Csongrád Megyei Hirlap, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-16 / 242. szám

.2 Jugoszlávia elismerte a Német Demokratikus Köztársaságot A nemzetközi politika legutóbbi eseményei PÉNZCSERE A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN. Vasárnap délután a Német Demokratikus Köztársaságban és Berlin demokratikus körzetében nagy fontosságú eseményre került sor: pénzcserét hajtottak Pépre vgy, hogy a réai papírmárkát új bankjegyekkel cserélték ki, 1:1 arányban. A réai fémpénz továbbra is érvényben marad. A pénzcsere — mint az NDK kormányának elnöke, Otto Grotewohl bejelentésében közölte — azért vált szükségessé, mert Berlin nyugati szektoraiban, továbbá Nyugat-Németországban a spekulánsok és egyéb személyek sok millió márkát öszszevásároltak, négy és fél keletnémet márkáért adtak egy nyugatnémet márkát. Az így összegyűjtött nagyösszegű keletnémet márkát az NDK elleni gazdasági aknamunkára kívánták a továbbiakban felhasználni, de rajtavesztettek. A márka beváltása — mint már közöltük — egy az egyhez történt, így a dolgozókat károsodás nem érte. Annál nagyobb dilemma előtt álltak a nyugatberlini spekulánsok, akik megkísérelték, hogy Berlin demokratikus övezetébe hozzák , át a keletnémet márkáikat, de erre — az átkelőhelyek lezárása miatt — nem kerülhetett sor: megmotozás nélkül senki sem jöhetett Berlin demokratikus övezetébe. Az áthozni szándékozott keletnémet márkákat a rendőrség lefoglalta. Többmillió márka gyűlt így össze. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának gyorsan és ügyesen végrehajtott intézkedése nagy gazdasági megrázkódtatástól mentette meg a NDK gazdasági életét. JUGOSZLÁVIA ELISMERI A NÉMET DEMOKRATIKUS Köztársaságot. Kvederm, Jugoszlávia bonni nagykövete hétfőn este felkereste Hallstein nyugatnémet külügyi államtitkárt, akii a beleg von Brentano nyugatnémet külügyminisztert pillanatnyilag helyettesíti és bejelentette, hogy Jugoszlávia a keddi nap folyamán — tegnap — el fogja ismerni a Német Demokratikus Köztársaságot. A bonni jugoszláv nagykövet bejelentése nagy megütközést keltett a nyugatnémet fővárosban, hivatalos nyugatnémet állásfoglalás azonban nem hangzott el, minthogy a még hivatalban levő Adenauer- kormány csak a jövő héten tanácskozik más problémákkal együtt e kérdésről is. Nemzetközi politikai körökben nagy érdeklődéssel tekintenek a jugoszláv kormány lépésének várható következménye elé. Ugyanis a bonni kormány eddig — a Szovjetuniót kivéve — nem volt hajlandó olyan állammal diplomáciai kapcsolatokat létesíteni, amelyek elismerték a Német Demokratikus Köztársaságot, mivel Bonn véleménye szerint egyedül a nyugatnémet kormány illetékes arra, hogy Németország nevében beszéljen, illetve fellépjen. Természetesen aligha lehet szó arról, hogy e lépés miatt Bonn megszakítsa diplomáciai kapcsolatait Jugoszláviával, azonban az NDK de jure — jogilag való — elismerése döntés elé állítja a nyugatnémet kormányt: vagy tartja magát továbbra is az eddigi gyakorlathoz és ebben az esetben saját magát szigeteli el, vagy pedig olyan államokkal is kapcsolatot létesít, amelyek az ADK kormányát is elismerték. Lapzártakor érkezett jelentés szerint Jugoszlávia és a Német demok-ratikus Köztársaság kölcsönösen követeket nevez ki egymás