­­­­denfelé. Gervai Miklós elvtárs (Ma­­j­kó) szerint egyes üzemekben — bár ilyen már kevés akad­t — a munkástanácsok egyes­­ tagjai nem a munkássság ér- I­dekében tevékenykednek, nem foglalkoznak a termelés közvetlen, helyi problémái­val. A Makói Gépállomáson például felelőtlen személyek verekedést provokáltak, meg­támadták az üzemi pártszer­vezet megalakításáról tárgya­ló kommunistákat és a tám­a­­­­dók között éppen a munkás'­­I tanács elmyik tagja volt a I hangadó. Saiti Imre elvtárs (Vásár­­i hely) szóvá tette: mi lesz I azokkal a hivatali szervek­­■ kel, amelyekről mindenki­­ tudja, hogy papírforma sze­­­­rint megszűntek, de valójá­ban még mindig léteznek, bár semmi dolguk nincs. Ahogy a párt csökkentette függetlenített apparátusát és átadta a népnek a volt MDP­­ sok épületét lakás céljaira, s ezt kell tenniök a különböző­­ hivataloknak is. Az ülés a párt helyzetével is foglalkozott és egyetértett­­ abban, hogy a meglévő hi­­b­bák megszüntetésének, a t rend, a nyugalom, a gazdasá- I gi helyzet megszilárdításá­­­­nak, a dolgozóik helyzete mi­­­­előbbi javításának elősersíté- I se minden kommunista fon- I tos feladata. A megalakult­­ és az ezután megalakuló­­ pártszervezetek gondolkodja­nak, hogyan lehetne a ter­melés megfelelő menetét, a­­ tervezés, a keresetek emelé­sének, a lakosság ellátásá­nak, különösen a lakásgon­dok enyhítésének problémá­ját elősegíteni, megoldani. Az üzemi pártszervezetek tegye­nek a munkástanácsnak ilyen irányú javaslatokat , ezenfelül, jó munkával és­ munkás­társaikkal folytatott beszélgetésekkel segítsék a munkástanács helyes intézke­dését. A sikeres munkához meg­­ kell erősíteni becsületes volt párttagokkal és pártonkívü­­liekkel a Párt sorait, de na­gyon éberen, hogy az MSZ­­Z­MP-s­e oda nem való, kar­rierista és a dolgozók között ] nem becsült személyek ne­m kerüljenek. A pártnak nem­­ egyesek céljait, hanem a dol- l gozó emberek céljait kéri­­ szolgálnia. Ehhez a párttag­ság tömörítésével egyidőben­­ első helyre kell állítanunk a munkásosztály megnyeré­sét. Tettekkel bizonyítsuk be, hogy pártunk a munkásosz­tály pártja, hogy a kommu­nisták a munkásosztály éle­tének javításáért dolgoznak. Házassági bontóperex II. Feltűnően festi magát, púderozza arcát D. Sándorné, aki most válni akar férjétől. 41 éves korát meghazudtoló fürgeséggel illegeti magát a folyosón,­­ amerre csak jár, divatos lengő kabátja felka­varja a levegőt. Az utcán az emberek, akik elmennek mellette, rá se néznek, nem olyan feltűnő jelenség. Férje 49 éves, a kocsis. Alacsonytermetű, zömök em­ber. Látszik az alakján, ke­zén, hogy egész életében a munkának élt. Borvörös orra elárulja, hogy szeretheti a bort. Node melyik kocsis nem kedveli? Amikor szólítják a házas­párt, mindketten meglepő­dött arckifejezéssel lépnek a tárgyalóterembe, pedig tudják, hogy egyszer végig kell menniük a megkezdett áron. A bíróság elnöke ismerte­ti a házasság rövid történe­tét, melyből megtudom, hogy 1952-ben esküdtek, de már 1947 óta együtt élnek. Az asszony az egyik asztalnál áll, a másiknál