Csongrád Megyei Hirlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II. évfolyam, 100. szám Szerda, 1957. május 1. Ára: 60 fillér A magyar szocialista erők nagy seregszemléje írta s TÖRÖK LÁSZLÓt az MSZMP Csong­rád megyei intéző bizottságának tagja Hatvanhét évvel ezelőtt, 1890. május elsején ünnepelt először együtt a világ forra­dalmi proletariátusa. Hat­vanhét esztendeje, hogy ez a nap a munkásosztály nem­zetközi harci ünnepe. Ezen a napon minden esztendőben a nemzetközi proletár szoli­daritás és a szocialista tár­sadalmi rendért folyó harc szükségessége mellett tesz hitet a világ munkássága. Május 1 a munkásosztály ünnepe, amelynek az egész világon történelmi hivatása a kizsákmányoló társadalom megdöntése, a szocializmus felépítése; május 1 nemzet­közi ünnep, mert a munkás­­osztály nemzetközi összetar­tását demonstrálja; május 1 harci ünnep, amikor a mun­kásosztály megmutatja ere­jét a tőkésosztállyal szem­ben. A szocialista tábor orszá­gaiban már nemcsak a mun­kásosztály sorakozik fel má­jus elsején, hanem vele együtt a dolgozó parasztság, a haladó értelmiség, az ifjú­ság legjobbjai és hitet tesz­nek a szocialista társadalmi rend mellett. A világ forradalmi proleta­riátusa az elmúlt közel hét évtizedben mindenkor hű marad a május­­ harcos ha­gyományaihoz. A burzsoázia véres terrorja ellenére is minden esztendőben meg­ünnepelte és megünnepli ezt a napot. Így van ez ma is, amikor nemcsak Budapesten és Moszkvában, hanem Ber­linben, Londonban, Tokióban és Párizsban is a munkások vörös zászlaja lobog fennen hirdetve, hogy a történelem kereke előre forog és eljön az idő, amikor az egész vi­­lágon győz a munkásosztály, a dolgozó nép ügye, a szocia­lizmus. A magyar munkásosztály hűen a nemzetközi proletár összefogás eszméjéhez, 1890- től minden esztendőben meg­ünnepelte május 1-ét. De va­lóban szabadon először csak 1919. május 1-én, a Tanács­­köztársaság idején ünnepel­tek a magyar proletárok, amikor Budapesten hatszáz­ezres, Vásárhelyen húszezres tömeg vonult fel. Az ellenforradalom győzel­me, a Horthy-korszak nép­elnyomó uralma befolyásolta május 1-e megünneplését, de a Kommunisták Magyaror­szági Pártja ébren tartotta a dolgozókban május 1-e har­cos forradalmi szellemét. És 1945-ben újra szabadon ün­nepelt a magyar dolgozó nép. Az első proletárállam, a Szovjetunió, amely ellen összefogott a világ kapitalis­ta nagyhatalmainak többsé­ge, a második világháború­­ban szétzúzta a reá támadó erőket és hazánkból is kiker­gette a fasisztákat, s népünk­nél nemcsak az utca , az ország ura lett. Ma tizenharmadszor ünne­peljük szabadon május 1-ét. Ma újra ünnepel a magyar munkásosztály, vele együtt dolgozó népünk egésze, mert nálunk már nemcsak a mun­kásosztályé, hanem a dolgozó népé ez az ünnep. Ma ha­zánk dolgozói, Csongrád me­gye dolgozói a proletár nem­zetköziség vörös zászlaja alatt együtt ünnepel a világ­­ munkásaival, azonban meg­változott körülmények kö­zött, mert az elmúlt 67 esz­tendő a nemzetközi munkás­­osztály viharos erejű növe­kedését hirdeti. Ma a földke­rekség csaknem egyharma­­dán a munkásoké a gyár, az állam, a parasztoké a föld és ez nálunk is így van. A mai május 1-e megün­neplésének különös jelentő­sége van, hiszen októberben ellenforradalom dühöngött hazánkban, vissza akarták állítani a tőkések, a földbir­tokosok