Csongrád Megyei Hirlap, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

A A/fll WtmTÖCIfil is TA MUNKÁSPÁRT MEGYE­ LAPJA * B Ara: 50 fillér Szerda, 1958. október 1. III. évfolyam, 231. szám Kína ünnepnapja A kínai nép, a szocialista államok testvéri közössége és az egész haladó emberi­ség ünnepel ma: ünnepli a Kínai Népköztársaság meg­alakulásának évfordulóját. A kínai nép e dicső nemzeti ünnepén hazafias büszkeség­gel tekint vissza a népi ha­talom évei során megtett történelmi jelentőségű­ útra Az elért eredmények na­gyok, óriásiak, és éppen ezek alapján összpontosítja a kí­nai nép minden erejét a­­z újabb feladatok megoldá­sára. Kína Kommunista Pártja VIII. kongresszusának 2. ülésszaka ez év májusában kidolgozta a szocializmus építésének fő irányvonalát Ez röviden így foglalható össze: »Minden erőnket meg­feszítve, haladjunk előre is „többet, gyorsabban, jobban és gazdaságosabban” elv alapján, építsük a szocializ­must«. A kínai nép előtt te­h­át az a feladat áll, hogy or­szágát a legrövidebb idő alatt szocialista nagyhata­lommá változtassa, amely korszerű iparral, mezőgazda­sággal, kultúrával és tudo­mánnyal rendelkezik. Micsoda távlatok! Micso­da forradalmi célkitűzések! A kínai nép minden ere­jét olyan ipar megteremtésé­re összpontosítja, amely fe­dezni tudja a népgazdaság szükségleteit, vagyis önálló­an bármilyen gépet és be­rendezést elkészít. Mindez azonban csak akkor képzel­hető el, ha az ország kor­szerű kohó-, gép- és­­ vegyi­­iparral, valamint a nehéz­ipar több más ágával ren­delkezik. Az első ötéves tervben (1953—1957) Kíná­ban lefektették a szocialista ipar alapjait, ami kellő ala­pot adott arra, hogy a kom­munista párt újabb felada­tokat tűzzön a nép elé. Ez pedig a következő: az elkö­vetkezendő 15 év alatt a leg­fontosabb iparcikkek terme­lésében utol kell érni Ang­liát. Kételkedhet ebben va­laki? Felesleges. A cél tel­jesen reális, sőt mi több, egyes fontos iparágakban az előbbi határidőnél még ko­rábban is elérhető a kitű­zött feladat. A szocialista iparosításban elért kínai eredmények, amelyeket nem is lehet kellőképpen értékel­ni, biztosítékai ennek. Hi­szen ma már a Kínai Nép­köztársaságban repülőgépe­ket, gépkocsikat, traktoro­kat, mérőműszereket, csap­ágyakat,­­ kohászati, bányá­szati, energetikai, rádiótech­nikai és más ipari berende­zéseket, valamint sok olyan iparcikket gyártanak, ame­lyeket ezelőtt sohasem készí­tettek Kínában. A kínai nép nagyszerű si­kerekre tekinthet vissza a mezőgazdaságot illetően is. Az első ötéves terv során Kína népgazdasága nehéz időket élt át, mert a mező­­gazdasági termelés nem állt összhangban az ipar terme­lésével és a lakosság számá­nak növekedésével. A mező­­gazdaság elmaradásának alapvető okát abban keres­hetjük, hogy a kínai parasz­tok nem rendelkeztek kor­szerű technikai berendezé­sekkel és munkájukat az elemi csapások nagyban hát­ráltatták. Amikor azonban az első ötéves terv során le­rakták a szocialista iparosí­tás alapjait, már nagyobb lehetőségek mutatkoztak a mezőgazdasági beruházások növelésére is. A végső célt itt is a párt a VIII. kongresszus 2. ülés­szakán tűzte ki. A terv leg­fontosabb feladatként azt jelölte meg, hogy 1956-tól 12 év leforgása alatt, a föld­rajzi viszonyoktól függően, minden hektáron 30—37— 50—60 mázsa gabonát ter­meljenek, gyapotból hektá­ronként 4—5—6—7,5 mázsa termést kell elérni. Ezzel egyidőben, az elkövetkezen­dő 3—5 év folyamán vala­mennyi szövetkezetben dol­gozó paraszt számára jómó­dú életet kell biztosítani. Tekintettel arra, hogy Kí­nában a megművelhető föld­terület nem elegendő, s a la­kosság gyorsan növekszik, a mezőgazdaság fejlesztésének fő iránya csak® a meglévő szántóterületek terméshoza­mának növelése