Csongrád Megyei Hirlap, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-18 / 140. szám

Folytatódik a leszerelési albizottság munkája A LONDONBAN FOLYÓ LESZERELÉSI TANÁCS­KOZÁSOKRÓL. Vasárnapi számunkban közöltük annak a javaslatnak a szövegét, amelyet Zorin, az ENSZ leszerelési albi­zottságának londoni tanácskozásain részvevő szovjet delegátus terjesztett az értekezlet elé. A javaslatnak — mint ismeretes — az a leglényegesebb pontja, hogy a­ nagyhatalmak két-három évre függesszék fel a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérleteket. Tegnap délelőtt a leszerelési albizottságban helyet foglaló nyu­gati küldöttségek megbeszélést tartottak, délután fél öt órakor pe­dig teljes ülésre került sor — továbbra is zárt ajtók mögött. Angol körök szerint nyugati részről az elmúlt napokban behatóan tanul­mányozták a szovjet javaslatokat. A világsajtó feltűnő helyen és igen kedvezően kommentálja a szovjet javaslatokat. — »A Szovjetunió már megmondta, hogy mit akar — állapítja meg a Pravda vasárnapi számában megjelent szerkesztőségi cikk, — majd rámutat, hogy a nyugati hatalmak az utóbbi időben a huzavona és a ravaszkodó frázisok taktikájá­hoz folyamodtak és szemlátomást ki akartak térni az atomrobban­tások haladéktalan eltiltásának megvitatása elől azon a címen, hogy az ilyen kísérletek beszüntetését nem lehet megvalósítani ellenőrzés nélkül. Az új szovjet javaslat azonban — állapítja meg befejezésül a Pravda — kiküszöböli a megegyezés útjában álló utolsó akadályt. A világ népei most újból meggyőződhetnek arról, hogy valóban őszintén akarják-e a kormányok megmenteni az emberiséget az atomháború veszélyétől. A Daily Express című angol lap általában az egész angol sajtó álláspontját juttatja kifejezésre, amikor megállapítja, hogy a szovjet javaslatok tényleg nagyfontosságú lépést jelentenek egy leszerelési egyezség aláírása felé. Az angol sajtó általános vélemé­nye, hogy belátható időn belül kompromisszumos kezdeti lépést lehet elérni a leszerelésben. Bár az amerikai sajtó szintén kénytelen elismerni a szovjet leszerelési javaslat nagy jelentőségét. Higtower, azt Associated Press amerikai hírügynökség washingtoni tudósítója rámutat arra, hogy amerikai hivatalos körök folytatni fogják taktikájukat és el­­­lenjavaslatokkal állnak majd elő. Egyik javaslatuk állítólag az lenne, hogy a nukleáris fegyverkísérleteket rövidebb időre, pél­dául 10 hónapra, vagy egy évre függesszék fel. Ezen elgondolás mögött — mint a tudósító rámutat — az áll, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező tíz hónap alatt úgy sem tervez lényege­sebb kísérlet-sorozatot. Bár e feltevéseknek — az eddigi amerikai magatartásból ítélve — komoly alapjuk van, mégis nem szabad elfelejteni, hogy az amerikai közvélemény is türelmetlenül várja az első részlet-meg­állapodást, amelyet az ismertetett átlátszó kifogásokkal úgysem lehet most már elodázni. A NÉMET SZOCIÁLDEMOKRATÁK VÁLASZTÁSI PROGRAMJA. A Német Szociáldemokrata Párt vasárnapi, dortmundi nagygyűlésén, Eicher, a párt program­bizottságának v­ezetője tíz tételben foglalta össze a párt választási célkitűzéseit. Ezek közül a leszerelésért folytatott küzdelem, az újraegyesítés megvalósítása, az atomenergia békés célú felhasználása a legin­kább említésre méltó törekvés. Erich Ollenhauer, a párt elnöke szintén felszólalt a gyűlésen. Kijelentette: Adenauer kormányzásának nyolc esztendeje alatt a néme­t nép nem jutott közelebb országának egyesítéséhez, sőt ez a politika akadályozza e cél elérését. Felszólította hallgatók, sza­vazzanak a szociáldemokratákra, akik, ha — mint mondotta ■ — megnyerik a választásokat, eltörlik a kötelező katonai szolgálatot és önkéntesekből alakítandó hadsereggel biztosítanák Németország vé­delmét. Ugyancsak vasárnap ért véget a Német Kommunista Párt