uralmát. Októberben plakátok jelentek meg Buda­pesten, hogy „Nem lesz töb­bé május 1”. De lett május 1, mert nem voltunk egye­dül, mert a Szovjetunió, kormányunk kérésére teljesí­tette proletár internaciona­lista kötelességét, segítségére sietett a magyar dolgozóknak, szétzúzta az ellenforradal­mat, megvédte a munkásosz­tály államát és ezzel egyidő­­ben elhárította a fejünk fö­lött lebegő világháborús fel­hőket is. Minden becsületes dolgozó ember tudja, hogy ha a Szovjetunió nem segít, akkor visszaáll hazánkban a kapi­talizmus, vele együtt a kímé­letlen fehérterror,, még na­gyobb fokú, mint a Tanács­­köztársaság bukása után, pedig akkor is a magyar nép legjobbjainak tízezreit pusz­tították el. Nagy Ir­éék, Losonczyék, a Szabad Európa rádió, a ka­pitalista Nyugat „nemzeti forradalomnak” keresztelte az ellenforradalmi tetteket. Azt kérdezzük: micsoda nemzeti forradalom az, amelyben fő szerepe van Mindszentynek és a Horthy­­rendszer levitézlett elemei­nek? Milyen nemzeti forra­dalom az, amelyhez felajánl­ja segítségét Horthy, a nép hóhéra, milyen nemzeti for­radalom az, amelynek együtt örül a világ valamennyi fa­sisztája? Az ilyen „forrada­lom” csak a nép ellenségei­nek megmozdulása, ellenfor­­raadalom lehet. Az ellenforradalom marad­ványai azt hangoztatják, hogy vonuljanak ki a szovjet csapatok. Mi erre azt mond­juk, hogy a becsületes dol­gozó tömegeknek, a munká­soknak, parasztoknak, az ér­telmiség legjobbjainak ez nem követelése, azoknak nem sürgős a szovjet csapa­tok kivonulása, ellenben sür­gős az ellenforradalmárok­nak és sürgős volna Nyugat­nak, mert ők szeretnének bennünket védtelenül látni. Mi a becsületes dolgozókkal együtt azt mondjuk, hogy a szovjet csapatok addig fog­nak ittmaradni, ameddig kell. Addig, amíg a kapita­lista országokban levő, elle­nünk irányuló támaszponto­kon amerikai hadsereg van és ha azoknak nem sürgős onnét kivonulni, akkor ne­künk még úgysem sürgős a szovjet csapatok kivonulása. A Szovjetunió katonai se­gítségét Nyugaton a magyar belügyekbe való beavatko­zásnak minősítették. Mi azt kérdezzük: miért nem emel­ték fel tiltakozó szavukat 1919-ben, amikor az antant­csapatok szétzúzták a Ma­gyar Tanácsköztársaságot ? Akkor az egész világ bur­zsoáziája örömmámorban úszott, a magyar burzsoázia együtt a földbirtokosokkal pedig térdig gázoltak a pro­letárvérben. Mi ezt nem fe­lejtjük, nem felejtették el apáink, nem fogják elfelej­teni fiaink, mint ahogy nem felejtjük 1958. október 23-át sem, amikor ugyanazt akar­ták megismételni. Most, a 13. szabad május 1-én, ha visszapillantunk az elmúlt 13 évre, látjuk, hogy ez a korszak — a meglévő hibák ellenére is — pozitív történelmi korszak, a szocia­lista forradalom korszaka volt, amit elsősorban nem a hibák, hanem a nagy szocia­lista vívmányok jellemeznek. Hiszen az eltelt esztendők alatt a munkásosztály, a dolgozó nép, a párt vezetésé­vel felépített egy háború ál­tal rombadöntött országot, felosztottuk a földet, az Esz­­terházyak, a Festetichek sok százezer holdját éppúgy, mint az egyházi nagybirtokokat. Dolgozó népünk megelége­dettségére, megteremtettük a jó forintot, államosítottuk a bányákat, gyárakat, korszerű ipart és fejlődő mezőgazda­ságot teremtettünk, lényegé­ben leraktuk a szocializmus alapjait. Az iskolák kapuit kinyitottuk a munkás- és