fővárosaiba. Ez a lépés a Német Demokratikus Köztársaság elismerését jelenti a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részéről. RÉGI IDŐK szép szokása elevenedett meg vasárnap délután Csanyteleken. Színes, tarka ruhás, népi öltözetű leányok, s legények vonultak végig a falun. Elöl a délceg legények lóháton, mint apáik, nagyapáik tették valamikor, a leányok pedig kocsival, muzsikaszóval, nótázva utánuk. A vidám menet útközben a földművesszövetkezet előtt, a Kádársaroknál, a Sajó-saroknál és más helyeken megállt, a zenekar rázendített, erre a leányok táncra kerekedtek az út közepén. Semmi sem vonzza, hevíti tán jobban az ember szemét, s szívét, mint a karcsú derekú, piros arcú, szép lányok tánca, vagy a vért, a talpat bizsergető nótaszó. Bizony, a vigadó menet falu hosszat az utcára csalogatta az embereket. a kivált fiataljait. De hiszen éppen ez volt a cél. A kecses leánytánc arra biztatta a legénynépet, a lovasok kecsessége meg a leányokat, hogy estére bál lesz a faluban, szüreti bál, jöjjön el, aki táncolni akar velük. — Hát az a siheder gyerek amott a szamár hátán, a menet élén, ugyan mit jelentene — mondhatná, aki látta. Nos, Gyarmati Gyuri azon nemes szándékkal nyergelte meg a vén fülest, hogy édesebbre ízesítse a menetet csudálók mosolyát, hirdetvén, hogy a szüreti mulatságban kacagni is lehet, mert ott osztán sokféle furfang megesik. Szüreti bál, szüreti bál... Erre toborozta hát a népet a vidám menet. Történt ugyanis, hogy az öregebbek itt-ott néha elmosolyodtak, amikor mulatni látták az ifjabbakat. ..Ez mulatság? Hjahaj. Volt itt mulatság valamikor. De még milyen. Különösen szép volt a szüreti bál.’’ A KISZ-SZERVEZET megértette, mire gondolnak az öregek. A kiszisták összerakosgatták az emlékezésekből a régi szüreti bálok képét és ... és sok év után sok jó öreg csanyteleki szívét megmelengette a jól sikerült, hagyományos, szép szüreti bál. Eszébe hajlott a nap, mire a táncos menet a népművelési otthonba ért. Nyomában szinte a fél falu. Persze, az új bor igazi köszöntése, a bál még ilyenkor nem kezdődik meg, mert, a csőszleányok és csőszlegények az ünnepi alkalom tiszteletére, feláldozott birka illatozó bográcspaprikájának elfog rasztásával (Somodi bácsi csudás jóízűre főzte), no meg egy-két pohár savanyú, de jó borocskával előbb eltüntetik a legényes leánycsalogatás fáradalmait. Csak 1—2 pohárra, mert a bor olyan, mint a szép lány, könnyen magával ragadja az ember eszét. Márpedig a csősznek a szüreti bálban eszénél kell lennie, másként sose fogja meg a tolvajokat, akik bizony ugyancsak dézsmálják a bálterem díszes mennyezetéről lefelé mosolygó szőlőfürtöket, körtét, almát s egyebet. GYŰLIK A NÉP. A bálterem egyik végében a csanyi KISZ-szervezet segítségére jött a csongrádi honvédzenekar: Földi Imre prímás, Hefler Pál, Molnár Gyula, Magyar István, meg a többiek. Kezdődik a bál úgy, ahogy régen volt szokás, a csőszök nyitó táncával. A zenekar csárdástjátszik, kinyílik a bálterem ajtaja és kecses léptekkel középre táncolnak a csőszleányok: Forgó Erzsike, Hevesi Júlia, Kovács Rozika, Borda Marika meg Széll Marika. Melléjük csatlakoznak a csőszlegények: Dóka Mihály, Bagi Dániel, Pintér Antal, Kiss Mihály meg Pintér András. Andrist egyébként minduntalan