lehet. A ter­méshozam növelésének egyik legfontosabb eszköze pedig az öntözés. Ennek még na­gyobb fellendítése nagy- és középméretű öntözőlétesít­­mények építésével lehetővé teszi, hogy 1962-re az öntö­zött területek elérjék a 80 millió hektárt, vagyis az or­szág szántóterületének több, mint 70 százalékát. A kommunista párt harca a mezőgazdasági termelés fellendítéséért már komoly eredményeket hozott. Az idei nyáron gabonafélékből 50,5 millió tonnát termesztettek, vagyis 69 százalékkal töb­bet, mint tavaly. Az idén 2 millió tonnával szárnyalták túl az Egyesült Államok bú­zatermését. Ezek az eredmé­nyek Kína történetében egyedülállóak. A szovjet, a szocialista tá­borhoz tartozó és a haladó gondolkodású emberek szer­te a világon nagy örömmel veszik tudomásul a kínai nép megújuló sikereit. Ez a barátság hatalmas erőt je­lent a békéért és a nemzet­közi feszültség enyhítéséért vívott harcban. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az a nemrégiben kiadott történel­mi jelentőségű közös nyilat­kozat, mely Hruscsov és Mao Ce-tung találkozóján készült. Ez a dokumentum újból bizonyította a világ­nak, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság min­den lehetőt megtesz egy új háború megakadályozása ér­dekében. Ha azonban a há­ború után vágyódó imperia­listák háborúba merészked­nek a népek ellen, akkor va­lamennyi béke- és szabad­ságszerető állam egyesíti erejét, végérvényesen le­számol az imperialista ag­­resszorokkal és megteremti a világbékét. A tajvani ag­resszió is Kína békés életé­nek, belső ügyeinek megza­varását célozza, de az impe­rialisták megfeledkeznek ar­ról, hogy a Kínai Népköztár­saság ma már óriási világ­­hatalom, s ereje kudarcba fullaszt minden olyan ame­rikai próbálkozást, melynek célja a kínai terület integri­tásának megsértése. A nép csodálatos erővel és fegye­lemmel áll őrt minden im­perialista provokációval szemben. És erőt ad a kí­nai népnek az a tudat is, hogy testvéri barátság, vala­mint a célok és érdekek azonossága ezernyi szállal köti össze a Szovjetunióval, az egész szocialista tábor­ral. S e megbonthatatlan egységben rejlik a szocializ­musért és a kommunizmu­sért vívott harc győzelmei­nek biztosítéka­, az emberi­ség szebb jövője. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK Szovjet művészek Szegeden Meleg barátsággal fogadták a szegedi művészek a szovjet kulturális delegációt A nazankban tartózkodó szovjet kulturális küldöttség tegnap Szegedre látogatott, s több órás baráti összejö­vetelen vett részt a színház klubtermében. Mint a beszél­getés során kiderült, szovjet vendégeink a program ösz­­szeállításakor külön hangoz­tatták azt a kérésüket, hogy meg akarják ismerni a sze­gedi színházat és művészgár­dáját, tekintve, hogy a Szov­jetunióban is sok elismerést hallottak erről a kulturális intézményről. A baráti találkozón a ven­dégeket Vaszy Viktor igazga­tó üdvözölte, aki a múlt év­ben már személyes barátsá­got kötött velük a magyar delegáció szovjetunióbeli tar­tózkodása idején. Bemutatta a színház társulatának Boján Sztyepanovics Rzsanovot, a Szovjet Kulturális Dolgozók Szakszervezetének elnökét, a küldöttség vezetőjét, Alek­­szander Batulint, a moszkvai Nagy Színház szólistáját, Va­lentin Lebegyevet, a lenin­­grádi Drámai Színház mű­vészét és Iván Kravcsenkot, a szakszervezet kijevi terü­leti bizottságának elnökét. Valentin Lebegyev megis­mertette a Szegedi Nemzeti Színház művészeit a lenin­­grádi Drámai Színház mun­kájával és vázolta azt a folyamatot, amíg egy-egy dráma eljut a bemutatóig. A felszólalásokat többször megszakította a lelkes taps, amellyel rokonszenvüket, együttérzésüket és elismeré­süket fejezté­k ki a szegedi művészek, a szovjet vendé­gek és a szovjet művészek iránt. Kedves percei voltak a baráti estnek a kölcsönös ajándékozások, melyek során szovjet népművészeti munká-kat, illetve szegedi esvitek­-­ tárgyakat adtak át egymás-­ nak a vendégek és a ven-­­­déglátók. Este a szovjet küldöttség­ tagjai megtekintették a szege­’­­di színház Anyegin-előadását,, a szünetekben pedig további ismerkedtek a szegedi művé-i­székkel. Elismeréssel nyilatk­­koztak a színház operatársu­­­latának művészi munkájáról­ és hangoztatták, hogy mara- t­dandó élményt jelentett szá-­­mukra az előadás.