parasztgyerekek­­előtt, egy­szóval az elmúlt évek folya­mán a dolgozók milliói kerül­tek emberibb viszonyok közé. Dolgozó népünk a kommu­nisták vezetésével az elmúlt alig egy évtized alatt hatal­mas munkát végzett. Mégis októberben, november elején, az ellenforradalom ideje alatt nagy hangon hirdették, hogy az elmúlt évek alatt a kom­munisták csak hibákat kö­vettek el, hibát hibára hal­moztak. Senki nem tagadja, megmondjuk nyíltan, hogy az eredmények mellett voltak hibák, követtünk el komoly hibákat is. Persze, a Horthy-rendszer levitézlett urai és a kapitalis­ta Nyugat más hibákat hány a szemünkre, mint a becsü­letes dolgozók. Ők azt tart­ják hibának, hogy a gyár üg­rében nem a Weiss Man­­frédek döntenek, hogy a par­lamentben az üzemek, a fal­vak dolgozói vannak, hogy nincs urasági cseléd, nincs millió koldus, de van 609 ezer újgazda és sok száz ter­melőszövetkezet. Ők ezt tart­ják hibának, de mi erre azt mondjuk, hogy kövessen el a kapitalista Nyugat is ilyen hibákat, osszanak földet a cldnélkülieknek, államosít­(Folytatás a 2 oldalon.) ­ A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Intéző Bizottságának üdvözlete és f­elhívása megyénk dolgozóihoz! A világ munkásosztályának nagy nemzetközi ünnepén — amikor a ma­gyar dolgozó nép a 13. szabad má­jus 1-ét ünnepli — üdvözöljük me­gyénk munkásait, dolgozó parasztjait, haladó értelmiségét, minden becsüle­tes dolgozóját. Május 1-re a nemzetközi munkás­­osztály összefogásának szimbóluma, a ,,Világ proletárjai egyesüljetek’’ jel­szó megtestesítője. Ez az ünnep a ka­pitalista országokban — amint a fel­­szabadulás előtt nálunk is — más tartalommal bír. Ott a munkásosztály­nak a felszabadulásért folytatott har­cát, a nemzetközi összefogásra való törekvését jelképezi, a szocialista tá­bor országaiban pedig a felszabadult munkások és dolgozók nemzetközi összefogásának és a megbecsült mun­kának szabad ünneplését jelenti. A magyar munkásosztály, dolgozó né­pünk — az októberi ellenforradalmi események után — sokkal bensősé­gesebben ünnepli, mint valaha a nemzetközi szolidaritás, a szocialista tábor dolgozói összetartozását. Az októberi ellenforradalmi esemé­nyek következtében rengeteg anyagi érték, népünk verejtékes munkájának gyümölcse elpusztult, mintegy 14 mil­liárdos anyagi kár származott. Az or­szág rendkívül súlyos gazdasági hely­zetbe jutott. E súlyos gazdasági hely­zetből a magyar népet hű barátaink, a Szovjetunió és a testvéri népi de­mokratikus államok erkölcsi és gazda­sági támogatása segítette ki. Saját erőnkből nem tudtuk volna elhárítani a teljes gazdasági romlást, az inflá­ciót, mely népünknek nyomorúságos életet jelentett volna. Az adott segít­ség bármily nagy jelentőségű, egyma­gában azonban országunk, népünk fel­virágoztatásához nem elégséges. A testvéri szocialista országok segí­tése, és dolgozó népünk eddig megtett erőfeszítései ellenére is országunk gazdasági helyzete még mindig igen súlyos. Ennek megváltoztatására dol­gozó népünk egységes erőfeszítésére­­van szükség. A legöntudatosabb munkások és munkásnők, a mezőgazdasági dolgo­zók, a haladó értelmiségiek látva gaz­dasági helyzetünk nehézségeit, egyre nagyobb számban indulnak harcba a termelést illetően mutatkozó hibák felszámolásáért. Egyre többen értik meg azt, hogy népünk életének jobb­­rafordulását csak a termelő