Csongrád Megyei Hirlap, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

_2___ Ez történt a külpolitikában De Gaulle kormányalakítási kísérletei De Gaulle pénteken, továbbá szombaton délelőtt foly­tatott tárgyalásai után elhatározta, hogy szombaton este, vagy" vasárnap a nemzetgyűlés elé áll és kérni fogja kor­mánya beiktatását. E kormánynak — mint a Reuter angol hírszolgálati iroda párizsi tudósítója jelenti — az lenne a feladata, hogy megoldja Algéria problémáját és hogy or­szágos szavazást készítsen elő az alkotmány gyökeres mó­dosításáról. Azok a megbeszélések, amelyeket Ge Gaulle Guy Mollet-val, a szocialisták főtitkárával folytatott, továbbá azok a tanácskozások, amelyek már pénteken is folytak és szombat délben még nem fejeződtek be a szocialista képviselők között, arra engednek következtetni, hogy De Gaulle valószínűleg megkapja 70-80 szocialista képviselő szavazatát és így körülbelül 400 szavazatot beiktatásánál biztosra vehet. Ellene feltehetően a kommunista párt 150 képviselője, mintegy 20 radikális szocialista, akik e párt Mendes-France-vezette csoportjához tartoznak és körül­belül 20 szocialista képviselő szavaz. Azt követően, hogy De Gaulle nyilatkozatát elmondja, vagy elmondatja (szó van arról, hogy Vincent Auriol volt szocialista köztársasági elnök olvasná fel helyette a nyi­latkozatot) nem lesz vita, csak egyszerűen szavazás. Kik kapják a fő tárcákat a De Gaulle-kormányban? Szombaton délután Párizs- Houphoouet-Boigne lesz. ban az volt az általános vé- Külügyiminiszterként Louis remény, hogy a De Gaulle- Jore-t, a külügyminiszteri­­kormány négy főminisztere um jelenlegi főtitkárát em- Pinay, Pfliman, Millet és legetik. A Francia Kommunista Párt álláspontja változatlan Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtit­kára és Jacques Duclos, a párt titkára a köztársasági el­nökhöz intézett levélben hangsúlyozzák: nem akarják a törvényesség látszatával fedezni az algíri és ajacciói ál­lamcsíny előtti kapitulációt. Coty köztársasági elnök ugyanis megbeszélésre hívta magához Maurice Thorezt és Jacques Duclost, ők azonban megtagadták az elnök ké­résének teljesítését. Thorez és Duclos látogatása Cotynál — állapítja meg az Humanité szombati száma — igen nagy szolgálatot tett volna azoknak, akik a diktatúra felé hajlanak. Pierre Courtade az Humanité szombati számában rá­mutat, hogy De Gaulle tulajdonképpen szabadságra akarja küldeni a parlamentet akkor, amikor nem­ járul hozzá programja feletti vitához. Ugyancsak a parlament kikap­csolását jelentené az a De Gaulle-féle terv is, hogy a tá­bornok a parlament mandátumát két évvel meghosszab­bítaná. A cikkíró, aki Napóleonnal hasonlítja össze De Gaulle-t , megállapítja: Napóleon módjára teszi ezt is, aki nagyon jól tudta, hogyan kell az egykori jakobinu­sokból a császárság grófjait kialakítani. Mindez­ek tető­­zésére népszavazást tervez. A megkötözött népnek joga lesz megmondani, hogy meg van elégedve vele. A De Gaulle-program csak egy pontban világos: a szabadság meggyilkolásában, a többi pedig tudatos zűrzavar, becsa­pás és ostobaság — írja Courtade. R­öviden Párizs. A CGT, a legna­gyobb francia szakszervezet, pénteken este kiáltványt adott ki, amelyben felhívja a francia munkásságot, fo­kozza harcát De Gaulle kor­mányalakítása ellen. »Folytatni és szélesíteni kell a harcot, mindenütt meg kell sokszorozni az egy­séges akciókat, sztrájkokat, munkabeszüntetéseket, tün­tetéseket, választ kell adni a fasisztáknak. Minden ed­diginél hatalmasabb erővel kell megnyilatkoznia a mun­kásság és a köztársaság­párti erők tiltakozásának. Nem akarunk diktatúrát, nem akarjuk De Gaullet a kormányra!