Csongrád Megyei Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-24 / 301. szám

_ I__ MEGVITATJUK a Polgári Törvénykönyv Tervezetet A Hazafias Népfront vásár­helyi bizottságának jogügyi bi­zottsága december 28-a, szom­bat délelőtt 9 órára ankciót hí­vott össze, amelyen megvitatják a Magyar Népköztársaság Pol­gári Törvénykönyve Tervezetét. Az ankéton előadást tart a Ter­vezet I—III. részéből dr. Keme­­nes Béla, a törvény előkészítő bizottság tagja, az Állam- és Jogtudományi Intézet tudomá­nyos munkatársa. Az ankét he­lye a népfrontbizottág Lenin u. 5 szám alatti irodája, a Törvény­­tervezet ugyanott megtekint­hető. Visszatérülnek a községfejlesztési hozzájárulás forintjai (Tudósítónktól.) Az Erdei Mihály utcán járok ba a kórógyi iskolából Szegvár­ra. November végén feltűnt, hogy az árok mellett hosszú, mély gödröt ásnak. Megkérdez­tem a munkásokat: — mi lesz itt? — Kivezetik az artézi kút vizét a Rákóczitelep és az Oncsa sarkára! — volt a felelet. Az­után az idő hidegre fordult. Fa­gyott, s csattogtak a csákányok munka közben a kemény föld­ben. A munkásokon azonban nem fogott ki az időjárás. Majd beköszöntött az esőzés. Az árok feliszaladt vízzel, de kemény munkával ezt is leküzdötték. An­nak rendje és módja szerint le­rakták a csöveket. December 12-én már megjelent az életet jelentő víz a csapban a telep lakóinak nagy örömére és meg­elégedésére. A betonjárda építése is jó ütemben halad az Erdei Mihály utcában. Az arra járók az elké­szült járdaszakaszon büszkén járnak. Még a cipősarok is más­képpen koppan ezen, mint a bugdácsolós, hepehupás, rossz téglajárdán. Felkerestem a szegvári tanács v. b.-titkárát, Szőke István elv­társat, hogy tájékoztasson a fen­ti munkákról. Szőke István tit­kár elmondotta, hogy a közki­folyó építését és a 260 méter ve­zeték szerelését a megyei Vízmű­építő Vállalat végezte. Munká­jáért 23 ezer forintot fizettek ki, melyet a községfejlesztési alap­ból fedeztek. A betonjárda ed­digi építése 22 ezer forintot emésztett fel. Az eddig tervezett­nél a járda 400 méterrel hosz­­szabb lesz, mert sikerült beton­lapot szerezni és így a járda el vezet a nevezett közkifolyóig. En­nek is minden kiadását a köz­­ségfejlesztési alapból fedezik A községfejlesztési hozzájáru­lás befizetése azóta jobb ütem­ben halad, amióta a dolgozók látják, hogy a befizetett forint­jaik tényleg saját céljaikat szol­gálják. Szakember tanácsa a gazdáknak Méhlegelő fejlesztése a télen Úgy a kis, mint a nagy méhészek egyre inkább hall­ható panasza a silány méh­legelő, ami némileg el is fo­gadható, különösen,­­ ha fi­gyelembe vesszük a korai tar­lóhántást, mellyel a tisztes­füvet és egyéb tarlóvirágot irtjuk, de az utóbbi időben a napraforgó termelése is csök­kent, s a vetett takarmány­féleségekben se válogatjuk azokat a növényeket, melyek méhészeti szempontból is gazdaságosait. Ez utóbbinál a silányan felkarolt őszi veté­sű szöszösbükkönyre gondo­lok, mivel ez is vetekszik bár­mely más takarmányfélével. Tehát ha figyelembe vesz­­szük a fent említetteket, úgy el kell ismernünk, hogy a méhészek panasza jogos. An­nál inkább, mivel a méz nemcsak a