Csongrádmegyei Hirlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

(^Helyesen cselekesSek­­ IT) ^ LESZ Th IFlIilAM \^Surányi tanító?­­______fiitdügyekkel ?______ Szabad pár lesz Fábiánsebestyén községben Sokan meghallgatták Fá­­biánsebestyénen Komlósi Já­nos elvtárs, az MSZMP járási küldöttének érdekes előadá­sát a nemzetközi, belpoliti­kai helyzetről, közte a helyi kérdésekről. Az októberi ese­mények ellenforradalmi jel­legéről szólva rámutatott ar­ra, hogy néhány hőzöngő, például Tóth Miksa, Koczka András, Magyar László és mások Fábiánsebestyénben is zavargásokat szítottak, fegy­verkeztek, s abból, hogy te­vékenységük már kezdetben is a szocializmus eszméi, a néphatalom ellen irányult, bi­zonyítja, hogy ezek az urak nem állhatták a szocializmus­­ jelképeit, a vörös zászlót, a vörös csillagot, sőt a kommu­nistáknak is ajtót mutattak. A vita során felvetődött a helybeli pedagógusok szere­pe. A fábiánsebestyéniek megállapították, hogy a ne­velők többsége a nép mellett maradt; velük — például a népszerű Szabó tanítóval, aki a kommunista pedagógusok­nak is példaképe lehet türel­­mességével, megfontoltságá­val és hűségével a néphez és másokkal — még erősebbé kell fűzni a kapcsolatokat. Surányi tanító azonban, aki a leghangosabbak leghango­­sabbika volt,­­kijelentette: nem pártolta a népi demok­ratikus rendszert és nem is pártolja) nem cselekedett he­lyesen és bármennyire is ál­lítják egyesek, a község be­csületes lakossága meggyőző­dött arról, hogy Surányi ta­nító nem a nép mellett állt az októberi napokban. Álta­lános egyetértés kísérte az el­hangzott figyelmeztetést: na­gyon meg kell gondolni, kik, milyen emberek nevelik a­­dolgozók gyermekeit. A pártest második lénye­ges témája a földügyek ren­dezésének kérdése volt. Az előadó ismertette az ide vo­natkozó rendeletet, s rámuta­tott, hogy a törvények alap­ján minden jogos, kirívó földügyi panaszt orvosolnak. Ez a munka megkezdődött Fábiánsebestyénben is. Álla­munk szem előtt tartja, védi a dolgozó kis- és középpa­rasztok érdekeit, természete­sen ugyanakkor védi a társa­dalmi tulajdont is, hiszen ez rendszerünk lényegéből fa­kad. Többen érdeklődtek föld­­ügyekben; megbeszélték, hogy a 45-ben földhöz jutot­tak, ha a földdel kapcsolatos adósságaikat rendezték, elad­hatják a földet, mint más tu­lajdonosok. Egyöntetűen el­ítélte a gyűlés Fülöp Balázs helyi földművesszövetkezeti alkalmazottat, aki érthetet­len fellépésével akadályozni igyekezett a törvényes föld­rendezést. Fülöp egykori ku­­láktanyában, Darók-földön lakik, és február 26-án, ami­kor a Rákóczi Tsz részére mérték a régebb óta szövet­kezett, volt kulák-földet, ócsárolta a földmérőket. Fü­löp Balázs kijelentette: ►»... ebbe a tanyába más nem jön, csak Darók (a kulák), vagy én«. Kissé furcsa, hogy a szocialista szektor dolgozó­ja sorsk­özösséget vállal az osztály­ellenséggel. (Mit szól ehhez a MÉSZÖV?) A fábiánsebestyéniek érde­kes, vitás gyűlése minden részvevőnek sok tapasztala­tot adott. — István — Tizenegyezer lakást adnak­ át az idén Csütörtökön délelőtt az Építésügyi Minisztérium kol­légiumi termében Lux László építésügyi miniszter­­helyettes