kongresszusa. A kiadott közlemény megállapítja, hogy a párt az illegalitás ellenére is sikeresen folytatja harcát a békéért, az atom­­fegyverkezés és a militarizmus megszüntetéséért. A küldöttek elha­tározták, hogy kiáltvánnyal fordulnak a Szövetségi Köztársaság dolgozóihoz. -----------------Vis­­elc »»----------------­Véget ért a Béke-Világtanács cou­mbói ülésszaka A Béke-Világtanács colom­bói ülésszakán vasárnap is tovább folyt az általános vi­ta. A felszólalók arról be­széltek, hogy meg kell hiú­sítani az agresszorok terveit, a háborús gyújtogatók fon­dorlatait. A kiküldöttek figyelemmel hallgatták meg Péter János püspök, magyar küldött fel­szólalását, aki arról beszélt, milyen bestialitásokat követ­tek el az ellenforradalmi fel­kelés részvevői Magyaror­szágon, majd kijelentette, hogy ha Magyarországon visszaállították volna a ka­pitalisták uralmát, ez nem­csak a magyar népet, hanem egész Európa biztonságát is veszélyeztette volna. Az el­lenforradalom győzelme ese­tén ezen az ülésszakon nem jelent volna meg magyar ' - ---------- ■ küldöttség — mondotta Pé­ter János. A küldöttek viharos tapsá­tól kísérve Péter János kö­szönetet mondott a szovjet hadseregnek, amely meg­mentette Magyarországot a magyar nép számára. A BVT ülésszaka alkal­mából a ceyloni országos bé­kevédelmi bizottság felhívá­sára a colombói lakosok ez­rei vonultak ki az utcára, hogy egységesen tiltakozza­nak a nukleáris háborút ki­robbantani akaró imperialis­ták ellen. Megfigyelők sze­rint ez a colombói tüntetés a ceyloni főváros történetében az egyik legnagyobb tünte­tés volt. Egyheti munka után — mint a TASZSZ jelenti — vasárnap véget ért a Béke Világtanács ülésszaka. Merzagora ma tesz jeleütést Gronchinak A kereszténydemokrata Merzagora, az olasz szenátus elnöke, akit Gronchi köztár­sasági elnök szombaton azzal bízott meg, hogy tájékozód­jék a pártok vezetőinél, mi­lyen lehetőséget látnak a több mint egy hónapja tartó olaszországi kormányválság megszüntetésére, ma tesz je­lentést a köztársasági elnök­nek. Egy négypárti koalíciós kormánynak éppúgy vannak — vagy nincsenek — kor­­mányrajutási esélyei, mint egy tisztán keresztényde­mokratákból álló kormány­nak — állapítják meg római politikai körökben. --------------­Újabb francia katonai akciók Algériában A francia nemzetgyűlés ezen a héten vitát kezd Al­gériáról. Úgy látszik, az új francia kormány azzal akar­ja reménytelen algériai ka­tonai helyzetét jobb színben feltüntetni, hogy új egységek bevetésével támadásokat in­dít az algériai szabadsághar­cosok ellen. Mentre ezredes parancsnoksága alatt mint­egy száz felderítő-, vadász- és bombázórepülőgép indult a felkelők ellen, ugyanakkor jelentős gyalogsági egysége­ket is harcba vetnek. A francia sajtó ennek a katonai akciónak is éppen olyan kudarcot jósol, mint amilyent az előzőek szenved­tek. A KÜLPOLITIKA HÍREI - Dobi István, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Horváth Im­re, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere táviratban üdvözölte Gamal Abdel Nasz­­szert, Egyiptom köztársasági elnökét, illetve dr. Mahmud Favzit, az Egyiptomi Köztár­saság külügyminiszterét, Egyiptom nemzeti ünnepe al­kalmából. • Prága (MTI): A TASZSZ jelenti: a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának június 13-i és 14-i plénumán Hendrich, a központi bizottság titkárának beszámolója nyomán határo­zatot hozott a párt ideoló­giai munkájának néhány kérdésben. A plénum felhívást intézett a pártszervezetekhez, a kom­munistákhoz, hogy még ébe­rebben őrizzék a marxizmus­­leninizmus forradalmi taná­nak tisztaságát és erősítsék a párt ideológiai munkáját. • Moszkva (PAP): Moszkva közelében pénteken este le­zuhant egy lengyel utasszál­lító repülőgép és a szeren­csétlenség 9 áldozatot köve­telt, röviden Kairó (Reuter). Az Al Mes-­­­sa című kairói napilapban megjelent Khaled Mohieddin főszerkesztő cikke, amely közi, hogy Egyiptom és Szíria nem nyújt majd segítséget Jordániának. »Nincsen semmi célja töb­bé annak, hogy az arab or­szágok segítséget nyújtsanak Jordániának, míg a jelenlegi kormány uralmon van, mert az ezt a segítséget arra hasz­nálná fel, hogy további csa­pásokat mérjen Jordánia né­pére.