méhészkedők haszna, hanem a fogyasztóké is. Ugyanis, ha több a méz, nagyobb a kínálat, ha na­gyobb a kínálat, olcsóbb a termék. A fogyasztónak ép­pen olyan érdeke, mint a méhészeknek a mézhozam, így hát ezek figyelembevéte­lével — mind a méhészek, mind a tanács és más szer­vek vezetői — hassanak oda, hogy az utcák, az utak, a közterek fásításánál, már a tél folyamán, és tavaszi ülte­tésnél az ország érdekét szol­gáló méhészetet is vegyék pártfogásba. A hazai akác mellett szé­pen virul a piros virágú vö­rös akác néven ismert szur­kos akác. De a lila virágú akác is versenyt fejlődik a hazaival, sőt a japán akác is óriásira fejlődik és szerszám­fának is megfelel, de az erő­sen bokrosodó sárga akác is díszére válik minden köztér­nek, utcának és útnak­. E felsorolt, de nem eléggé honosított akácfélék jelentő­sége abban nyilvánul meg, hogy egy-két héttel később nyílik, mint a hazai, s virág­zása hosszabb életű a hazai akác virágzásánál. De meg­nyilvánul abban is, hogy a mézelést mintegy 5—6 héttel hosszabbá teszi, s már annál inkább is lehetőséget ad a gyűjtésre, mivel virágzásuk júniusra esik, s a méhcsa­lád júniusban a legütőké­pesebb. Ha pedig a szépet és kellemeset is figyelembe vesz­­szük a gazdaságosság mellett, akkor el kell ismernünk, hogy a hosszabb ideig virág­zó és illatos közterek, utcák nemcsak méhészeti szem­pontból nézve és a nemzet jövedelmének gyarapításá­ban dicsérendők, de a hono­sítók felé is a legnagyobb el­ismerést honorálják­. Tehát ismételni kell — most tél van. Ideje annak, hogy a ta­vaszi ültetéshez olyan fát, cserjét szerezzünk be, ami hosszabb virulásával nem­csak a méztermelést segíti elő, de a szemnek is tetszetős, s minden községnek díszére, az országnak pedig hasznára vá­lik. Asztalos P. Kálmán Hol szórakozzunk karácsonykor ? Szokás szerint karácsony­­­szombatj­át­ mindenki a meghitt családi körben tölti, másnap, harmadnap viszont a fiatalok és idősebbek egyaránt felkeresik a szórakozóhelyeket. Egyeseket színielőadások érdekelnek, má­sok táncmulatságra mennek és így­ tovább. A lényeg az, hogy vidám hangulatban ünnepelj­e ide a karácsonyi napokat. Az aláb­biakban a szórakozási lehetősé­gekről számolunk be: HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN december 25-én, szerdán a Pe­tőfi Művelődési Flázban a helyi honvédzenekar »Jazz-parádé« címmel ad műsort. Az­ egyik előadás délután 5, a másik pedig este 8 órakor kezdődik. A tán­colni vágyó fiatalságról sem fe­ledkeztek meg, mert karácsony mindkét napján a Béke Szálló nagytermében nagyszabású táncmulatságot tartanak. MAKÓN az ünnepi események sorára tartozik az, hogy­ december 23-én, szerdán este 7 órakor a Jó­zsef Attila Művelődési Házban táncmulatság kezdődik. Akik szeretik a színdarabokat, azok másnap a Makói Kisszínpad elő­adását tekinthetik meg. Ugyan­csak a művelődési házban kerül sor az »Így játsszunk mi« című újszerű, vidám zenés előadásra, december 26-án, csütörtökön. SZENTESEN december 25-én, szerdán a Mó­ricz Zsigmond Művelődési Ház­ban a KISZ rendez táncmulat­ságot, ugyanez másnap megis­métlődik. A színházlátogatók örömére a Tóth József