sajtótájékoztatón ismertette az építő- és építő­anyagipar idei feladatait. A miniszterhelyettes töb­bek között az idei lakásépí­tési­­ programról is beszélt. Elmondotta, hogy a múlt évben 17 800 lakás építését kezdték meg országszerte. Ezek a lakások jelenleg tíz­­nyolcvanszázalékos készült­ségi fokban állnak. A ter­vek szerint az idén folyama­tosan tizenegyezret adnak át. (21) — Akaratos teremtés vagy, Jelena Oszipovna, — jegyezte meg Makszim Makszimilia­­novics. — És még te akarsz iskolába menni ! — Iskolába? Egy ilyen csöppség... Hány éves tulaj­donképpen? — Nem akarnak felvenni az iskolába, — szólt közbe Ignusk­a durcásan. — A ta­nító néni azt mondja, kicsi vagyok még, pedig mindent fejből tudok, ami a könyvek­ben van ... Úgy látszik, az iskola fájó pont volt Lenuska számára. Egy mukkot se szólt többet. Valentyina hozzáhajolt, a kislány kék szemébe nézett és megkérdezte, szereti-e a cukorkát? Lenuska azt fe­lelte, hiogy szereti ám, és Pe­tyusa vesz is neki, mihelyt Osszippal együtt kincsre buk­kannak. — Édes néni, tegyél le. Már nem esik úgy az eső, — suttogta. — Csakugyan van nálad cukorka? Előkerült egy kerek kis doboz, melyet Valentyina Szemjonova mindenüvé ma­gával vitt, s Lenuska két szem cukrot kapott belőle. A lányka az egyiket tüstént be­kapta, a másikat némi habo­zás után csipkebokorral sza­kított levélbe göngyölte és ap­ró markába szorította. Az eső lassan elállt, a szél is lecsöndesült. A mennydör­gést halk morajjá szelídítette a távolság. A felhők közül előbukkant az égbolt egy-egy tenyérnyi darabkája. Csak­nem teljesen fakó volt, mint­ha a zápor elmosta volna szép kék színét. A nap előbukka­nó sugara tétován csillant meg a tócsákban, melyekben Lenuska tapiskolt. — Nini, elénk jönnek! — kiáltott fel Abaszin. Valen­tyina szíve megdobbant: ész­revette Favelt, aki egy fiú társaságában feléjük tartott az ösvényen. Köpenyében, magas szárú, súlyos csizmájá­ban, fekete bőrsapkájá­ban a napvilágnál ismét igen nagy­nak és marconának látta. De Pavel boldogan rámosolygott és Valentyina nyomban fel­derült. — Üdvözlöm az agyon­­ázott-fázott társaságot, — szólt vidáman Pavel. — Be­mutatom neked Petyusát, Makszim Makszimilianovics szerint a szerencse kegyelt­jét. — Igen, igen, a szerencse kegyeltje, a vidék nagy isme­rője és ásványkutatója! — bólogatott Abaszin. Pavel kísérője, a tizankét­­tizenhárom esztendős, vé­­re­nypénzű, sötétbarnára sült legényke rendkívül magabiz­tos jelenség volt. — Jónapot! — köszönt fennhangon, nem zavartatva magát Abaszin és Pavel tré­fájától, és komolyan, de nem barátságtalanul szem­ügyre vette Valentyinát. Ám hara­gosan félbeszakította a bá­­mészkodást és haragosan rá­­kivállt a kislányra: — Miért szöktél meg hazulról, hé? Lenuska azonban még csak meg se szeppent. Az egy szem cukrot a fiú szájába dugta és nevetett. — Te konok! —■ korholta szigorúan Petyusa, de nem állotta meg, hogy mosollyal ne válaszoljon a kislány ne­vetésére. — Találkozott Oszip Ro­­manoviccsal? Beszélt vele? — kérdezte Pa­vel­től Abaszin. — Találkoztam is, beszél­tem is . .. Kiderült, hogy Oszip apja, Roman, az Elát­kozott­ bányában