­­ A rövid szegedi látogatás és a ma délelőtti városnézéssel­­ ér véget, melynek során a­ delegáció megtekinti Szegedi nevezetességeit és műemléke­keit. A délelőtti órákban or­nr­szágjáró körútjuk során a­ kedves vendégek Kecskemét-­­re utaznak. ÍZLIK! ■A nagyszünetekben előkerülnek a táskák mélyéből a vá­szonszalvéták és a tanulók rohannak ki a szabadba, ahol ■a, napsütésben, a jó levegőn fogyasztják el tízórajukat.­­Nagy Gy. Julika, a rákosi általános iskola III-as jeles­­ tanulója — mint a képen látható — zsíroskenyeret eszik. ’ — Jó a zsíroskenyér? — ízlik — mondja Julika.­ ­ (Kiss Gy. felv.) Az amerikai erőpolitika a gyengeség jele — állapította meg az ENSZ közgyűlés előtt mondott beszédében dr. Sik Endre külügyminiszter Mint már keddi szá­munkban megjelent rö­vid hírünkben is kö­­­­zöltük, az ENSZ-köz­­gyűlés hétfői ülésén részt vett és felszólalt dr. Sik Endre, a Ma­gyar Népköztársaság külügyminisztere a magyar ENSZ-küldött­­ség vezetője. Dr. Sik Endre az alábbiakat mondotta: Elnök Úr! A nemzetközi helyzetnek mindazok a kér­dései, amelyek közgyűlésün­­ket­­ foglalkoztatják, szoros kapcsolatban vannak az Amerikai Egyesült Államok külpolitikájával. A helyzet és az egyes égető kérdések reális megértésének előfel­tétele tehát az amerikai" kül­politika jó és helyes' megér­tése. Azt hiszem, mindenki számára evidens, hogy­ az amerikai külpolitikát leg­jobban azok értik, akik csi­nálják. Világos, hogy ma­gyarázni is ők tudják a leg­meggyőzőbben. Ha engedjük, hogy a Sta­te Department (amerikai külügyminisztérium — szerk.) magyarázza saját magát, akkor mi is job­ban megértjük a State Department külpolitikáját és a kritikus helyzeteket, amelyek háborús veszéllyel árnyékolják be a világot, s az ENSZ-t zsákutcába jut­tatják. Beszéljen tehát a State Department. A hivatalos amerikai dokumentumokból idézek, a State Department­­nek az amerikai külpolitika hivatalos okmányaként ki­adott bulletinjéből. Az ez év július 2-án meg­jelent bulletin két beszámo­ló szövegét ismerteti. Mind­két beszámoló a szenátus külügyi bizottságában hang­zott el. Az egyiket Mr. Wil­liam M. Rountree, a State Department közép-keleti, dél-ázsiai és afrikai ügyek­kel foglalkozó helyettes ál­lamtitkára tartotta az Egye­sült Államok közép-keleti, afrikai és dél-ázsiai politiká­járól — a dátum is fontos — ez év május 8-án. A má­sikat viszont — ugyancsak a szenátus külügyi bizottsá­gának május 2-án — Mr. Walter S. Robertson tartot­ta, aki a State Department távol-keleti politikájával fog­lalkozik, és címe: Az USA politikája és programja Tá­vol-Keleten. Közép-Kelet, Távol Kelet Ebből a két dokumentból a napinál is világosabban ki­tűnik, hogy a veszélyes helyzet előbb a Közép-Keleten, majd a Távol-Keleten megfelel a State Department előze­tes elképzeléseinek , és hogy a veszélyes helyze­teket a State Department külpolitikája szándékosan idézte elő. Miből látjuk ezt? A Kö­zép-Keletről szóló beszámo­ló akkor hangzott el, mikor az iraki fordulat még nem történt meg, de a 6. flotta­ már mozgásban volt a Föld­közi-tengeren és a libanoni partraszállás esélyeivel fe­nyegetőzött. Egy héttel előbb hallgatta meg a szenátusi