«• Amman (Reuter) Számi­r Rifai jordániai külügyminisz­ter, a minisztertanács négy óra hosszat tartó vitája után bejelentette, a kormány úgy döntött, hogy feloszlatja a kairói nagykövetséget és ha­zahívja annak személyzetét. Mint mondotta, ez ellenlépés Egyiptomnak azzal az intéz­kedésével szemben, hogy ki­utasította a jordániai nagykö­vetet, majd hozzáfűzte: »ez nem jelenti a két ország kö­zötti diplomáciai kapcsolatok megsza­k­adását«.­­ Egyiptomban tegnap közzé­tették annak az 1320 képvi­selőjelöltnek a névsorát, akik a július 3-án tartandó, 350 képviselői mandátumért folyó választásokon indulnak. Mennyi illetéket kell fizetni az útlevél, az örökösödés és az ajándék után? A pénzügyminiszter, az igazságügy, a belügy és a föld­­művelésügyi miniszterrel egyetértésben módosította és kiegészítette az illetékekre vonatkozó jogszabályokat. A látogató­ útlevél kiadása és meghosszabbítása után például a következő illetéke­ket kell fizetni: egyéni útlevél 300 forint; családi útlevél 400 forint, a kétoldalú egyezmé­nyekben résztvevő államokba szóló betétlap 50 forint ugyanezekbe az államokba a kollektív útlevél is 50 forint­ba kerül személyenként. Egyéb államokba a kollektív útlevél személyenkint 100 forint. A hivatalos utakra szóló útlevél kiadásának és meg­hosszabbításának illetéke 200 forint. Kivándorlók részére a népi demokratikus államokba szó­ló egyéni útlevél 500 forint, családoknak 750 forint. Más országokba az egyéni útlevél 1000, a tengerentúlra 1500 fo­rint. Az együtt utazó feleség és a 10 éven­ felüli gyermekek után személyenként az egyéni útlevél illetékének felét, a 10 éven aluli gyermek után pe­dig 25—33 százalékát kell fi­zetni. Az örökösödési és ra aján­dékozási illetéket 3 csoportra osztották aszerint, hogy az örökséget, vagy az ajándékot egyenesági rokonnak, illetve házastársnak, oldalági rokon­­nak, vagy egyéb személynek hagyják-e. Eszerint 10 000 fo­rint értékig 6—10, illetve 20 százalékot, 50 000 forintig 10— 15, illetve 25 százalékot, 100 ezer forintig 16—25, illetve 40 százalékot, 200 ezer forintig 25—30, illetve 50 százalékot, 200 ezer forinton felül az örök­ség, az ajándék értékének 35—45, illetve 60 százalékát kell illetékként befizetni. A pénzügyminiszter módo­sító rendelete kiterjed az ok­irati, az eljárási és egyéb il­letékekre is. EGY ÉVE FÜGGETLEN EGYIPTOM Nemzetközi vonatkozás­ban is jelentős évfordulót ünnepel ma Egyiptom né­pe: ma van egy esztendeje annak, hogy az utolsó an­gol katonai egységek is el­hagyták Egyiptom terüle­tét. 1954. október 19-én ír­ták alá azt az egyiptomi­­angol egyezményt Kairó­ban, amelynek értelmében a brit impérium vezetői kénytelenek voltak kötele­zettséget vállalni, hogy 1958. június 18-ig kiürítik utolsó egyiptomi támasz­pontjukat, a Szuezi-csator­­na övezetét is.. Hosszú, küzdelemmel és szenvedéssel teli korszak zárult le Egyiptom törté­nelmében 1956. június 18- ával. Hetvenöt évvel ez­előtt, 1882-ben szálltak partra Egyiptomban az el­ső angol csapatok és elő­ször a Szuezi-csatorna kör­nyékét szállták meg, majd később „érdekeik védelme” címén az egyész Egyipto­mot. Uralmuk a második világháború végéig — az őket kiszolgáló feudális kormányok jóvoltából — szinte zavartalan volt. A második világháború után az egyiptomi függet­lenségi mozgalom tevé­kenysége egyre fokozódott. 