Csongrád Megyei Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-24 / 301. szám
_ I__ MEGVITATJUK a Polgári Törvénykönyv Tervezetet A Hazafias Népfront vásárhelyi bizottságának jogügyi bizottsága december 28-a, szombat délelőtt 9 órára ankciót hívott össze, amelyen megvitatják a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve Tervezetét. Az ankéton előadást tart a Tervezet I—III. részéből dr. Kemenes Béla, a törvény előkészítő bizottság tagja, az Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos munkatársa. Az ankét helye a népfrontbizottág Lenin u. 5 szám alatti irodája, a Törvénytervezet ugyanott megtekinthető. Visszatérülnek a községfejlesztési hozzájárulás forintjai (Tudósítónktól.) Az Erdei Mihály utcán járok ba a kórógyi iskolából Szegvárra. November végén feltűnt, hogy az árok mellett hosszú, mély gödröt ásnak. Megkérdeztem a munkásokat: — mi lesz itt? — Kivezetik az artézi kút vizét a Rákóczitelep és az Oncsa sarkára! — volt a felelet. Azután az idő hidegre fordult. Fagyott, s csattogtak a csákányok munka közben a kemény földben. A munkásokon azonban nem fogott ki az időjárás. Majd beköszöntött az esőzés. Az árok feliszaladt vízzel, de kemény munkával ezt is leküzdötték. Annak rendje és módja szerint lerakták a csöveket. December 12-én már megjelent az életet jelentő víz a csapban a telep lakóinak nagy örömére és megelégedésére. A betonjárda építése is jó ütemben halad az Erdei Mihály utcában. Az arra járók az elkészült járdaszakaszon büszkén járnak. Még a cipősarok is másképpen koppan ezen, mint a bugdácsolós, hepehupás, rossz téglajárdán. Felkerestem a szegvári tanács v. b.-titkárát, Szőke István elvtársat, hogy tájékoztasson a fenti munkákról. Szőke István titkár elmondotta, hogy a közkifolyó építését és a 260 méter vezeték szerelését a megyei Vízműépítő Vállalat végezte. Munkájáért 23 ezer forintot fizettek ki, melyet a községfejlesztési alapból fedeztek. A betonjárda eddigi építése 22 ezer forintot emésztett fel. Az eddig tervezettnél a járda 400 méterrel hoszszabb lesz, mert sikerült betonlapot szerezni és így a járda el vezet a nevezett közkifolyóig. Ennek is minden kiadását a községfejlesztési alapból fedezik A községfejlesztési hozzájárulás befizetése azóta jobb ütemben halad, amióta a dolgozók látják, hogy a befizetett forintjaik tényleg saját céljaikat szolgálják. Szakember tanácsa a gazdáknak Méhlegelő fejlesztése a télen Úgy a kis, mint a nagy méhészek egyre inkább hallható panasza a silány méhlegelő, ami némileg el is fogadható, különösen, ha figyelembe vesszük a korai tarlóhántást, mellyel a tisztesfüvet és egyéb tarlóvirágot irtjuk, de az utóbbi időben a napraforgó termelése is csökkent, s a vetett takarmányféleségekben se válogatjuk azokat a növényeket, melyek méhészeti szempontból is gazdaságosait. Ez utóbbinál a silányan felkarolt őszi vetésű szöszösbükkönyre gondolok, mivel ez is vetekszik bármely más takarmányfélével. Tehát ha figyelembe veszszük a fent említetteket, úgy el kell ismernünk, hogy a méhészek panasza jogos. Annál inkább, mivel a méz nemcsak a méhészkedők haszna, hanem a fogyasztóké is. Ugyanis, ha több a méz, nagyobb a kínálat, ha nagyobb a kínálat, olcsóbb a termék. A fogyasztónak éppen olyan érdeke, mint a méhészeknek a mézhozam, így hát ezek figyelembevételével — mind a méhészek, mind a tanács és más szervek vezetői — hassanak oda, hogy az utcák, az utak, a közterek fásításánál, már a tél folyamán, és tavaszi ültetésnél az ország érdekét szolgáló méhészetet is vegyék pártfogásba. A hazai akác mellett szépen virul a piros virágú vörös akác néven ismert szurkos akác. De a lila virágú akác is versenyt fejlődik a hazaival, sőt