Csongrád Megyei Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ST­EK! * A MAGYAR SZOCIAL­ISTA MUNKÁSPÁRT ME­GY­E­I L­A­PJA A 111. évfolyam, 128. szám Ára: 60 fillér Vasárnap, 1958. június L Az iskolák államosításának 10. évfordulója és a pedagógusnap Írta: Katona Sándor országgyűlési képviselő, a népfront megyei titkára A VII. magyar pedagógusnap alkalmá­ból egész dolgozó társadalmunk szeretet­tel és megbecsüléssel fordul a pedagógu­sok felé. Köszöntjük e napon megyénk pedagógusait, nevelőit, akiknek döntő többsége a szocializmushoz, népi demok­ratikus államunk kultúrpolitikájához hű­en oktat, nevel. Köszöntjük az óvónőket, akik munkájukkal elősegítik a gyermeke­ink értelmi fejlődését és részben leveszik a dolgozó szülők válláról a gondot gyer­mekeik nevelésében. Köszöntjük az isko­lák, a kollégiumok, az oktatási intézmé­nyek és óvodák azon dolgozóit, akiknek munkája elősegíti az oktatás, a nevelés eredményességét. Az idei­ pedagógusnap politikai és társadalmi jelentőségért növeli az iskolák államosításának tízéves évfor­dulója. 1648. júniusban tárgyalta és fogadta el a magyar országgyűlés az iskolák államo­sításáról szóló törvényjavaslatot. Az a politikai harc, amelyet az iskolák államo­sításáért sikeresen megvívtunk, a fiatal magyar demokratikus köztársaság egyik legnagyobb győzelme volt. Száz év követe­lése saalósult meg 1948-ban az iskolák ál­lamosításával. Érvényre jutott ezáltal kul­túrpolitikánkban az egyház és az állam el­választása. Az iskolák államosítása először 1848-ban, a forradalom és szabadságharc idején került az érdeklődés középpontjá­ba. Az első felelős magyar kormány val­lás- és közoktatásügyi minisztere, báró Eötvös József törvényjavaslatot nyújtott be az iskolák államosítása ügyében. 1848. július 20-án ült össze az I. magyar egye­temes tanügyi kongresszus, amely azt a meggyőződését fejezte ki, hogy akié az oktatás, a nevelés, azé a nép. E kongresz­­szus követelése volt az általános tanköte­lezettség törvénybe iktatása, az egységes állami oktatás és nevelés biztosítása, a tanügynek az egyház kezéből az állam­hatalom alá rendelése. Kossuth azt írta ebben az időben: »Mindenhol nagy fon­tosságú a közoktatási ügy, de hazánkban életkérdés, életkérdés a közoktatási re­form azért, mert a demokrácia korszaka elkövetkezett. Az államnak magának min­den vallásfelekezeti színezet mellőzésével, közös nemzeti tanodákat kell felállítania és fenntartania. Az ilyen tanodák felelhet­nek meg azon sokoldalú politikai, közgaz­dasági és kultúrai igényeknek, amelyektől az államtest egészsége függ­. A tanügyi reform keresztülvitelét meg­­akadályozta dicső szabadságharcunk bu­kása utáni függőségünk Ausztriától. A pol­gári fejlődés következtéiben ugyan létre­jött egy felemás állami és felekezeti isko­larendszer, amelyben a feudális uralkodó osztály az állami oktatás kifejlődésért gá­tolta, a felekezeti oktatást pedig erősítet­te. Az 1848-ban kitűzött célok megvalósu­lása csak felszabadulásunk után, 1948-ban, száz évvel később vált valóra. Ma is jog­gal hivatkozhatunk arra, hogy 1848 célki­tűzéseinek megvalósítói vagyunk. Az 1958. októberi ellenforradalom demagógiája 1848-ra hivatkozva követelte az egyházak részére az iskolák visszaadását, a kötele­ző vallásoktatást, mindazt, ami ellen har­coltak már 1848-ban. Az iskolák államosítása igen éles po­litikai harc volt nemcsak a parlamentben, hanem a falvakban és városokban is. A hazai reakció és a klérus, görcsösen