dolgozott. — Tényleg, mintha ott dol­gozott volna... Csakhogy Romántól aligha tud meg valamit... Az örég meghib­bant, csak néha,­napján van észnél... Hát megjöttünk! — kiáltott fel. — Őszintén szól­va, Valentyina Szemjonova, csak most következik a ki­rándulás java. Mindenekelőtt tekints szét az almarin­hita elhagyott székhelyén. A na­pokban, mint minden eszten­dőben, a kerületi fogyasztási szövetkezeti központ megbí­zásából a lakosság elkezdi a gomba- és bogyószedést. Ma mindössze ez a vidék neveze­tessége, így látta meg először Va­lentyina a magas gránitdomb mögött megbúvó Lófej-tele­­pet. 1 .­­ A mindössze öt-hat kuny­hóból álló telep egy keskeny kis patak partján emelkedő halmocskán terült el. Aligha képzelhetünk el nyomorúsá­gosabb látványt, mint ami­lyet a korhadt, mohaleple zsirdelytetők alatt roskado­zó, parányi viskók nyújtot­tak. Az elhagyatottság min­denen meglátszott. A friss deszkáiból épült nagy fészer, mely alatt hordók, ládák és kosarak tornyosodtak, mint­ STAXOV REGÉNYE ha még inkább kihangsúlyoz­ta volna a telep koldussze­génységét. Kugyelnoje takaros házacs­kái, Novokam­enszk masszív, jómódról tanúskodó épületei után a kincskeresők telepe mintha abból a régmúlt vi­lágból buk­kant­ volna elő, melyet Valentyina csak hal­lomásból és könyvekből is­mert. * 1 ‘ '' — Ez a telep mindig ilyen volt. .Kiáltó nyomor minde­nütt, — magyarázta buzgón Makszim Makszimilianovics. — Bezzeg nem ilyenek voltak az aranyásók telepei. Az aranyásó csak állh­átatos a ku­tatások árán akadt lelőhely­re, és ezt a néhány gramm drága fémet is több tonna kő­zetből kellett kihámoznia. A szerencsés , véletlenre való várakozásban félparaszti éle­tet élt, Ma meg ráadásul még állami támogatást, kölcsönt is­­élvez. Más volt a helyzet a drá­gakőkeresőknél: ők kizárólag a jó szerencsébe, a sors ke­gyébe vetették minden re­ményüket. Nem volt és nem is lehetett semmi törvénysze­rűség, aminek alapján meg­állapíthatták volna, hogy a régi bányák útvesztőiben va­lóban van-e almarin-törme­­lék, és ha igen, hol van? Ha a jószerencse kedvez, ráta­lálsz, ha nem is töröd magad utána, de ha »­meg vagy ba­­bonázva« —, akkor sem buk­kansz nyomára, ha az egész hegyet felforgatod. Innen ered a kincskeresés, innen a szeszélyes szerencsé­be vetett remény, 5 a kincs­keresők, míg 4 erre jártak, úgy éltek, mint az erdők ma­darak .. • — Lám, .lám, mire vitte az emlősefókát *1 drágakő! Teljes pusztulás! — kiáltott Aba­­szin.r—. Csak az a vigasztaló, hogy mindörökre vége. Novo­­kamenszkben olyan kevés kincskereső maradt, hogy az ember az ujjain is megszám­lálhatja őket. A kincskere­sőik ivadékai beléptek a szö­vetkezetekbe, vagy állaani bá­nyáknál helyezkedtek el. — Petyusáihoz fordult. — Hát veled mi van, fiú, hisz ha jól tudom, Bazsenovkában akartad tölteni a nyarat? Petyusa Lenuska falé bö­kött ál­mával. Mitévő lenne nélkülem, — dünnyögte rosszkedvűen. — Oszip, meg Reman nyáron nem marad Bazsenovkában, ő meg mindenüvé velük megy, — azzal Lenuska után loholt és kézenfogva vitte a telep felé. (Folyt. köv.) 2. 