a japán akác is óriásira fejlődik és szerszámfának is megfelel, de az erősen bokrosodó sárga akác is díszére válik minden köztérnek, utcának és útnak. E felsorolt, de nem eléggé honosított akácfélék jelentősége abban nyilvánul meg, hogy egy-két héttel később nyílik, mint a hazai, s virágzása hosszabb életű a hazai akác virágzásánál. De megnyilvánul abban is, hogy a mézelést mintegy 5—6 héttel hosszabbá teszi, s már annál inkább is lehetőséget ad a gyűjtésre, mivel virágzásuk júniusra esik, s a méhcsalád júniusban a legütőképesebb. Ha pedig a szépet és kellemeset is figyelembe veszszük a gazdaságosság mellett, akkor el kell ismernünk, hogy a hosszabb ideig virágzó és illatos közterek, utcák nemcsak méhészeti szempontból nézve és a nemzet jövedelmének gyarapításában dicsérendők, de a honosítók felé is a legnagyobb elismerést honorálják. Tehát ismételni kell — most tél van. Ideje annak, hogy a tavaszi ültetéshez olyan fát, cserjét szerezzünk be, ami hosszabb virulásával nemcsak a méztermelést segíti elő, de a szemnek is tetszetős, s minden községnek díszére, az országnak pedig hasznára válik. Asztalos P. Kálmán Hol szórakozzunk karácsonykor ? Szokás szerint karácsonyszombatját mindenki a meghitt családi körben tölti, másnap, harmadnap viszont a fiatalok és idősebbek egyaránt felkeresik a szórakozóhelyeket. Egyeseket színielőadások érdekelnek, mások táncmulatságra mennek és így tovább. A lényeg az, hogy vidám hangulatban ünnepelje ide a karácsonyi napokat. Az alábbiakban a szórakozási lehetőségekről számolunk be: HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN december 25-én, szerdán a Petőfi Művelődési Flázban a helyi honvédzenekar »Jazz-parádé« címmel ad műsort. Az egyik előadás délután 5, a másik pedig este 8 órakor kezdődik. A táncolni vágyó fiatalságról sem feledkeztek meg, mert karácsony mindkét napján a Béke Szálló nagytermében nagyszabású táncmulatságot tartanak. MAKÓN az ünnepi események sorára tartozik az, hogy december 23-én, szerdán este 7 órakor a József Attila Művelődési Házban táncmulatság kezdődik. Akik szeretik a színdarabokat, azok másnap a Makói Kisszínpad előadását tekinthetik meg. Ugyancsak a művelődési házban kerül sor az »Így játsszunk mi« című újszerű, vidám zenés előadásra, december 26-án, csütörtökön. SZENTESEN december 25-én, szerdán a Móricz Zsigmond Művelődési Házban a KISZ rendez táncmulatságot, ugyanez másnap megismétlődik. A színházlátogatók örömére a Tóth József Színházteremben december 25-én, szerdán este a »Dunaparti randevú« című operett kerül bemutatásra. CSONGYADON vasárnap délután 3 órakor nagysikerű fenyőfa-ünnepséget tartottak a Művelődési Házban. A karácsonyi ünnepek alatt, december 25-én és 26-án a helyi pedagógusszakszervezet színjátszó csoportjának közreműködésével bemutatásra kerül lelsztos: »Feltámadás« című daraba. Karácsony mindkét napján láncmulatság lesz, ugyancsak a művelődési házban. Párttaggyűlésekről jelentjük: Orosz István is új párttagsági könyvet kapott Vörös drapériákkal díszített terem várja a kommunistákat. Ifjakat és időseket egyaránt. Este 7 óra közeledik. A párttitkár elvtársnő az új tagkönyvek sorrendbe rakásával foglalatoskodik, mert a szentesi III. kerületi pártszervezetben is elérkezett az új tagkönykiosztó taggyűlés ideje. Már mindenki megjött, csak a bányavidéken dolgozó elvtársak hiányoznak. Komlón és máshol. Szentestől messzire dolgoznak, nem jöhettek most haza. Szabó Ferenc elvtárs nyitja meg az ünnepi taggyűlést. Szántó Lajosné elvtársnő, a pártszervezet titkára szól a pártszervezet munkájáról, a Párttagok előtt álló feladatokról, s a tagkönykiosztás jelentőségéről. A beszámoló sok politikai kérdést