1952-ben Egyiptom mai ve­zetői forradalmi úton meg­döntötték Faruk király és híveinek hatalmát és az el­múlt esztendők alatt a nagy tettek egész sorát vitték végbe. Kisajátították a föl­desurak birtokait, ezzel földhöz juttatták a kispa­­rasztok tízezreit, kiűzték a hatalomból az idegen érde­keket szolgáló feudalista vezetőket, megszüntették a külföldi monopóliumokat és a hadsereg irányítását a népből származó vezetők kezére bízták. Egy évvel ezelőtt a For­radalmi Tanács, Egyiptom jelenlegi legfőbb hatalmi szerv­e, 193 pontból álló új alkotmányt adott a népnek, amely azután végleg a nép kezébe juttatta a hatalmat. Új köztársasági elnököt vá­lasztottak Gamal Abdel Nasszer személyében, aki az elmúlt egy esztendő alatt is a nagy jelentőségű tettek egész sorát vitte vég­hez. Legjelentősebb csele­kedete az volt, amikor az elmúlt év júliusának máso­dik felében elrendelte a Szuezi-csatorna államosítá­sát, amely egyszer s min­denkorra véget vetett an­nak az egyeduralomnak, amelyet a nyugati hatal­mak a Szuezi-csatorna fe­lett gyakoroltak. Az angol—francia—izra­eli agresszorok az elmúlt év októberében, a magyar­­országi ellenforradalom idején megtámadták Egyip­tomot, hogy újra helyreál­lítsák régi hatalmukat, azonban az ENSZ-közgyű­­lés nagy többséggel ki­mondott határozata értel­mében kénytelenek voltak kivonulni Egyiptom terüle­téről. Az országát ért súlyos pusztításokat az egyiptomi nép nagyrészt helyreállí­totta. A csatorna kezelése is szilárdan egyiptomi ke­zekben van és az egyiptomi nép további nagy lépéseket tesz a fejlődés útján, hogy megőrizze egyéves szabad­ságát és újabb vívmányok­kal tegye szebbé egy évvel ezelőtt megszerzett embe­ribb életének körülmé­nyeit. A szocialista országok rendkívül szoros baráti kapcsolatokat tartanak fenn Egyiptommal az egyenlő­ség és a kölcsönös együtt­működés alapján. Éppen az elmúlt napokban írta alá népköztársaságunk és Egyiptom kormánya azt a megállapodást, amelynek értelmében a két ország kölcsönösen nagyköveti rangra emeli a fogadó or­szág fővárosában felállí­tott követségét. A magyar nép független­ségének első éves évfordu­lóján további sikereket kí­ván a testvéri egyiptomi népnek és meg van arról győződve, hogy Egyiptom vezetőinek az egyiptomi nép egyre jobb életéért és az arab népek szabadságá­ért folytatott fáradozása és harca újabb nagyszerű eredményekhez vezet. Magyar-Szovjet rádióegészmény Moszkva (MTI). Többnapos, baráti légkörben lefolyt megbe­szélések után Moszkvában szom­baton délben aláírták a szovjet és a magyar rádió és televízió közötti együttműködéről szóló megállapodást. A megállapodás a többi kö­zött szabályozza a két rádió és televízió együttműködésér, konkrét üt­élkedéseket tartal­maz a műsorcseréről, és lehető­­vé teszi, hogy a közeljövőben a két rádió helyszíni közvetíté­sekben számoljon be az érdeke­­sebb eseményekről. Megállapo­dást kötöttek tudósítók kölcsö­nös cseréjéről is. Kínai lapok a kommunisták és a s­em kommunisták közötti kapcsolatról A PEJCSINGZSIPAO ÍRJA: Azt mondják, hogy »a hi­vatalos« és »a nem hivata­los« emberek közötti kapcso­lat nagyon bonyolult, s an­nak egyik formája az egyes kommunisták és pártonkívü­­liek közötti kapcsolat is. Sanghajban még statisztikát is készítettek, amelyben ki­mutatták, hogy azok a ve­zető állást betöltő kommu­nisták, akik tisztelik a nem kommunistákat, a vezetők 19,9 százalékát alkotják, 51 százalék az alapvetően nor­mális kapcsolatot tartó, 24 százalék az udvarias és bé­késen megfévő, 4,2 százalék­a teljesen összeférhetetlen és 9 százalék az egyéb. Ez a sta­tisztika ez év januárjában készült, s azóta vannak vál­tozások. A SANGHA.il VENHUJIPAO ÍRJA: Hupej tartomány egyik ér­telmiségi gyűlésén többen emlékeztettek arra, hogy az elmúlt évben a kommunis­ták bírálták a pártonkívülie­­ket és arra késztették őket, hogy javítsanak munkastílu­sukon. Most itt az ideje, hogy a nem kommunisták késztessék ugyanerre a kom-­­ munistákat. Igaz, hogy az ér­telmiségiek között sok a be- i kémeit és a saját masát túl­­ságosan nagyrabecsülő, de sokkal károsabb, ha egy kommunista beképzelt és minden különösebb ok nél­kül érezteti másokkal, hogy ő »vezető«. A múltban azt az értelmiségit, aki elégedetlen volt egy-egy kommunista munkájával és viselkedésé­vel, azonnal összeférhetet­lennek és pártellenesnek ki­áltották ki. Azután már csak egy lépés választotta el attól, hogy minden ok nélkül nép­ellenes, tehát ellenforradal­mi elemnek bélyegezzék. A munkastílus megjavítására irányuló mozgalmat fel kell használni arra, hogy tisztáz­zák az értelmiség és a kom­munista párt között fennálló problémákat. A KVANGINZSIPAO ÍRJA: A Vuhani politikai akadé­mia professzorai elmondot­ták, hogy az értelmiségnek nincs oka a félelemre. Külö­nösen most, amikor a kom­munista párt határozottan rálépett a munkastílus meg­javításának útjára, a hibák felszámolásának útjára. A múltban minden professzor­nak volt 2—3 közvetlen ba­rátja, akivel szabadon és fenntartás nélkül elbeszélget­hetett, elmondhatta mind­azt, ami tetszik, vagy nem tetszik neki, bírálhatott és egyetérthetett. Manapság azonban csak »«A«*» —kanáto»­ság’ létezik, s az ilyen bará­tok csak "elvi" dolgokat haj­landók elmondani egymás­nak. Ha pedig valaki mégis túlteszi magát ezen, utána sokszorosan megbánja, hogy ezt vagy azt mondotta, azaz, hogy "Vigyázatlan" volt. MÁSOK ARRÓL SZÓL­TAK, hogy ha nyíltan meg­mondják a véleményüket, a kommunisták azonnal kis­polgári szentimentalistáknak bélyegzik őket, vagyis: a fel­mérettől függetlenül minden ember fejébe ugyanazon mé­retű­­ kalapot igyekeznek nyomni. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy jólle­het, nincs a kommunisták mellén külön jelvény, hogy "én kommunista vagyok", mégis ha az ember az arcuk­ra tekint, első pillantásra látja, hogy az illető kommu­nista. Rá van írja ugyanis láthatatlan betűkkel az »elv­­társiasság«, a másoktól való harcias különbözőség, külö­nösen az ifjú kommunisták esetében. Az ilyen kommu­nisták legszívesebben csak a hozzájuk hasonlókkal beszél­getnek, s ha intim vitatko­zásuk közben nem hozzájuk illő közeledik, elhallgatnak, vagy más témára­­ váltanak át. Sok professzor szeretne jó viszonyt kiépíteni a kom­munistákkal, de sok kom­munista, mihelyt közeled­nek hozzá, azonnal felölti az »elvtársi«, »elvi« és »ideoló­giai« arcot Ha egy kommu­­pífiita retkecssz azonnal _ fa»a­dod, hogy valami baj van vagy vele, vagy veled. Ha pedig egy kommunista párt­­titkár közeledik hozzád, bi­zonyos lehetsz benne, hogy veled van baj. Még azok is, akikkel éveken át jó barát­ságban volt az ember, mi­után a kommunista párt tag­jaivá váltak, teljesen meg­változnak. Sok esetben a pártba való belépés az illető barátságának elvesztését je­lenti. SOK AZ OLYAN VÉLE­MÉNY, hogy mindez a kü­lönböző reformáló mozgal­mak eredménye. Lehet. Az azonban elvitathatatlan, hogy kölcsönös bizalom és barátság nélkül nem élhet­nek egymás mellett és nem működhetnek együtt a kom­munisták és a nem kommu­nista értelmiségiek. Ha pe­dig nincs bizalom, s úgy él­nek az emberek, hogy soha­sem tudják, mi történik ve­lük holnap, nincs más tenni­való, mint otthon maradni bezárt ajtók mögött. Ez pe­dig nem válik hasznára a társadalomnak. KÜLÖNÖSEN FÉLNEK az értelmiségiek attól, hogy bárkit kritizálni merjenek a kommunisták közül, nehogy rájuk süssék a »frakciózók­ és az »ellenséges csoportosu­lást alkotók« bélyegét. Ez olyan esetben fordul elő, ha néhány barát összejön és megbeszél dolgokat, elvitat­kozik jelenségeken. Sok pro­fesszor hangsúlyozta: itt az ideje annak, hogy az értel­miség kinyissa a becsukott ajtókat és megjavuljon a kapcsolat a kommunisták és a nem kommunisták között, hiszen mindkét félnek szük­sége van az őszinte, egymást ismerő és segítő kapcsola­­tokas.

Next