munka állandó fokozásával, a munka minő­ségének javításával lehet elérni. Lát­ják azt is, hogy ennek legfőbb elő­mozdítója a helyes teljesítményen ala­puló bérezés újbóli megteremtése, il­letve annak kiszélesítése. Egyre töb­ben ismerik fel azt is, hogy a szocia­lizmus építésének fontos emeléje az igazán alulról, a dolgozók által kez­deményezett nemes verseny, az egy­mással való nemes vetélkedés a mun­kában a több termelésért, a jobb mi­nőségű munkáért. Ezeknek az öntuda­tos dolgozóknak kezdeményezését a Magyar Szocialista Munkáspárt me­gyei intéző bizottsága messzemenően támogatja, mert nehéz gazdasági hely­zetünkből egyetlen kiút van, az ipari és a mezőgazdasági termelés nagy­arányú fellendítése, a munka minősé­gének és mennyiségének állandó ja­vítása. A megyei intéző bizottság tudja azt, hogy nehézségeinket csak közös erő­vel lehet leküzdeni. Ezért felhívja megyénk minden kommunistáját, pártonkívüli becsületes dolgozóját, az ipari és a mezőgazdasági üzemek munkásait, a termelőszövetkezeti és az egyéni parasztokat, a haladó értelmi­séget, megyénk szorgos dolgozó népét, hogy közös erővel, tudásunk és aka­raterőnk latbavetésével, a termelési eredmények fokozásával küzdjünk ha­zánk dolgozó népünk jobb életéért. Munkánkkal mutassunk példát más megyék dolgozóinak is. Kövessük az ország nagyüzemeiben dolgozó legki­válóbb munkások és más területen dolgozók harcos példáját. Mindezzel adjuk tanúbizonyságát annak, hogy a legteljesebb felelősséget érezzük or­szágunk ügyei iránt. Az intéző­bizottság bízik abban, hogy megyénknek azok a dolgozói, akik a felszabadulás előtt, az elnyo­más éveiben is mindig a haladás har­cosai voltak, magatartásukkal sok esetben példát mutattak, ma is hűek maradnak a „Viharsarok” szelleméhez, és gazdasági életünk megjavításért, a szocializmus megvalósításáért tovább­ra is az élen haladnak. Megyénk minden becsületes dolgo­zóra bízzék a Magyar Szocialista Mun­kás Pártban, a forradalmi munkás­paraszt kormányban, kövesse e szer­vek útmutatásait, támogassa a pártot és a kormányt munkájában, mellyel népünk legfőbb érdekét, a szocialista gazdasági rend megteremtését segíti elő. Az intéző bizottság felhívja az MSZMP üzemi szervezeteit, a KISZ-t és más ifjúsági szervezeteket, a dol­gozók más társadalmi szerveit, az üzemi igazgatókat és gazda­ságvezető­­ket, a munkástanácsokat, az ipari és mezőgazdasági munkások szakszerve­zeteit, hogy munkájukkal támogassák és segítsék elő azon dolgozók számá­nak állandó növelését, akik gazdasági nehézségeink leküzdéséért eredmé­nyesen harcolnak. Felvilágosító, szer­vező munkával hassanak oda, hogy megyénk minden dolgozója munkája legjavával járuljon hozzá hazánk fel­virágoztatásához, dolgozó népünk éle­tének állandó javításához. Munkások! Elvtársak! Munkával biztosítsuk hazánk bol­dogabb jövőjét! Szilárd munkafegye­lemmel, a termelés növelésével, az önköltség csökkentésével teremtsük meg népgazdaságunk szilárd alapjait! Dolgozó parasztok! Termelőszövetkezeti tagok! Álla­m gazdaságok és gépállomások dolgozói! Biztosítsátok a nép kenyerét tegye­tek meg mindent a bő termésért! Értelmiségi dolgozók! Hűen a nép­hez és a hazához, tudásotok legjavát adjátok a technika, a szocialista kul­túra és tudomány felvirágoztatás MSZMP MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA

Next