tár fel, amelyből a kommunisták itt erőt és lendületet merítenek munkájukhoz. A beszámoló után megkezdődik az asztalon elhelyezett új tankönyvek kiosztása. Szépek ezek a kis könyvecskék — a kommunisták összetartozásának szimbólumai. Harcos helytállásukért kitüntetés azoknak, akik kapják. A jelenlevők zöme régi harcos, számos hasonló ünnepnek volt már részvevője. A mostani ünnepi taggyűlés mégis eltér a többiektől 1956 októberében az ellenforradalmárok serege tört a pártra, a kommunisták sorait tépázta meg ez a vihar. Orosz István is erről beszél, amikor piros vászonkötésű tagkönyvét kezébe kapta. MSZMP — történelmi idők emlékeit őrzi ez a név. Szovjet és magyar harcosok, kommunisták és pártonkívüliek kéz a kézben védték meg a párt és a népi demokratikus rend vívmányait. — Hogy ezen a helyen ma ünnepi taggyűlést tarthatunk, hogy szabad emberekként birtokosai lehetünk ennek az országnak, soha nem múló hálával tartozunk a szovjet népnek, mert már másodszor hozták el számunkra a szabadságot. Ez a könyvecske nagy felelősséget ró reánk, kommunistákra. Kötelez arra, hogy tartsunk össze, hogy soha többé ki ne csavarja senki kezünkből a szabadság vörös zászlaját. A nemzetközi internacionalizmus szellemében, öszszefogva vertünk vissza minden olyan törekvést, ami a népek szabadságáért folyó harcot igyekszik gátolni. Ezen a taggyűlésen több elvtárs és elvtársnő is felszólalt, mind hitet téve amellett, hogy úgy vigyáznak a pártra, mint a szemük fényére. Végül: Keresztes Imre elvtárs a járási Pártbizottság nevében tartott széleskörű kül- és belpolitikai beszámolót. Mártírjaink vére festette pirosra — megőrizzük becsülettel — Átvették tagsági könyvüket a hódmezővásárhelyi IV. kerület kommunistái — A pártszervezet helyisége nem volt se fényesebb, se díszesebb, mint a többi taggyűlések idején. Az arcok is ugyanazok: a vásárhelyi IV. kerület kommunistái, akiket jórészt ez a pártszervezet érlelt kommunistákká. Most, az új párttagsági könyvek átvételére gyűltek össze ünnepélyes taggyűlésre. A taggyűlés estéjén fényesebben ragyognak a szemek, keményebben szorultak ökölbe a munkában megfáradt utak. Szenti elvtárs, az alapszervezet vezetősége nevében beszámolt a szervezet egyéves munkájáról. Az egyszerű szavakkal elmondott referátum gondolatok, érzések viharát kelti minden hallgatóban. Megelevenednek az ellenforradalom nehéz napjai. Emlékezünk hőseinkről — sokak szemébe könny tódul és szinte érzik a levegőben a naiv fogadalom: „Soha többé nem engedjük, hogy árulás, külső, vagy belső ellenség aknamunkája megbénítsa a legnagyobbat: a párt erejét!” Egy pillanatra megállunk, amikor arról beszél a titkár, hogy vannak, akik elhagytak bennünket, nem voltak elég erősek, elfújta őket a vihar. Vannak olyanok közöttük, akiket visszavár a nagy család, de ezeknek még sokat, nagyon sokat kell tenniük. Büszke öröm hullámzik át a taggyűlésen, amikor arról beszél Szenti elvtárs, hogy november 4-én a Szovjetunió segítségével, a magyar kommunisták erejére támaszkodva a forradalmi munkás-paraszt kormány gátat vetett az ellenforradalomnak. Az első hozzászóló Sali Imre elvtárs, a városi párt- bizottság titkára, a tagsági könyv becsületéről, a kommunisták felemelő kötelessé- I geiről beszélt és arról, hogy eleget tettünk-e azért, hogy rászolgáljunk teljes egészé-ben a párttag megtisztelő címre. Szólott pártunk négy , évtizedes útjáról, arról, hogy ezt az utat martinaink fej- fái szegélyezik. De ezeken a fejfákon a jelen és a jövő vérpiros virágai ragyognak, hős mártírjaink életüket a szabad, szocialista Magyarországért adták oda. Ezután sorra emelkedtek hozzászólásra a kerület párttagjai. Nehezen tolult alkunkra a szó. Nem