4 HÍRLAP 1957. március 1. Halálos gázolás Szerdán a délelőtti órák­ban egy vásárhelyi tehergép­kocsi munkásokat vitt a vá­sárhelyi-szegedi műúton Előtte hajtott két kerékpá­ros és az egyik az utolsó pil­lanatban jelezte a balrafor­­dulást, éppen akkor, amikor a tehergépkocsi kerülni akar­ta. A gépjármű nem tudott megállni, és így a kerekek el­gázolták Albert Ferencet. A 65 éves öreg­embert kórházba szállították, ahol sérüléseibe belehalt. Meddig lehet beküldeni a lottó­­szelvényeket? Közeledik a lottó első sorsolá­sának ideje, március 7-e. Ezzel kapcsolatban az Országos Taka­rékpénztár felhívja a figyelmet, hogy a szelvényeket kellő idő­ben küldjék be a sportfogadási és lottó-igazgatósághoz. A ké­sőn beérkezett szelvények nem érvényesek, illetve nem vesznek részt a sorsolásban. Vidéken kedden, legkésőbb szerdán­ reggel adhatják le a lottó­szelvényeket a fogadók. Ütéssé a „Helyesen oldják-e meg* a földrendezést Magyarcsanádon ?'*'* című cikkünkhöz A I.Csongrád megyei Hírlap“ február 23-i számában magyar­­csanádi tudósítónk cikket írt ar­ról, hogy „Helyesen oldják-e meg a földrendezést Magyarcsa­­nádon?“ Tudósítónk ebben az írásában kifogásolja, hogy a „földrendező bizottság" gyakor­lati munkája nem kielégítő és a föld­ügyek rendezése során több olyan 200—300 négyszögöles háztáji kerttel rendelkező kisem­ber van, aki „a földrendező bi­zottság nem körültekintő intéz­kedése folytán hátrányt szen­ved“. Ugyanis nem adják vissza nekik a régebben betagosított, közvetlen a falu alatt húzódó volt háztáji kertecskéiket. A cikk nagy visszhangot kel­tett Magyaaresalulban­ és a­­tudósí­tás nyomán küldöttségek keres­ték fel a községi tanács végre­hajtó bizottságát. Hivatkozva a cikkre, mindannyian „az ősi földet“ követelték vissza. Való­jában tehát tudósítónk cikke nemhogy elősegítette volna Ma­­gyarcsanádon a földügyek rende­zését, hanem akaratlanul is, meg­gátolta azt bizonyos fokig. A lapban megjelent tudósítást Sze­ges Mihály elvtárs, a községi ta­nács V. b. elnöke is kifogásolta, és kérte, hogy a szerkesztőség a helyszínen győződjék meg a tényekről. Kérésének eleget tet­tünk, s lapunk egyik belső mun­katársa a megyei tanács mező­­gazdasági osztályának földrende­ző szakemberével a következők­ről győződött meg Magyarcsa­­nád községben. A lap február 23-i számában megjelent tudósítás valóban töb­bet ártott, mint használt, ugyan­is a lakosság egy részét a községi tanács végrehajtó bizottsága el­len hangolta, noha a tanács vég­rehajtó bizottsága az Elnöki Ta­nács 10-es számú törvényerejű rendeletét alkalmazza most a földrendezés során, és e rendelet végrehajtási utasításai szerint intézkedik. A községben — miként a tör­­vényerejű rendelet előírja — elő­ször is a termelőszövetkezetből kilépett parasztok földügyeit ren­dezik. Az Úttörő Tsz-ből az ősz folyamán 5 dolgozó paraszt lé­pett ki, a Haladást Tszcs-ből 10, a Május 1. Termelőszövetkezet pedig feloszlott. Az Últöző Ter­melőszövetkezetből kilépett 5 dolgozó paraszt a rendeletnek megfelelően már meg is kapta földjét, mégpedig a tsz szétszórt tábláiról. Úgyszintén a Haladás Tszcs-ből kilépettek is. A felosz­lott Május 1. Termelőszövetke­zet 56 tagja pedig a következő­képpen részesült földjuttatásban: a volt tsz 38 