a férj. Mint a legtöbb házassági kinténer­ben, ők is, mint két ismeret­len, idegenül néznek egy­másra. Az elnök és az ülnökök ar­ra szeretnének választ 'kapu', hogy a házastársak miért is válnak el, hiszen évekig nem kötötte őket össze a törvény, amikor öt évig együtt éltek a házasságkötés előtt. Most, életük delén akarnak pontot tenni ismeretségükre. — Miért akarnak elválni? — kérdezi az elnök halk han­gon az embertől. Hallgatás a válasz. Csak a riadt szemek árulják el, hogy egy harmadik léphetett iköz­be, — egy jóval fiatalabb. — Mióta élnek külön? — hangzik a második kérdés. Az ember önkéntelenül is megrázkódik. Körülnéz és válaszol: — Márciusban elhagyott, és más férfivel él... A feleség, aki megunta a házasságot, s összetörte a­­kapcsolatot­, megvető fölény­nyel néz férjére, majd kis­vártatva megszólal: —­ Elvégre én nem vagyok olyan öreg, hogy lemondjak mindenről, összeroskadva áll a meg­szégyenült férf s dolgos két kezét összekulcsolja. Látszik rajta, hogy megviselték az események. Keresi a szava­kat, amint suttogja maga elé­ . Kérem, én nehéz munk­ával keresem a kenyerem. No­­j meg az idő is eljár felettem.­­ Az asszony nem megértő,­­ más életet akar... Jaj annak, aki a házassá­got felelőtlenül összetöri és­­ úgy cselekszik, mint ez a ma­­­­gáról megfeledkezett asszony. Hiszen az öregség szele őt is eléri egyszer. Akkor nem lesz hozzá izgalmas. — az élet­­­számon kéri a mai gondolatai­­kat. A bíróság kimondja a vég­zést. Egy év alatt bármikor­­ beadhatják a válópert a me­gyei bírósághoz. A házassági bontóperben ugyanis a végső­­ döntést Szegeden ■mondjak ki. Bezerül az ajtó a volt há­­­­zaspár mögött. A lépcsőhöz-­­ ban az asszony elkerüli, a férfit. A bejáratnál várja őt a másik .. (— Kiss —) EGY MEJUMIHÁZASSÁ Csepelről szereznek alkatrészeket­ ­ a Vásárhelyi Gépállomás dol­­­goza, a Gépjavításokhoz. Az­­ üzemanyag- és energiaellá­­­­tás viszonylagos javulása , folytán erőteljesebben folyta­tódhat a gépek­­ javítása. A gépállomás igazgatósága­ és munkástanácsa megszervezte az alkatrészbeszerzést és a Csepeli Vas- és Fémművek­kel tartanak kapcsolatot. Ezidáig háromszor fordult a gépállomás teherautója Cse­pel és Vásárt­ery között az alkatrészek leszállítására. s Nyolc erőgépnél már csak az utolsó simítások hiányzanak , hogy ismét üzemképessé vál­­­­janak. A gépjavításokkal párhu-­­ zam­ban — ahogy az üzem-­­­anyagkészlet engedi — az őszi mélyszántást pótolják a­­ gépállomás bér­ei. A termelő­­i szövetkezeteknél m­ég mint­egy 600—700 hold felszántat- t­­an és az egyéni gazdáknál­­ pedig 1500 hold várja a traik- i torokat. - TÖRÖKSZENTMIKLÓS HATÁRÁBAN időzött egy te­­h­ervonat, amelyiknek egyik le­plombált vagonját feltörték és megdézsmálták. A rendőrség „Rata“ nevű nyomozókutyája leleplezte a tolvajt Kristóf Ala­dár személyében, akinél a lopott holmit meg is találták. Széljegyzetek Csak egy pofon csattant a közeli napokban az egyik letartóztatott arcán. Való­ban, ha belegondolunk, megeshet az ilyesmi köny­­nyen másfajta időkben is, nemcsak most. S igaz az is, hogy