« — fejeződik be a CGT felhívása. * Moszkva: Szombaton reg­gel Urho Kekkonen finn köztársasági elnök hazauta­zott Moszkvából. A repülő­téren a finn államfőt Voro­­silov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnö­ke, Hruscsov, a Miniszterta­nács elnöke, Mikojan és Kozlov miniszterelnökhelyet­tes, több szovjet vezető sze­mélyiség és a Moszkvában akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői búcsúztat­ták. * New York: Pénteken este hivatalosan közölték: a Biz­tonsági Tanács hétfőn dél­után összeül, hogy meghall­gassa Franciaország és Tu­nézia panaszát. ■ Ceylonban, az India déli csücskével szemben elterülő szigetországban néhány nap óta zavargások, tüntetések vannak, különösen a sziget északi részében. A zavargás azzal a kormányrendelettel kapcsolatos, mely szerint a tamil nyelv használata ép­pen annyira elfogadott lesz, mint az eddig hivatalosnak minősített szingaléz nyelv. (A 8 milliónyi lakosság egy­­harmada tamil, kétharmada pedig szingaléz — a szerk.) A helyzet megvitatására június 4-re összehívták a ceyloni parlament rendkívüli ülését. Tovább erősödő együttműködés a Szovjetunió és Finnország között Közös közlemény a szovjet—finn tárgyalások befejezése után Mint ismeretes, néhány napig Urho Kekkonen finn köztársasági elnök vezetésé­vel finn kormányküldöttség tartózkodott a Szovjetunió­ban és folytatott tárgyaláso­kat a Szovjetunió vezetőivel. A tárgyalások befejezése után, pénteken közös közle­ményt bocsátottak ki a szov­jet és finn államférfiak tár­gyalásairól. A közlemény a többi kö­zött hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió és Finnország vezetői állást foglaltak a kö­zép-európai atom- és raké­­tafegyvermentes övezet meg­teremtése mellett. Mindkét fél annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a leszerelés problémájának megoldása felé vezető úton igen fontos lépés lenne, ha sikerülne megegyezésre jut­ni az atom- és hidrogénfegy­­ver-kísérletek haladéktalan és mindenütt való megszün­tetéséről. Ez elősegítené azt is, hogy a felek megegye­zésre jussanak az említett fegyverfajták végleges és feltétlen eltiltása ügyében. Mindkét fél kifejezésre juttatta azt a nézetét, hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia törvényes helyét az ENSZ-ben. A finn fél kedvezően fo­gadta a szovjet félnek azt a nyilatkozatát, hogy a Szov­jetunió a baráti kapcsolatok és a kölcsönös megértés to­vábbi erősítésére és elmélyí­tésére törekszik a többi észak-európai országgal, s hogy a Szovjetunió evégből hasznosnak tartaná, ha az érdekelt felek közösen ku­tatnák fel az együttműködés kölcsönösen elfogadható for­máit. A két állam vezetői köl­csönös megelégedéssel álla­pították meg, hogy a Szov­jetunió és Finnország kö­zött nagyon jó és őszinte jó­szomszédi kapcsolatok van­nak. A felek ismételten ki­jelentették: a jövőben is arra törekszenek, hogy fej­lesszék a jószomszédi kap­csolatokat, s minden lehető módon elmélyítsék a szov­jet és a finn nép kölcsönös megértését és bizalmát. A felek Finnország kezde­ményezésére megegyeztek abban, hogy az 1961—1965. évre szóló áruszállításokról újabb egyezményt kötnek. A szovjet fél elvben hoz­zájárult, hogy Finnország­nak olcsó kamat mellett 4~ 500 millió rubeles hosszúle­járatú kölcsönt adjon. Finn­ország azt tervezi, hogy a kölcsönt a finn gazdaság termelékenységének további fejlesztésére és a foglalkoz­tatottság biztosítására hasz­nálja fel. Ma választják újjá a svéd képviselőházat Ma, június elsején majd­nem ötmillió svéd választó vonul az urnák elé, hogy új képviselőházat válasszon. A választások tulajdonkép­pen csak 1960-ban lettek volna esedékesek, de Gusz­táv Adolf király április 28- án feloszlatta a képviselőhá­zat, mert a szociáldemokra­ta kormány vereséget szen­vedett az új nyugdíjtörvény kérdésében. A választás fő vitakérdése ennek megfelelően a nyug­díj ügye lesz. A szocialista párt állami kötelező nyug­díjbiztosítási rendszert kö­­vetel, de ezt a nem szocia­lista pártok ellenzik. A feloszlatott képviselőház 231 mandátuma a következő­képpen oszlott meg: szociál­demokraták 106, kommunis­ták 6, liberálisok 58, kon­zervatívok 42, agrárpárt 19. LAPZÁRTAKOR Érkezett: Párizs: Vasárnap délután magyar idő szerint három órára hívták össze a fran­cia nemzetgyűlést, amikor is De Gaulle tábornok szemé­lyesen megjelenik, hogy be­iktatását kérje a nemzetgyű­­léstől Kállai Gyula elvtársi Társadalmunkban a pedagógus a munkásosztály és a parasztság legfontosabb segítője A VII. pedagógusnap alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága, a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottsága és Budapest főváros tanácsának végrehajtó bizottsága szom­baton este díszünnepséget rendezett a Néphadsereg Szín­házban. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt dr. Mün­­nich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány el­nöke, Kállai Gyula és Somogyi Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, valamint a politikai, társadalmi és kulturális élet számos vezető személyisége. Az ünnepséget Bencédi József, a budapesti Bolyai gimnázium igazgatója nyitotta meg, majd Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Kállai Gyula elvtárs be­vezetőben üdvözölte az ün­nepségeken megjelenteket, továbbá az ország valameny­­nyi óvónőjét, tanítóját, taná­rát, egyetemi és főiskolai ok­­tatóját, tanügyi dolgozóját, majd hangsúlyozta, hogy az iskolák 1948-ban történt ál­lamosítása elindította a szo­cialista közoktatás megte­remtésének folyamatát. En­nek során — jelentette ki — felszámoltuk az analfabétiz­must, megszüntettük a volt uralkodó osztályok művelt­ségmonopóliumát. Hazánk­ban eddig nem látott mér­tékben kiszélesítettük az al­só-, közép- és felsőfokú ok­tatást. A munkásosztály és a parasztság gyermekei előtt megnyílt minden oktatási és tudományos intézmény ka­puja. Alapjaiban változtak meg azok a nevelési célkitű­zések, amelyek érdekében a pedagógusoknak dolgozniok kell. A mi nevelésünk célja, egészen más, mint a ka­pitalista rendszeré: nem a kizsákmányolható páriák, hanem az új típusú, kom­munista ember kialakítása a cél. A mi nevelési célkitűzésünk olyan kommunista embertí­pust kialakítani, aki a tár­sadalmi haladás harcosa, aki forrón szereti a szocializmus szabadságát és izzón gyű­löli a kapitalizmus zsarnok­ságát, küzd a népek közötti békéért, s a szocialista hu­manizmus szellemében dol­gozik saját népe, s az em­beriség felemelkedéséért. Ezután arról beszélt, hogy ma pedagógusaink szakmai felkészültsége általában jobb, mint a felszabadulás előtt. Javultak a pedagógu­sok munkakörülményei is. Munkájukat mindenekelőtt megkönnyíti az a körül­mény, hogy a felszabadu­lás után jelentősen emel­kedett népünk életszínvo­nala. Régebben a gyermekek tö­megével voltak kénytelenek rongyos ruhákban, vagy fé­lig meztelenül, fagyoskodva és betegen járni az iskolá­ba: egyes rétegeknél — vá­roson és falun — szinte ál­talános volt a lábbelihiány miatti mulasztás. A pedagó­gusnak meg kellett küzde­nie a család nyomorából eredő, gyakran áthidalhatat­lan nehézségekkel. Ma ezzel a problémával pedagógusaink már nem találkoznak, munkájukat teljes egészében az okta­tás, a nevelés kérdéseire összpontosíthatják. Kállai Gyula elvtárs ez­után aláhúzta: A szocializ­must építő társadalom szá­mára a pedagógus a mun­kásosztály és a parasztság legfontosabb szövetségese és segítője. Iskolában és isko­lán kívül, a nép kulturális felemelkedésének, a néptö­megek művelődésének leg­fontosabb tényezője a peda­gógus. Társadalmunk a pedagó­gust a közmegbecsülés ma­gas fokára helyezte. A pe­dagógusokat megtaláljuk az államhatalom vezető szerveiben, a községi és megyei tanácsoktól az or­szággyűlésig. Ezután Kállai Gyula elv­in is az ellenforradalom 1956-os támadásával foglal­kozva rámutatott: Nem véletlen, hanem ter­mészetes és az események logikájából következő tény volt, hogy amikor a szocia­lizmus ellen indítottak tá­madást, a harc egyik leg­fontosabb hadszínterévé az iskola lett. Az iskolákban garázdálko­dó reakció erőinek meg­semmisítésében igen je­lentős szerep jutott azok­nak a valóban forradal­már pedagógusoknak, akik a legnehezebb időkben is bátran védelmezték a szo­cializmus vívmányait. Nem múlt el nyomtalanul azoknak a fiataloknak a megható helytállása sem, akik akkor is bátran vallot­ták úttörő-tagságukat, ami­kor félrevezetett kis iskola­társaik, s nemegyszer a lel­kiismeretükből kivetkőzött ellenforradalmi elemek is felakasztással fenyegették őket. Az ő példájuk eleven ereje lebeg az azóta újra sok százezer úttörőt és kispaj­tást számláló gyermekmoz­galom előtt. Az ellenforradalom