a megszokott, kezdeti nehézség volt ez, hanem a pillanat nagysága fékezte a nyelveket: mit mondhatok, eleget tettem-e? I — ez a kérdés élt mindannyiunk lelkében. A hozzászólásokat a szerénység jellemezte. Nem beszélt arról senki, hogy milyen érdemeket szerzett, hogyan harcolt a maga területén az ellenforradalom, s annak szekértőjei ellen. Rubinstein elvtérs például egy szóval se említette, hogy a kezelésében állott hangos híradó tavaly szinte egy pillanatra se vált az ellenforradalom szócsövévé és, hogy amikor fogadott és fogadatlan prókátorok a Gyáni —Avemária-féle „pontokat” üvöltötték, az ő menafonjai a párt figyelmeztetését hirdették a város dolgozóinak. Pedig még csak egy rendőr se védte. Erről nem szólt. De beszélt arról, hogy még ő is, akinek az életét a Szovjetunió és a kommunisták kétszer mentették meg, nehezen talál vissza a helyes útra. Vagy ki tudja azt, hogy az idős, beteges Csomós elvtársnő tavaly novemberben, mint anya a gyermekei után, úgy járta az utcát, hogy öszszeszedte azokat akik talán nem futottak meg, csak a hívó szót várták? Nem, erről nem szólt ő se. De beszélt arról, hogy amit elértünk, azt pártunknak, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, Kádár elvtársnak köszönhetjük Hogy ebbe neki is része volt? Nyilván azt mondaná, hogyha megkérdeznénk: „Az természetes, hogy mi is tettem, amit tudtam, mert nem tudtam volna nem megtenni!” Mások az életükről beszéltek, elmondták, hogyan lettek kommunisták. Tóth Istvánná a tisztelet és szeretet hangján emlékezett meg azokról az idős párttagokról, akik neki életében kétszer mutatták meg a helyes utat: ---------------1944-ben és 1956-ban. Egy másik asszony, Paksi Endréné azt mondotta el hogyan élt a Horthy-rendszerben, és hogyan nyitották fel szemét a felszabadulás után a párt tagjai. Elmondotta, hogy a honvédségnél dolgozott, ahol tanítója volt Papp ezredes elvtárs, akit tavaly az ellenforradalmárok gyilkoltak meg ..Sohasem feleltem el azt a harcos, ízig-vérig hű kommunistát” — mondotta. A szemek azt válaszolták: „Mi sem!” Ez csak néhány a hozzászólások áradatából. Igen, áradat volt ez, mert ezen az estén megmozdultak a szívek, mindenki beszélni akart. Megfogadtuk: soha többé semmilyen kéz se téríthet le bennünket a szocializmus útjáról. Figyelmeztettük egymást és önmagunkat, hogy vigyázzunk a legdrágábbra: pártunk erejére, egységére. Emlékeztünk a tavalyi árulásra és mély felelősségtudattal beszéltünk a jelen és a jövő feladatairól. És egy percre sem éreztük, hogy ezek a feladatok a mi személyes javunkat szolgálják: pár mondat, pár gondolat csak ezekről, de mindig és mindenütt az egész nép ügye lebegett a szemek előtt. Már kezünkben van az új tagsági könyv. A kezek kemény kézfogásra szorulnak, nem egy ember az egy emberrel, de a millió a millióval szorított kezet ezen az estén. Harcosságra, erőre tettre nevelt az a pár óra. Megláttuk és lemértük a múltat — megéreztük a jövőt, amely olyan lesz, amilyenné mi formáljuk. Gazdapusztai Gyula Boldog karácsony Pankotán ., „ Mintegy 800 gyermeknek szerzett boldog karácsonyt a Pankotai Állami Gazdaság vezetősége és szakszervezete, több mint 40 000 forint értékű ajándékkal lepte meg őket szociális helyzetüknek megfelelően. Az ajándékokat az üzemegységekben osztották ki. Az ünnepi szónokok mindenütt hangsúlyozták, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Ezen a napon minden becsületes ember magába száll, félreteszi az ok nélküli haragot, gyűlöletet, s különös szeretettel fordul a kissyermet kék felé. A gazdaság párt-, szervezete, vezetősége és szakszervezete eddig is szeretettel gondolt a dolgozók gyermekeire, olyan karácsony még nem volt, hogy meg ne