egy pofonba még sen­ki nem halt bele. Igen, mindez így igaz. De van az éremnek egy másik oldala is, s ha arra tekintünk, más színben tű­nik fel a föntebb említett pofon jelentősége is. Hisz emlékezzünk csak ... Az ávó börtöneiben nem mindjárt a kínzások mód­szereivel kezdték a valla­tást. E­leinte csak egy-egy pofon jelképezte a bánás­módot, s másnap már a kör­mök feszegetésével, a kö­zépkori inkvizíciót megszé­gyenítő eszközökkel »színe­sítették« a vallatás tortú­ráját. Persze, persze, nem kell mindjárt rémeket látni. Ez is igaz: az egy pofonból az ávós­ módszerek vissza­térésére következtetni — ez kissé túlzás. De nem árt beszélnünk azért erről. Ez­zel is védekezünk e mód­szerek felújítása ellen. Ám e pofon kapcsán végső fokon mégsem erre, hanem a törvényességre és a humanizmusra kell hi­vatkoznunk; arra az em­berségre, mely — remél­jük — most már a szocia­lizmust építő társadalom életének uralkodó sajátos­sága lesz; arra a humaniz­musra, mely kiemeli, ma­gasabb rendűvé teszi az embert, a mi társadalmunk emberét. Tudjuk jól, hisz láthattuk példáját, hogy az októberi események során éledező ellenforradalom milyen módszerekkel dol­gozott a fővárosban és a vidéken. Tudjuk, hogy egyetlen kommunistával se bántak volna kesztyűs kézzel. De ez nem lehet számunkra indok, s nem lehet érv a humanizmus ellen, a bánásmódnak olyan formája ellen, mely a bűnösben is meglátja­ az embert. Hát ezért nem kel­lett volna még annak a csak egy pofonnak sem el­csattannia. Erély és határozottság az ellenforradalmárokkal, vagy gyanúsítottakkal szemben; erély és határo­zottság a fosztogatókkal, gyilkosokkal, banditákkal, fegyverrejtegetőkkel szem­ben. Törvényeink — a bűn mértékének megfelelően — alkalmasak arra, hogy megtorolják a nép, a kö­zösség, a közvagyon elleni bűnöket. De a büntetés ki­szabására egyesegyedül a magyar bíróságok hivatot­tak! Vass Lajos életiskolája Több mint neg­yven éve tör­téntekre emlékezik vissza Vass Lajos, ez a zömök termetű, nagybajusz és szövetkezeti paraszt. Az eset Királyságon történt, még legénykorában, amikor Kálmán János módos, több ta­nyás nagygazdánál kereskedett. Kálmán János több cselédet tartott birtokán. Lajos a lovak gondozója volt, s egyik alka­lommal a gazda ráparancsolt. — Kevesebb zabot a lovak­nak Lajos! Túlságosan jó erőben vannak! — Jól van, ezután majd ke­vesebb ablakot kapnak —mond­ta a béres. Két vagy h­árom héttel a be­szélgetés után Kálmán-gazda be­fogatott a könnyű kocsiba és áthajtott a másik tanyájába. Visszajövet megbokrosodott a két­­per kanca, s addig táncol­tak, míg csak derékba ketté reccsent a kocsirúd. Ez már ta­nyájához közeli dombnál tör­tént, és a gazda se szó, se be­széd, szabadjára engedte a két lovat, és a kocsirúd darabjával a béresnek esett . Megmondtam, hogy keve­sebb zabot adj ezeknek a dögök­nek ugye? Rá se hedertél. Lajos csak épphogy eltudott ugrani. Kálmán többet nem üt­hetett, mert a béres kicsavarta Li rudat a kezéből és elhajította.