bi­zottság a távol-keleti hely­zetről szóló beszámolót. Ott viszont már nagy arányok­ban folyt a csangkajsekista haderők egyharmadának összpontosítása Kimoj szige­tére. A közép-keleti beszá­moló kiemeli a Libanonnak, Jordániának és Iraknak adott katonai és technikai segítséget, majd Irakról szó szerint a következőket mondja: Irak is aktívan közreműködik a bagdadi paktumban Nekibátorítot­tuk Irakot, hogy folytassa ezt a magatartást egyéb , intéz­kedések mellett azzal is, hogy katonai segítséget biz­tosítottunk számára. A távol-keleti USA-prog­­ramról szóló beszámoló ösz­­szegezi a State Department külpolitikájának az ottani térségben az elmúlt tíz év alatt elért eredményeit, fel­vázolja perspektíváit. Fő­eredményét és a leglénye­gesebb kilátást ebben a meglepő mondatban fog­lalja össze: a Kínai Köz­társaság továbbra is szilárd és hatékony szövetséges, és állandó kihívás a kommu­nista Kínának a kínai nép feletti uralom tartós meg­erősítésére irányuló kísérle­teivel szemben. Ismerteti ugyan a beszámoló az USA kapcsolatait az össes távol­keleti országgal, de egyedül Csang Kai -sekre vonatkozó­an állapítja meg, hogy szi­lárd és hatékony szövetsé­ges. (Folytatás az 5. oldalon) Ma megkezdi a próbagyártást a Délrost második pozdob­alemez üzeme Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalat tiszaparti telepe mögött féléve már nemcsak kendert áztatnak, törnek és tilosnak, hanem az eddig tüzelőanyagként hasz­nált hulladékot faipari alap­anyagnak dolgozzák fel. Na­ponta mintegy tíz köbméter lemez készül pozdorjából, többnyire furnérborítással. A VAJHÁTI ÜZEMBEN A Délrostnak Csongrád megyében ezenkívül Vajhá­ton, Szegváron, Eperjesen, Nagylakon dolgozik hasonló rostfeldolgozó telepe. Ezeken a helyeken még mindig el­adó a pozdorja teljes egészé­ben. Csupán a kazánfűtés­hez szükséges mennyiséget veszik ki belőle. Vasháton már nem sokáig adják el a pozdorja zömét. Ma ugyanis megkezdik a próbagyártást az új pozdorjalemez-készítő üzemben. Az eredeti tervek szerint Újszegedet követve már júliusban termelni kel­lett volna a vasháti üzem­nek. De a közbejött nehéz­ségek miatt október elejéig tolódott a határidő. Egyidő­ben nem állt rendelkezésre bankhitel, majd anyag hiá­nyában elhúzódott a villany­vezeték szerelése. Még ma is csak annyira készültek el a munkával, hogy a próba­­üzemeltetést meg lehet kez­deni. HAZAI GÉPEKKEL Már eddig több mint más­fél millió forintot költöttek a vajháti üzem építésére. Az újszegedi, a mod épülő ha­talmas raktárhelyiséggel együtt közel négymillió fo­rintjába került államunknak. Itt belga gépek működnek, a vas­háti gépeket hazai vál­lalatok készítették Budapes­ten, Debrecenben, Kecskemé­ten és Miskolcon. Több ki­sebb gépet maguk a Délrost műszaki dolgozói, lakatosai szerkesztettek. A vasháti üzem felszerelése nem lesz olyan gazdag, mint az új­szegedi üzemé, mert itt csak úgynevezett maglemezt gyár­tanak. Valójában kiszolgáló üzemtelepe lesz ez az új­szegedi üzemnek, ahol fur­­nérborítással látják el a Vasháton készült lemezeket. Még ez évben újabb prés­gépet helyeznek üzembe az újszegedi telepen, így a sa­ját készítésű lemezeiken túl évente még azt a 2500 köb­méter lemezt is el tudják látni furnérborítással, amit Vasháton gyártanak. Szépen és gyorsan fejlődik Csongrád megyében ez a nagyjövőjű iparág. Jelen­tőségét nagyra becsülik ha­zai és külföldi szakemberek. A pozdorjalemez-gyártás nagy megtakarítást hoz nép­gazdaságunknak, mert ahány köbméter pozdorjalemezt gyártunk, annyival kevesebb fát kell importálni. Ma még félig tréfásan mondják egyes szakemberek, de sok igazság van szavaikban, hogy »eljön az idő, amikor a kendert el­sősorban nem a kócért, ha­nem a pozdorjáért terme­lik. ..«

Next