Színház­teremben december 25-én, szerdán este a »Dunaparti ran­devú« című operett kerül be­mutatásra. CSONGYADON vasárnap délután 3 órakor nagy­sikerű fenyőfa-ünnepséget tar­tottak a Művelődési Házban. A karácsonyi ünnepek alatt, de­cember 25-én és 26-án a helyi pedagógusszakszervezet szín­játszó csoportjának közreműkö­désével bemutatásra kerül lelsz­­­­tos: »Feltámadás« című darab­­­­­a. Karácsony mindkét napján­­ láncmulatság lesz, ugyancsak a­­ művelődési házban. ­ Párt­taggyűlésekről jelentjük: Orosz István is új párttagsági könyvet kapott Vörös drapériákkal díszí­tett terem várja a kommu­nistákat. Ifjakat és időseket egyaránt. Este 7 óra közele­dik. A párttitkár elvtársnő az új tagkönyvek sorrendbe ra­kásával foglalatoskodik, mert a szentesi III. kerületi párt­­szervezetben is elérkezett az új tagkönykiosztó taggyűlés ideje. Már mindenki megjött, csak a bányavidéken dolgozó elvtársak hiányoznak. Kom­lón és máshol. Szentestől messzire dolgoznak, nem jö­­hettek most haza. Szabó Ferenc elvtárs nyit­­ja meg az ünnepi taggyűlést. Szántó Lajosné elvtársnő, a pártszervezet titkára szól a pártszervezet munkájáról, a Párttagok előtt álló felada­tokról, s a tagkönykiosztás jelentőségéről. A beszámoló sok politikai kérdést tár fel, amelyből a kommunisták itt erőt és lendületet merítenek munkájukhoz. A beszámoló után megkezdődik az aszta­lon elhelyezett új tanköny­­vek kiosztása. Szépek ezek a kis köny­vecskék — a kommunisták összetartozásának szimbólu­mai. Harcos helytállásukért kitüntetés azoknak, akik kapják. A jelenlevők zöme régi harcos, számos hasonló ün­nepnek volt már részvevője. A mostani ünnepi taggyűlés mégis eltér a többiektől 1956 októberében az ellenforradal­márok serege tört a pártra, a kommunisták sorait tépázta meg ez a vihar. Orosz Ist­ván is erről beszél, amikor piros vászonkötésű tagköny­vét kezébe kapta. MSZMP — történelmi idők emlékeit őrzi ez a név. Szovjet és magyar harcosok, kommunisták és pártonkívüliek kéz a kézben védték meg a párt és a népi demokratikus rend vívmá­nyait. — Hogy ezen a helyen ma ünnepi taggyűlést tartha­tunk, hogy szabad emberek­ként birtokosai lehetünk en­nek az országnak, soha nem múló hálával tartozunk a szovjet népnek, mert már másodszor hozták el szá­munkra a szabadságot. Ez a könyvecske nagy felelőssé­get ró reánk, kommunisták­ra. Kötelez arra, hogy tart­sunk össze, hogy soha többé ki ne csavarja senki kezünk­ből a szabadság vörös zász­laját. A nemzetközi interna­cionalizmus szellemében, ösz­­szefogva vertünk vissza min­den olyan törekvést, ami a népek szabadságáért folyó harcot igyekszik gátolni. Ezen a taggyűlésen több elvtárs és elv­társnő is fel­szólalt, mind hitet téve amel­lett, hogy úgy vigyáznak a pártra, mint a szemük fényé­re. Végül: Keresztes Imre elv­társ a járási Pártbizottság nevében tartott széleskörű kül- és belpolitikai beszámo­lót. Mártírjaink vére festette pirosra — megőrizzük becsülettel — Átvették tagsági könyvüket a hódmezővásárhelyi IV. kerület kommunistái — A pártszervezet helyisége nem volt se fényesebb, se dí­szesebb, mint a többi taggyű­lések idején. Az arcok is ugyanazok: a