ra­gaszkodott hatalmához a művelődés terü­letén is. Az államosítástól féltette a társa­dalmi befolyását. Ezért hívei nemcsak a parlamentben, de a falvakban és városok­ban is az államosítás ellen bújtogattak. Az eszközökben sem válogattak. A lelki terrortól, az iskolák és felszereléseik rom­bolásától a gyilkosságig (Pócspetri) min­dent felhasználtak. A haladást azonban e területen sem tudták megállítani. A tör­vényjavaslatból törvény lett, 1948. szep­temberében iskoláink állami iskolákként nyitották meg kapuikat. 1948-ban me­gyénkben 71 iskolát államosítottak. Az összes iskolák 24 százalékát. Nem állami tanító volt 254, a tanítók 24 százaléka. Nem állami tanár volt 41, a tanárok 43 százaléka. Szentesen, az akkori Csongrád megye székhelyén 1948-ig, az államosítá­sokig egyetlenegy állami iskola sem volt. Az iskolák államosításáért, az oktatás, a nevelés terén a lelki­ismeretszabadság ér­vényre juttatásáért megyénk pedagógusai is derekasan harcoltak. Több olyan peda­gógus van Csongrád megyében, akik eb­ben az időben példamutatóan helytálltak és vállalták a népszerűtlenséget, a rágal­makat, amit a reakció rájuk szórt. Mendes Mihály, Kádár János, Molnár Zoltán, Dö­me Mihály, Párkányi István, Csenke László, Vörös Mihály és még sok más pe­dagógus pozitív tevékenységet végzett megyénk iskoláinak államosítása érdeké­ben. A törvény életbelépése után az ál­lam 20 millió forintot biztosított az álta­lános iskolák fejlesztésére és felszerelé­sére. A pedagógusok részére az állami státuszbavétel egyúttal 20 százalékos fize­tésemelést jelentett. Azóta eltelt tíz év alatt óriási fejlődés indult meg iskoláink­ban. A társadalmunkban bekövetkezett mélyreható társadalomszerkezeti változá­sokat az iskoláink államosítása nagymér­tékben elősegítette. Az óvodák száma meg­kétszereződött és óvodáink nevelő intéz­ményekké váltak. Jelenleg az általános iskoláink 86 százalékában van szakrend­szerű oktatás a felszabadulás előtti 38 százalékkal szemben. Évről évre többért áldoz államunk a ne­velésügyre. Az 1958. évi megyei költség­­vetésben 84 millió 729 ezer 300 forintot irányoztak elő kulturális célokra. A me­gye ez évi költségvetési iráyzatának 34 százaléka. Az elért eredmények mellett komoly hi­bák is vannak az oktatás, a nevelés terü­letén. A tanterem és korszerű felszerelés hiánya, a gyakori, gyors tantervváltoztatás, nem utolsósorban pedig ifjúságunk neve­lésében elkövetett komoly hibákról sem szabad megfeledkezni. Ifjúságunk gondol­kodásában, világnézetében, erkölcsi felfo­gásában gyakran fellelhető az ellenforra­dalom romboló hatása és az eszmei zűr­zavar. Ifjúságunk helyes irányú, szocialis­ta szellemben való nevelése nemcsak pe­dagógiai kérdés, hanem fontos társadal­mi kérdés is. A szülők, a felnőttek erköl­csi és társadalmi felelősségérzetének job­ban érvényre kell jutnia, és fokozottabb mértékben kell támogatni pedagógusain­kat, akik időt, fáradságot nem kímélve nemcsak szakmailag oktatják, hanem ne­velik is ifjúságunkat. Sok ilyen pedagó­gusunk van Csongrád megyében is, akik­nek munkája minden támogatást megér­demel. Az iskolai oktatáson kívül a fel­nőttek esti és levelező tagozata részvevői­vel való foglalkozás, a KISZ-szervezetek­­ben, a falusi és a tanyai olvasókörökben az ismeretterjesztés is ezt igazolja. Az if­júsági kultúrcsoportok szervezése, a Sport­es kultúrmun­ka megszerettetése és a szo­cialista szellemű hazafiságra való nevelés nagymértékben pedagógusainkra