hold betagolítatlan földjét elsősorban azok kapták meg, akik annak idején azt be­vitték a termelőszövetkezetbe. De ezenkívül hozzá kellett nyúl­ni a felosztott tsz 370 hold be­­tagosított földjéhez is, s abból 146 holdat felosztottak a kilépők között a bevitt földek arányá­ban. Maradt tehát 224 hold be­tagosított, 50 holdas összefüggő táblákat meghaladó állami tarta­lékterület. Ezeket kártalanítás cí­mén a rendelet értelmében ki­osztani nem szabad, mivel nagy­ságuk a 25 holdat meghaladja. Van a községben azonban mintegy 200—240 hold szétszórt állami tartalékterület, amit fel lehet használni a kártalanításokra. Ezzel szemben február 26-ig a községi tanács végrehajtó bizott­ságához 57 jogos földrendezési kérelem érkezett be, amelyek összesen mintegy 200 hold föld tulajdonba adását jelentik majd, azonban számolni lehet azzal, hogy ez a szám kissé emelkedik. Éppen ezért a községi tanács végrehajtó bizottsága, a rendelet szellemének megfelelően a ren­delkezésre álló tartalékföldekből először annak a 35 kérelmező­nek az igényeit elégíti ki, akik 1049-től számított valamely la­­gosít­ás során cserekártalanítást nem kapott. Másodsorban azo­kat kártalanítják földdel, akik az 1949-es román—magyar ket­tős birtokosság megszüntetésével kártalanítást nem kaptak. Az ezek után is megmaradó tartalék­területekből pedig bizonyos fo­kig azokat lehetséges kártalaní­tani, akik az államnak 1952. augusztus 30-a után felajánlott földjeikért most kártalanítást kér­tek, illetőleg azokat,­­akik örökö­södésből kifolyólag adtak be jo­gos kérelmet. Tehát azok, akiknek földjét 1955 nyarán tagosították be, s földjeikért meg is kapták a cse­reingatlant, ,,vissza az ősi föl­det" jelszóval nem jogosultak ar­ra, hogy a tanács visszaítélje ne­kik régebbi földjüket. S­P 0­7 A MAV-HMTE labda­rúgó szakosztályának új vezetősége A MAV-HMTE vezetőségi ülésén megválasztották a sportkör labdarúgó szakosz­tályának vezetőségét. Elnök: Oskovics Pál, Intéző: Baga­­méri Lajos, edző: Ördögf­ László (Szeged). A második csapat intézője: Kanász Sán­dor, az ifjúsági intéző: Boda Andor. Pénztáros: Zentai Antal. A szakosztály vezetésében még két elnökségi tag is közreműködik. JÉGSPORT Mozgalmas nap volt szerdán az Egyesült Álamok-Deli Colo­­­­rado Spiringsben az idei mű­korcsolyázó VB színhelyén. • Először a még hátralevő is kö­telező ,gyakorlatot futották le a női versenyzők. A vezető Carol Heiss amerikai tovább növelte előnyét és biztosan tarja elsősé­gét. A késő esti órákban dőlt el a páros műkorcsolyázó világ­­bajnoki cint sorsa. A páros műkorcsolyázás vi­lágbajnoka Barbara Wagner— Robert, Paul. (kanadai). Moszkvában egyre­ fokozódó érdeklődés mellett folytatták szerdán a jégkorong világbajno­ki küzdelmeket. A Svédország— Csehszlovákia „rangadón” a svédek 2:0 arányú győzelmet arattak. A szerdai nap meglepetése kö­zé tartozik a szovjet csapat ha­talmas 22:5 gólarányú győzelme is az osztrákok felett. ia SAKKISKOLA Vezeti: MÁTHÉ ISTVÁN BOTVINNIKO SZMISZLOV páros mérkőzést, szombaton ün­nepélyes keretek között nyitják meg Moszkvában. Az­­első for­dulóra kedden kerül sor. A nagymesterek 24 játszmát vál­tanak