­­"Artri­m ! A gazda it most már ököllel tám­a­­­­dott rá, mire a béres is dühbe­­ gurult, s gazdáját rövid úton a­­ falhoz nyekken­tette, aztán elin­dult a lovak után. Szombaton este a cselédek hazamentek, s Kálmánokon kí­vül egyedül Lajos maradt a ta­nyában. Másnap, korán reggel a­­ béres szólításra ébredt. — Lajos! Gyere egy kicsit a­­ magtárba! A legény gyanútlanul lépett a mindig egérszagú magtárba. Az ajtónál rácsapódott valami a fe­jére. Odakapott, és jobbra for­dult, akkor meg valaki hátulról belerúgott. Érezte, hogy felsza­kadt a combja. Lezuhant a magtár deszkapadlatára, és kö­rülnézett. Két csendőrt látott maga előtt. — Mér bántanak? — ordította. i Az egyik csendőr szájon rúgta. i — Ne ugass te, gazdaverő! ! Most nem vagy nagylegény? ! Hogy merted megtámadni a­­ gazdát? Most már tudta a béres, mi­ről van szó. Kálmán János így áll bosszút a múltkori esetért. A csendőrök még néhányszor arcul csapták, aztán kilökték a magtára­­­tón.* — Nem tehettem semmit — s fejezi be Vass Lajos az elbe- i szélest. — Két bivalyerős csend­őr, meg a gazda megbíztak ve­lem. Jól megnevellek. Most 36 esztendős vagyok, öt éves ko­romig ők nevellek, a nagygaz­­dák. Sokat kiszolgáltam, s meg­mondom őszintén, volt köztük rendes ember is, aki sose bán­tott. Ezért én azt mondom, élni mindenkinek joga van, hagy­tuk élni a volt nagygazdákat is. De uralkodni ne engedjük őket se­m többet. Én ezt mondom. Neken­ éppen elég volt az is­kola, jobb nekem a tsz-ben- Né­hány éve a szentesi Új Élet tagja vagyok, nyugodtan meg­mondom, más utat sóha se vá­lasztanék. Tudom én, hogy mit akartak most október után. Ugyanazt, ami volt. Hallottam a hercegprímást, a nagybirtokok kellenének nekik. Olvastam egy felírást Mágocson, hogy le a Kádár-kormánnyal. Nem én kí­vánom ezt, se a többi magam­fajta, hanem ezek ... a volt urak. Kéne nekik megint a csendőrös világ. Mehetnék bé­resnek megint. Hozzám hason­lóan gondolkodik a tagság több­sége, azok is, akik kiléptek. Mert vannak kilépők. B. Molnár Lajos, Kányási Dánial, meg még kilenc—tíz ember. Többségükért kár,­ik­ akartak, hát menjenek. Nem kell akadályozni őket. Nem kell erőltetni a menetet, meg­érik mindennek a körme. — Hogy a partról mi a véle­ményem.­ Megerősödünk. Meg­kezdtük már a munkát a tsz­­ben is. Olyan élet, mint volt nem lesz többet .. . Bővü­lt a Műelődési Minisztérium feladatköre­ ­ Az 1951-ben alapított Állami­­ Egyházügyi Hivatalt és az­­ ugyanakkor létrehozott Orszá­­­­gos Testnevelési és Sportbizott­­s­ságot 1950. december 11-ével raegszüntette az Elnöki Tanács.­­ Feladatkörüket a Művelődés­­­­ügyi Minisztériumra ruházta. Verekedés nélküli Szilveszter-est A vásárhelyi rendőrség közlé­­s­se szerint verekedés nélküli „ese­mény­­esen” Szil­vewtcz-f­­il” zártuk a j­ óévet. Az újév első napján sem történt bűnügy a megyeszékhelyen. A rendőrség éberen ügyelt ,­ rendre. A bűnügyi osztály vezetője íréf­os­an megjegyezte, amikor érdeklőd­tünk arról, hogyan kez­dődött az év. Megjavultuk az­ emberek v­ásárh­elyeit — mondotta. Reméljük, az új esztendőben kevesebb rendőri esemény tör­­ténik­ majd Vásárhelyen, mint az úz évben ...

Next