vár. Ne­mes és szép hivatás oktatni, nevelni a magyar jövőt, az ifjúságot. Ismeretterjesz­téssel pedig növelni az általános művelt­séget. A hiányosságok ellenére is megállapít­ható az oktatásban, a nevelésben, kultúr­politikánkban a fejlődés. A további fel­adat: párttag és pártonkívüli pedagógusa­inknak hivatásbeli és lelkiismereti köte­lessége, hogy ezt a fejlődést tudásuk lat­­bavetésével, a szocialista kultúrpolitika szellemében elősegítsék. Megyénk pedagógusai helyeslik a párt és a kormány értelmiségi politikáját, amely a pedagógusokkal szemben is a tü­­relem, a megértés, a nevelés és a nevel­hetőség kérdését tartja szem előtt. Me­gyénk pedagógusainak többsége e politika szellemében a nép, a haza szeretetére, a szocializmus építésére neveli az új gene­rációkat. Ezért övezi megyeszerte olyan nagy tisztelet és megbecsülés az ilyen ta­nítókat, tanárokat, óvónőiket és prof­esz­­szorokat. Tudjuk, hogy akad még egyes iskolákban példa arra, hogy egyesek a tár­sadalomtól és a politikai helyzettől függet­len oktató-nevelőmunkát akarnak végez­ni. Ezért világosan meg kell mondani — hiszen ezzel a néphez és szocializmushoz hű pedagógusok többsége is egyetért —, hogy iskoláinkban a pedagógusok oktató­­nevelőmunkájában érvényre kell jutnia a legfőbb célkitűzésnek, amelyet a tanterv kötelezően előír: a kommunista ember­nevelésnek! A mai pedagógusnapon, amikor dolgozó népünk kifejezésre juttatja megbecsülé­sét és elismerését a nevelők iránt, egyben hangsúlyozzuk: népünk számít is arra, hogy szocialista oktatásügyünk valameny­­nyi dolgozója tudását, tehetségét, nevelői hivatástudatát maradéktalanul ifjúságunk kommunista szellemű nevelésének szolgá­latába állítják, hogy a szocializmust, s majd a kommunizmust építő emberek büszkék legyenek az ő tanítóikra. |EmnmwnmHi''n|''i»w»g Irodalmi oldal Nyári menetrend © Kedden nyílik a vásárhelyi Mocca Eszpresszó Köszöntjük a pedagógusokat Kiváló tanárokat, tanítókat, óvónőket tüntettek ki a pedagógusnap alkalmából Szombaton országszerte megkezdődtek a VII. peda­gógusnap ünnepségei. Az egész társadalom nagy sze­rettel és megbecsüléssel for­dult a nevelők felé. Heggel az iskolákban ünneplőbe öl­tözötten várták a tanulók oktatóikat, a virágokkal dí­szített tantermekben. Az osz­­tályonkint tartott rövid ün­nepség előtt a diákok, a ne­velők és szülők, meghallgat­ták Benke Valéria művelő­désügyi miniszter rádióban elhangzott üdvözlőbeszédét, majd egy-egy kisdiák és a szülői munkaközösségek tag­jai köszöntötték a p­edagó­­gusokat. Hasonló ünnepsé­gek voltak az óvodákban is. Délelőtt az országházban számos kiemelkedő munkát végzett pedagógust tüntettek ki. Az ünnepségeken megje­lent Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke és Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Benke Valé­ria művelődésügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nagy József rt. könnyűipari miniszter, Kis­házi Ödön munkaügyi­ mi­niszter, Nagy Dániel, az El­nöki Tanács elnökhelyettese és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Ünnepi beszédet Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács elnö­ke mondott, majd átnyúj­totta az Elnöki Tanács ki­tüntetéseit. Ezt követően Benke Valéria művelődés­­ügyi miniszter adta át a »kiváló tanár«, »kiváló taní­tó» és »kiváló óvónő« kitün­tető jelvényt. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a pedagógusnap al­kalmából a Szocialista Mun­káért Érdemérem-kitünte­tést adományozta nyolc, a Munka Érdemérem-kitün­tetést 3 pedagógusnak. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány »Kiváló tanár« kitüntető cí­met adományozta többek kö­zött: Arany Sándornak, a Sze­gedi Mezőgazdasági Techni­kum igazgatójának; Csengeri Sándornak, a hódmezővásárhelyi leány­­gimnázium igazgatóhelyette­sének; Tóth Lászlónak, a szente­si Petőfi utcai általános is­kola tanárának. -Kiváló ,tanító­-ki­tün­tető címet 22 pedagógus kapott Szombaton megkezdődött a Magyar Újságírók Szövet­ségének küldöttközgyűlése az É­pítők Rózsa Ferenc Mű­­v­elődési Házában. A küldött­­közgyűlésen részt vett Kállai Pyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizo­ttságának póttagja, Szir­mai István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, Gyáros László, a kormány tájékoztatási hivatalának el­nöke. Jelen voltak a küldöttköz­gyűlésen a külföldi sajtó képviselői is. A referátumok elhangzása után megkezdődött a vita, amely vasárnap folytatódik. ------­--------- ’ " . Megkezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldöttközgyűlése Új gyártmányok megyénk üzemeiben Új típusú gabonaszórógép készült a Makói Gépgyárban A Makói Gépgyárban — a Kolbai-féle ikersoros ve­tőgép után — pénteken is­mét új típusú mezőgazdasági eszköz, a kombájnaratásnál nélkülözhetetlen, pneumati­kus szívó-nyomó gabonaszó­ró mintapéldányát készítet­ték el. Ezzel lehet forgatni, szál­ítani a learatott­ csepelt, és nagy tömegben tárolt nyers gabonát, hogy meg ne romoljon. Amíg az eddig ké­szült hasonló gép továbbító szerkezetére rá kell lapátol­ni a gabonát, addig a mos­tani teljesen önműködő, vil­lany motoros berendezésével felszívja és körülbelül 25 méteres távolságra­­elfújja­ a gabonát. Óránként mint­egy 5 tonna búza, kukorica, vagy más termény átrakásá­ra alkalmas, de használható emeletes raktárak megtölté­sére is. Megkezdték a merinofort sajt gyártását Csongrádon és Csanádpalotán Sok ember van, aki sze­reti a sajtot, sőt az jellem­ző rájuk, hogy kizárólag ezt, vagy azt a fajtát, például az ementálit, a parmezánt, a roqueforrtot szeretik. Szük­séges volt ez­t előrebocsáta­ni, mert a sajtkedvelők nagy táborában minden bizony­nyal örömet kelt az a hír, hogy Csongrádon és Csanád­palotán megindult a juhtej­­ből készült, úgynevezett me­­rinofart-sajt gyártása. Már régebben voltak tervek a juhtej feldolgozására, de a gazdasági és más természetű körülmények csak most tet­ték lehetővé a sajtgyártás megkezdését. N­emrégiben például a Szentesi Tejüzem Csongrá­­don levő részlegében álltak munkába a gépek és a szak­étül­­erek irányításával na­ponta közel 90, egyenként 3 kilós sajtot készítenek. A juh fejert beérkezése után mi­nőségileg ellenőrzik, majd pasz­törizálják, lehűtik és meg­felelő eljárások után ál­lít­ju­k elő a nyers sajtot. Ter­més­zetesen a gyártási folya­matnak ezzel még koránt sincs vége, mert a sajtot el­készültének ötödik napján besózzák és Budafokra szál­lítják. Itt a híres budafoki sajtérlelő pincékben külön­leges penészgombák által nyeri el a merinofort egye­dülálló ízét és zamatét, ami­ért a fogyasztók annyira ke­resik. A megyében eddig nem gyártottak merinofort-sajtot és ezen az állapoton változ­tattak a csan­ádpalotai és csongrádi üzemek. Az utób­biban naponta ezer liter juh­­tejet dolgoznak fel. Értesü­lésünk szerint a megyében gyártott és a budafoki pin­cékben megérlelt merino­­fort-sajt egy részét külke­reskedelmi szerveink expor­tálják.

Next