csipkedik szóval a többiek, mert nem ült lóra, nem talált elég nyugodt természetű lovat, amelyik nem mozog. A csőszkoszorú sürög-forog, aztán szétnyílik négyes párosba, majd kettesbe. Száll a nóta, dong a padló, tíz pár tüzes láb ropja a csárdást, emelkedik a hangulat. Amikor a nyitó csárdás véget ér, Forgó Erzsike szeme a jóképű prímás katonalegényre villan: Keringőt — súgja. A kérés teljesül és pár perc múlva, húsz—ötven ■—százötven vár kering önfeledten, mosolygón. Áll a bál. Az újságíró meg odamegy a fal mellett üldögélő vagy ácsorgó idősebbekhez, hogy mondják meg: milyen volt régen a bál, hogy mulattak valamikor a csanytelekiek? — Valamikor itt csak kocsma volt. Aki akart, ott mulathatott. Holicsnál, vagy Mihály Pistánál, a községiben, esetleg a gazdakörben — emlékezik Laczkó Feri bácsi, a tanács őszülő kocsisa. — És Feri bácsi szeretett-e táncolni legénykorában? — Csak szerettem. Kivált Cifra Margitkával, a szőke hónapszámos lánnyal. Mert tudja, én meg kisbéres voltam. Az uraságnál. Azé volt itt minden akkoriban. Aztán, hogy Margitkát elvettem, nem jártunk táncolni többet. Más volt a gond. Más volt a gond. Erről beszél a 65 éves Fazekas Lajos bácsi is, akit hivatali kötelessége, az önkéntes tűzoltói tisztség szólított a szüreti bálba. — Szerettem táncolni én is valamikor. Legszívesebben Maszlag Veronkával, aki a feleségem. Más volt itt régen. Szegényebb volt a név. Sötétségben éltünk, most meg nézze, pár éve villany világít még a bálban is. Az uraság volt itt akkor .. . Egyfelől Palovics, másfelől Károlyi. SZÓL A ZENE, ropog a csárdás, vigad a nép. Kívül csak néhány ácsinkódzó sutyorog, meg jó öreg Répás István őrzi a bicikliket, vagy kétszázat, meg öt motorkerékpárt a hűvösen mosolygó holdvilág alatt. — Hány éve nézegeti már a holdat István bácsi? — Nyolcvanhárom esztendeje. Hej, régen nem így vöt. Se a bál, se más. Akkor a kocsmában délután kettősül másnap hajnalig táncolt a nép, onnét ment aztán a munkába is. No, már akinek kedve volt. A legényféléknek. Most csak előballaa az idősebbje is. — És volt bicikliőrző akkor is? — Minek? Kinek vöt itt régen biciklije? Áll a bál. Táncol, vigad a CSanyi nép virágja, az ifjúság és mosolygóan, nyugodtan nézik a mamák. Egy jókedvű ifjú belekurjant a mikrofonba, hogy a pécsi bányákban dolgozó 25 csanyteleki fiatal üdvözli az itthoniakat, majd újra nóta szól, régi, szép nóták, és újak, mostaniak. A csőszök dolgoznak, 10 óra felé szaporodik a lopás, Fejes János tanácselnök, az öttagú „büntetőbíróság” elnöke sorra kiszabja az ítéleteket: Paksi Mihály szőlőt lopott, 10 forint. Puskás József körtét lopott, 20 forint, amott, meg épp most kapta el Balogh. Misi Somodi Janit, a KISZ-titkárt, szőlőt lopott, 10 forint, Juliskának lopta, — ez még 10 forint. A „bíróság” nevetgél: — Csak ellopná már valaki azt a kocka csomagot, ott a középső lámpa alatt. Felbontaná, oszt nagyot nézne, mert a dobozból kiugrana egy veréb, hahaha ... SZÁLL A NÓTA, szövi a tréfát meg a szerelmes gondolatokat. Bizonyára sokáig emlékezetes lesz a csanyi szüreti bál... — Kaczúr — MAI KOMMENTÁRJAK: Október 13-án, vasárnap légi és haditengerészeti kötelékek kíséretében egyiptomi csapatok érkeztek a török—szíriai határ közvetlen közelében fekvő Latakia szíriai