ajándékozta volna őket, ha szerényebb keretek között is, mint most. A szónokok végül kérték a gyermekeket: legyenek jók, tanuljanak szorgalmasan és mutassák meg, hogy egykor ők is becsületes, dolgos fiai lesznek népi demokratikus hazánknak, s a többi felnőttekkel vállvetve küzdenek majd a békéért és a szocializmus végső győzelméért. Nyéki Péter Kedd, 1957. december 24. HapiccMi 057. december 14. kedd Ádám, Éva napja A Nap két óra 30 perckor és nyugszik 15 óra 57 perckor. A Hold két 9 óra 13 perckor és nyugszik l6 óra 40 perckor A HŐMÉRSÉKLET ALIG VÁLTOZIK A brit-szigetektől északra, elhelyezkedő ciklon enyhe, óceáni levegővel árasztja el a Nyugat Európa és Skandinávia partvidékeit. Útjában sokfelé havas esőt, majd esőt okoz. Az Alpok és a Kárpátok környékén az erős párás, ködös idő következtében a hőmérséklet nappal sem emelkedett az olvadáspont fölé. Várható időjárás kedden estis: felhős, párás, helyenként ködös idő, több helyen kisebő havazás, havas eső ónos eső. Mérsékelt dél, délnyugati szél, a hőmérséklet alig változik. Legmagasabb nappali hőmérséklet kedden: 0—mínusz 3 fok között. Mit haltunk m ESTE a rádióóeuit ,.Ujj mellém a kandallóhoz” Minden családban meghitt este a mai. A Magyar Rádió is ehhez mérten állította össze esti műsorát. A Kossuth-adó 29.30 perckor a lenti címen sugároz versen-mesés-muzstícás műsort. Az est ma művészi igénnyel készült József Attila, Kaffka Margit, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor verseiből. Beethoven, Schubert, Haydn, Martiny, Bartók műveljeől, míg a műsor második részét Dickens ismert elbeszéléséből, A tűzhely tücske című téli történetéből írt hangjáték tölti ki. Érdemes lesz meghallgatni:. . a Tv.wr.vyaxi kísérleti műsora 17.05—13.05: Két mesefila. (Az arany antilop, A hóember, mint postás). FILMSZÍNHÁZAINK műsora Hódmezővásárhely: Terv Mozi: A vasárnap gyilkosai. Francia film. 5 órai kezdettel. Műsoron december 35-ig. 25—35-án. Matiné: Tavasz. Jugoszláv cím. Béke Mozi: A test ördöge. Francia film. (16 éven felülieknek.) Fél 6 órai kezdettel. Műsoron december 25-ig. Makó: Vörös Csillag Mozi: Külvárosi legenda. Magyar film. (16 éven felülieknek). Fél 6 órai kezdettel. 25—26-án. Matiné: Római lányok, olasz film. Szabadság Mozi: Oké Néró. Olasz filmvígjáték. 5 órai kezdettel. December 25-ig. Szentes: József Attila Mozi: A vasárnap gyilkosai. Francia film. Fél 6 órai kezdettel. Műsoron december 25-ig. Szabadság Mozi: Külvárosi legenda. Magyar film. (16 évente aműeknek). 6 órai kezdettel. Műsoron december 25-ig. 25—26-án. Matiné: Egy pikoló világos. Magyar film. Csongrád: Szabadság Mozi: Dani. Magyar film. (16 éven felülieknek). 5 órai kezdettel: Műsoron december 25-ig. 25—26-án: Matiné: Utazás az őskorban. Kínai mesefilm. Matiné-előadások kezdete december 25—26-án a helyi viszonyoknak megfelelően. HÓD.MEZŐVÁSÁRHELYI „SZIKRA” HÍRADÓ MOZI műsora, Sztálin u. 221 Egy nyáron át táncolt. Svéd film. (16 éven felülieknek). Műsoron december 26-ig. Előadás kezdete 5 óra. SZEGEDI NEMZc.ilablNHÁZ műsora: ’ Ma este nincs előadás. A Mátrába ás Egerbe rendez kirándulást a Tiltás az IBUSZ A TTIT és az IBUSZ országjáró programjában január 12—13—14-én a téli Mátra és Eger környékének megtekintése szerepel. Az út során kitűnő alkalom nyílik a tél örömeinek kiaknázására. A szánkózni, sőt síelni is lehet, aki tud és akar. A háromnapos útra december 6lig lehet jelentkezni a TTIT megyei titkárságán, Vásárhelyen (Kossuth tér 8), Szegeden a TTIT-klubban (Kárász u. 11) Makón a József Attila Művelődési Házban és Szentesen Tóth László tanárnál (Petőfi u. általános iskola). Részvételi díj 320 forint, , amiben az étkezésen kívül minden más szolgáltatás ben