a pe­dagógust ismételten a reak­ciós klérus és a népellenes, nacionalista, fasiszta ideoló­gia rabságába akarta taszí­tani. A forradalmi munkásosz­tály, a Magyar Szocialista Munkáspárt segítséget nyújtott és nyújt a peda­gógusoknak ahhoz, hogy megszabaduljanak az el­lenforradalom által oko­zott eszmei és politikai zűrzavartól. Pártunk segített a pedagó­gusoknak, amikor világosan megfogalmazta a társadalom igényeit az iskolai nevelő­munka iránt. A szocialista nevelést ma még nehezíti az az ellent­mondás, amely a szocialista társadalom világnézeti igé­nyét kifejező tantervek, tan­könyvek és pedagógusaink egy részének világnézeti el­maradottsága között van. Nagy azoknak a pedagó­gusoknak a száma, akik feladataikat jobban, ered­ményesebben, a magttfc számára is örömteljeseb­ben oldhatnák meg, ha nem kísértenének tudatuk­ban a régi rendszer világ­nézetének maradványai, a nacionalizmus, az idealiz­mus, a vallásosság. Mi segíteni kívánunk ezek­nek a pedagógusoknak is, hogy előrelépjenek és világ­nézeti téren azonosuljanak a munkásosztály élenjáró se­regeivel. Azok a feladatok, amelyek jelenleg közoktatásunk előtt állanak, elősegítik és elmé­lyítik a pedagógus és a szo­cialista világnézet, a szocia­lista építés gyakorlatának kapcsolatát. Iskoláinkban tovább kell erősíteni a nevelőmunkát. Iskolai oktatásunkat is kö­zelebb kell hozni a rohamo­san fejlődő élethez, az ipari, mezőgazdasági és technikai eredményekhez. Ezért vezet­­jük be fokozatosan iskolá­inkban a politechnikai kép­zést. Végül a társadalom és is­kola kapcsolatairól beszélt Kállai elvtárs és hangsú­lyozta: A nevelők nem zárkózhat­nak be szakmájuk szűk falai közé, ott kell ten­­niök mindazon feladatok megoldásánál, amelyért tanítványaik szülei, a munkások, parasztok, ér­telmiségiek harcolnak. A pedagógus és a társada­lom ilyen kapcsolata elmé­lyíti, gazdagítja a pedagó­gusok életét és segíti az is­kolai nevelőmunkát. Pártunk az idei pedagó­gusnap megrendezésével is tanújelét kívánta adni an­nak a szilárd elhatározásá­nak, hogy munkájukban segíti és tá­mogatja azokat az óvónő­ket, tanítókat és tanáro­kat, akik a népi demokrá­ciához, a dolgozó néphez hű ifjúság nevelésén fára­doznak — mondotta befejezésül Kál­lai Gyula. Társadalmunk egésze nagy rokonszenvvel és segítőkészséggel figyeli az önök munkáját. Nincs egyetlen kérdése az iskolai oktató-nevelő mun­­kának, a pedagógusok éle­tének, amelyet a párttal és a kormánnyal közösen, egyetértésben, a szocia­lista nevelés javára meg ne oldhatnánk. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga, a forradalmi munkás­paraszt kormány nevében köszöntöm a magyar peda­gógusokat és sok sikert kí­vánok nekik ifjúságunk, s egész dolgozó népünk szo­cialista nevelésében! — fe­jezte be beszédét Kállai Gyula elvtárs. VMáfWft tWi júahM­L Mi okozta a főbb iparágakban előforduló balesetek legnagyobb részét? A SZOT munkavédelmi tudományos kutatóintézeté­ben befejezték az 1958. első negyedévi balesetstatisztikai adatok feldolgozását. A főbb iparágakban a bal­esetek többségét a helytelen anyagmozgatás és szállí­tás okozta. A szállítási bal­esetek száma országosan megközelíti az összbalese­­tek 55—60 százalékát. A vasiparban 69 százalék, az építőiparban 40 százalék, és az élelmiszeriparban mint­egy 35 százalék volt a szál­lítási balesetek részaránya. A balesetet szenvedők mint­egy 80 százaléka 30 éven aluli. A SZOT munkavédelmi tu­­dományos kutatóintézete a balesetek megelőzésére okta­tást tervez, elektromos, szál­lítástechnikai és szellőzés­­technikai tárgykörből. 89 ezer forint jut egy-egy négytalálatos szelvényre A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság jelentése szerint a lottó legutóbbi, 22. játék­hetére 2 853 350 szelvényt küldtek be a fogadók, így egy-egy nyerőosztályra több mint egymillió forint jut. Telitalálatos szelvény ezút­tal sem akadt. Négy találatot 24 fogadó ért el, nyereményük egyen­ként 89 167 forint. A három­­találatos szelvények száma 2903, a nyeremény egyen­ként 368 forint. A 84 854 kéttalálatos szelvényre egyen­ként 12,60 forintot fizetnek.

Next