kikötővárosba. Az egyiptomi csapatok Szíriába való vezénylésének célja az, hogy ilyenképpen is megerősítsék a török—szíriai határ biztonságát egy esetleges Szíria elleni török támadással szemben. A Latakiába érkezett egyiptomi csapatok — amelyek létszámát angol kormánykörökben három-négyezerre teszik — a korábban létesített szíriai—egyiptomi megállapodás alapján érkeztek Latakiába. Ez a megállapodás a szíriai és egyiptomi csapatok közös parancsnok-ság alá való helyezéséről szólt és ezek a tárgyalások továbbfolynak, hogy végül is megvalósítsák Szíria és Egyiptom unióját. Szíria arab szomszédait meglepte az egyiptomi csapatok Szíriába érkezése és azt a véleményüket hangsú- lyozzák, hogy e csapatok Szíriába való küldésére nem volt szükség. Az a tény azonban, hogy egyik oldalon, Törökország felől továbbá izraeli részről állandó támadás fenyegeti Szíriát, indokolttá tette, hogy megfelelő katonai erők védelmezzék Szíria határát. Az Egyesült Államok külminisztériumában hétfőnjelentették, előre tudtak letérni csapatok Szíriába való küldéséről, azonban sem hétfőn, sem kedden nem voltak hajlandók kommentárt fűzni a történtekhez. Angol részről kijelentették, hogy egyiptomi csapatok Latakiába érkezése »nem bontja meg« a közép-keleti egyensúlyt. Perényi István Egyiptomi csapatok Síit Miért tartózkodó a szentesi pedagógusok nagy része? Talán a cím olvasásakor sokan csóválják a fejüket: — Na már megint kezdik .. . — mások esetleg arra gondolnak, hogy sohasem árt a „fejmosás’. Kijelentjük: egyik vélemény sem igaz, mert amiről írni akarunk, nem hajánál fogva előráncigált probléma, másrészt pedig távol áll tőlünk a bűnbakkeresés. A pedagógusok társadalmi súlya miatt — kezükben az ifjúság nevelése — könnyelműség lenne bizonyos jelenségek mellett észrevétlenül elhaladni, viszont az öncélú felelősségáthárítás sem oldja meg a helyzetet. Mi éppen a közeledés, a kölcsönös barátság, a kibontakozás érdekében teszünk megjegyzéseket, hogy véglegesen eltűnjék a pedagógusok homlokáról az indokolatlanul odaragasztott bélyeg, s hogy tényleg „ne beszéljünk állandóan a nevelőkről”. Maguk az érdekeltek követelik legjobban, hogy rendezzük a dolgaikat és alakítsuk ki az igazi fejlődés légkörét. Mert mit tapasztaltunk a sorozatos beszélgetések folyamán? A középiskolai tanárok és az általános iskolai tanítók egy részének még nincs teljesen egészséges eszmei-politikai ,,közérzete” és egyes vonatkozásokban a tartózkodó magatartás és a várakozó álláspont a jellemző rájuk. Jószándékú emberekről van szó, akik politikai beállítottságuknál fogva lényeges kérdésekben a néphatalom védelmét, a béke biztosításai és a szocializmus építése szükségszerűségét illetően egyetértenek, de a gyakorlati életben látszik rajtuk a nem teljes feloldódás, a hűvösség és a bizalmatlanság. A Kossuth téri általános iskolában például félelemmel párosulva különleges elsőbbségi jogokat ruháznak a párttagokra, a gimnáziumban a tanárok már mernek nyilatkozni ugyan, de a „fejbeveréstől” tartanak és a Köztársaság téri általános isklában, a pedagógusok sommás elítélésének veszélyét érzik. Helyenként az is előfordul, hogy csak azért jelentkeznek az ideológiai továbbképző tanfolyamra „nehogy hátrányba kerüljenek.” Nyilvánvaló, hogy a pedagógusok ilyenfajta