vásárhelyi IV. kerület kommunistái, akiket jórészt ez a pártszervezet ér­lelt kommunistákká. Most, az új párttagsági könyvek át­vételére gyűltek össze ünne­pélyes taggyűlésre. A taggyűlés estéjén fénye­sebben ragyognak a szemek, keményebben szorultak ököl­be a munkában megfáradt ut­ak. Szenti elvtárs, az alap­­szervezet vezetősége nevében beszámolt a szervezet egy­éves munkájáról. Az egysze­rű szavakkal elmondott refe­rátum gondolatok, érzések viharát kelti minden hallgatóban. Megelevenednek az ellenfor­radalom nehéz napjai. Emlé­kezünk hőseinkről — sokak szemébe könny tódul és szin­te érzik a levegőben a naiv fogadalom: „Soha többé nem engedjük, hogy árulás, kül­ső, vagy belső ellenség akna­munkája megbénítsa a legna­gyobbat: a párt erejét!” Egy pillanatra megállunk, ami­kor arról beszél a titkár, hogy vannak, akik elhagytak bennünket, nem voltak elég erősek, elfújta őket a vihar. Vannak olyanok közöttük, akiket visszavár a nagy csa­lád, de ezeknek még sokat, nagyon sokat kell tenniük. Büszke öröm hullámzik át­­ a taggyűlésen, amikor arról­­ beszél Szenti elvtárs, hogy november 4-én a Szovjetunió segítségével, a magyar kom­munisták erejére támaszkod­va a forradalmi munkás-pa­raszt kormány gátat vetett az ellenforradalomnak. Az első hozzászóló Sali­­ Imre elvtárs, a városi párt-­­ bizottság titkára, a tagsági könyv becsületéről, a kom­munisták felemelő kötelessé- I geiről beszélt és arról, hogy­­ eleget tettünk-e azért, hogy­­ rászolgáljunk teljes egészé-­­­ben a párttag megtisztelő­­­­ címre. Szólott pártunk négy ,­­ évtizedes útjáról, arról, hogy­­ ezt az utat martinaink fej-­­ fái szegélyezik. De ezeken a fejfákon a jelen és a jövő vérpiros virágai ragyognak, hős mártírjaink életüket a szabad, szocialista Magyaror­szágért adták­ oda. Ezután sorra emelkedtek hozzászólásra a kerület párt­tagjai. Nehezen tolult al­kunkra a szó. Nem a megszo­kott, kezdeti nehézség volt­­ ez, hanem a pillanat nagysá­­­­ga fékezte a nyelveket: mit­­ mondhatok, eleget tettem-e? I — ez a kérdés élt mindan­­­­­nyiunk lelkében. A hozzászólásokat a sze­rénység jellemezte. Nem be­szélt arról senki, hogy milyen érdemeket szerzett, hogyan harcolt a maga területén az ellenforra­dalom, s annak szekértőjei ellen. Rubinstein elvtérs pél­dául egy szóval se említette, hogy a kezelésében állott hangos híradó tavaly szinte egy pillanatra se vált az el­lenforradalom szócsövévé és, hogy amikor fogadott és fo­­gadatlan prókátorok a Gyáni —Avemária-féle „pontokat” üvöltötték, az ő menafonjai a párt figyelmeztetését hirdet­ték a város dolgozóinak. Pe­dig még csak egy rendőr se védte. Erről nem szólt. De beszélt arról, hogy még ő is, akinek az életét a Szovjet­unió és a kommunisták két­szer mentették meg, nehe­zen talál vissza a helyes útra. Vagy ki tudja azt, hogy az idős, beteges Csomós elv­társnő tavaly novemberben, mint anya a gyermekei után, úgy járta az utcát, hogy ösz­­szeszedte azokat akik talán nem futottak meg, csak a hí­vó szót várták? Nem, erről nem szólt ő se. De beszélt arról, hogy amit elértünk, azt pártunknak, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, Kádár