egymással. Az eddigi sza­bályok szerint, ha a világbajnok döntetlen eredményt ért el ak­kor megvédte a világbajnoksá­gát mint ezt két ízben meg­tette Bronstein és Szmiszlov el­len. A Nemzetközi Sakkszövet­ség 1954. évi kongresszusán meg­változtatta a világbajnoki mér­kőzés szabályait, s most már a páros mérkőzést döntésig kell játszani. A mai játszmát, Szmiszlov nagymester még 14 éves korá­ban játszotta. Ma 36 éves. Mi benne látjuk az új világbajno­kot! VEZÉR­ GYALOG MEGNYITÁS (Moszkva, 1933.) Geraszimov Szmiszlov 1. A4, d5 2. Hf3, Hf6 6. C3, c6 4. Fd3, c5 5. b3, Hc6 6. Ff­2, FdS 7. 0—0, Vc7, 8. a3, bS 9. c4, Fb7 10. Hc3, a6 11. Be1, cd4x 12. ed4x, 0—0 13. Ha4, Ff4 14. He5, dc4x 15. bc4x, Hc5x 16. de5x, VC6! 17. Ff1 (Talán jobb lett vol­na: 17. Vf3-mal a játék egysze­rűsítésére törekedni. 17. f3-ra,­­ Hg4 jönne gyors nyeréssel.) 17-----Bfd8 18. Vb3, Hg4 19. h3, B­13) (Ragyogó kombináció! Persze, a bástya nem üthető: 20. Vd3x, Fh2+ 21. Kh1, Hf2x+ és vezérnyerést.) 20. Vb6x, Bh3...­ (A kombináció csattanója: 21. Vc8x-re. — Fh2+ 22. Khl és Hf2 matt következik. 21. Fd4, Fh3,f 22. Khl, Fe5xf 23. Kgl, Fh2+ 24. Khl, Fc7+ vezérnyerés.) — Világos feladta. Szmiszlov nagy­mester első játszmája, amely a „Zeitschrift „G4” — hasábjain megjelent. MEGFEJTÉSI VERSENYÜNKET a mai rovatunkban megkezd­jük. A verseny negyedévig tart. A feladatokat a sakkjáték kü­lönböző területeiről válogattuk ki — szem előtt tartva, hogy ezekkel a feladatokkal a gya­korlati, illetve a verseny alatt, a sakktáblán is találkozunk. Mindenki próbára teheti sakk­képességeit, és a szórakozás még lehetőséget is nyújt a fej­lődésre. Aki a negyedévi ver­senyben a legjobbnak bizonyul, zsebsakk jutalomban részesül. A többi helyezettek sakk-köny­vet kapnak. Megfejtések szerkesztőségünk címére küldendők „Sakkiskola” jelzéssel. Megfejtési határidő a megjelenéstől számított két hét. L Egyszerű végjátékok Világos: Ka6, Ba7 (2) Sötét: Kb8, gy.: c2 (2) Világos Indul és látszólag re­ménytelen állását partkombiná­­cióval menti döntetlenre. Beküldési határidő: március 13. Hódmezővásárhelyen vasárnap rajtolt a „Serleg”-mér­kőzés. Október óta ez volt az első verseny, amelyen Vásár­hely sakkozói találkoztak — Ver­senyszerűen — egymással. Ez a kiesett idő nagyon meglátszott, főleg az élgárdán, akik durva elnézésekkel vesztettek. A leg­nagyobb­­ érdeklődés a MÁV­­KMTE „A” és a MÁV-HMTE ,,B” csapatának küzdelmét kí­sérte. A heves összecsapásból a szerencsés ,,B”-csapat került ki győztesen 51/„—1­/1 (1) arányban. Nagyon jól rajtolt a Gimnázium csapata, amely a Csongrádme­­gyeii Hírlap csapata ellen 51/,,, 2­1­,-is győzött. A Szpartakusz is kitett magáért: 5:3-ra győ­zött a Textilesek ellen. A Va­sas 1. lelépte a Vasas II-t (7:1). A XI. forduló párosítása: MAV­­HMTE A—Fémipar, Gimn.—Tex­tiles SX, Vasas II—Cs. Hírlap, MAV-HMTE B—Vasas L, Napoleon—Bertrand játszma befejezése: 14. Bf8f, FfSx 15. Fg5+, Fe­7 16. Fe7xf, Ke7x 17. Vf7+, Kd8 18. Vfa matt. Helye­sen oldották meg: Bezdán L., Széll F., Pál I. és Tóth J. (Hmv­­h­ely), Bucsányi M. (Makó), Vá­­czi L. (Nagymágócs), ifj. For­rai L. (Szentes), Molnár P. (Nagylak).

Next