viselkedése eszmei okokban gyökerezik. A régebbi hibák és napjaink ellenséges demagógiája miatt egyes kérdések torzítva merülhetnek fel az egyéni felfogásban és mindez gátja a tisztánlátásnak, a nyugodtságnak és amaradéktalan őszinteségnek. Nem világos egészen az együttműködés a pártonkívüli értelmiséggel. kétségek kísérik az értelmiség tevékenységének értékelését, problémák állnak elő a marxizmus—leninizmus elsajátításával és a viták szabadságával, valamint szükségszerűségével kapcsolatban. Mindezek kifejtésére most hely és mód hiányában nem vállalkozhatunk, de mégis ki kel térnünk az értelmiség megítélésének kérdésére, ami legjobban foglalkoztatja a ma a szentesi pedagógusokat. Az értelmiség megítélésénél a szocializmus érdekében kifejtett munkásság a legtöbb politikai és emberi mérce. Nincs külön elbírálás azért, mert valaki értelmiségi, de aki az ellenforradalmi eseményekből kifolyólag I bűnt követett el, az bűnhödjék és a félrevezetett, de besületes, vagy kőtömbös réteget pedig kritizálni, meg-s győzni kell a közös munka érdekében. Ugyanakkor a bírálat nem jelenti a társadalmi életből való kirekesztést, hanem éppen ellenkezőleg, az elvi alapokon történő együttműködést segíti elő. Mi lenne ezek után a kivezető út a jelenlegi állapotból? Erre maguk a pedagógusok válaszoltak: iskolánként rendezzenek vitaestet, ankétot, közös megbeszélést (ne nagy tömegeket összevonva! és alkalmas vitavezető részvételével ott minden gátlás nélkül nyíltan elmondják problémájukat, napirendre tűzik a feloldható ellentmondásokat és leleplezik, el-szigetelik az ellenséges nézeteket, így a mesterséges egyetértés helyett valóban a meggyőződésen alapuló elveket vall mindenki. Természetesen nagyon sok függ a kommunista pedagógusok példamutatásától, baráti felvilágosításától !" reméljük, hogy működésük — az egyéb törekvésekkel együtt — megoldja a közös feladatot. Szabó Róbert Egyéb külpolitikai híreink Párizs: Pinay: kijelölt francia miniszterelnök ma közli Coty köztársasági elnökkel, hogy vállalja-e az új kormány megalakítását, vagy sem. Párizsi politikai körökben nem sok sikert jósolnak Pinay vállalkozásának. . * Ljubljana: Borisz Krajger, a Szlovén Végrehajtó Tanács elnöke hétfőn Ljubljanában díszebédet rendezett Zsukov marsall és kísérete tiszteletére. Az ebéd során pohárkőszümlők hangzottak el. Szerda, 1057. október I1f. Arany János emlékest Szentesen A TTIT, valamint a Hazafias Népfront rendezésében Szentesen október 20-án, vasárnap este 6 órakor a Tóth József Színházteremben, Arany János halálának 75. évfordulója alkalmából emlékünnepély lesz. Előadó: Nagyajtósi István gimnáziumi tanár, közreműködik Lászlófi Katalin, a Budapesti Néphadsereg Színház, Joó László, a Szegedi Nemzeti Színház tagja és Szabó András zongoraművész. Jegyek 3—6 forintos árban kaphatók a művelődési házban. Peking: Nagyon érdekes és tanulságos módszert vezetnek be s terjesztenek el mind szélesebben a népi Kínában. Azok a végzett egyetemi hallgatók, akik az állami élet valamelyik területén nyertek felvételt, munkahelyük elfoglalása előtt fizikai munkát végeznek a gyárakban, a bányákban és a falvakban. Ennek a munkának az a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz ,a néptömegeket és az új értelmiséget.