elvtársnak köszönhet­jük Hogy ebbe neki is része volt? Nyilván azt mondaná, hogyha megkérdeznénk: „Az természetes, hogy mi is tettem, amit tudtam, mert nem tud­tam volna nem megtenni!” Mások az életükről beszél­tek, elmondták, hogyan let­tek kommunisták. Tóth Ist­vánná a tisztelet és szeretet hangján emlékezett meg azokról az idős párttagokról, akik neki életében kétszer mutatták meg a helyes utat: ---------------­1944-ben és 1956-ban. Egy másik asszony, Paksi Endré­­né azt mondotta el hogyan élt a Horthy-rendszerben, és hogyan nyitották fel szemét a felszabadulás után a párt tagjai. Elmondotta, hogy a honvédségnél dolgozott, ahol tanítója volt Papp ezredes elvtárs, akit tavaly az ellen­forradalmárok gyilkoltak meg ..Sohasem feleltem el azt a harcos, ízig-vérig hű kommunistát” — mondotta. A szemek azt válaszolták: „Mi sem!” Ez csak néhány a hozzá­szólások áradatából. Igen, áradat volt ez, mert ezen az estén megmozdultak a szí­vek, mindenki beszélni akart. Megfogadtuk: soha többé semmilyen kéz se téríthet le bennünket a szocializmus út­járól. Figyelmeztettük egy­mást és önmagunkat, hogy vigyázzunk a legdrágábbra: pártunk erejére, egységére. Emlékeztünk a tavalyi áru­lásra és mély felelősségtu­dattal beszéltünk a jelen és a jövő feladatairól. És egy percre sem éreztük, hogy ezek a fel­adatok a mi személyes ja­vunkat szolgálják: pár mon­­dat, pár gondolat csak ezek­­­ről, de mindig és mindenütt az egész nép ügye lebegett a szemek előtt. Már kezünkben van az új tagsági könyv. A kezek ke­mény kézfogásra szorulnak,­­ nem egy ember az egy emberrel, de a millió a mil­lióval szorított kezet ezen az estén. Harcosságra, erőre tettre nevelt az a pár óra. Megláttuk és lemértük a múltat — megéreztük a jö­vőt, amely olyan lesz, ami­lyenné mi formáljuk. Gazdapusztai Gyula Boldog karácsony Pankotán ., „ Mintegy 800 gyermeknek­­ szerzett boldog karácsonyt a­­ Pankotai Állami Gazdaság vezetősége és szakszervezete, több mint 40 000 forint érté­kű ajándékkal lepte meg őket szociális helyzetüknek megfelelően. Az ajándékokat az üzem­egységekben osztották ki. Az ünnepi szónokok mindenütt hangsúlyozták, hogy kará­csony a szeretet ünnepe. Ezen a napon minden becsü­letes ember magába száll, fél­reteszi az ok nélküli hara­­­­got, gyűlöletet, s különös sze­­­­retettel fordul a kissyerme­­t kék felé. A gazdaság párt-,­­ szervezete, vezetősége és­­ szakszervezete eddig is szere­­­­tettel gondolt a dolgozók gyermekeire, olyan kará­csony még nem volt, hogy meg ne ajándékozta volna őket, ha szerényebb keretek között is, mint most. A szó­nokok végül kérték a gyer­mekeket: legyenek jók, ta­nuljanak szorgalmasan és mutassák meg, hogy egykor ők is becsületes, dolgos fiai lesznek népi demokratikus hazánknak, s a többi felnőt­tekkel vállvetve küzdenek­­ majd a békéért és a szocializ­­­­mus végső győzelméért. Nyéki Péter Kedd, 1957. december 24. HapiccMi 057. december 14. kedd Ád­ám, Éva napja A Nap két­­ óra 30 perckor és nyugszik 15 óra 57 perc­kor. A Hold két 9 óra 13 perckor és nyugszik l6 óra 40 perckor A HŐMÉRSÉKLET ALIG VÁL­TOZIK A brit-szigetektől északra, el­helyezkedő ciklon enyhe, óceáni levegővel árasztja el a Nyugat Európa és Skandinávia partvidé­keit. Útjában sokfelé havas esőt, majd esőt okoz. Az Alpok és a Kárpátok környékén az erős párás, ködös idő következ­tében a hőmérséklet nappal sem­ emelkedett az olvadáspont fölé. Várható időjárás kedden es­tis:­ felhős, párás, helyenként ködös idő, több helyen kisebő havazás, havas eső ónos eső. Mérsékelt dél, délnyugati szél, a hőmérséklet alig változik. Legmagasabb nappali hőmér­séklet kedden: 0—mínusz 3 fok között. Mit haltunk m ESTE a rádióóeuit ,.Ujj mellém a kandallóhoz” Minden családban meghitt este a mai. A Magyar Rádió is ehhez mérten állította össze esti műso­rát. A Kossuth-adó 29.30 perckor a lenti címen sugároz versen-me­­sés-muzstícás műsort. Az est ma művészi igénnyel készült Jó­zsef Attila, Kaffka Margit, Sza­bó Lőrinc, Weöres Sándor ver­seiből. Beethoven, Schubert, Haydn, Martiny, Bartók mű­vel­­j­eől, míg a műsor második részét Dickens ismert elbeszéléséből, A tűzhely tücske című téli történe­téből írt hangjáték tölti ki. Érdemes lesz­ meghallgatni:. . a Tv.wr.vyaxi kísérleti műsora 17.05—13.05: Két mesefila. (Az arany antilop­, A hóember, mint postás). FILMSZÍNHÁZAINK műsora Hódmezővásárhely: Terv Mozi: A vasárnap gyilkosai. Francia film. 5 órai kezdettel. Műsoron december 35-ig. 25—35-án. Matiné: Tavasz. Jugo­szláv cím. Béke Mozi: A test ördöge. Francia film. (16 éven felüliek­nek.) Fél 6 órai kezdettel. Mű­soron december 25-ig. Makó: Vörös Csillag Mozi: Külvárosi legenda. Magyar film. (16 éven felülieknek). Fél 6 órai kezdettel. 25—26-án. Matiné: Római lá­­nyok, olasz film. Szabadság Mozi: Oké Néró. Olasz filmvígjáték. 5 órai kez­dettel. December 25-ig­. Szentes: József Attila Mozi: A vasárnap gyilkosai. Francia film. Fél 6 órai kezdettel. Műsoron de­cember 25-ig. Szabadság Mozi: Külvárosi le­genda. Magyar film. (16 éven­te a­mű­eknek). 6 órai kezdettel. Mű­soron december 25-ig. 25—26-án. Matiné: Egy pikoló világos. Magyar film. Csongrád: Szabadság Mozi: Da­ni. Magyar film. (16 éven felü­lieknek). 5 órai kezdettel: Műso­ron december 25-ig. 25—26-án: Matiné: Utazás az őskorban. Kínai mesefilm. Matiné-előadások kezdete de­cember 25—26-án a helyi viszo­nyoknak megfelelően. HÓD.MEZŐV­ÁSÁRHELY­I „SZIKRA” HÍRADÓ MOZI műsora, Sztálin u. 221 Egy nyáron át táncolt. Svéd film. (16 éven felülieknek). Műsoron december 26-ig. Előadás kezdete 5 óra. SZEGEDI NEMZc.il­ablNHÁZ műsora: ’ Ma este nincs előadás. A Mátrába ás Egerbe rendez kirándulást a Tilt­ás az IBUSZ A TTIT és az IBUSZ or­szágjáró programjában janu­ár 12—13—14-én a téli Mát­ra és Eger környékének meg­tekintése szerepel. Az út so­rán kitűnő alkalom nyílik a tél örömeinek kiaknázására. A szánkózni, sőt síelni is le­het, aki tud és akar. A há­romnapos útra december 6l­ig lehet jelentkezni a TTIT megyei titkárságán, Vásárhe­lyen (Kossuth tér 8), Szege­den a TTIT-klubban (Kárász u. 11) Makón a József Attila Művelődési Házban és Szen­tesen Tóth László tanárnál­­ (Petőfi u. általános iskola).­­ Részvételi díj 320 forint, , amiben az étkezésen kívül­­ minden más szolgáltatás ben­

Next